Mi a szerencse?

Szó-lélek-közelítés 57.

„Forog a szerencse, mit bízunk őbenne?
Semmiben nem állandó, csak ideig kedvez.
Tündöklő üveghez mindenképpen hasonló.
Ki minthogy eltörik, így ő is változik, állapotja romlandó.”
(262. református ének)

Szerencse szavunk már az ómagyarban adatolt szerencsa, zerencs alakban, pl. Ilosvai Toldijában: „Mert ő vele akar kísérteni szerencsát”. Jelentése fordulat, egyes vélemények szerint sorsunk attól függ, hogy az égiek merre fordítják tekintetüket. Így értendő az a definíciója, miszerint a szerencse az a feltételezett hatalom, ami jót hoz az embereknek. Másik meghatározása: az a jó dolog, amely úgy tűnik, véletlenül történik meg velünk, váratlan, előre nem látott, akaratunktól független, kedvező esemény.

Ám talán egyfajta babona, amelyet egyénileg értelmezhetünk. Lehet egyszerűen hit a jó bekövetkeztében, ez a pozitív gondolkodás az egyén választásait is jobbítja. Akik a jó szerencsében hisznek, általában elégedettek az életükkel, jobb a közérzetük. Ez egy egyértelműen öngerjesztő folyamat. Carl Jung a szerencsét szinkronicitásként látja, amelyet úgy ír le, mint „egy értelmes egybeesést”. Mások viszont, mint Sigmund Freud és Jean-Paul Sartre, úgy vélik, hogy a szerencsében való hit menekülés a személyes felelősség elől. Számos kortárs szerint pedig az az egyén szerencsés, aki jó egészségnek örvend; fizikai és a mentális képességei révén eléri a céljait. Ez voltaképpen rokon a magyar népmesék közelítésével, idézve néhány kifejezést: a mesehős szerencsét próbálni indul, a legkisebb fiú/királyfi találja meg a szerencséjét, a gyermek szerencsés csillagzat alatt születik, útját szerencse övezi, szerencsecsillagra talál.

https://assets.catawiki.nl/assets/2020/9/29/7/c/0/7c09a769-6db4-41ce-8a14-a11dee744a20.jpgÓkori római szerencsekerék bross-fibula

A közmondások, szólások sokasága is őrzi, egy kis csokor belőlük: A szerencsét üstökön kell fogni. Jól ragadd meg a szerencsét! Mindenki a maga szerencséjének kovácsa. Veszett szerencse az, ahol megszűnik a reménység. Tenyerén hordozza a szerencse. Markában volt a szerencse, de elszalasztotta. Több a szerencséje, mint az esze. A hadi szerencsét, jó házasságot, fiúmagzatot Isten választja. Hitvány szerencse, melynek irígye nincs. Szerencse nádszál, könnyen eltörik. Jobb egy marok szerencse, mint egy köböl ész. A szegény embernek szegény a szerencséje is. Tarts a szerencsétől, ha nagyon hízelkedik. Szerencsére ne bízd magad. A szerencse forgandó. Kereken fordul az ember szerencséje. Ellentétes vonatkozású az indiai mondás: Ha balszerencse sújtja, a tigris is ráfanyalodik a fűre (Balási József Attila: A sas egyedül repül, Tinta Könyvkiadó, 2017).

Ez utóbbiak már a fogalomhoz társuló állandó jelentésre irányítják a figyelmet, a kiszámíthatatlanságára. A hindu vallásban Laksmi a szerencse istennője, a Diwali napján, a fény ünnepén elmondott imával lehet elérni áldását. Buddha viszont arra tanította a követőit, hogy ne higgyenek a szerencsében, sorsunk az erkölcsi ok-okozati összefüggések lánca, a karma függvénye. Az iszlámban nincs szerencse, hiszen minden Allah elrendelése szerint történik. Az ember csak az általa megengedett eszközöket vegye igénybe, kerülje a tilalmast (pl. a lopást, a csalást, a szerencsejátékot). A keresztény hitűek is a Gondviselés kegyelmében bíznak. A római mitológiában a szerencse istennője, Fortuna egyben a sors és az élet esetlegességét is megszemélyesíti. Egyes szobrain bekötött szemmel ábrázolják, jelképezve, hogy ő sem látja előre, mi fog történni. A kettősségére utal Carl Orff Carmina Buránájának O Fortuna dala is:

Ó, Fortuna,
mint a Luna
egyre-másra változol:
majd nagyobbodsz,
majd meg elfogysz;
hej, az élet ronda sor:
gabalyítja
s igazítja
játszva az ember fejét:
mind szegénység,
mind kevélység
olvad tőle, mint a jég.

Ó, cudar sors,
esztelen gyors
szeszéllyel forgó kerék!
Rút állapot,
s látszatra jobb,
foszlik, mint a buborék.
Ködfátyolban
alattomban
környékeztél engem is;
tréfád által
csupasz háttal
nyögöm mostan vétkeid.

(Fordította: Szedő Dénes)

https://i.pinimg.com/474x/17/41/55/17415546d406a40ff2125e31a59c0e8a--albrecht-d%C3%BCrer.jpg
Dürer:
La Ruota della Fortuna

Nálunk is évszázadokon át közel azonos volt a jelentése a sors szóéval, a költő és harcos Zrínyi Miklós jelmondata: Sors bona, nihil aliud, Jó szerencse, jó sors, semmi más.

A jeles barokk jezsuita költő-tanár, Faludi Ferenc is megverselte:

Forgandó szerencse

Fortuna szekerén okosan ülj,
Úgy forgasd tengelyét, hogy ki ne dülj:
Ha szépen vezetett,
Ha miben kedvezett,
Meg ne örülj:
Fortuna szekerén okosan ülj!

Jó kedve s kereke egyaránt jár:
Forgandó, változó: ma kinccsel vár,
Holnap lenyomorít,
És megint boldogít;
Elhiggyed bár:
Jókedve s kereke egyaránt jár.

Hol édes jó anyád, hol mostohád;
Dolgáról senkinek számot nem ád:
Megbecsül, megaláz,
Magasztal, legyaláz,
Bút hoz reád:
Hol édes jó anyád, hol mostohád.

A forgó kerék, olykor gömb, állandó eleme a középkorban, a reneszánszban és a barokkban oly gyakori képzőművészeti Fortuna-ábrázolásoknak, például Vasari, Bellini, Dürer munkáin is. Az antik toposzok nyomán az emberi élet szeszélyes bizonytalanságának szimbóluma, az ezotériában az időhurokhoz is kapcsolják. A másik, jellegzetes jelkép az istennő kezében tartott bőségszaru, öblös szájából ömlenek Fortuna lába elé a gazdagság különféle jelei, például aranypénze. Így a nyelvhasználatban meghonosodva a fortuna köznév egyszerűen ’jószerencse’ jelentést vett föl (Tótfalusi István: Magyarító szótár, Tinta Könyvkiadó, 2011, 2017).

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/b/b0/Giovanni_Bellini_-_La_Virt%C3%B9.jpg/1200px-Giovanni_Bellini_-_La_Virt%C3%B9.jpgBellini: La Virtú

Van ezoterikus jelentése a hét- vagy ötlyukú patkónak is, amit a ház bejárata fölé szokás helyezni, hogy biztosítsa az ott lakók számára a szerencsét. A legtöbb kultúra bizonyos számokat is szerencsésnek tart, másokat épp ellenkezőleg. A számmisztika összefügg az asztrológiával és a parapszichológiával. Társítjuk a szerencsét a négylevelű lóheréhez, átlagosan minden tízezredik háromlevelűre jut egy négylevelű. A hagyomány szerint minden levél szimbolikus: a reményt, a hitet, a szerelmet és a szerencsét testesítik meg. A hetvenes években divatja volt a Félix férfi keresztnévnek is, bizonyára remélte a család, hogy gyermekük a szerencse fia lesz. A szerencsejátékosok szenvedéllyel bíznak a jó fordulatokban, esetleg kabalákkal élnek, a spirituális hiedelmek szerint pedig a szerencsét rituálékkal lehet befolyásolni. J. K. Rowling könyvében, a Harry Potter és a félvér hercegben Harry egy szerencsefőzetet iszik, a Felix Felicist, amit „Folyékony Szerencseként” ismernek. 1894 óta a bányászköszöntés Európa-szerte a Jó Szerencsét! Az erdészek is élnek vele.

A közkedvelt szerencsesüti szokása talán a 13–14. századi kínai harcosoktól ered, akik sikeres szervezkedésük egyik eszközéül használták a süteményekbe rejtett üzeneteket. Az is lehet, hogy a japán sintoista szentélyek ünnepségeik alkalmával az újévi szerencsekívánságokat csomagolták tésztába. Egy maliciózus történet szerint viszont Amerikában kezdte terjeszteni egy bevándorló kínai, s akkora lett a sikere, hogy hamarosan utánozni kezdték, míg végül világszerte elterjedt. E változatban a kilencvenes évekig Ázsiában ismeretlen volt, azóta az ázsiai országokban amerikai szerencsesütiként ismerik.

Talán nincs is olyan nyelv, amelyben ne lennének jó szerencsét kívánó rögzült kifejezések, pl. angol: Good luck!; német: Viel Glück!; olasz: Buona Fortuna!; orosz: Удачи! Él a kifejezés a mai társalgási nyelvben is, ha a találkozás kellemes, a kommunikációban a kapcsolat fenntartása a funkciója: örülök, hogy szerencsém van látni önt; legyen szerencsém többször is; látogasson meg, legyen szerencsém máskor is. Valószínűleg az ilyen udvarias formula ellen a szerencselovagok, a szerencsevadászok, s a szerencse kegyeltjei sem tiltakoznak, ők azok, akik kalandor módjára belevágnak sikert, hatalmat, gazdagságot biztosító vállalkozásokba – ellentétük: gyászvitéz (Dormán J. – Kiss G.: Tulajdonságszótár, TINTA Könyvkiadó, 2015, 2020). A szleng is ismeri többféle alakban: mázlija van, mázlista – a héber mázelből rövidülve, illetve ebből játékos változat a mákja van.

Zárásul megnevezzük az általánosító ellentétét is: ez a balszerencse, avagy a fosztóképzővel: szerencsétlen. Eötvös József éppen kettősségére int: „Ki a szerencse verőfényében áll, annak az emberek minden bizonnyal észreveszik árnyékoldalát.

Sümeginé dr. Tóth Piroska

A Szó-lélek-közelítés sorozatban korábban megjelent:

  1. Mi a felelősség?
  2. Mi a bizalom?
  3. Mi a mérték?
  4. Mi a tisztaság?
  5. Mi a hála?
  6. Mi a barátság?
  7. Mi a zene?
  8. Mi a remény?
  9. Mi a türelem?
  10. Mi a félelem?
  11. Mi a fösvénység?
  12. Mi a kétely?
  13. Világosság
  14. Áldás
  15. Becsület
  16. Erőfeszítés
  17. Szégyen
  18. Mi a kötelesség?
  19. Mi a bűn?
  20. A szív
  21. A végtelen
  22. A jelenben élni
  23. Mi a szép?
  24. Mi az irigység?
  25. Mi a megváltás?
  26. Mi a csend?
  27. Mi a csoda?
  28. Mi a jóakarat?
  29. Mi a kevélység?
  30. Mi a bűnbánat?
  31. Mi az öregség?
  32. Mi az áhítat?
  33. Mi az őszinteség?
  34. Mi a bánat?
  35. Mi a mosoly?
  36. Mit jelent úton lenni?
  37. Mi az ékesszólás?
  38. Kenyér
  39. Mi a hazugság?
  40. Mi az ajándék?
  41. Mi az önbecsülés?
  42. Mi az öröm?
  43. Mi a harag?
  44. Mi a tisztelet?
  45. Mi az ünnep?
  46. Mi a kegyelem?
  47. Mi az önismeret?
  48. Mi az állhatatosság?
  49. Mi az ima?
  50. Mi az önuralom?
  51. Mi a vágy?
  52. Mi a kritika?
  53. Mi a példa?
  54. Mit jelent a jóra való restség?
  55. Mi a lelki békesség?
  56. Mi a bátorság?