Bizonyára ilyesmi nem szerepel az iskolai nyelvkönyvekben, és lelkiismeretes magyartanár sem tanított ilyesmit a diákjainak. Mégis sokan vélik szabálynak, feltehetőleg azért, mert dolgozataikban nagyon sok javítás szerepelt ilyesféle okból, vagyis amikor a hogy, mint előtt elhagyták a vesszőt. Ebből…
A hetvenes évektől, amikor korábban példátlan lehetőségek nyíltak meg az egyéni turizmus előtt, egyre többször lehetett hallani az ilyesféle dicsekvéseket:
„Tavaly Olaszban nyaraltunk, de idén Spanyolba megyünk.” „Azért Görögnek nincs párja, hogy ott milyen olcsó minden!” „Mi Lengyelben éreztük…
Régóta ismeretes ez a szigorú szabály, mind megtanuljuk már az iskolában. Sokáig germanizmusnak minősítették a névelő ilyen használatát, mivel a német nyelvben mindennapos, ámde megtaláljuk az olaszban és franciában és néhány más nyelvben is, nincs ok tehát idegen hatásnak tulajdonítanunk.
A…
Ez a vélekedés ritkán fogalmazódik meg ilyen nyíltan, szentencia formájában, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a fesztelen köznyelvet használók nagy többsége lényegében így gondolja (vagyis hogy a két vonatkozó névmás egyenértékű), és általában az ami mellett döntenek. Sokan viszont, főleg az…
Ezt ugyan sehol sem találjuk így megfogalmazva, a legtöbb magyarul beszélő mégis szoros szinonimának érzi őket, egymással felcserélhető két szónak, legalábbis erre vall több példa a beszélt és írott nyelvből.
Az valóban mindegy, hogy a saját háza vagy a maga háza; ami a magam érdeke, az a saját…
A magyar a leglogikusabb nyelv? című bejegyzésben olvashattuk, meghökkentő vonása nyelvünknek, hogy a magyar embernek szeme van és nem szemei, füle és nem fülei, keze és nem kezei, lába és nem lábai. Magyarán, a páros testrészekről szólva a kettőt egyes számban nevezzük meg, tehát egységnek…
A két előző babonás tilalomhoz (A -tatik, -tetik nem használtatik; Az -andó/-endő kerülendő?) hozzátehetjük ezt a harmadikat is, amely a saját lényegét szintén ilyen fifikásan fogalmazza meg. Ez is jó száz éve ütötte fel a fejét. Manapság már ritkán hallani ebben a formájában, de a nyelv különböző…
Ez a mondóka ugyanabban az időszakban volt hallható az iskolai magyar nyelvoktatás berkeiben, mint A -tatik, -tetik nem használtatik. És hozzá hasonlóan egy magyar nyelvi jelenség gyérülését állapítja meg, avagy a további használatát helyteleníti.
Csakhogy ennek az érvénye szűkebb körű. Az előbbi…
Ez a nyelvpallérozás céljára kitalált mondóka a tizenkilencedik század második felében terjedt el a magyar iskolai oktatásban, többedmagával így: A -tatik, -tetik a magyarban nem használtatik. A forrást nem ismerjük, nem tudjuk, hogy valamely túlbuzgó nyelvész vagy nyelvoktatói potentát indította-e…
Bizonyára sokan felkapják a fejüket ennek olvastán. Ugyan ki mondott valaha ilyesmit?
Be kell vallanom, hogy én sem láttam sehol ezt az állítást így megfogalmazva.
Akkor hát miért sorolom a téves hiedelmek közé?
Azért, mert a nyilvánosság számára íróknak a meghökkentő hányada viselkedik úgy,…