„Nincs az az állapot, hogy még jobbat, még szebbet ne tudjon magának elképzelni az ember. A vágyak és az igények a lehetőségekkel nőnek.” (Móricz Zsigmond)

Horváth István: Tornyot raktam (részlet)

„Hadd el, ne sírj, kisunokám,
ne bánd a csuszatornyodat.
Telhetetlen vágyaidból
építsz te még nagyobbat is,
és a sors egy legyintéssel
így ledönti azokat is.
Mint apóé: építéssel
telik el az egész élet,
de hogy a tornyod betetőzd,
azt te soha el nem éred.
nem, mert bár az égig érjen,
vágyaink még feljebb hágnak,
s tetőtlen tornyokról hullunk
ölébe a zord halálnak.
Látod, a csuszák megvannak,
újra lehet megint rakni.
Amit nem kezdhetsz el újra,
csak azt szabad megsiratni.”

A vágy, a sóvárgás, a kívánalom olyan reménykedést fejez ki, amely egy személyre, tárgyra vagy eredményre irányul; kíván, szeretne, vágyakozik, áhítozik, sóvárog valami után (ahogyan a Szinonimák c. kötet sorolja), és az ember lépéseket akar tenni a cél eléréséért.

A vágy motivációs vonatkozását régóta vizsgálják a filozófusok. A buddhizmus tanításai szerint a tanhá, az érzéki örömre vágyakozás az oka az összes szenvedésnek, amit az egyén az emberi lét során tapasztal, ugyanakkor szellemi vágyakat kell generálni, amelyek majd a boldogsághoz vagy Nirvánához vezetnek. A gondolat a XX. századtól sem idegen: „Mindenki tökéletesen szabad tehát, aki felszabadítja magát a világi vágyak hatalma alól” (Bertrand Russell).

Az ókorban Az állam című művében Platón úgy érvel, hogy az egyéni vágyakat alá kell rendelni a magasabb ideálnak. Arisztotelész állítja, hogy a vágy az ösztönvilágunkból ered. A kereszténységben a vágy egy személyt vagy Istenhez vezet, vagy eltávolítja tőle. Az Ó- és Újszövetség ismeri az erkölcsi értelemben semleges vágyat, pl. húsevésre, borivásra; valamint a valaki vagy valami utáni jogos vágyódást, mint az egészség, az atyai ház, a szabadság, gyermekek utáni és a vőlegény és menyasszony egymás iránti elszánását. Ám Jézus a pusztán testi, anyagi kívánságot olyan bűnnek tekinti, amelynek romboló hatását még az sem csökkenti, ha csupán gondolatban, képzeletben játszódik le. Különösen Pál apostol vázolja föl a bűnös kívánság erejét, mint a nemi vágyé, a gazdagságé; a gonosz kívánságok rabjai a bűn uralma alatt élnek „Ha valakiben feltámad a gonosz dolgok iránti kívánság, akkor valójában a saját szívének kívánsága csalogatja a rossz irányba. Ez a gonosz kívánság azután gyökeret ver benne, majd bűnös tetteket eredményez. Amikor pedig a bűn eluralkodik valakiben, az halálhoz vezet” (Jakab 1,14–15). A vágy hatalmas erő az emberben, amit viszont, ha Jézus Krisztusnak rendelünk alá, akkor nemes eszköz Isten méltó gyermekévé válni. „Bízd az Úrra, ami tennivalód akad, akkor a terveid valósággá válnak” (In: Szerezz okosságot!, Tinta Könyvkiadó, 2019). A későbbi századokban a filozófia, a bölcselet központi témájává lépett elő a vágyakozás mibenléte. William Shakespeare úgy véli, „Ha életünk mérlegén a józan ész serpenyője nem egyensúlyozná a szenvedély serpenyőjét, a vér és természetünk aljassága a legőrültebb végletekbe ragadna: de hát eszünk is van, lehűtni dühöngő indulatainkat, húsunk háborgását, zabolátlan vágyainkat.” Thomas Hobbes azt állapította meg, hogy az örömre való vágy minden emberi cselekvés alapvető motivációja.

Csontváry: Szerelmesek találkozása

Spinoza nézete szerint a természetes vágyak összekötő erők, amiket a személy nem szabad akarattal választ. David Hume a vágyakat automatikus testi válaszoknak vélte, az értelem pedig kijelöli a testi vágy határait. Eötvös Józsefet a keresztény etika vezérli: „A sima utak, melyeken kevés fáradsággal messze juthatunk, s azon javak, melyek után az emberek többsége vágyik, legyenek másoké. Nekem, ó Mindenható! adj rögös ösvényt, de szép kilátással, mely mindég felfelé vezet.” Ezzel zeng össze a régi szólás: „Nagyra szokott vágyni az igazi nemes vér” (Kiss B. – Kiss G. – Mné Mátyási E.: Aranyigazságok, Tinta Könyvkiadó, 2016). Immanuel Kant kapcsolatot tételez a szép és vágyott között is. Friedrich Hegel azt állította, hogy az öntudat már maga vágy. Stephen Hawking univerzálissá mélyíti a tartalmat: „A civilizáció hajnala óta, az ember arra vágyik, hogy megértse a világ alapjául szolgáló rendet.”

Köznapi közelítésben a vágy annak igen erős érzése, hogy valamit birtokolni akarunk. Megjelenik ez az emberi kapcsolatok terén: közmondásaink a közéleti szintet mutatják: Ki nem vágy a polcra, le sem esik onnét; Ha gyepet sem szánthatsz, erdőre ne vágyjál. A személyességet ragadja meg Gary Chapman: „Minden ember legmélyebb egzisztenciális szükséglete az a vágy, hogy tartozzon valakihez, aki szereti őt.” József Attilát a szerelemről idézzük:

„Este volt s a nyári égről
Rohanó, tüzes vágyak estek belém,
Mikor a bőrünk össze-összeért,
Egész életemmel ott éltem én,
Azon a kicsi darabka helyen,
Ahol a bőrünk,
A bőrünk összeért.”

Gustav Klimt: Csók

Az új meg új lehetőségek iránti vágy is örök mozgatója az emberi cselekvésnek, ahogy Ady, aki „Kínzottja sok-sok méla vágynak”, így láttatja: „Nem kellenek a megálmodott álmok, / Új kínok, titkok, vágyak vizén járok, / Röpülj, hajóm, / Nem kellenek a megálmodott álmok.”

Korunkban a marketinggel való összefüggésében a vásárló érzelmi válasza egy felismertetett szükségletre. A fogyasztói társadalomban az üzleti és a reklámcégek a vágyakat ingerelik arra, hogy hatékonyan bírják rá a fogyasztót a vásárlásra. Ehhez olykor hiányt keltenek, máskor azzal teremtenek vágyakat, hogy a terméket kívánatos tulajdonságokkal társítják.

Természetes, hogy mivel életünk központi szervező eleme a vágy, a művészetek minden ágának is kifogyhatatlan, állandó témája. Homérosz és Vergilius eposzai, a görög és római lírikusok életműve, Petrarca szonettjei, Dante La Divina Commediája, a barokk zene csodái, mint Bach, Vivaldi, majd a klasszikában Mozart. Katona József Bánk bánját követően a romantika korstílusának teljes alkotói köre a drámában, a lírában, az epikában, csupán egy-két név: Vörösmarty, Petőfi, Victor Hugo, Schiller, a zenében Verdi, Puccini, majd Wagner, Liszt Ferenc. Nemkülönben az impresszionizmus világa, kiemelten a festészetben, sőt az expresszionizmus lüktetése, Bartók életműve, és folytathatnánk végtelenül a fölsorolást. Összegezzük Katona József mély sóhajával: „Hol vagy fennrepeső szép pillangója velőmnek? mely még egy Pegazus szárnyait is nevetéd”.

A népdalok is végtelen skálán szólaltatják meg érzelmi világunkat. A film megjelenése hatalmasan kibővítette a vágyak művészi ábrázolásának lehetőségeit, sőt legutóbb megteremtette a bakancslista divatját. A mozgásművészet, a balett, a tánc műfajai már fogantatásukban is a vágyak szószólói.

Csajkovszkij: A hattyúk tava

Albert Camus eszmefuttatása emberlétünk vágyait méltó magasságba emeli:

„Az ember ott érzi a lelke mélyén a világunknál jobb világ eszméjét. De a jobb világ nem a miénktől eltérő világ, a jobb világ egységes világ. A láz, mely a szétforgácsolt világ fölébe emeli szívünket, az egység vágyából fakad. Nem hitvány menekülés; konok igény bejelentése. Akár vallás, akár bűnözés, minden emberi erőfeszítés ennek az esztelen vágynak engedelmeskedik véső soron, formát igyekszik adni a formátlan életnek.”

Sümeginé dr. Tóth Piroska

A Szó-lélek-közelítés sorozatban korábban megjelent:

1. Mi a felelősség?
2. Mi a bizalom?
3. Mi a mérték?
4. Mi a tisztaság?
5. Mi a hála?
6. Mi a barátság?
7. Mi a zene?
8. Mi a remény?
9. Mi a türelem?
10. Mi a félelem?
11. Mi a fösvénység?
12. Mi a kétely?
13. Világosság
14. Áldás
15. Becsület
16. Erőfeszítés
17. Szégyen
18. Mi a kötelesség?
19. Mi a bűn?
20. A szív
21. A végtelen
22. A jelenben élni
23. Mi a szép?
24. Mi az irigység?
25. Mi a megváltás?
26. Mi a csend?
27. Mi a csoda?
28. Mi a jóakarat?
29. Mi a kevélység?
30. Mi a bűnbánat?
31. Mi az öregség?
32. Mi az áhítat?
33. Mi az őszinteség?
34. Mi a bánat?
35. Mi a mosoly?
36. Mit jelent úton lenni?
37. Mi az ékesszólás?
38. Kenyér
39. Mi a hazugság?
40. Mi az ajándék?
41. Mi az önbecsülés?
42. Mi az öröm?
43. Mi a harag?
44. Mi a tisztelet?
45. Mi az ünnep?
46. Mi a kegyelem?
47. Mi az önismeret?
48. Mi az állhatatosság?
49. Mi az ima?
50. Mi az önuralom?