Mi a fény?

Szó-lélek-közelítés 59.

„A sötétséget nem pusztíthatod el még nagyobb sötétséggel. Csak a fény oszlathatja el a világra boruló árnyékokat.” (Dan Millman)

A fény létünk feltétele, életterünk alapjellemzője – ezt tudatosította új meg új oldalakról 2015, a fény nemzetközi éve eseménysorozata. Nem meglepő, hogy a fény szó jelentése nyelvünkben is sokféle, más-más kontextusban. Vegyük sorra ezeket a fizikai, a szótári definíciók és idézetek vagy közmondások, szólások segítségével.

1. A fény emberi szemmel érzékelhető elektromágneses sugárzás. Az emberi szem a 390 és 750 nanométer hullámhosszok közé eső elektromágneses sugárzást érzékeli. Ez frekvenciaértékekben 790–400 terahertz (THz). Tágabb értelemben beleérthető az ennél nagyobb hullámhossz, ez az infravörös fény, és a kisebb hullámhosszú ultraibolya fény. A fehér fényt prizmával különböző színű fényekre lehet bontani.

Az ember által érzékelhető összes szín több, mint a látható spektrum, mivel szerepelnek köztük a színek keveredéséből előállók is, mint a lila vagy a rózsaszín.

„Tudósok mondják: kölcsönzött fényből élünk. Fényből, mit oly sok millió kilométerről üzen nekünk a Nap; bölcsek mondják: fényből, mely a befelé végtelen tér mélységéből, belőlünk árad.” (Csáji Attila)

2. A fény részecsketulajdonságokkal is jellemezhető. A részecskéket a kvantummechanika a fény kvantumainak, fotonoknak nevezi, ezek nyugalmi tömege zérus, üres térben pedig vákuumbeli fénysebességgel mozognak.

3. Sarki fény akkor jön létre, ha a Napból érkező töltött részecskék kapcsolatba lépnek a Föld mágneses mezőjével.

4. Szemmel érzékelhető energia, illetve az így keletkezett világosság, megvilágítottság. Fogyunk, mint a kasza fénye.

5. Világítóeszköz; a látható energiasugárzás forrása, lámpa. Amint a fény megjelenik, a sötétség eltűnik.

6. Csillogás; sima, tükröző felületű tárgyaktól visszavert, szétszórt látható sugárzás, ragyogás. Ő a fény az éjszakában.

7. Kiemelkedő anyagi jellegű értékesség. Egy garas éles; két garas fényes.

8. Műalkotásokon a legvilágosabb részlet; a festmény, a fénykép legerősebben megvilágított területe. „Egy drága Lény áldásában felém tör újra a fény, s áthat éjsötét kínomon” (Verlaine).

Vincent van Gogh: Csillagos éj

9. Díszes külső, gyönyörködtető, tündöklő szépség. Elhomályosítja a nap fényét.

10. Pompa, dísz, amely a jólét egyértelmű jele. „Nagy az Úr, ki fényes házát építtette” 249. dicséret.

11. Dicsőség; személy vagy közösség sikere; munkájának, erőfeszítéseinek eredménye. „Aki él, mint a fény, mások életébe árad” (Hervay Gizella).

12. Az értelem, a szellem világossága; haladás.

„Nyomoru ész,
Ki fénynek hirdeted magad,
Vezess, ha fény vagy, (…)
Csak azt mondd meg, hogy mi vagyok,
S miért vagyok?” (Petőfi Sándor)

13. Magyarázat; tényállás, tett, megnyilatkozás megvilágító ereje; adott dolog jelentésének föltárulása, értelme. Fényes ígéretnek legkevesebbet higgy.

14. Boldogság, öröm; az élet derűje. Látja a fényt az alagút végén. „A bagoly is a fényre néz” (Kiss Gábor – Kiss Bernadett: Bölcs tanácsok. TINTA Könyvkiadó, 2014, 2020).

15. Szellemi erő kisugárzása bizonyos magatartásból, cselekvésből, illetve művészi alkotásból. „Felelt a fény: Hol én hiányzom, ottan Erő hiába működik: kaosz van” (Reviczky Gyula).

16. Lelki erő, érzés, képesség tükröződése az arcon, szemben. „Feltámada napom fénye” (Balassi Bálint).

17. Szellemi energia, ihletett állapot, tudás, értelem, és ennek látható megnyilvánulásai. Vigyáz rá, mint a szeme fényére.

18. Mulandó szépség; nem valódi érték, ami csupán látszat. Nem mind arany, ami fénylik.

19. Régiesen: napvilág, a körülöttünk levő fizikai valóság. Ha fénylik Vince, megtelik a pince.

A fényes szinonimáit figyelve a legpozitívabb minőségek jelennek meg: csillogó, fényben úszó, fénylő, ígéretes, pazar, pompás, ragyogó, reményteljes, sugárzó, szikrázó, sziporkázó, tündöklő, vakító – Kosztolányi libbenő képe szerint: „a mennynek tündérei hajnalba hazamennek / fényes körútjain a végtelennek”.

Egry József: Szivárvány

A fénytelen szinonimái éppen ellenkező előjelűek: árnyas, elmosódó, elmosódott, éjszínű, fakó, fátyolos, halvány, halovány, hóka, homályos, kifakult, ködös, matt, megfakult, megvilágítatlan, napszítta, sápadt, seszínű, sötét, színehagyott, színtelen.

„Minden újul, örvend. Csak te nem derülnél, fátyolos kedélyem?” (Arany János)

A fény életfeltétel és létminőség, így központi fogalom a vallásokban is, ezért oly fontosak a fényt adó eszközök, a mécses, a gyertya, a lámpás.

Az ősi indiai kultúrában a tudás fénye az az állapot, amikor a szó metafizikai, transzcendens és valódi lelki értelmében is tudatosak vagyunk helyzetünkről, és akár magunk is képesek vagyunk ezt a fényt sugározni. Fáklyalánghoz hasonlítják a lelki tanítómestereket is, akik a tudás által fölnyitják az emberek szemét, és lelki látásmódot adományoznak. Az indiai tradíció szerint Dívali éjjelén ghí lámpákkal csalogatják be az otthonokba a fényt. Úgy is, mint Laksmí dévít, a Szerencse Istennőjét, aki az Úr örök társa, és úgy is, mint a tudás örök értékét. A lelki tudás művelésével a fénynek bennünk kell megszületnie.

Buddha tanításában a meditációban elérhető a megvilágosodás, ami azt jelenti, hogy a tudat fölragyog. Ezt a bölcsesség fényének nevezzük, az elsődleges célja a szenvedéstől való megszabadulás. Maitréja a Szeretet Buddhája, és lénye a mindenre ragyogó bölcs szeretetet szimbolizálja, így tehát a szeretet fényét ünnepeljük reá tekintvén.

A zsidó misztikus filozófiában, a kabbalában a fény az isteni végtelenség kisugárzása, amely egyben a mindenséget megteremtő isteni energiát is jelképezi. Isten tehát „az örök és végtelen spirituális fény forrása, az emberi lélek pedig Isten gyertyája” (Példabeszédek 20,27).

A muszlimok hite szintén fényközpontú: „Allah pártfogója azoknak, akik hisznek, kivezeti őket a sötétségekből a világosságra” (Korán, 2:257). A Koránban a fény Mohamed prófétát is jelenti, hiszen őáltala vált világossá az igazság, amit elrejtettek az Írások.

A Bibliában a fény többször úgy jelenik meg, mint Isten védelmező ereje, látható jele: „fénykoszorú: dicsfény, glória” (Erdős Attila – Kiss Gábor: Vallási szavak kisszótára. TINTA Könyvkiadó, 2016).

A kereszténység hite is olyan út, amely a világ és természet kiemelkedő etapjaihoz kötődik, ezeket a fény és a sötétség, a nap, a hold és földünk mozgásai jelölik ki az egyházi évkörben. Ilyen kiemelkedő pont a karácsonnyal összefüggésbe hozható téli napforduló, amikor megszületik „E világnak fényessége, és szenteknek idvessége” (288. dicséret). Ám a külső megszületésnek mindig kapcsolódnia kell egy belső születéshez. Ahogy Angelus Silesius írja: „Ezerszer születhet Krisztus Betlehemben, örökre elvesztél, ha tebenned nem.”

„Az értelmesek fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok” (Dániel 12,3; in T. Litovkina Anna – Farkas Edit: A bábeli zűrzavartól a salamoni bölcsességig. TINTA Könyvkiadó, 2019). A Bibliában az emberi szív, illetve az emberiség egész történelme a fény és a sötét közti folytonos harcként jelenik meg: az emberi történelem és üdvtörténet a fényből a fény felé tart:

„Mindenünnen fény kiáltott,
fény sikoltott rám az úton,
mint egy emlék, mint a múltból,
fény kiáltott, hogy megálljak,
fény kiáltott, hogy maradjak.” (Kosztolányi Dezső)

Sümeginé dr. Tóth Piroska

A Szó-lélek-közelítés sorozatban korábban megjelent: