A szív
Szó-lélek-közelítés 20.
„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.” (Luther Márton)
A szívet szinte minden kultúrában az élet, a lélek, az érzelmek, egyes helyeken még az értelem központjaként is tartották és tartják számon. Erre mutatnak rokon értelmű megfelelői is, melyeket Kiss Gábor és Bárdosi Vilmos sorol a 
Szinonimák című kötetben (TINTA Könyvkiadó, 2008): „kebel, érzés, érzésvilág, középpont”. Távoli őseink még elfogyasztották ellenségeik szívét, hogy az erejüket, bátorságukat magukba fogadják. Amikor szeretettel fordulunk egy gyermekhez: „eszem a szívedet”, ez a régi szokás csöng vissza.
Az egyiptomiak szerint halálunk után szívünk megmérettetik, ha bűneink miatt nehezebb egy madártollnál, büntetés vár ránk. A buddhisták szerint a gyémántszív magát Buddhát ábrázolja, aki ráadásul egy szív alakú levelekkel suttogó fa alatt világosodott meg. A testi szerelem jelképeként a 13–14. században jelenik meg. A szimbólum elterjedésében nagy szerepe volt az arab, majd a trubadúrlírának.
Az első szívforma, stilizált mintaként füge, illetve borostyánlevél alakjában már a Kr. e. 3000 körül készült edényeken föllelhető. Ezeknek a formáknak valószínűleg nem volt közük a szívhez, mint emberi szervhez, mivel az akkori ábrázolásokban azt lóhere vagy toboz alakban jelenítették meg. Egy másik lehetséges és izgalmas magyarázat szerint az ősi város, Küréné pénzérméin a már kihalt növény, a silphium magjait, illetve gyümölcseit láthatjuk. Ezek a magok határozottan szív alakúak, s mivel a növényt széles körben használták mint fogamzásgátló szert, így kapcsolódhatott össze a szerelem-szexualitás és a sajátos szívábrázolás. A szimmetrikus szívábrázolás az ókori egyiptomiaktól is származhat. Emberrel nem tehették, de a krokodilt fölboncolták. Annak szívében két pitvar és egy kamra van. A szív jele még az egyiptomi hieroglifák között is szerepelt, és egyesek szerint a születéssel függ össze. A hét lélek egyike a várandós anya szívéből leáramlik az anyaméhbe, ahol a születendő gyermekben ölt testet. Az egyiptomiak hite szerint a szív, a lélek és az új élet alkotnak egységet.
A szív stilizált megjelenítése, jele igen ritkán jelenti magát a szívet. Többnyire a szerelemre, szeretetre, az érzelmekre asszociálunk, ha egy szívet látunk. Európában az egyszerre kétnemű szív a közösülést is jelölheti, a nyíllal átlőtt szívet tartják valós utalásnak a nemi kapcsolatra. A hozzá kapcsolódó mottó: „Amor vincit omnia” (A szerelem mindent legyőz).
Az első ismert ábrázolás, amikor a szív alakzat valóban az emberi szívet szimbolizálta, az 1250-es években egy francia mű, a Roman de la poire egyik iniciáléjában jelent meg. A miniatűrön egy térdelő szerelmes ajánlja föl a szívét hölgyének. Giotto 1305-ben festette meg a padovai Scrovegni-kápolna falát. Ennek szimbolikus alakjai közül az egyik, a Szeretet (Karitász) fölajánlja a szívét Krisztusnak. Hamarosan más művészek is átvették ezt a szimbólumábrázolást, és a szív a 15. századtól „fordult át”, innentől kezdett hegyével lefelé megjelenni a szívalakzat. A ma általánosan ismert forma a 13–14. században már mind a vallási, mind a világi életben fontos 
szerepet játszott. A bölcsek aforizmái is erre mutatnak, néhány ilyen a TINTA Könyvkiadónál 2020-ban megjelent, Kiss Bernadett által összeállított Egyházatyák intelmei című kötetből: „A gonosz szív a saját gonoszságában sorvad el” / Nagy Szent Gergely; „Hogyan tudnád mások szívét megtisztítani, ha előbb a magadét meg nem tisztítottad?” / Szent Ambrus; „Sok szívfájdalomra van szükség, hogy a szív fájdalmai orvoslást nyerjenek” / Szent Özséb.
A világi életben a német és francia kártya kultuszának elterjedésével lett közismert, ezeken a négy szín közül az egyiket ezzel jelölték. A 15. századtól a szív megjelent a címereken is. A szívszimbólumot a 19. századtól használják Valentin-napi kártyákon és cukorkásdobozokon mint a romantikus szerelem jelképét. Exupery finom distinkciója figyelmeztető: „Ha elfogadják szerelmedet, ha karok tárulnak feléd, akkor imádkozz Istenhez, hogy óvja meg ezt a szerelmet a romlástól, mert féltem a túlságosan boldog szíveket.” Jócskán vannak olyan feliratok, ahol a szív mint jel egy szót helyettesít. 1977-től jelenti a „love” igét, amikor divatba jött az I ♥ NY felirat. Milton Glaser, tervezőgrafikus, az általa készített logót a szeptember 11-i terrortámadás után átalakította: a szívbe egy fekete pont került, a feliratot pedig a „jobban, mint valaha” szavakkal egészítette ki.
A Biblia a lelki élet és a Szentlélek lakhelyeként említi a szívet. A vallásban az isten iránti szeretetet jelképezte, a 14. században lett piros színűvé, utalva a vérre, illetve az erős érzelmekre.
Zsolnay-épületkerámia – Jézus szent szíve
A Megváltónak is szimbóluma, aki az emberért szenvedett; és egyúttal a Szent Grálé is (mely Jézus vérét tartalmazza), s amelynek jele ugyanúgy egy lefelé forduló háromszög, mint a szívé. A 17. században egy francia apáca, Alacocque Szent Margit látomásaiban tanúja volt Jézus jelenéseinek, melyekben kitüntetett szerepe volt a tövisekkel körülvett szívnek. Innentől terjedt el a Jézus Szent Szíve-kultusz.
A Távol-Keleten elsősorban Tibetben és Indiában használják a hinduizmus és a buddhizmus követői, de az amerikai kontinens számos indián kultúrájában megtaláljuk a mandalakészítés művészetét, amely egy meditatív szertartás, olyan, mint egy elmélyülő gyakorlatsor. Motívumai közt gyakori a szívre utaló.
A szív virága - mandala
Az irodalomban a szív végtelen sok műben jelenik meg. József Attilának egész életművén átívelő szép motívuma, számos jelentésárnyalattal. Mint a lélek szava, mint az önazonosság letéteményese, és mint a személyiség foglalata, döntések, választások, elhatározások, tettek mozgatója is ott dobog a verssoraiban, ezért most tőle válogattunk idézeteket:
„Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém. (Óh szív! nyugodj!)Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között,
szívemben kivasalt ruhát hordok, amikor megszólítlak. (A bőr alatt halovány árnyék)Nagy, roskadt lelke igéket emel még
S kilógatja fakult, sápadt szívét. (Lázadó Krisztus)Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz – idesereglik, ami tovatűnt…
Óh mennyire szeretlek téged, ki szóra bírtad egyaránt a szív legmélyebb üregeiben
cseleit szövő, fondor magányt s a mindenséget. … El vagyok veszve, azt hiszem.
Hallom, amint fölöttem csattog, ver a szívem. (Óda)A szívem hoztam el. Csinálj vele, amit akarsz. (Az én ajándékom)
Az én szívem sokat csatangolt, de most már okul és tanul.
Aki halandó, csak halandót szerethet halhatatlanul. (Az én szívem sokat csatangolt…)Mesélj arról, mi a szép, mi a baj, emelvén szívünk a gyásztól a vágyig. (Thomas Mann üdvözlése)
Szól a szem és szól a szív, folyamodnak teérted. (Rejtelmek)
Mint aki orvosért vágtat vad utakon, úgy dobog a szívem. (Kedvesem betegen)
Keresném engedelmes szívvel az örökös ifjúság italát. (Buzgóság)
Tudod, szívem mily kisgyerek… Intsd meg mind, kiket szeretek, hogy legyenek jobb szívvel hozzám. (Nem emel föl már)
Könnyű emlékek, hová tűntetek? Nehéz a szívem, majdnem zokogok. (Könnyű emlékek)
Nehéz a szívem, hiszen bút fogan: örömöm tán a büntetések hozzák. (Flóra)
Mert a mindenség ráadás csak, az élet mint az áradás csap a halál partszegélyein túl,
űrök, szívek mélyein túl. (Flórának)Rágd a szívükbe – nem muszáj hősnek lenni, ha nem lehet. (Szállj költemény)
A bolondok között se bírt szíved a sorssal. (Meghalt Juhász Gyula)
Nem ember szívébe való nagy kínok késeivel játszom. (Bukj föl az árból)
Megcsaltak, úgy szerettek, csaltál, s így nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert szorítsd üres szívedhez. (Tudod, hogy nincs bocsánat)Álmaiban megjelent emberi formában a csend, s szívében néha elidőz
a tigris meg a szelíd őz. (Csak az olvassa)Versem azé, ki szívem versbe kérte. (Én költő vagyok)
A semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szelíden, s nézik, nézik a csillagok” (Reménytelenül).
Sümeginé dr. Tóth Piroska
A Szó-lélek-közelítés sorozatban korábban megjelent:
