Világosság
Szó-lélek-közelítés 13.
„Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” (János 8,12)
„Talán amit
Mi boldogságnak nevezünk,
A miljom érdek,
Ez mind egyes sugára csak
Egy új napnak, mely még a láthatáron
Túl van, de egykor feljövend.
Bár volna így!” (Petőfi: Világosságot!)
Emberi életünknek egyik alapvető feltétele, a világosság teszi lehetővé, hogy lássunk és kellően tájékozódhassunk. Sötétben csak tapogatódzunk, de alaposan megismerni a dolgokat világosságban tudjuk. És ez áll a fizikai világosságra éppen úgy, mint a világosságra átvitt értelemben. Élet és világosság éppen olyan elválaszthatatlanul összetartoznak, mint halál és sötétség. Fizikai szempontból a látás képességét lehetővé tevő fényt nevezzük világosságnak. Fodor Ákos gondolata:
„A fényt a szem fura mágusaként úgy zárja keretbe a vaksötét, hogy élesen álljon a kép eléd!”
Szellemi értelemben az összefüggések meglátásának képességét és az azt elősegítő körülményt jelenti. Tehát világos az a szellemi termék, amit át tudunk tekinteni és meg tudunk érteni. Ez fejeződik ki a „világosságot gyújt az agyában/fejében” választékos szólásban – rögzítik a TINTA Könyvkiadó 2005-ös, Szólások című kötetében Bárdosi Vilmos és Kiss Gábor szerkesztők.
Szimbolikusan kiterjesztve pedig a létezés kifejezője, hiszen csak ott van élet, ahol világosság is van. Ezért megszületni annyit jelent, mint meglátni a napvilágot. Most a sok kínálkozó lehetőség közül a szellem és a lelkiség felől közelítjük a fogalmat. Lelkileg Isten személye jelenti ezt a világosságot. A Teremtő Isten első cselekedete az volt, hogy világosságot teremtett a Föld felszínén (1Móz 1,5.14–18):
„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap. És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek. És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre; És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látá Isten, hogy jó.”
Tágabb jelentésben Isten maga a világosság, ezért minden világosságnak is Ő a forrása. Amikor tehát világosságban van valaki a Biblia szerinti értelemben, akkor az Istennel közösségben él. Mert ezt az embert Isten kihívta „a sötétségből az Ő csodálatos világosságára” (1Péter 2,9).
Evangélikus Énekeskönyv, 258.
A világosságnak teljesen más a természete és a rendeltetése, mint a sötétnek. Az betakarni, elfedni és elrejteni 
akar mindent. A világosság viszont éppen fölfed és láthatóvá tesz dolgokat. Amíg az emberek úgy hiszik, előnyük származik belőle, addig élvezik és örülnek neki, azon túl azonban „inkább szeretik a sötétséget, mint a világosságot” (János 3,19). Kiss Bernadett Egyházatyák intelmei címmel gyűjtött kötetbe 2000 ókori keresztény bölcsességet, mely 2020-ban jelent meg a TINTA Könyvkiadónál. Ebből idézem Lactantiust:
„Sokan elhagyják a világosságot, hogy a sötétségben vakon és erőtlenül fetrengjenek”. Hiszen „mindenki, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei föl ne fedessenek” (János 3,20).
„Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint valók” (János 3,21).
Szent Ágostont idézve:
Uram, én nem vagyok világosság saját magam számára.
Szem lehetek, de világosság nem.
Mit ér azonban a nyitott és egészséges szem, ha hiányzik a világosság?
Hozzád kiáltok tehát: adj, Uram, lámpámnak világosságot!
A te fényeddel, Uram, eloszlatod sötétségemet.
Magamtól csak sötétségem van, te viszont világosság és fény vagy,
aki szétszórod sötétségemet és megvilágítasz.
Nem tőlem jön a világosság, s csak akkor van bennem a fény, ha te megadod.
Folytatva a gondolatot Máté nyomán: amint a nap megkezdi útját, hogy az éjszaka árnyait tovaűzze, a világot új életre ébressze, hasonlóképpen kell Krisztus követőinek is küldetésüket teljesíteniük: mennyei világosságot kell árasztaniuk mindazokra, akik a tévedések és bűnök homályában élnek. Ez a fény töltötte be a tanítványokat, s ezért válhattak a világosság hordozóivá. Ahogyan a biblikus szólás mondja:
„Édes a világosság és jó nézni a napot”
(In: T. Litovkina Anna – Farkas Edit: A bábeli zűrzavartól a salamoni bölcsességig. Tinta Könyvkiadó, 2019.)
Az Isten által küldött új világosságnak, Krisztusnak lelkükben lakozó élete, jellemükben megnyilatkozó szeretete tette őket a világ világosságává. Ezt erősíti a Lukács 11,33: „Senki sem gyújt világot, hogy eltakarja vagy a véka alá rejtse. Inkább a tartóra teszi, hogy aki csak belép, lássa világát”.
Valamennyien élhetünk ezzel a kapott lehetőséggel, az emberi és az isteni szint így egyesülhet, hogy mi is a világ világosságaivá lehessünk. Ehhez pedig legfontosabb a szeretet. Az 1János 2,10-ből idézve:
„Aki szereti testvérét, megmarad a világosságban, s nem szolgál botrányul másoknak”.
A szeretet által a megszentelt életünk jócselekedetei világítanak úgy, hogy az embereknek adni tudjunk belső fényünkből. Segítséget is kapunk ehhez. Vigyük közelebb Isten Igéjéhez a gondjainkat, mindent, ami bánt, nyom, fáj. Mivel az Ige az emberek világossága, bennünk, körülöttünk is tud világosságot teremteni.
Vannak más fények is, amelyek megpróbálnak világítani, például milyen csodásan ragyog az arany: hány embert vakított már el. Vagy az élet mennyi sötét területére derít fényt a tudomány, ami ámulatba ejti az emberiséget! Ott a szülői szeretet drága fénye vagy a családi tűzhely lángja, a hazaszeretet lobogása, de mind csak akkor lesz életet adó világosság, ha áldásban átjárja a Teremtő és a Messiás fénye! A világ tarka örömei is csillognak, de a fegyver torkolattüze is élesen villan. Sok a csábító és rémítő fény, de az igazi világosság Isten Igéje, ahogyan a 231. dicséret énekli:
„Uram, a te Igéd nekem a sötétben szövétnekem!”
Sümeginé dr. Tóth Piroska
A Szó-lélek-közelítés sorozatban korábban megjelent:
