Becsület
Szó-lélek-közelítés 15.
„Az utolsó maradványa valami isteninek az ember becsületes igyekezete.” (Jung)
Egyszer egy szegény ember talált egy hímzett erszényt, benne 300 arannyal. Elvitte a bíróhoz. A kalmár, aki elvesztette, kihirdette, hogy a megtaláló kap 2 aranyat, ha visszaadja. Szólt is neki a szegény ember, hogy menjenek a bíróhoz. A kalmár kézbe vette a hímzett erszényt, belenézett, és óbégatni kezdett: Az én erszényemben 630 arany volt, ebben meg csak 300 van! Elvette, büntetést érdemel! De a bíró átlátott a szitán, és így fordult hozzájuk: Nos, bizonyára mind a kettőtöknek igaza van. Ez tehát nem a te erszényed. A megtaláló becsületesen idehozta, tehát az övé, vidd csak el bátran. Viszont, ha valaki megtalálja a te 630 arannyal teli erszényedet, majd annak fizesd ki a jutalmat.
A becsületesség jelentése, hogy azt választva semmilyen módon nem hazudunk, lopunk, csalunk vagy vezetünk félre másokat. Amikor becsületesek vagyunk, az megszilárdítja a jellemünket, ezáltal részünk lesz a lelki béke és az önbecsülés áldásában, és élvezni fogjuk az Úr és az emberek bizalmát. A becsületesség az őszinteség megnyilvánulása szándékainkban, szavainkban és tetteinkben. Valójában az erkölcsi törvények iránti belső tisztelet és az erényes élet alapja. Nem tud becsületes lenni az ember kényszerrel. Ennek belülről kell fakadnia! A Pallas Nagylexikon szerint a becsület jelenti „az elismerését az ember erkölcsi értékének, szellemi tulajdonságainak, társadalmi állásának és mind ama sajátosságainak, melyek benne becsületre méltók. Különböző egyénekben az említett tulajdonságok különböző mértékben lévén meg, különböző lesz az elismerés, mellyel irántuk embertársaik viseltetnek”.
Maria Montessorit idézve: „Az állampolgárok döntő többsége becsületes akkor is, ha nem gondol a törvények szankcióira. Normális ember számára az az igazi büntetés, ha elveszti a saját erejébe és nagyságába vetett hitét.” A francia Becsületrend kiérdemlőit Európa-szerte tisztelet övezi. A több mint 250 magyar díjazott névsorából csupán kiragadott példák: Munkácsy Mihály festő, Babits Mihály író-költő, Cziffra György zongoraművész, Fejtő Ferenc író-történész, id. Lomnici Zoltán jogász.
Becsületrend (Ordre national de la Légion d’honneur)
Jelmondata: „Becsület és Haza”
Honoré de Balzac definíciója rájuk is illik: „Egyetlen igazán becsületes ember sem akar meggyőzni másokat a becsületességéről. Az igazán becsületes emberek jóformán észre sem veszik, hogy azok.” A becsületes embernek nyugalma, belső ereje van, tiszta a lelkiismerete, és a környezetére is jó hatással lehet. Az a meggyőződés vezeti, hogy nem árthatunk másoknak csak azért, hogy nekünk jobb legyen. Ám, valljuk be őszintén, sokszor akaratlanul is teszünk olyat (itt nem a súlyos becstelenségekről van szó), ami nem volt éppen becsületes dolog tőlünk, emiatt aztán lelkiismeret-furdalás is gyötör bennünket. Sajnos olyanok is vannak, akiknek egy becstelen tett nem okoz álmatlan éjszakákat. W. Shakespeare is keserűen szögezte le: „Becsületes lenni, ahogy most jár a világ, annyi, mint egynek kétezerből lenni kiszemelve”.
Minden korban lehetséges volt, hogy az ember könnyen a becstelenség útjára tévedjen. Például azért, mert teljesítenie kellett a fölöttese elvárásait, vagy versenyben kellett maradnia a munkában. Mindig is sokan adnak és fogadnak el kenőpénzt. Ha sok pénz forog kockán, nagy a kísértés, hogy az ember tisztességtelen legyen. „Érjétek el, hogy a becsületesség jobban kifizetődjék, mint a lopás, és akkor nem lesz lopás” – intett tanításaiban már Konfuciusz is. A kora középkori japán kultúrában is fontos érték volt. A becsület elveszítéséhez kapcsolódó szégyenérzetet korán a szamurájba nevelték, azt tanították, hogy „a becstelenség olyan, mint a fa kérgén lévő forradás, az idő ahelyett, hogy meggyógyítaná, egyre nagyobbra növeli”. A hinduizmusban is kiemelt szerepű, a vallás gyakorlása egyet jelent a becsület, a jóság, a helyes ítélet, az igazság, a szeretet és a tisztaság gyakorlásával. A becsületes ember a valóban vallásos ember. Az iszlám jog szerint még a dhimmi, a nem muszlim életét, tulajdonát és becsületét is éppen úgy védelmezni kell, mint a muszlim polgárokét. A keresztény szemléletben is értékfogalom, Istennel kapcsolatban összefonódik a ’dicsőség, méltóság’, az emberekkel kapcsolatban pedig a ’tisztesség, megbecsültség’ szemiotikai körével. Van Isten és emberek előtti becsületet kiváltó magatartás: „aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya” (János 12,26). Becsülete lehet a felelősségteljes férfinak, az asszonynak, aki gyermeket szül, a közösségbe tisztán illeszkedőknek stb.
Az emberi becsületet sértő cselekmények az emberi
közösségekben folyamatosan megnyilvánuló magatartásformák. A Kiss Gábor főszerkesztő jegyezte, 1998-as Magyar 
szókincstár (Tinta Könyvkiadó) a következőket sorolja: „befeketítés, dehonesztáció, gyalázkodás, hitelrontás, lejáratás, meggyalázás, meghurcolás, rágalmazás, vádaskodás”. Már a III. században élt Órigenész határozottan foglalt állást: „A sugdolódzók és megszólók száját az ördög nyitja ki” (in: Kiss Bernadett: Egyházatyák intelmei, Tinta Könyvkiadó 2020.)
Órigenész (184–254)
Még Jókai idején is fontos tényező volt a becsületsértés: „Valakinek a becsületét ellopni nemcsak azért legsúlyosabb, mert a becsület a legdrágább kincse mindenkinek, hanem azért is, mert azt legnehezebb visszaadni.” A polgári jog mellett a büntetőjog és a szabálysértési jog is szabályozza. A becsületnek ma már mintha nem lenne akkora értéke, világunkban az igen sokféle jellemmel, tulajdonsággal élő emberek élete számos ponton érintkezik, így talán a tolerancia nevében devalválódni látszik a fogalom. Pedig a becsület, tisztesség,
igazság, erkölcs, hűség az emberi közösségek lényegi értékei, és a becstelenség igen nagy jellemhiba. E negatív jelentés igen szemléletesen kitűnik a Kiss Gábor és Bárdosi Vilmos szerkesztette, a Tinta Kiadónál 2008-ban megjelent Szinonimák kötet lexémasorából: „aljas, alávaló, alantas, erkölcstelen, értéktelen, hitvány, infámis, tisztességtelen, züllött”. A jóra és rosszra való hajlandóság az embernek a belső, veleszületett tulajdonsága. Akaratunktól és neveltetésünktől függ, hogy melyik kerekedik felül, melyiket követjük, mennyire leszünk becsületesek. Századokon átívelt a párbajkultúra, a többnyire élet-halál harc a megsértett becsület védelméért.
Munkácsy Mihály: Párbaj
És bizony, mégis ott munkál a becsület a tudat mélyén minden napunkban, hiszen akár a legapróbb ígéretek esetén is hozzátesszük: így lesz, becsszó. Bár már csak ilyen játékos hangzással, de mégis fontos nyomatékosító elemként. És milyen szívesen veszünk részt olyan eseményen, ahol becsületkassza működik, gyakorolhatjuk a jóra való hajlandóságunkat. Fowler szintén komoly összefüggést mutat föl: „Valójában nem elég, ha valaki becsületes ember, szükséges, hogy annak is látsszék.” Viszont N. Chamfort már a XVIII. században ezt írta: „Századunk egyszerűsítette a becsület fogalmát: mindenkit, aki nem börtönviselt, talpig becsületes embernek tekint.” Ha valaki még nem ütközött a törvénnyel, nem jelenti azt, hogy becsületes is, hiszen a törvény folyton változik, mostanában egyre gyorsabban, a becsület ellenben nem – az erkölcsi normák megtartása a mai napig lelkiismereti kérdés. Ugyanakkor a becsület és a becstelenség mibenlétét a mindennapi életben az egyének másképp ítélik meg. Gyakran találkozhatunk olyan helyzetekkel, hogy rövid távon úgy érezhetjük, kár volt ennyire becsületesnek lenni. Csakhogy az ember valójában saját magáért becsületes, így működik a „Légy hű magadhoz” nemes parancsa, így nem manipulálunk másokat, és tartjuk meg az ígéreteinket. A Bibliában a Példabeszédek 25,14-ben azt olvassuk, hogy „Azok az emberek, akik olyat ígérnek, amit sosem tesznek meg, olyanok, mint az a szél és felhő, ami nem hoz esőt.”
Összegezve, a becsület helytállás, vállalás és tett, mely olykor ellentétes az egyéni, pillanatnyi érdekkel, nem könnyű tehát a becsületet választani. Petőfi Sándor fölszólításait kétely nélkül magunkévá élhetjük mi is, hiszen az ő életében és műveiben teljes harmóniában volt az eszme, a szó és a tett.
Petőfi Sándor: Ha férfi vagy, légy férfi
Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne hitvány gyönge báb,
Mit kény és kedv szerint lök
A sors idébb-odább.
Félénk eb a sors, csak csahol;
A bátraktól szalad,
Kik szembeszállanak vele.
Azért ne hagyd magad!Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne szád hirdesse ezt,
Minden Demosthenesnél
Szebben beszél a tett.
Építs vagy ronts, mint a vihar,
S hallgass, ha műved kész,
Mint a vihar, ha megtevé
Munkáját, elenyész.Ha férfi vagy, légy férfi,
Legyen elved, hited,
És ezt kimondd, ha mindjárt
Véreddel fizeted.
Százszorta inkább éltedet
Tagadd meg, mint magad;
Hadd vesszen el az élet, ha
A becsület marad.Ha férfi vagy, légy férfi,
Függetlenségedet
A nagyvilág kincséért
Árúba ne ereszd.
Vesd meg, kik egy jobb falatért
Eladják magokat.
„Koldusbot és függetlenség!”
Ez légyen jelszavad.Ha férfi vagy, légy férfi,
Erős, bátor, szilárd,
Akkor, hidd, hogy sem ember
Sem sors könnyen nem árt.
Légy tölgyfa, mit a fergeteg
Ki képes dönteni,
De méltóságos derekát
Meg nem görbítheti.
Sümeginé dr. Tóth Piroska
A Szó-lélek-közelítés sorozatban korábban megjelent:
