„Az ösvény egyre keskenyebb,
Jövök – ki tudja már, mióta.
S megyek – ki tudja, meddig még.
A célom Isten tudja csak,
Talán a Semmi, tán az Ég.”

Reményik Sándor

Úton lenni misztikus dolognak is tűnhet, ám valójában minden pillanatunkban életutunkon haladunk. Valahonnan tartunk valami cél felé. A görög hodosz jelentése: út, mód(szer), eszköz, életmód, életvitel. Ady az Álmom: az Isten című versében az életútról szól:

„Utam: a nagy Nihil, a Semmi,
A sorsom: menni, menni, menni”;

Az Úr Illésként… kezdetű versében pedig az égi mezők fényét láttatja:

„S jég-útjukat szánva szórja be
Hideg gyémántporral a Nap”.

Nagy László is arrafelé tekint a Medvezsoltárban:

„gyökerestől kiszakíts innen úsztatva égi fátylak közé:
jó utam az lenne már, mert egyetlen bajtalan út,
egyetlen vértelen út, ha nem éri a láb a földet”.

A magyar értelmező szótár mintegy 18 féle konkrét és átvitt jelentését sorolja az „út” lexémának, például vízi út, félórai út, Rákóczi út, a bűn útja, már útban van a születendő gyermek, kiadja az útját stb. Petőfi így lelkesedik hortobágyi utazásakor: „Mennyivel hosszabb utat tesz itt a nap, mint máshol! … Az útfélen itt-ott egy-egy pacsirta emelkedik fölfelé dalán, mint fonalán a pók.”

Úton lenni soha nem csak külső utazás, mindig belső is. Csokonai Az én vagyonomban a léthelyzetét idézi vele:

„Ha sétálok, szép útamon
Liliomon sétálok,
S kevélykedve a Salamon
Dicsőségén járkálok.”

Hétköznapi életünkben alapvetően két mintát követünk. Az egyik szerint napjaink hasonlóan telnek, és mi ügyelünk is, nehogy bármi megbontsa szokásaink ismétlődését. Ez az állandóság és a biztonság illúzióját kelti: Járt utat a járatlanért el ne hagyj, illetve a Kresznerics Ferenc-féle reformkori szótárban őrzött mondás szerint: Jobb a járt út járatlannál, és a való valótlannál (in: Aranyigazságok. Összeállította: Kiss Bernadett – Kiss Gábor – Miksné Mátyási Eszter, TINTA Könyvkiadó, 2016). A másik minta szerint új és új élményeket hajszolunk. Janus Pannonius Búcsú Váradtól című versének a refrénje vezet egyre tovább:

„Utunkban, te nemes lovag, segíts meg.
Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk”. (Áprily Lajos fordítása)

A középkorban csak az válhatott mesteremberré, aki megtette a tanulásért a megfelelő vándorutat. Apáczai Csere János A magyar logikácska (1654) öt tanácsában ezt is javasolja: „Minekutána az tudományoknak summáját megtanultad, minden esztendőnként keress más-más lakóhelyt. Mind mezőn, mind erdőn, mind városon, falun találsz valami olyat, kit azelőtt nem tudtál”.

Akár a kiszámíthatóságot, akár folyton a friss irányt választjuk, a szenvedés állandó kísérőnk lesz, mert vágyaink új igényeket támasztanak – még a szokott úton is. Talán ez indokolja, hogy Krúdy Gyula Álmoskönyve szerint utcával álmodni kellemetlenséget jelent. Pál Feri atya így fogalmaz: „ha valaki hiánymotivált, akkor minden áron a cél elérésére törekszik, ám csak azokért a célokért tud küzdeni, melyek eredményét gyorsan megkaphatja. Ha megszerezte, maga sem tudja, miért is akarta annyira.” Erre rímel a Balázsi József Attila szerkesztette  A sas egyedül repül szólásgyűjteményben (Tinta Könyvkiadó, 2017) található a régi bölcsesség: Az ökör járta összes út a faluba vezet.

Csontváry: Kocsizás újholdnál Athénban, 1904

Maslow szerint pedig fenyegetettnek érzi még azt is, ami az övé. Aki növekedésmotivált, nem kívánja mindenáron elérni a céljait, hanem egyszerűen csak halad az úton, és ha eléri menet közben a céljait, még motiváltabb lesz, örömmel tölti el az érték létrehozása. Többek közt erre vonatkozhat Jézusnak a mondata: „Mindenkinek, akinek van, adatik, és megszaporíttatik; akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van” (Máté 25,29).

A Tao Te Kingben, vagyis Az Út és Erény könyvében Lao-ce legfontosabb üzenete a teremtő őserő törvényei szerinti életmód megvalósítása, valamint a követendő úttal, a taóval való harmónia keresése. A tao egy olyan ösvény, amiről voltaképpen nem is lehet letérni, mert ez maga a világ működésének a folyamata, a megnyilvánult világ eredendő oka:

„A legfőbb jó a vízhez hasonló:
a víz az út-hoz hasonló.
Az őskor útját birtokolva
s a jelenkort általa megragadva
rálátni mindennek eredetére:
ez az út vezető-fűzére”. (Weöres Sándor ford.)

Természetesen az úton levés a művészeket is ihleti. Csupán szemezgethetünk a mérhetetlen számú alkotásból. A világdrámákra figyelve, a lehető alsó és fölső világokon vezeti át az „ember útjának feléhez érkezett, az igaz utat nem lelő” hősét Dante a La Divina Commediában. Goethe Faustja az alapkérdésekre keresi a választ égi, földi, pokoli útján, lényege annak hite, hogy „Az igaz ember bárhogy is hibázik, Nagyon jól tudja, mely az igazi út”. Az emberi lét terein és időösvényein jár a lehetséges megismerésért, a „Megy-é előbbre majdan fajzatom” kételyét oszlató feleletért Madách Ádám és Évája Az ember tragédiájában.

A legtöbb mesénk is egy utat beszél el, ahol a főhős útravalóval, úttalan utakon bolyongva jut el céljához, netán mellékutakra is tévedve, különösen, ha keresztezik az útját. Ez utóbbi kifejezés a Bárdosi Vilmos és Kiss Gábor összeállította Szólások című kötetben található, 25 úttal kapcsolatos másik szólás társaságában (TINTA Könyvkiadó, 2005, 2020). Vörösmarty mesedrámája, a Csongor és Tünde hőseinek a hármas út is megmutatkozik. Homérosz Odüsszeiája egy király csaknem tíz évig tartó vándorútja otthona, Ithaka felé. Arany Toldija már talán sejti, hogy az útmutatás majd önmagának is irányt szab:

„Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára?”
Kérdi Laczfi hetykén, csak amúgy félvállra;
De Toldinak a szó szívébe nyilallik,
És olyat döbben rá, hogy kívül is hallik…
Azzal a nehéz fát könnyeden forgatja, …
Hosszan, egyenesen tartja fél kezével,
Mutatván az utat, hol Budára tér el.

Petőfi az Úti jegyzetekben bár igen lelkesen, hol tréfálkozva, hol keserű humorral, hol ámuló örvendezéssel számol be felső-magyarországi utazásáról, mégis megjegyzi: „Minden lépésem, mely ez útban messzebb, messzebb vitt Pesttől, egy-egy kötéllé vált, mely visszahúzott, hatalmasan.”

Paál László: Erdei út

A két 20. századi kultregény, Salinger Zabhegyezője és Kerouac Útonja a fiatalok útkeresése és menekülése; Fellini La Strada (Országúton) című filmje a céltalanság és a tehetetlenség útelágazásait élesíti képsorokba. A road movie-ban, mint Hopper Szelíd motorosokja, az épp úton lévőktől tanulhatunk, Antonioni Zabriskie Pointja a tévutak zavarait ábrázolja. Mortensen Az út posztapokaliptikus képsorai is a magunk útjával szembesítenek. A magyar filmek közt emlékezetes a Sose halunk meg, Koltai Róbert vállfaárusának története, és Palásthy György nyugdíjasa-világa a Retúrban.

A vándorlás titka – a Szentírás szava: „Te balga! Ma számonkéri az Isten lelkedet! Kié lesz, amit gyűjtöttél?” (Lk 12,20) Ezért jó néha vándorútra kelni, hogy bele ne gubancolódjunk a birtoklás, a megszokás, az önérdek, a közepesség hálójába. És mind együtt utazunk a Föld nevű űrhajón, valahonnan, valahová. Lehet, hogy mi is a damaszkuszi úton találjuk magunkat, lelki változást remélve, hogy újrakezdhetjük a „jézusi szoros úton”: „Igen, Saul voltam, de Pál lettem”.

Borsos Miklós: A damaszkuszi úton (tusrajz)

Krisztus Urunk már születése tájékán vándor volt, „Mária azokban a napokban Júdának városában beméne és köszönté Erzsébetet”, majd három hónap múlva „felméne József is, Júdeába, hogy beírattassék Máriával, és betelének az ő szülésének napjai”. Növekvő ifjúként szintén vándor, szabad, de határozott iránnyal: az Atyától az emberekhez, majd a keresztút, a via dolorosa 14 stációja után az emberekkel az Atyához: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (János 14,6).

Sümeginé dr. Tóth Piroska

A Szó-lélek-közelítés sorozatban korábban megjelent:

1. Mi a felelősség?
2. Mi a bizalom?
3. Mi a mérték?
4. Mi a tisztaság?
5. Mi a hála?
6. Mi a barátság?
7. Mi a zene?
8. Mi a remény?
9. Mi a türelem?
10. Mi a félelem?
11. Mi a fösvénység?
12. Mi a kétely?
13. Világosság
14. Áldás
15. Becsület
16. Erőfeszítés
17. Szégyen
18. Mi a kötelesség?
19. Mi a bűn?
20. A szív
21. A végtelen
22. A jelenben élni
23. Mi a szép?
24. Mi az irigység?
25. Mi a megváltás?
26. Mi a csend?
27. Mi a csoda?
28. Mi a jóakarat?
29. Mi a kevélység?
30. Mi a bűnbánat?
31. Mi az öregség?
32. Mi az áhítat?
33. Mi az őszinteség?
34. Mi a bánat?
35. Mi a mosoly?