1590-ben, egészen pontosan 1590. július 20-án hagyta el a nyomdát a legnagyobb hatású magyar könyv, a vizsolyi biblia. Az elnevezése a kinyomtatás helyére, a Hernád menti Vizsoly községre utal. Fordítója – a munkálat során a hatvanas évei felé járó –, Károli Gáspár gönci református esperes után Károli-bibliának is nevezik. A 16. század monumentális könyvének teljes címe: Biblia, azaz Istennek ó és új testamentumának, Proféták és Apostolok által meg íratott szent könyvei. Magyar nyelvre fordíttatott egészen és újonnan, az Istennek Magyar országban való Anya szent Egyházának épülésére.

Az 1591-ben készült vizsolyi biblia. Fordítója Károli Gáspár

A török birodalom által fenyegetett országunk eldugott, a történelem viharaitól megtépázott szegletében született meg az a mű, amely elsőként tartalmazta nyomtatásban magyar nyelven a teljes bibliát, azt a könyvet, amelyet teljes egészében vagy részleteiben a legtöbb nyelvre fordítottak le a földkerekségen. Mint szentírás a keresztény vallások alapja. Évszázadok óta ihletője műalkotásoknak, ösztönzője nemcsak a hitnek, hanem az emberi gondolkodásnak is.

Vizsolyban működött rövid ideig (1588–1599) a lengyel származású Mantskovit Bálint nyomdája, mely dacolva a protestáns nyomdák elkobzására vonatkozó rendelettel, végül is – mintegy kétévnyi előkészítő és fordítási munka után – alig két esztendő alatt nyomtatta ki a több mint 2400 oldalas vizsolyi bibliát.

Az első nyomda kezdetleges ábrázolása

A magyar bibliafordítás története

Mikor kezünkbe vesszük a vizsolyi bibliát, nem is gondolunk rá, hogy ennek a magyar nyelvű bibliának több száz éves fejlődés eredményeképpen jöhetett létre a fordítása.

A több mint fél évezredes fejlődésnek a legfontosabb állomásai a következők:

A kézírásos emlékek

A bibliai részleteket tartalmazó kódexek és az ilyeneket említő régi könyvjegyzékek tanúsítják, hogy a latin nyelvű biblia mindenfelé ott volt a középkorban a magyarországi székesegyházak, kolostorok könyvtáraiban és az egyes papi személyek birtokában. Teljes latin nyelvű biblia szerepel már a legrégibb magyarországi könyvjegyzékben, a pannonhalmi bencés kolostor 1093-ban készült vagyonleltárában. Csak évszázadok múlva jelentkezett társadalmi igény anyanyelvű írásművekre, így a Biblia anyanyelvű fordítása is csak később vált szükségessé.

Az első magyar nyelvű bibliarészleteket a huszita biblia tartalmazza. A huszita biblia elveszett, de részletei fennmaradtak másolatban három XV. században készült kódexben. Mint a neve is mutatja, az első bibliafordításunk a huszita mozgalom hatására jött létre. A három kódex a Bécsi, a Müncheni és az Apor-kódex. A huszita hatáson kívül ösztönzőleg hatott a kezdeti fordítókra a női szerzetesrendek elterjedése is, hiszen az apácák latinul kevésbé voltak iskolázottak. A Bécsi kódexet 1450-ben tisztázták le, és ez hosszabb részleteket tartalmaz az Ószövetségből. Ma a Bécsi Udvari Könyvtár tulajdona – innen kapta a nevét is. A Müncheni kódex a négy evangéliumot tartalmazza. Ezt a kódexet 1466-ban másolták a moldvai Tatros városában. A kódex a Müncheni Királyi Könyvtár becses és féltett darabja, itt talált rá Fehérváry Miklós 1834-ben. Az Apor-kódex Dávid király zsoltárait tartalmazza.

A Jordánszky-kódex a bibliai részleteket tartalmazó kódexeink közül a legfontosabb, terjedelmére nézve is a legnagyobb. Több későbbi kódexet ebből másoltak ki. A fordítóról, a rajzolóról semmit sem tudunk. Újszövetségi része 1516-ban, ószövetségi részleteket tartalmazó része 1519-ben készült el. A kódex néhány levél kivételével az 1782-ben feloszlatott nagyszombati klarissza apácarend könyvtárából került elő. Ekkor szerezte meg Fába Mátyás, aki később, 1820-ban adományozta Jordánszky Elek esztergomi kanonoknak. E nagybecsű emlékünk addig hiányzó leveleit 1880-ban illesztették hozzá a kódexhez.

A Jordánszki-kódex az egyik legbecsesebb kézzel írt bibliánk. A mohácsi vész előtt 10 évvel készült, 1516-ban

A nyomtatott emlékek

A lassan, egyenként másolt kódexek világába fordulópontot hozott a könyvnyomtatás feltalálása, amely lehetővé tette egyszerre sok példány elkészítését. Ez módot adott a biblia eddiginél szélesebb körben való elterjedésére is.

A Gutenberg-féle Biblia egy oldala

Johannes Gutenberg (1394–1468) korszakalkotó találmányával, kisebb próbálkozások után először a bibliát nyomtatta ki. Ez az ún. 42 soros biblia 1455-ben jelent meg Mainzban.

A világon az elsőnyomtatott könyv: Gutenberg ún. 42 soros Bibliája. Maizban készült 1447-ben. Tartalma a teljes Biblia latin nyelven.

A nyomtatott könyv gyorsan terjedt Európában. Magyarországon az első nyomtatványok Mátyás király uralkodása idején jelentek meg. Gutenberg Bibliájának megjelenése után már 18 évvel könyvet nyomtatott Budán Hess András, a magyarok történetét leíró, latin nyelvű Chronica Hungarorumot. Feltételezések szerint Mátyás király nem találta elég díszesnek az ősnyomtatványokat, ezért rendelte a kódexkészítés legmagasabb fokán dolgozó itáliai műhelyekből az igen gazdagon illusztrált corvinákat. A Mátyás király halálát követő zavaros időkben megszűntek a hazai ősnyomdák. A magyar szerzők – pl. Temesvári Pelbárt (1455–1504) – műveit ekkor még latinul, külföldön (Itáliában, Németországban) nyomtatták ki.

Az első Magyarországon nyomtatott könyv, a Budai Krónia 1473-ban készült Hess András vezetésével

A keresztény humanista Rotterdami Erasmus az akkoriban használatos latin nyelvű bibliát felülvizsgálta, a fennmaradt görög nyelvű evangéliumokhoz visszanyúlva készítette el újra az Újszövetség latin fordítását. Ez Bázelben jelent meg 1516-ban. Az akkori keresztény Európa tudósai örömmel üdvözölték a fordítást. Ugyanis ez jó kiindulási alap volt az akkor már egyre türelmetlenebbül jelentkező nemzeti nyelvű biblia elkészítéséhez.

A könyvkiadás, a könyvnyomtatás további fejlődésének a XVI. század elején lökést adott a reformáció. Luther Márton (1483–1546) munkája nyomán 1522–1534 között megjelenik a német nyelvű biblia. Tudjuk, hogy ennek a bibliának a nyelvezete lett az egységes német irodalmi nyelv alapja.

A reformáció nyomdászatának legfontosabb eredménye, hogy megindította egész Európában a nemzeti, és így a magyar nyelvű könyvnyomtatást is.

A mohácsi vész után hét évvel, 1533-ban jelent meg Krakkóban Komjáthi Benedek fordításában a legrégebbi, teljes egészében magyar nyelvű nyomtatvány, Az Zent Paal leueley magyar nyeluen (Szent Pál levelei magyar nyelven) című bibliarészlet. A fordítást úrnője, Perényi Gáborné Frangepán Katalin kívánságára készítette a szerző, és annak költségein nyomtatták ki. Komjáthi felhasználta a korábbi fordításokat és a Vulgatát is. Ma 22 példánya ismeretes.

A TINTA Könyvkiadó reprintben, a mai íráshoz igazítva adta ki Pesti Gábor Új Testamentumát

Nem kellett ekkor már sokat várni az evangéliumok magyar nyelven történő kinyomtatására, hiszen Pesti Mizsér Gábor a négy evangélium fordítását – Wij Testamentum magiar nielven (Újtestamentum magyar nyelven) – 1536-ban jelenteti meg Bécsben. Szövege világos fogalmazású, tiszta szöveg, Erasmus útmutatásai és bibliafordításai alapján készített humanista mű. Ez a könyv őrizte meg számunkra az első nyomdaábrázolást, ugyanis az „Lʺ betű iniciáléjában egy nyomtatóműhely található. Ma 27 példányáról tudunk. Pesti Gábor széles látókörű tudós, a mohácsi vész előtt Mátyás király könyvtárában sokat olvasott, Janus Pannonius verseit másolta. A mohácsi csata után onnan kimenekített egy kódexet, amely Janus Pannonius epigrammáit tartalmazta. A bibliafordításán kívül még két kiemelkedő munkáját nyomtatták ki, Esopus fabuláit (1536) és egy hatnyelvű (latin, olasz, francia, cseh, német és magyar) szótárt – Nomenclatura sex linguarum – 1538-ban Bécsben.

Pesti Gábor 1536-ban megjelent nyomtatott Új Testamentumában az egyik iniciáléban egy nyomdát láthatunk

Sylvester János (1504–1551) nyomtatott munkája: Uj Testametum magar neelwen már a négy evangéliumon túlmenően a teljes Újszövetséget tartalmazza. Sárvár mellett, Nádasdy Tamás birtokán és annak költségein jelent meg Buda elfoglalásának évében, 1451-ben. Az első magyar földön, magyar nyelven nyomtatott könyv. Ma hozzávetőlegesen 50 példányát őrzik könyvtárak. Olvasva, megilletődötten látjuk azt az erőfeszítést, amellyel a szerző küszködik, hogy a magyar nyelv latin betűkkel nem leírható hangjait (á, é, ö, ő, ü, ű; gy, ty, ny) jelölje. A fordítás í-ző nyelvjárásban készült (níp : nép, szíp : szép), feltehetőleg ezért nem tudott szélesebb körben elterjedni a munka. Nagy pontosságra törekvő mű, ezért is nyelve olykor-olykor nehézkes. Fametszetű képekkel gazdagon illusztrálták, a XVI. század leggazdagabban díszített magyar könyve. E könyvben maradt fenn az első magyar időmértékes vers, a disztichonokban íródott ajánlás:

…Itt ez irásban szól mostan es néked ezáltal,
Hitre hiú mind, hogy senki se mentse magát.
Az ki zsidóul és görögül, és vígre deákul
Szól vala rígen, szól néked az itt magyarul:
Minden nípnek az ű nyelvín, hogy mind az isten
Törvínyin éljen, minden imádja nevit.

Sylvester Jánosnak Sárváron 1541-ben megjelent Új Testamentumának a címlapja. Az í-ző nyelvjárása és a „szálkás” betűi miatt nem volt népszerű

Sylvester a magyar népnek ajánlja munkáját. A fordítás során fontos felismerésekre jutott a magyar nyelvtant illetőleg. Tapasztalatait latin nyelvű magyar nyelvtanában (Grammatica Hungarolatina) foglalta össze és adta ki Sárvár-Újszigeten 1539-ben.

Sylvestert követően többek között Heltai Gáspár is tervezte a teljes biblia lefordítását és közreadását. Heltai terve csak részben valósult meg, 1551 és 1565 között négy kötetet jelentetett meg, de a teljes bibliát ezek nem adják ki. Heltainak nagy érdeme, hogy ő rögzítette véglegesen a magyar helyesírásban az sz, gy, ly, ny, ty jeleket. A teljes bibliát megjelentetni csak Károli Gáspárnak (1529–1591) sikerült 1590-ben. Az ekkor már három részre szakadt ország egy eldugott szögletében, Vizsolyban Károli Gáspár néhány lelkes munkatárásával megalkotta az első teljes, magyar nyelvű bibliafordítást. A fordítás alapjául a latin Vulgatát, a Septuagintát és héber, valamit görög szövegeket is felhasznál a korábbi magyar bibliafordítások mellett. Meghatóan vall az előszóban a munkájáról:

„…a nagy istennek tisztességére, ő házának épülésére néztem e dologban. … Szabad mindenkinek Isten házába ajándékot vinni. Egyebek vigyenek aranyat, ezüstöt, drágakövet, én azt viszem, amit vihetek, tudniillik magyar nyelven az egész Bibliát.’’

Az 1591-ben készült vizsolyi biblia reprint kiadás a Pytheas könyvmanufaktúrában készült

Munkája a korábbi részeredményeket is összegezte. Ez a mű volt évszázadának legkiemelkedőbb hazai szellemi alkotása és szellemi terméke. Nyelvi hatása ma is érződik, hiszen ez a mű döntötte el, hogy az e-ző nyelvjárás emelkedett hazánk irodalmi nyelvévé. A mai kutatások úgy tartják, hogy az akkor soknak számító 700–800 példányban jelent meg először. E fordítást külföldön és idehaza is, kissé csiszolva hamarosan újra és újra kiadták: Szenczi Molnár Albert (1574–1639): 1608, 1612; Misztótfalusi Kis Miklós (1650–1702). A későbbi századokban több mint 120 kiadása ismert. 1608-tól a protestáns bibliafordítások megjelenését hazánkban a Habsburg-ház tiltotta, ezért 1608 és 1794 között csak külföldön jelenhetett meg evangélikus vagy református bibliafordítás.

Mire 1626-ban Bécsben megjelent Káldi György (1573–1634) teljes katolikus bibliafordítása Szent Biblia Az egész Keresztyénségben bevött Régi Deák bötüböl címmel, a vizsolyi bibliát már négyszer adták ki. Káldi György jezsuita szerzetes Pázmány Péter (1570–1637) felszólítására 1605-ben kezdte, és 1607-ig dolgozott a fordításon. Bibliáját nem szánta népkönyvnek. Káldi a Vulgatát ismerte el munkája során az egyetlen hiteles alapnak. Kis példányszámban jelent meg. A mű végén oktató intés található a Károli-féle kálvinista bibliáról. A kiadást a Bécsi Kincstár, a magyar állam mellett Bethlen Gábor és Pázmány Péter is támogatta. Második kiadására – 1732-ben, Nagyszombaton – több mint száz évet kellett várni. A többször megújított szövegéből vették a legújabb időkig a katolikus istentiszteletek szentírási szakaszait. Hatása a magyar nyelvre a református Károli-féle fordításhoz hasonló.

Káldi György 1626-ban megjelent első katolikus teljes bibliafordítása, a címlapja

A protestánsok hosszú évszázadokon keresztül használták Károli Gáspár fordítását, mindig újra és újra hozzáigazítva a változó nyelvhez. 1975-ben azonban új bibliafordítás jelent meg (címe: BIBLIA – Istennek az Ószövetségben és az Újszövetségben adott kijelentése), amelyet a Magyar Bibliatanács Ószövetségi és Újszövetségi Bibliafordító Szakbizottsága készített.

A bibliafordítások kilencedik állomása a II. vatikáni zsinat (1963) szellemiségében készült új katolikus bibliafordítás (címe: Biblia – Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás). E fordítás első kiadása 1976-ban jelent meg. A tudományos fordítás közvetíti korunkban a hívek részére a Szentírás üzenetét. Az 1990-ben alakult Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat legfőbb küldetése a Szentírás ismeretének, szeretetének, egyéni és közösségi olvasásának, a Biblia által képviselt értékek életre váltásának az előmozdítása.

A 20. század végén protestáns és katolikus biblikusok elhatározták, hogy közös, ökumenikus bibliafordítást készítenek. A nagyszabású munka széles körű egyeztetést kíván, ezért is húzódik a munkálat, a megjelenés talán a következő években lesz.

Nemcsak hazánkban, hanem Európa minden részében a XVI. század a nemzeti nyelvű bibliák megjelenésének évszázada. Hiszen a teljes német biblia 1534-ben jelent meg; a biblia angolul és franciául 1535-ben, svédül 1541-ben, finnül 1548-ban, lengyelül 1563-ban látott napvilágot.

A vizsolyi biblia története és jelentősége

A fordítást Károli Gáspár gönci református esperes – valószínűleg két segítőjével – 1586 folyamán kezdte, és a mű 1590-ben jött ki a vizsolyi nyomdából. Valószínűleg 700–800 példányban jelent meg. Ma körülbelül 50 példány van belőle. Napjainkig több mint kétszáz, különböző formátumú kiadást élt meg.

A Károli-biblia az általános európai protestáns gyakorlatnak megfelelően a protestáns vallási élet középpontjába került. Minél többen tudtak olvasni, annál szélesebb körben terjedt. Mint egyetlen megfellebbezhetetlen tekintélyű írásból, útmutatást merítettek belőle fontos döntésekhez, ösztönzést életelveikhez és igazolást cselekedeteikre.

Károli – eredeti nevén Radicsics Gáspár (1529 körül – 1591) – Nagykárolyban született. A „Károliʺ nevet Nagykárolyra való emlékezésből és tiszteletből vette föl a kor humanista tudósainak mintájára: Carolus Gasparus.

Ehhez hasonló kézi nyomdagépen készültek Gutenberg első bibliái

Az első teljes magyar biblia fordítója Brassóban, majd Wittenbergben (1556-tól 1561-ig), a reformáció fellegvárában tanult. Ifjúkorától foglalkoztatta a bibliafordítás kérdése. Gönci beiktatására készített Két könyvében (1563) már több szentírási részletet közölt saját fordításában, s a próféciák kiváló ismerőjének bizonyult. Prédikációiban és a felvidéki antitrinitáriusok (Szentháromság-tagadók) elleni vitáiban is a bibliára támaszkodott.

Az 1580-as években az országban dúló pestisjárvány megfosztotta feleségétől és három gyermekétől. Megrázkódtatásai után fogott komolyan a fordításhoz, melynek elkészültében környékbeli prédikátortársai is segédkeztek. A vizsolyi biblia elé írott Elöljáró beszédében így vallott erről:

„Istennek nevét segítségül híván, minek utána hozzá kezdettem volna egynéhány jámbor tudós atyafiakkal, kik nékem a fordításban segítségül voltak, meg nem szűntem addig, mígnem véghöz vittem a Bibliának egészlen való megfordítását, melyben munkálkodtam közel három esztendeig nagy fáradsággal, testi töredelemmel, de oly buzgóságos szeretettel, hogy én egy szempillantásig e nagy munkát el nem untam, hanem nagy serénységgel és szeretettel munkálkodtam, mígnem elvégezném azt… Követtük e fordításban sok jámbor, tudós embereket, kik… fordították a Bibliát… Akik ezelőtt valami részt fordítottak…, azokat is nem utáltuk meg, hanem megtekintettük.ʺ

Az elkészült fejezeteket a gyermek Szenczi Molnár Albert, a későbbi zsoltárfordító és szótárszerkesztő vitte naponta gyalogszerrel Göncről Vizsolyba. Károli Gáspár a gyors munkával járó hibákra is figyelmeztette olvasóit:

„Minden keresztény olvasókat kérek…, ha valahol az fordításban tévelgettem és az célt nem találtam, azt ne tulajdonítsák vakmerőségemnek, hanem az én gyarlóságomnak.ʺ

Kisebb-nagyobb tévesztései ellenére Károli fordítása máig legszebb, legjobb bibliafordításunk. Elöljáró beszéde és kommentárjai közvetlenül is tanúsítják, hogy szerzője valóban „Isten nevét hívta segítségülʺ, komolyan hitt a Szentírás isteni ihletettségében. Így valóban Isten Lelke „adja a hitelét, varázsát, időtálló erejét, s azt a tekintélyét, amely minden más fordítás fölé emeli, hiszen soha nem nyilvánította egyetlen egyház sem hivatalossá, mégis annak számított”.

A vizsolyi biblia megjelenése után nem sokkal Károli Gáspár meghalt. Nagy vágya, melyről Szenczi Molnár Albertnek beszélt, teljesült: „Csak az Isten addig éltessen, míg a Bibliát kibocsáthassam, kész vagyok meghalni és Krisztushoz költözni.ʺ Fordításának javítását maga Szenczi Molnár Albert kezdte el (hanaui biblia, 1608), többen folytatták (váradi biblia, 1661, Misztótfalusi Kis Miklós „Aranyosʺ bibliája, 1685 stb.).

A Pytheas Könyvmanufaktúrában kézzel készülnek a reprint Káldi-bibliák. Kelemen Eörs és Kiss Gábor igazgatók

A vizsolyi biblia a XIX–XX. század folyamán több nyelvi revízión is átesett, a revíziók során a kor nyelvéhez igazították.

A fordítást és a nyomtatást szívügyének tekintette és bőkezű adománnyal segítette Rákóczi Zsigmond, a település ura, a későbbi erdélyi fejedelem. A főúr ezzel a tettével megalapozta a Rákóczi család bibliaszeretetét, és a magyar kultúra támogatásával példaként szolgált a későbbi generációk számára.

A vizsolyi nyomda tovább dolgozott azután is, hogy elkészült a biblia. Tizenegy nyomtatvány ismeretes a biblia utáni működése idejéből. Manstkovit halálát követően ismeretlen nevű segédje vezette tovább a nyomdát egészen 1599-ig, akkor megszűnt, további sorsa ismeretlen.

Káldi György 1626-ban megjelent első katolikus teljes bibliafordítása, egy oldalpár a bibliából

A vizsolyi biblia nyelvi hatása

A vizsolyi biblia hatása is elismerten nagy jelentőségű a magyar kereszténység, hitélet, teológia, a magyar nyelv, irodalom és művelődés történetében.

Általában a Biblia nyelvi hatása a nyelv több szintjén is felmérhetetlenül nagy. Több tucat szó és fogalom eredete a Bibliára megy vissza: ádámcsutka, júdáscsók, matuzsálem, mózeskosár, tamáskodik. A szavak mellett szólások is bekerültek évszázadok alatt a Bibliából nyelvünkbe: a levegőbe beszél, eladja e lelkét, hamut hint a fejére, mosom kezeim. Mint az európai nyelvek mindegyikében, a magyar nyelvben is szép számmal találhatók a Károli-biblia által népszerűvé tett bibliai közmondások, pl. Aki nem dolgozik, ne is egyék; Ember tervez, Isten végez; Isten szeme mindent lát; Ki mint vet, úgy arat; Nyugtával dicsérd a napot; Az igazságot nem lehet véka alá rejteni; Sok beszédnek sok az alja.

Károli Gáspár mint lelkipásztor és Kassa-völgyi esperes ezen a tájon munkálkodott. Mindenekelőtt ez a magyarázata annak, hogy a vizsolyi biblia é-ző és e-ző beszédmódjával, táji szélsőségektől mentes alak- és mondattani eszközeivel, szép folyású, nemegyszer költői stílusával, továbbá azzal, hogy ezt a sajátos nyelvet minden eddiginél nagyobb intenzitással terjesztette, nagyon is hozzájárult irodalmi nyelvünk kiteljesedéséhez és megszilárdulásához. Ennek része, hogy az északkeleti e-ző nyelvjárás (nem az í-ző dunántúli és nem az ő-ző szegedi változat) vált a magyar nyelv normatív változatává, mai magyar köznyelvünkké. Ezenkívül összetartotta a magyarságot a nehéz időkben: itthon, Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján, délen és az egész világon.

A vizsolyi biblia nyelvének magánhangzó-használata lényegében megegyezik napjaink használatával. Jellemzője, hogy nincs benne diftongus, azaz kettőshangzó. Néhány esetben, ahol a mai írás í betűt használ, é betűt találunk: kénlódik – kínlódik, kévanság – kívánság. A nyelvhasználatra jellemző, hogy több szóban nem esik ki a kötőhangzó ezeren – ezren, őrizi – őrzi. Előfordul, hogy a -val/-vel rag v-je nem hasonul: szememvel – szememmel, füstvel – füsttel.

A vizsolyi biblia gyakran használja azt a szenvedő igealakot, amely napjaink nyelvhasználatából szinte teljesen eltűnt: hívattic, ölettettek. Sok mai szavunk rövidebb, mint a Bibliában használt megfelelője: akkoron – akkor, peniglen – pedig.

Mi sem természetesebb – mivel nyelvünk szókincse folyton-folyvást változik –, hogy a több mint 400 éves vizsolyi bibliában találunk olyan szavakat, melyeket ma már nem használunk. Néhány példa: alít – vél; gondol, élemetes : idős; öreg, hallatos : hangos; fel látó : kevély; marha : vagyon; mony : tojás; seregel : összegyűl; sobránc : zsugori, kapzsi.

Ugyancsak érthető, hogy vannak olyan szavak, melyek ma kissé más formában élnek nyelvünkben, mint ahogy a vizsolyi bibliában olvassuk. Például: akadék : akadály; csimota : csemete; futarozni : futkározni; gyakorlatos : gyakorlott; kolcs : kulcs; lapicka : lapocka; mértékel : mérsékel; szomi : szomjas; zárol : zár.

A több mint 400 éves vizsolyi biblia nyelve természetszerűleg kissé más, mint napjaink nyelve. Ez megmutatkozik abban is, hogy szókapcsolatot használ ott, ahol ma szóösszetételt mondunk. Drágalátos kő és beteges ágy szókapcsolatokat találunk a mai drágakő és a betegágy helyett.

Míg olvassuk Károli Gáspár bibliafordítását, időnként meg-megáll szemünk, mikor egy-egy ódon, veretes szóval, kifejezéssel találkozunk. A szövegkörnyezet, a mondat egésze azonban legtöbb esetben átsegít bennünket a pillanatnyi tétovázáson, és szellemi csemegét, lelki felüdülést jelent a szöveg értelmezése. Ha odafigyeléssel, kellő nyitottsággal olvassuk, erősen fog hatni ránk.

A magyarság szerencséje, hogy Károli Gáspár a magyar nyelv művésze volt. Nagy hatású szöveget alkotott. Több mint négy évszázad alatt egyszerű emberek és szellemi kiválóságok egyaránt olvasták, így lett a vizsolyi biblia a magyar nyelv mércéje. Akár tudjuk, akár nem, ma úgy beszélünk magyarul, ahogyan Károli Gáspár több mint négyszáz évvel ezelőtt leírta.

Az elmondottakat igazolja az is, hogy számos költőnk (Csokonai, Kölcsey, Arany, Tompa, Ady, Oláh Gábor, Tóth Árpád, Áprily, Szabó Lőrinc stb.) és számos prózaírónk (Árva Bethlen Kata, Kemény Zsigmond, Tolnai Lajos, Móricz, Kodolányi, Szabó Magda stb.) nyelvezetén kitapinthatóan ott a vizsolyi biblia nyoma. A katolikus Babits Mihály is ennek a protestáns bibliának a szövegét használta Jónás könyve című kiváló művéhez.

Németh László írja: „Én a Károli-bibliát, melyhez annyi személyes emlék fűz, Adyval együtt nyelvünk nagy kútfejének tartom.”

Csoda-e hát, hogy valóságos népkönyvvé lett, amely századokon át ott volt csaknem minden református család házának mestergerendájában vagy más fő helyén, és amelybe feljegyezték az élet legfontosabb eseményeit: ki mikor született, mikor lépett házasságra, és mikor távozott el az élők sorából...

Az első magyar nyelvű bibliafordítások megjelenése egybeesett a magyar nyelv nyomtatott írásbeliségének kialakulásával. A magyar irodalmi nyelv kialakulása a nemzeti érzést erősítette azokban a szomorú történelmi időkben. Ma példaképül kell hogy szolgáljanak a magyar nyelvű bibliák fordítói, hiszen ezek az önzetlen hazafiak szakértelmükkel, tenni akarásukkal koruknak európai színvonalán álló, máig is sugárzó alkotásokat hoztak létre.

2017-ben a reformáció 500 éves jubileumához kapcsolódóan országszerte számos kiállítás mutatta be a magyar biblia fejlődésének útját. Szép számmal jelentek meg szakkönyvek és ismeretterjesztő munkák ezekhez az eseményekhez időzítve. A Pytheas Könyvmanufaktúra Könyvkiadó a fáradhatatlan elődök emléke előtt tisztelegve kiadta a magyar kultúra remekének, a vizsolyi bibliának a hasonmását. A több mint 400 éves könyv – veretes nyelvével, archaizmusaival együtt – ma is érthető, olvasójára erősen hat.

Kiss Gábor
TINTA Könyvkiadó