Anya-nyelv-csavar alátét nélkül.

TINTA blog

A legcsokibb csoki, avagy a fokozás titkaiból

Grétsy László nyelvi ismeretterjesztő írásai XXXII.

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: IMP Magazin 2011. december.

Fokozni, azaz tartalmában, minőségében, mértékében, hatásában stb. növelni, erősíteni sok mindent lehet: a tempót, a lendületet, valakinek a lelkesedését, a kedvét – vagy éppen ellenkezőleg a fájdalmát, az elkeseredését, és még sorolhatnám tovább –, ám én a következőkben csupán a nyelvtani, grammatikai értelemben vett fokozásra, azaz a szavaknak a közép- vagy a felsőfok ismert jelével, tehát a hosszú (azaz kettőzött) -bb-vel és a leg- szócskával való ellátására, pontosabban az ezzel kapcsolatos problémák bemutatására, felvillantására gondolok, illetve erre vállalkozom. Hangsúlyozom: nem szabályokat sorolok – ez álmomban sem jutna eszembe –, hanem érdekességekre, kuriózumokra hívom fel olvasóim figyelmét. Remélem, olvasóim úgy ítélik majd, hogy kis összeállításom megérte az elolvasására áldozott perceket.

Abszolút felsőfok. A fokozás általában összehasonlításra szolgál, hiszen a középfok két összehasonlított közül a nagyobb mértékűt jelöli meg (pl. erősebb), a felsőfok pedig több fogalom összevetésekor a legnagyobb fokú tulajdonságra, állapotra mutat rá (legerősebb). Az abszolút felsőfok nem összehasonlításra, hanem rendkívüli mérték- és érzelmi telítettség kifejezésére szolgál. Pl. udvarias társalgásban: a legnagyobb örömmel, gyászjelentésekben: a legjobb apa, a legdrágább testvér stb.

https://praktikusajandekok.hu/sites/default/files/styles/fullpic/public/termekfotok/a-legjobb-apa-bogre.jpg?itok=k3fnxwWG
Bögre abszolút felsőfokkal

Tovább olvasom

Kosztolányi Dezső-breviárium

https://api.hvg.hu/Img/1100-620/0ca77059-5fba-45b9-981b-7b913e446a00.jpg

Kosztolányi Dezső (1885–1936)

író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró

Költészetét formai virtuozitás, játékosság és zeneiség jellemzi. Olyan könnyedén, olyan magától értetődő természetességgel bánik a költői formákkal, a nyelvvel, a rímekkel, mint senki más a kortársai közül. Verseinek sűrű atmoszférájában egybeolvad az élet szeretete a halálsejtelemmel, az önfeledt játék a komolysággal és valami ősi, ösztönös tudással a lét szépségéről és – végső soron – értelmetlenségéről.” (Grendel Lajos)

Kosztolányi egy helyen azt mondatja valamelyik hősével, hogy a megértés már fél győzelem, és a szeretet kezdete. Az új lélektan vonzásában ő egyszerre ismerte fel az értékeit vesztett ember menekülését és korának önmegfogalmazását. Ebből a megértésből nőtt ki regényei új lélektanisága és egyidejűleg teljessége.” (Bodnár György)

Nemcsak kifogástalan nyelvi apparátussal és gondossággal írt, hanem a nyelv titokzatos zenéjének minden árnyalatát, minden modulációját is megérezte. Amit mondani akart, azt kifejezte a gondolat mellékzöngéjével együtt, tudott ünnepélyes lenni, egyszerű, meghitt, elmés és gúnyos, komoly és derült.” (Schöpflin Aladár)

Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Fontosabb annál is, hogy magas vagyok-e vagy alacsony, erős-e vagy gyönge. Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként. Ebben az egyedülvaló életben csak így nyilatkozhatom meg igazán.

Ha más nyelven beszélek, mindig kissé elfogódott leszek, de bátrabb, egyenesebb. Meg vagyok fosztva attól, hogy a szók közötti csönddel, az ezredik árnyalattal hassak. Mégis bizonyos szabadságot ad ez. Általában azt tapasztalom, hogy a kellemes dolgokat anyanyelvemen tudom inkább közölni, de a kellemetlen dolgok könnyebben mennek más nyelven. Szerelmet vallani az anyanyelvemen óhajtok, de szakítani idegen nyelven. Verset írni magyarul, de kritikát lehetőleg portugálul.

Mi tehát a tíz legszebb magyar szó? Ezt felelném, abban a tudatban, hogy válaszom merőben önkényes, és éppúgy jellemez engemet, mint nyelvünket: Láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír.

Tovább olvasom

„Égig ér a jóság tornya, már ezentúl ott lakom”

130 éve született Mécs László költő, premontrei szerzetes, tanár, lapszerkesztő

Az írás eredeti megjelenési helye: nemzetikonyvtar.blog.hu, 2025. január 17. 6:00

Családja, gyermekévei

Mécs László (családi nevén Martoncsik József) a Kassa mellett lévő Hernádszentistvánon született 1895. január 17-én, ötgyermekes családban, negyedikként. Apja Martoncsik Endre katolikus kántortanító volt, akinek egyik őse a családi hagyomány szerint a 18. század elején mint vándorló mesterlegény az Alföldről került a Felvidékre, ahol a falubeliek, mivel magyar nevét nem tudták kiejteni, Novaknak, újoncnak, új embernek hívták, míg aztán benősült az ottani Martoncsik családba. A költő fiú édesapjának szép emléket emelt Szülőföldünk című versciklusát megnyitó Egyszerű krónikácska egy nagyon jó emberről című költeményében:

„Munkás sorsok milliói! Élet-vemhes ősi Tenger!
Rólad zengek, hisz csöppecskéd az a csöndes, küzdő ember,
aki nem járt oly mezőkön, hol virít az úri hóbort,
kinek golgotás volt útja, mert csak kántortanító volt. 

Öt gyermek volt minden kincse és egy ócska zongorája.
Pár selejtes földecskéje s évi hatszáz koronája
volt a bér, hogy tót falucska ifjuságát tanitgatta.
Kifogott a szegénységén: minden vágyát elaltatta...” 

Mécs László: Egyszerű krónikácska egy nagyon jó emberről. Részlet. In: Uő: Mécs László összes versei 1920–1940, Budapest, Athenaeum, 1944, 63. – Törzsgyűjtemény

01_17_mecs_laszlo_130_01.jpgMécs László arcképe. In: Farkas Gyula: Mécs László, Budapest, Studium, é. n. [1929] – Törzsgyűjtemény

Tovább olvasom

A német közmondások élvezettel forgatható gyűjteménye

Megjelent: Etnographia 2024/4, 382-383.

A könyv szerzője, Balázsi József Attila Arany Penna díjas nyelvész, a frazeológia, az etimológia és a lexikográfia elismert kutatója. A TINTA Könyvkiadónál számos önálló kötete jelent meg: Hasonlatszótár (2017), A sas egyedül repül (2017), Szólásbúvárlatok (2021) Orosz–magvar közmondásszótár (2021), A több ezer éves kínai kultúra közmondásai, szólásai és jelképei tükrében (2022), Kínai bölcsességek (2023) Angol elöljárószók kézikönyve (2023).

A közelmúltban megjelent Német–magyar közmondásszótár a szerző korábbi munkáihoz hasonlóan hiánypótló darab. A kiadvány – ahogyan arra az alcíme is utal – 1000 német közmondást közöl magyar megfelelőkkel és művelődéstörténeti magyarázatokkal.

Német-magyar közmondásszótár
Balázsi József Attila: Német—magyar közmondásszótár

A szótár részletes bevezetővel (7–23. old.) indul. Az első, Mi a közmondás? című alfejezetéből megtudjuk, hogy Balázsi József Attila munkája során a következő definíció szolgált alapul: „A közmondás rövid, általánosan ismert, bölcsességet, igazságot, tanulságot és hagyományos felfogást tartalmazó népies kifejezés, amely rögzített, könnyen megjegyezhető és metaforikus formában száll nemzedékről nemzedékre.” (7. old.) Szintén ebben az alfejezetben ismerteti a szerző a közmondások típusait. A második alfejezetben a proverbiumok forrásairól kapunk rövid áttekintést. Ezt követően a szerző az első közmondás-gyűjteményekről ír, majd részletezve kitér a német nyelvűekre. A közmondás-paródiák és a német közmondások tematikájának 1-1 oldalas összefoglalóját a következő rövid alfejezetek követik: Közmondások az irodalomban és a magánlevelezésben, Közmondások a művészetekben. A Bevezető második felében a kötetről olvashatunk.

Tovább olvasom

Kossuth Lajos-breviárium

https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/3940/39402/394023/39402357_d9765240e5999c28333cb6bc41dfaeb6_wm.jpg

Kossuth Lajos (1802–1894)

politikus, újságíró, szónok, nemzeti hős

„Szellemi kiválóságát, műveltségét még ellenségei sem vonták soha kétségbe. Azt sem, hogy elveihez, meggyőződéséhez szilárdan ragaszkodott, hogy mélyen átélt hivatás-, sőt küldetéstudat vezette. Pénzügyminiszteri megbízása idején áradtak szét, mint megannyi idegpályán, az elképesztő szorgalommal és jellegzetes gyöngybetűkkel írt Kossuth-levelek, amelyek nélkül mind a szervezett kormányzás, mind a további ellenállás lehetetlenné vált volna.” (Katona Tamás)

„Óriási népszerűségét jól jellemzi, hogy amikor 1849 januárjának elején az osztrák csapatok elől menekülő országgyűléssel megérkezett Debrecenbe, a városkapu őre Kossuth neve mellé a foglalkozását jelölő helyre ezt írta a nyilvántartásba: „a magyarok Mózese”. (Bényei Miklós)

„1851. december 5-én érkezett meg az Újvilágba. A 31 amerikai tagállam nevében 31 ágyúlövéssel üdvözölték, és tízezrek köszöntötték. A szabadság eszménye iránt lelkesedő amerikai közvélemény rajongással fordult a magyar politikus felé. Beszédei, politikai bölcseletei és aranymondásai közszájon forogtak sok évtizeden át, s időnként még ma is előkerülnek. Megugrott azoknak a száma, akik úgy tisztelegtek a magyar politikus előtt, hogy gyermekeiknek a Kossuth középső nevet adták.”  (Tarján M. Tamás)

Önök felállottak, mint egy férfiú, és én leborulok a nemzet nagysága előtt, s csak azt mondom: annyi energiát a kivitelben, mint amennyi hazafiságot tapasztaltam a megajánlásban, s Magyarországot a poklok kapui sem döntik meg.

Ezredéves történelmünk bizonyságul szolgál, hogy nem vagyunk gyermek nemzet; 1848-i történelmünk bizonyságul szolgál, hogy nem vagyunk elaggott nemzet.

Veszedelem fenyegeti szegény elárult hazánkat, oly veszedelem, melyhez hasonlót évkönyveink nem mutatnak, s melynek láttára némely kicsinyhitűek a fővárosban azt mondák, hogy a magyar nemzet napjai megszámítvák. De én azt mondám: ez nem igaz.

Tovább olvasom

"A bagoly fussa meg anyádat"

Népies szólások szótára

Megjelent: Etnographia 2022/4, 744-745.

Balázsi József Attila — Kiss Gábor: Népies szólások, közmondások és életbölcsességek enciklopédiája. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2020. 466 p.

Két évtizede indította meg a nyelvész Kiss Gábor a Tinta Könyvkiadó működését. Azóta százszámra (!) adott ki „hézagpótló” műveket, amelyek a közismert (ahogy ma mondani szokás: mainstream) nyelvészeti kiadványok mellett egy másik, sokrétű kulturális nyelvészetet tükröznek vissza, mégpedig a zsebkönyvektől a fóliáns méretű kézikönyvekig. Fontos és visszatérő téma e sorban a néprajzi nyelvi világ, másrészt pedig a közmondások klasszikus könyveinek újra kiadása és kézikönyvek közlése.

A mostani kiadvány e két szempont együtt érvényesítése. „Állandósult szókapcsolatok”-nak nevezi a szerző e műfajilag is sokrétű szövegeket. Ezek különböző forrásokból összegyűjtött anyagát szótárszerűen közli, a szövegek vezérszavai szerint, általában ismert formában, gyakran nyelvi és „néprajzi” magyarázatokkal. Rögtön a kötet elején az „ablakos” (üvegező vándoriparos) szólás szövegpéldája: mosolyog valaki, mint az ablakos, mikor a jégen elesett. Egy másik, hasonló szólást is közöl, valamint egy pár mondatos leírást a vándor „üveges” mesterségről. Egyébként az ismert 19. századi szólásváltozatok etnikus utalással bővebbek: „Elesik mint az üveges tót”. Olykor szólásonként több példát is olvashatunk. Így a nap ('24 óra') esetében húsz ilyen szöveget találunk (pl. a mai nap is elment kaszaverés nélkül = munka nélkül). Igen gazdag a folklór magyarázatok világa, pl. Zsindely van a házon (akkor mondják, ha valakinek, főként gyermeknek a jelenléte miatt bizonyos dolgokról nem lehet beszélni). Utalnak a hasonló értelmű „cserép” szóra is. Magam nem is értem, hogyan alakult ki e sztereotípia.Népies szólások, közmondások és életbölcsességek enciklopédiája

Tovább olvasom

Tulajdonnevek a Mihályi tájszó- és névtárban

Megjelent: Névtani Értesítő 46. (2024), 204-206.

1. Többször előfordul, hogy a tájszótárak összeállítói tulajdonneveket is közölnek a szótárban; ezek a névtani adatok a leletmentésen túl a névtani és a dialektológiai kutatások számára is hasznos források. A helyi tulajdonnevek emellett művelődéstörténeti források is, például a személynevekben, a becéző és ragadványnevekben, továbbá a földrajzi nevekben is hasznos ismereteket találhatnak a kutatók (KISS 2000: 43). 

Juhász Dezső egy írásában azt vizsgálta, hogy bekerültek-e a tulajdonnevek az általa tanulmányozott tájszótárakba, s hogy „mit kezdenek a tájszótárak a tulajdon nevekkel” (JUHÁSZ 2020: 53). Tanulmánya végén a javaslatait is bemutatja, például azt, hogy miképpen lehetne ezekből a szótárakból névtani adatbázist létrehozni; továbbá egy segédlet kiadását is szorgalmazza a leendő tájszótárak összeállítói számára (JUHÁSZ 2020: 60). A tájszótárírók választhatják azt a megoldást a szótár összeállításakor, hogy a tulajdonneveket a szócikkek sorába illesztik, de külön csoportosításban is közölhetik őket. Kiss Jenő itt ismertetett könyvében nem a tájszótár szócikkeiben találjuk a tulajdonneveket, hanem önálló fejezeteket kaptak (527–599). Bár a szótár nagyobbik részét a tájszótár teszi ki, a szerző számos tulajdonnevet is összegyűjtött Mihályi településre vonatkozóan, és többféle szempontból is megvizsgálta őket. Történeti adatokat is közöl, erre vonatkoztatható a könyv címében a múlt és jelen. A Névtani Értesítő profiljához igazodva itt csak a tulajdonnevekkel foglalkozó részt tekintem át.

Légi fotó Mihályiról

Tovább olvasom

Kodolányi János-breviárium

https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=96366&v=&img=o_kodo_barna.jpg

Kodolányi János (1899–1969)

író, forgatókönyvíró, költő

Kodolányi, ha tollat vesz a kezébe, azonnal a közvádló szerepét veszi át. Kegyetlen képekben jegyzi le az eseményeket, amiket élményeiben átszenvedett.” (Móricz Zsigmond)

A fiatalok közül éppen Kodolányiban bizakodunk talán leginkább a magyar kultúra jövendőjét illetőleg. Kíméletlenül nyúl a problémáihoz, olyan író, akit nem szabad egy-egy kiszakított mondatából megítélni. Ő nagy kompozíciókat alkot, eleven embereket fest és mozgat, és megkövetelheti, hogy csak egy-egy teljes művéről mondjanak bírálatot.” (Mikes Lajos)

Kodolányiban az organikus, szemléletbe rögzött élethitnek a nyoma sincs meg. Érdemes megfigyelni, hogyan kongatja idealista hőse szájában a szót, s milyen rábizonyító realizmussal beszéltet egy-egy rohadt mellékalakot. Mennyire nem bírja lelki matériával az önmegváltás folyamatait, s mily megdöbbentően győzi megfigyeléssel az élet ellen írt vádiratát. Tisztuló írásainak a kor is örülhet; ez a felelősségteljes humanizmus, melyhez ő is elért, növekvő folyó, a gyermeki kíváncsiság éppúgy eltalál belé, mint a sötét kétségbeesés.” (Németh László)

Csak az tudja elhordozni akár a kicsi, akár a nagy terheket, aki alázatos.

Mennél olcsóbbak a szavak, annál drágább a hallgatás.

Ostoba nő az, aki a férfiakkal vitatkozik. A nő ne arra törekedjen, hogy igaza legyen. Hagyja meg a férfiaknak. Hadd legyen igazuk. A nő békességre törekedjen. Azzal mindent elérhet, amit csak akar.

Meg kell értenie az embernek, hogy nem véletlen, hová születik, hol él, hová tartozik, milyen nyelven beszél, mit hisz, mire teszi föl az életét, mit tagad, és mit nem vall a magáénak, mit ölel magához, és mit utasít el magától. És nem véletlen, milyen sors az, amit az embernek végig kell küzdenie, vállalnia kell, meg kell hajolni előtte, és tudomásul kell vennie, akármennyire zúgolódik is gyenge óráiban, és bárhogy szeretne tőle néha-néha megszabadulni.

A sértett fenség póza többnyire egy gyáva, gyönge gyermeket takar.

Tovább olvasom

Márkanevek: marketing és nyelvészet határán

Megjelent: Névtani Értesítő 46. (2024), 209-212.

Kovács László (szerkesztő): Márkanevek: marketing és nyelvészet határán
Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2023. 254 lap

1. A kötet a márkaneveket interdiszciplinárisan vizsgálja: egyrészt a marketing, másrészt a nyelvészet aspektusaiból. A szerkesztői előszóban (7–8) is megfogalmazott célja, „hogy a két tudományterületet, a marketinget és a nyelvtudományt közelítse egymáshoz: rá szeretne világítani arra, hogy az együttműködés mindkét terület szakemberei számára izgalmas lehet” (7).

2. A Márkanevek általános összefüggései című fejezet (az első hat tanulmány) általánosságban vizsgálja a márkaneveket. A mintegy az előszó folytatásának tekinthető írásában KOVÁCS LÁSZLÓ leszögezi, hogy a márkaneveket több aspektusból lehet vizsgálni: a nyelvészet a szókincs semleges részeiként tekint rájuk, a marketing szempontjából viszont beszélhetünk a termék értékesítését segítő jó, illetve azt gátló rossz márkanevekről (9–20). A kultúratudomány azt vizsgálja, milyen kultúrateremtő, illetve egy kultúrával való azonosulást lehetővé tevő tulajdonságaik vannak a márkaneveknek. Végezetül a jog szerint vannak szabályozott márkanevek, védjegyek is. KOVÁCS az írás végén – a többi tanulmányt egy-egy mondatban összefoglalva – felhívja a figyelmet arra, hogy a kötet felépítése tudatosan nem a tudományterületek szerinti tagolást követi: a szerkesztési elv az volt, hogy láthatóvá váljon, milyen módszereket, szemléletet tanulhat egymástól a nyelvészet és a marketing.

BALÁZS GÉZA írása a magyar márkanevek helyesírásának történetét tekinti át, majd a saját rendszere alapján – különböző szempontok szerint több táblázatra bontva – összefoglalja a legfontosabb mai helyesírási tudnivalókat, több példát is hozva a különböző esetekre (21–30). Mint írja, „a márkanevek tulajdonnévi-köznévi használatában, helyesírásában (különösen a toldalékolásban és az idegen nyelvű formák leírásában) a nyelvi és nem nyelvi szempontok keverten érvényesülnek, egyfajta hibrid írásmódot jelentenek” (29).

Márkanevek: marketing és nyelvészet határán

Tovább olvasom

A Jókai-enciklopédia tulajdonnevei

Megjelent: Névtani Értesítő 46. (2024), 216-219.

1. A Jókai-enciklopédia a nagy magyar író egyedülálló életművének, konkrétabban 74 regényének, kisregényének és novellagyűjteményének a nyelvi anyagához kapcsolódó betűrendes, kézikönyvszerű feldolgozás. Közel 29 ezer önálló címszót, illetve címszóként felvett kifejezést tartalmaz. Nem teljes körű módszeres feldolgozást nyújt tehát, hanem bőséges válogatást kínál forrásanyagából: a mai olvasó számára kevésbé ismert, potenciálisan magyarázatot igénylő (régi, tájnyelvi, nyelvújítási, szaknyelvi, idegen nyelvi) szavakat, kifejezéseket, s jelentős számban a művekben megjelenő tulajdonneveket is. Utóbbi vonatkozásban tematikusan is túllép az 1990-es évekbeli Jókai-életműsorozat kapcsán elkészült, közel 25 ezer címszót tartalmazó Jókai-szótár (JókaiSz.) anyagán, s e szempontból válik érdekessé a jelen ismertetés számára.   A kötet egy szótár és egy enciklopédia jellemzőit vegyíti magában. Tartalmában a forrásszövegekre, a JókaiSz. anyagára és a kritikai kiadások jegyzetapparátusára egyaránt alapvetően támaszkodik. Kiadása több lehetséges célt szolgál (18), elsősorban azonban Jókai olvasásának hasznos segítője kíván lenni. Ehhez az alapvető, ti. a Jókai nyelvére, stílusára vonatkozó átfogó, valamint a kötet anyagát és annak elrendezését illető részletes eligazítást az Előszó (5–36) biztosítja.

Jókai-enciklopédia
Balázs József Attila, Kiss Gábor: Jókai-enciklopédia

Tovább olvasom
süti beállítások módosítása