„Minden ember legnemesebb öröme, ha valami olyant cselekedhetik, amelynek tisztaságában nem kételkedik. Sem a cselekedet idején, sem a cselekedet után.” (Tamási Áron)

Nézzük meg, jelenlegi életünk mivel nyújt örömöt! Az öröm (lat. gaudium): az akaratnak egy vágyott tárgy birtokbavételéből fakadó megnyugvása, az érzelemnek egy vágyott állapot eléréséből származó lobogása és elcsitulása, az elmének egy tudás eléréséből fakadó mentális megelégedettsége – ám minden szinten átmeneti állapot, és szubjektív, más-más egyének különböző mértékű örömöt tapasztalnak ugyanabban a helyzetben. Életünk minden pillanatában lehetőségünk van az örömöt választani, hiszen a régi közmondás is rögzíti: „Amit örömest teszünk, nem esik nehezünkre” (Kiss B. – Kiss G. – Miksné M. E.: Aranyigazságok, Tinta Könyvkiadó 2016). Az életnek sok oldala van – ugyanannak a valóságnak mindig nézhetjük a szomorú vagy az örömteli oldalát is. Ebben a választásban rejlik igazi szabadságunk, s ez a szabadság végső soron a szeretet szabadsága. Az öröm megtalálásának a kulcsa bennünk rejtőzik, melyet magunknak kell fölfedezni.

Az öröm erkölcsi minősége a tárgy jóságától, maradandósága a vágyott tárgy igazságától, mértéke a nagyságától és a birtokbavétel tökéletességétől függ. Fodor Ákos aforizmatikusan közelíti:

„Tudok nem vágyni
Elérhetetlenekre:
tudok örülni.”

Alapfokon az öröm csendes belső nyugalom és béke; intenzívebb fokon kifelé is megnyilvánuló vidámság (laetitia), felső foka az ujjongás (jubilatio). Az ehhez szükséges anyag az ún. endorfin, amely az élő emberi szervezetben akkor szabadul föl, ha egy élmény hatására az ingerület eléri a gerincvelőt. Ekkor átélhetjük az örömteli, az örömittas állapotot (Dormán Júlia - Kiss Gábor: Tulajdonságszótár, Tinta Könyvkiadó 2015, 2020).

Komáromi-Kacz Endre: Cigánytánc

A keresztények számára H. Nouwen szerint az a legfontosabb, hogy mindig örömöt és derűt érezzenek, függetlenül attól, hogy pillanatnyi helyzetük okot ad-e erre vagy nem. Az örömérzet alapját ugyanis nem a szeszélyesen változó és nem mindig befolyásolható külső körülmények szolgáltatják, hanem az a misztikus tapasztalás, hogy Isten állandóan és feltétel nélkül szeret minket. A Biblia bizonyságtétele szerint Isten az öröm forrása. Ezért ha az ember tartós örömben szeretne részesülni, akkor Istennel kell közösségben lennie. Mióta az ember ezt a közösséget megtörte, kiesett a paradicsomi állapot öröméből, azóta állandóan keresi ezt az elvesztett lehetőséget.

„Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon” (Zsolt 16,11). Isten alapvetően szeretetre és örömre teremtette az embert. A lelki öröm eleven hit, az örök boldogság reménye és bizonyossága, az engedelmesség ajándéka. Újszövetségi értelemben az öröm elválaszthatatlan Jézus Krisztus személyétől, illetve a benne nyert kegyelemtől – ezt hirdeti a négy evangélium, e görög szó jelentése örömhír. Benne van az üdvösség örömhíre, hiszen Jézus személyében, szavaiban és cselekedeteiben jelenik meg Isten országa. Jézus születését és feltámadását örömujjongással hirdetik az angyalok (in: Temesi Viola /főszerk./: Magyar ellentétszótár, TINTA Könyvkiadó 2012, 2018). A hír hitet ébreszt, s Isten szavaként föltárja az Ő igazságát. Pál apostol is figyelmeztet arra, hogy minden körülmények között örüljön a keresztyén ember: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek” (Filippi 4,4). Dr. Joó Sándor fejtegeti, hogy örülni mindenki szeret, mert szüksége van rá, mint a napsugárra.

A régi görögöknek külön istenük volt, amelyik az örömet képviselte: Dionüszosz. Jellemző, hogy ő egyúttal a halálnak is az istene volt. Bizonyára abból a megfigyelésből eredt ez, hogy e földön az öröm mindig gyászfátyolban jelenik meg, hordozza az elmúlás üzenetét. Ez az emberi örömnek a tragikuma. Petőfi Sándor így láttatja:

„A bánat? egy nagy óceán.
S az öröm?
Az óceán kis gyöngye. Talán,
Mire fölhozom, össze is töröm.”

Epikurosz és követői a legnagyobb örömet a szenvedés hiányaként határozták meg, szerintük az öröm szabadság a fájdalomtól, illetve szabadság a lélek zűrzavarától. A hedonizmus azt tanácsolja, hogy életünkben az öröm mértékét növeljük, és a szenvedés mértékét minimalizáljuk. Viszont az örömhajhászás és a bánatkerülés muszáj-öröme pusztán rabolt öröm.

A nem hívők az évezredek során számtalanszor kerestek a valóság ellen menedéket különböző fizikai-kémiai-biológiai szerek fogyasztásával, ám minden testi-érzelmi kivételes állapot végén ismét a mulandósággal kell szembenézniük. Huxley Szép új világában a csodaszer, a szóma példázatosan festi ezt le. Pedig rengeteg szépség, örömre derítő van ezen a földön, ami mind azért van, hogy tudjunk elemelkedni általa a pillanat keservétől, szabaduljunk a múltban éléstől és a jövőn való aggódástól, találkozzunk benne és általa az egyetemes renddel, a fölsőbb erővel. Pilinszky a filozófusra hagyatkozik: „Örömre kell berendezkedni. Nem szabad félni a teljes örömtől.” Ahogy Nietzsche mondja: „Mély a fájdalom, de az öröm még mélyebb. Az öröm öröklétet kíván, mély, mély örökkévalóságot!”

Az öröm számos formában, területen lehet jelen az életünkben, ezekből sorolunk néhányat, kis ellentétpárokba állítva.

Az apró öröm csöndes, hétköznapi, egyszerű, voltaképp állandó. Az élet öröme a megismert világ energiával teljes lehetőségeit nyújtja.

A váratlan öröm az ismeretlen helyzetekben felszabadítóan köszönt ránk. Az ismétlődés öröme a már korábban magunkévá élt bármely örömforrással való újbóli találkozás.

Hollósy Simon: Tengerihántás

A megérdemelt öröm a magunkban föllelt jó kiteljesítése, a lehetőségek valósággá változtatása. A másik öröme láttán érzett öröm emberiességünk, empátiánk, felebaráti, családi szeretetünk egyértelmű jele.

A megbecsült öröm saját magunk és a közösségünk számára emlékezetes, értékes. A magával ragadó öröm igézete életünkben a beteljesülés ritka pillanataiban köszönt ránk.

A teljesítés öröme olyan cél elérésekor fog el, amelytől továbbindulhatunk, új utakra. A csodálkozás öröme az eddig nem látott valóságelemek, összefüggések fölfedezése.

A megmutatás, átadás örömét „csak elújságolva, szertesugározva, megosztva valakivel, úgy lehet érezni” Határ Győző definíciója szerint. Valóban igen jó érzés, amikor másoknak mutathatjuk meg az átélt szépséget, érdekességet, élményeket. A megismerés örömében akkor lehet részünk, ha kemény tanulással olyan tudást szerzünk, ami a világot még inkább részünkké emeli, olyan helyekre megyünk el, ahol még nem jártunk, olyan eseményeket élünk meg, amelyeknek még nem voltunk részesei.

A szívöröm a viszonzott érzelmek ragyogása; az együttlét, az együvé tartozás öröme akkor jelentkezik leginkább, amikor a mindennapi kötöttségeken túl, más körülmények között lehetünk együtt. A csend öröme a világ rendjébe való belesimulás harmóniája.

Zsögödi Nagy Imre: Vágy

Az ima és a hála öröme Kalkuttai Teréz anyát idézve:

„Az öröm imádság, az öröm erő.  A legjobb módja, hogy Istennek hálát adjunk: ha dolgunkat örömmel tesszük.”

Szellemi örömöt nyújthat, ezért az öröm elmélyedő tanulmányozásához ajánlom Csíkszentmihályi Mihály Az öröm művészete – Flow a mindennapokban című, illetve Douglas Abrams Az öröm könyve – Tartós boldogság egy változó világban című munkáját.

Sümeginé dr. Tóth Piroska

A Szó-lélek-közelítés sorozatban korábban megjelent:

1. Mi a felelősség?
2. Mi a bizalom?
3. Mi a mérték?
4. Mi a tisztaság?
5. Mi a hála?
6. Mi a barátság?
7. Mi a zene?
8. Mi a remény?
9. Mi a türelem?
10. Mi a félelem?
11. Mi a fösvénység?
12. Mi a kétely?
13. Világosság
14. Áldás
15. Becsület
16. Erőfeszítés
17. Szégyen
18. Mi a kötelesség?
19. Mi a bűn?
20. A szív
21. A végtelen
22. A jelenben élni
23. Mi a szép?
24. Mi az irigység?
25. Mi a megváltás?
26. Mi a csend?
27. Mi a csoda?
28. Mi a jóakarat?
29. Mi a kevélység?
30. Mi a bűnbánat?
31. Mi az öregség?
32. Mi az áhítat?
33. Mi az őszinteség?
34. Mi a bánat?
35. Mi a mosoly?
36. Mit jelent úton lenni?
37. Mi az ékesszólás?
38. Kenyér
39. Mi a hazugság?
40. Mi az ajándék?
41. Mi az önbecsülés?