„A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.” (Schweidel József, honvéd tábornok, aradi vértanú utolsó szavai)

„Szent Mihály főangyal! Védelmezz minket a küzdelemben. A sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk. Esedezve kérjük, parancsoljon neki az Isten. Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, kik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére. Ámen.” XIII. Leó pápa éppen szentmiséjét fejezte be egy vatikáni kápolnában 1884-ben. Az oltár lépcsőjénél mereven állt mintegy tíz percig, mint aki önkívületbe esett. Majd egyetlen szót sem szólva a dolgozószobájába sietett, és megfogalmazta azokat az imákat, amelyek végzését minden szentmise után elrendelte. Ezek egyike, amely Szent Mihály támogatását kéri a sátán elleni harcban. Bizalmas munkatársainak XIII. Leó elárulta, hogy ördögien gonosz hangot hallott, amint ezt mondta: „El tudom pusztítani Egyházadat!” A sátán időt és felhatalmazást követelt, hogy csapásokkal sújtsa az Egyházat. Az Úr pedig jóságos hangon hatalmat engedett neki a 20. század nagyobb része fölött, hogy Egyházát próbára tegye.

Ellen White írja a Pátriárkák és prófétákban: „Sátán kezdettől fogva a törvényszegésből eredő nyereséggel kecsegtette az embereket. Így csábította el, így vitte bűnre az angyalokat. Ezzel vezette bűnre Ádámot és Évát. Ekként téríti le még ma is a nagy sokaságot Isten ösvényéről. A törvény áthágásának útját kívánatosnak tünteti fel, de tudjuk, a »vége a halálra menő út« (Példabeszédek 14,12). Boldogok azok, akik – megkockáztatva az ezen az úton való járást – megtanulták, milyen keserűek a bűn gyümölcsei, és kellő időben letértek a bűn nyomvonaláról. Ádám bukása után a gonoszság elleni küzdelem minden században folyamatos harccá változott azok életében, akik szerettek volna hűségesek maradni Isten parancsolataihoz. Akik végül győzni fognak, Sátán erőivel kell megküzdeniük, és le kell győzniük a gonoszt, mellyel a kísértő előrehaladásuk minden lépésének határozottan ellen akar állni. Szembesülniük kell az éber ellenséggel, aki sosem alszik, folyamatosan ügyködik, hogy aláaknázza a menny szolgáinak hitét.” Világunkban mindmáig uralkodásának következménye a képmutatás, hazugság, kapzsiság, becstelenség, rombolás, kínzások, bűnözés, háborúk.

Nyelvünkben a sátánfajzat összetett szó valóságos metafora, jelentése: „elvetemült, gonosz, kegyetlen, aljas ember” (Dormán Júlia – Kiss Gábor: Tulajdonságszótár. TINTA Könyvkiadó, 2015, 2020). Sőt, már a rosszindulatú, igen vásott gyermekre is van hozzá kötődő kifejezés: ördögfióka.

Korpás Éva-Malek Andrea: Az ördögfióka és a tündér

A Sátán a bibliai iratokban említett lény, egy olyan, Isten ellen lázadó, bukott angyal, a kísértő, aki szabad akarattal elszakadt Istentől, így Isten és az emberiség ellensége. Jézus negyven napig a pusztában böjtöl, hogy megküzdjön az ördög kísértésével, akit sátánnak nevez (Máté 4,10). A Bölcsességek könyvében szerepel a következő megállapítás: „A sátán irigysége révén a világba jött a halál, és akik vele tartanak, azok megtapasztalják” (2,24).

A Biblia úgy ír róla, mint aki egy személy, szellemi hatalom, de valós fizikai formában a földön sohasem öltött testet. Személyének kilétéről Pál apostol a Korinthusiaknak írt 2. levelében azt mondja, hogy „a sátán a világosság angyalának tetteti magát” (11,14). A Jelenések könyvében (12,9) pedig János evangélista az Édenkertben Ádámot és Évát bűnre csábító kígyóval azonosítja a sátánt: „És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek.” A bukott angyalokat két apostoli levélben is említik (2Péter 2,4 és Júdás 1,6).

A gonosznak számtalan megnevezését alig követhetjük a teljesség igényével. A Sátán héber eredetű szó, ellenszegülőt jelent, többi hangalakjában is ellenség, rágalmazó, félrevezető. Az őt tisztelők, imádók a sátánista szekták tagjai. A „sátánizmus ördögimádás, a valamely vallásból kivált, destruktív szekták legveszedelmesebbike” (Erdős Attila – Kiss Gábor: Vallási szavak kisszótára. TINTA Könyvkiadó, 2016).

Milton Elveszett paradicsomában úgy értelmezi a sátánt, mint aki már az ember létezése előtt szembeszállt Istennel, és ez a jelmondata: „Nincs veszve minden! Él a győzhetetlen / szándék, bosszú-hév, örök gyűlölet / és mersz: sosem hódolni, meghajolni – / törhetetlen erény mi másbul áll?”

 Doré: A Sátán bukása (Illusztráció Milton művéhez)

Gyakran nevezik Kísértőnek, Gonosznak, e világ istenének, hazugságok atyjának, a sötétség fejedelmének, Isten ellenségének is. Az Újszövetségben is különféle kifejezésekben jelenik meg: „e világ fejedelme”, az „ellenség”, a „gonosz”, a „kísértő”, „e világ istene”, a „levegő hatalmasságainak fejedelme”. Azonban ezeknél jóval gyakrabban fordul elő a görögből eredő latin „diabolus”, azaz vádló, ezt az alakot a spanyol nyelv őrzi leginkább. Az Újszövetség 33 esetben jelöli ezzel a szóval, ilyenkor határozott névelővel – a „Vádló”. Őt jelenti az „Ellenség”, az „ördög”, az „ördögök és a gonoszság fejedelme” megnevezés is. A középkor óta gyakran azonosítják Azazellel, aki a puszta démona, a lázadó angyalok vezére, más forrásokban a Bosszúállás angyalaként említik; Belzebubbal – ő a pogány istenség Baál-Zebub, Ekron filiszteus városnak volt az istene (Királyok 2. könyve 1,2.3.6.16); Beliállal – e név jelentése: ’értéktelen, haszontalan, aki gonoszságot forral az Úr ellen’; Samaellel és Mefisztóval, aki Goethe Faustjában így fogadkozik az Úrnak:

„Őt elveszíted! Mersz velem fogadni?
Feltétlenül veszítenél,
ha hagynád útamon haladni.”

A Lucifer név egy latin szóösszetétel a lux, lucis ’fény’ és fero ’hozni’ szavakból, jelentése így ’fényhozó’. Legelőször görög és római költők használták a Vénusz bolygó jelzőjeként. Károli fordításában így hangzik: Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, aki népeken tapostál! Számos középkori irodalmi műben – így például Dante Isteni színjátékában – a sátán neve Lucifer volt, aki a pokol mélyébe fagyva uralkodik:

„Csak ekkor néztem a lábam elé le,
s egy tavat láttam, mely befagyva mélyen,
nem mint víz, hanem mint üveg fehérle” (32. ének).

Madách Az ember tragédiájában Lucifer a teremtett világban a cél, a változás és az összhangzó értelem hiányát kifogásolja. Az Úr elűzi őt a mennyekből, s az Édenben a tudás és a halhatatlanság fáját engedi át neki. Lucifer öntudatosan vágja oda:

„Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy –
S egy talpalatnyi föld elég nekem.
Hol a tagadás lábát megveti,
Világodat meg fogja dönteni.”

Mihail Bulgakov regényében, a Mester és Margaritában a Woland professzor néven bemutatkozó sátán „a világ szemetének őre és ura”. Minden korban próbálkoztak megjelenítésével, a középkortól népszerű ábrázolása a görög Pán istenség mitologikus alakjából származik, kecskeszerű, patákkal és szarvakkal, háromágú szigonnyal. A későbbi korokból kiemelhető Repin „Távozz tőlem Sátán” című műve:

Csontváry Kosztka Tivadar az Öreg halászt ábrázoló festményén az aszimmetrikus arcot tengelyesen tükrözve az egyik oldalon egy nyugodt, idős férfi, míg a másikon maga az ördög látható egy koporsóban ülve. A zenében ördöginek a harmónia, a dallam, a finom rezgésszámok hiányát tekintik, más vonatkozásban a technikai bravúrokat, mint például Paganini pizzicatóit. A filmművészetben megidézése több horrorfilm témája, de jelentősek Roman Polański Rosemary gyermeke és A kilencedik kapu című alkotásai.

Ahogyan a régi közmondás is rögzíti: Olyan az ördög, sokat ígér, keveset ad (Kiss Gábor – Kiss Bernadett: Bölcs tanácsok. TINTA Könyvkiadó, 2014, 2020). A Sátán hatékonyan használja föl a test kívánságát, az életben birtokolt javak látványos fitogtatását, hogy az egész lakott földet félrevezesse, az emberiség jelentős része neki engedelmeskedik. Bízzunk mégis alázattal, hittel abban, hogy János apostol (1, 5,19) kijelentése mindennapjainkban közös akarattal, a Megváltó szent kegyelmével átváltoztatható a Jóság hitvallásává.

Sümeginé dr. Tóth Piroska

A Szó-lélek-közelítés sorozatban korábban megjelent:

1. Mi a felelősség?
2. Mi a bizalom?
3. Mi a mérték?
4. Mi a tisztaság?
5. Mi a hála?
6. Mi a barátság?
7. Mi a zene?
8. Mi a remény?
9. Mi a türelem?
10. Mi a félelem?
11. Mi a fösvénység?
12. Mi a kétely?
13. Világosság
14. Áldás
15. Becsület
16. Erőfeszítés
17. Szégyen
18. Mi a kötelesség?
19. Mi a bűn?
20. A szív
21. A végtelen
22. A jelenben élni
23. Mi a szép?
24. Mi az irigység?
25. Mi a megváltás?
26. Mi a csend?
27. Mi a csoda?
28. Mi a jóakarat?
29. Mi a kevélység?
30. Mi a bűnbánat?
31. Mi az öregség?
32. Mi az áhítat?
33. Mi az őszinteség?
34. Mi a bánat?
35. Mi a mosoly?
36. Mit jelent úton lenni?
37. Mi az ékesszólás?
38. Kenyér
39. Mi a hazugság?
40. Mi az ajándék?
41. Mi az önbecsülés?
42. Mi az öröm?
43. Mi a harag?
44. Mi a tisztelet?
45. Mi az ünnep?
46. Mi a kegyelem?
47. Mi az önismeret?
48. Mi az állhatatosság?
49. Mi az ima?
50. Mi az önuralom?
51. Mi a vágy?
52. Mi a kritika?
53. Mi a példa?
54. Mit jelent a jóra való restség?
55. Mi a lelki békesség?
56. Mi a bátorság?
57. Mi a szerencse?
58. Mi a változás?
59. Mi a fény?