„A tökéletes barátságban a személyek mintegy egybeforrnak; egymásban élnek inkább, mint önmagukban; egyéniségük elvesztése nélkül mintegy egymásba olvadnak: egy lélek két testben.” (Szent Ágoston)

A barátság értéket ad a puszta létezéshez. Nem szabályozza törvény. A barátság önkéntes jellegű. Egy barát kiválasztása szabad cselekvés eredménye, több örömteli találkozás, beszélgetés által formálódik. Sok más emberi kapcsolattól eltérően a baráti viszonyoknak nincs intézményes hátterük, a barátokat nem kötik össze formális kötelezettségek, sem szankciók, és a barát nem helyettesíthető. Viszonosság jellemzi: akit barátomnak választok, az is barátjának választ engem. Nélkülözhetetlen a barátságban az egyenlőség, a bizalom, az intimitás és az együttműködés, de ugyanennyire lényeges szempont a közelség és a hozzáférhetőség is. Fontos eleme a kölcsönös elfogadás, a rokonszenv, a szeretet, a bizalom, a szövetség, az együtt érző képesség, a nyitottság, a törődés. Különösen példaértékűek a művészek, tudósok híres barátságai. Goethe és Schiller kapcsolatát erősítette, hogy Schiller is átköltözött Weimarba 1799-ben. Kettejük együttműködése teremtette meg a felvilágosodásban a német klasszikát. Petőfi ezt írta Arany Jánosnak:

„Te, mikoron nevedet keblem mélyébe leírtad,
Mit tettél, tudod azt? gránitsziklába acéllal
Vágtál életen át múlás nélküli betűket”.

Arany és Petőfi

Ady és Móricz barátságának, összetartozásának éppen az lehetett az alapja, hogy mindkettő önmaga útjának igazolását érezhette a másik szerepében, jóllehet, egészen különböző személyiségek voltak. A barátság összetett, támogató emberi viszony. Tartalma és meghatározása koronként és kultúránként eltérő, valamint az alanyok társadalmi helyzete és személyiségjegyei is befolyásolják. A barátság egyéni vonatkozásban lelki, érzelmi, anyagi és szellemi erőforrás. Hamvas Béla Barátság című esszéjében úgy foglal állást, hogy „A barátság az emberi affektivitás legtermészetesebb kifejezése, az érzelmi fejlődés minden fokán megtalálható, és mint az egyik legfontosabb emberi kapcsolat, minden társadalomban jelen volt és van.” A barátság a létnek az a köre, ahol az Én is megmarad, a közösség is teljesül, és tovább él érintetlenül, de a kettő között és a kettőtől függetlenül a létnek egy teljesen új, sem az egyikből, sem a másikból le nem vezethető, harmadik lehetősége támad. Új létforma nyílik meg, melyben a személy a maga valójában, nem pedig valamely csoport tagjaként vesz részt. A gondolkodók minden korban törekedtek megragadni a lényegét. Az ókorban Platón Lüszisz című dialógusában Szókratész ekképpen vélekedik: „Az erényesség szempontjából fontos, hogy a barátok hasonlóan gondolkodjanak, ami nem szükségszerűen jelenti azt, hogy mindenben egyet kell értsenek. Ha a hasonlóság nem teljesen érvényesül, az arányosság biztosíthatja az egyensúlyt.” Arisztotelész fejtegette, hogy az erényből fakadó barátság lehet tökéletes, mely a hasonló erkölcsi jó tulajdonságokkal rendelkező személyeket egyesíti; egymásban támaszt és örömet találnak. Cicero szerint igazi barátság csak jó emberek között létezhet, mert csak azoknál találjuk meg azt az önzetlenséget, lojalitást és rendetlen szenvedélyektől való szabadságot, mely a barátságot fenntartja. Csupán „kutya-macska barátság” alakulhat az emberek között, ha az a „kényszerítő körülmények folytán egymásra utalt személyek kapcsolata, mely aztán örökös civakodással jár” - tisztázza a TINTA Könyvkiadó által kiadott, Bárdosi Vilmos és Kiss Gábor jegyezte Szólások című kötet adott címszava. Márpedig oly sokszor fordul elő, hogy csak egymás mellé sodródunk bizonyos feladatok ellátása során. Éppen ezért az igazi barátság ritka.

A Jóbarátok eredeti címe egyszerűen Friends, azaz 'barátok'

A társadalmi mobilitásból következően a barátok, ha szükséges, átvesznek bizonyos klasszikus családi feladatokat: öntözik a virágot, vigyáznak a gyermekre. William Blake aforizmája szépen jeleníti meg a hálózati szemléletet: „Madárnak fészek, póknak háló, embernek barátság.” Immanuel Kant fektette le a modern barátságértelmezés alapjait: „szükségszerű, hogy törekedjünk rá mint az egymás iránti jó érzület maximumára, ez az ész által ránk rótt, tiszteletre méltó kötelesség”. Emerson, az „amerikai Montaigne-nek” is nevezett gondolkodó állítja: „mindkét felet a másikban jelenlévő erőtöbblet és megegyezés vonzza”. Nietzsche szerint a barát az ember önteremtését, önformálását, azaz az önmagává válás lehetőségét segíti elő. Rodin szerint a barátság a barátságra nem alkalmas személyek elutasításával kezdődik. Mivel akik fogékonyan reagálnak ránk, azokhoz jobban vonzódunk, velük szívesebben osztjuk meg gondolatainkat is. Origója lehet a barátságos viselkedés, amelyet talán leginkább érzékletesen az ellentétein át közelíthetünk meg a TINTA Könyvkiadó Magyar ellentétszótára (főszerkesztő: Temesi Viola) bő fölsorolásából válogatva: barátsággal közelíthetünk ahhoz, aki nem ellenséges, goromba, gyűlölködő, harapós, hideg, hűvös, kimért, megvető, marcona, mord, mogorva, nyers, rideg, szigorú, tartózkodó, zord. Ám egyesek szerint a barátság el is távolíthat a közösségektől, mert szelektív. Ha valaki kijelenti: „ezek a barátaim”, bennfoglaltan azt is mondja: „a többiek pedig nem barátaim”. A kapcsolatok sokfelé ágazó, egymásba érő hálószemei viszont az érdekek szövevényében okozhatnak ellentéteket is, ahogyan a TINTA Könyvkiadó Népies szólások, közmondások és életbölcsességek enciklopédiájában (szerk.: Balázsi József Attila – Kiss Gábor) olvashatjuk a régi bölcsességről: „Nagy barátságnak nagy harag a vége – a barátság gyakran végződik haraggal”.

Érdekes megfigyelés, hogy a művészek a képzőművészeti alkotásokon önkéntelenül is úgy ábrázolják a barátokat, mint akik valamilyen közös irányba néznek, kifejezve rokon érdeklődésüket, míg a szerelmesek legtöbbször egymást nézik.

Monet: La Grenouillère, 1869

Elengedhetetlenül szükséges a barátság fennmaradásához és kifejlődéséhez a kölcsönös bizalom és ennek következménye, az őszinteség. A barátoknak nem kell egymás előtt álarcot hordaniuk. William Blake szavaival:

„Kutattam önmagamat,
De lelkem meg nem leltem;
Kutattam Isten után,
De Isten került engem;
Kerestem egy barátot,
És mindhármat megleltem"

A barátság jó és nagy érték az ember életében. Ezt már az ószövetségi Szentírás is tanítja: „A hűséges barát erős támaszod, kincset talál, aki ilyen barátra szert tesz. A hű barátnak egyszerűen nincs ára, nincsen, ami vele értékben fölérne. Mint az élet balzsama, olyan a jó barát; akik az Urat félik, találhatnak ilyet” (Sir 6,14–16). Nemesszeghy Ervin szögezi le részletező tanulmányában, hogy hitünk alapvető tanítása életünk célját, beteljesedését és boldogságát az Istennel való személyes szeretetkapcsolatban elérni. A Szentírásban azt is megtaláljuk, hogy az Istenhez kapcsolódó személyes viszonyunk lényegében egy baráti szeretetviszony. Számtalan helyen ír róla a Biblia. „Ahogy akarjátok, hogy az emberek veletek tegyenek, ugyanúgy tegyetek ti is velük” (Lukács 6,31). Jézus ezekkel a szavakkal önzetlenségre és nagylelkűségre tanít, ami táplálja a barátságot. Ha nagyvonalú vagy a barátaiddal, és nem remélsz semmit cserébe, ők vonzódni fognak hozzád. És ne sértődj meg, ha rámutat a hibádra. „Hűségből valók a sebek, melyeket az ejt, aki szeret” (Példabeszédek 27,6); „Továbbra is viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak készséggel, ha valakinek panaszra van oka a másik ellen... Mindezek mellett pedig öltsétek magatokra a szeretetet, mert az az egység tökéletes köteléke” (Kolossé 3,13–14).

William Blake: Barátság (illusztráció Robert Blair The Grave című költeményéhez)

A Szentlélek kiáradása és bennünk lakozása szoros kapcsolatban van az Istennel való barátságunk titkával. Ez a szép és mély ima a tiszta és nemes isteni és emberi barátság minden kritériumát magában foglalja:

„Jöjj, Szentlélek-isten, jöjj
s áraszd ki a mennyekből
fényességed sugarát!
Jöjj, ki árvák atyja vagy,
jöjj, ki szívek lángja vagy,
ajándékos jóbarát!
Jöjj, áldott vigasztalás,
drága vendég, lelkitárs,
legédesebb enyhülés:
fáradságban nyugalom,
hőség ellen oltalom,
zokogásban könnyülés”.

Sümeginé dr. Tóth Piroska

A Szó-lélek-közelítés sorozatban korábban megjelent:

1. Mi a felelősség?
2. Mi a bizalom?
3. Mi a mérték?
4. Mi a tisztaság?
5. Mi a hála?