Mi a harag?

Szó-lélek-közelítés XLIII.

„Emberi lényként mélységesen érzem annak szükségességét, hogy véget vessünk az erőszaknak, és ügyelni fogok arra, hogy ez magamban megtörténjen.” (Krishnamurti)

Láthatjuk, hogy a harag (Ira), a düh most is tobzódik világunkban, mint a hét főbűn mindegyike, és igen sok szinten megnyilvánul. Ahhoz, hogy leküzdjük magunkban, előbb meg kell érteni az okát, tudatában lenni létezésének, kiterjedésének, az erőszakkal való szoros kapcsolatának. A lelkünk lényege: erőszaktól mentes. Mégis, ha az érzékek, az elme világában nem teljesül a kívánságunk, haragra gerjedünk, dühbe gurulunk. Megszámlálhatatlanok az elvárt, megkívánt dolgok. És a bensőnkben már ott lapul a harag, a düh energiája, ott vibrál körülöttünk, és előbb-utóbb visszatér hozzánk is negatív hatása. A düh megjelenhet szavakban, pedig nehéz elfeledni a szív mélyéig hatoló bántó szót! Milyen jó lenne megtartani Gandhi tanácsát: „Csak olyat mondj, ami igaz, jóságos és szükséges.” Hiszen a düh ádáz eredménye az erőszakba fúló cselekvés – egészen a nemzetek közti háborúk dúlásáig. Minden esetben lényeges a közismert bibliai tanítást szívből megtartani: „a nap le ne menjen a ti haragotokon” (Efézus 4,26). Hadd legyen a lélek a béke otthona, mindig nyugalom honoljon ott benn, ahogy a napot sem zavarja az előtte elvonuló felhő.

Egy katona fölkereste a Mestert, kérte, mondja meg neki, mi a Pokol és mi a Paradicsom. Ki vagy? – kérdezi a Mester –, mert az arcod akár egy semmirekellőé! – A harcos keményen a kardjához kapott. – Ó, kardod is van, de látom, vacak, csorba a pengéje. – A harcos már dühödten, ordítva rántotta ki a kardját. – No, itt nyílik a Pokol kapuja – szólt nyugodtan a Mester. A harcos egyszerre megértette, és kardját visszadugta a hüvelyébe. Mélyen meghajolt a Mester előtt. Nos, itt nyílik a Menny kapuja – szólt halkan, mosolyogva a Mester.

https://www.irodalmiradio.hu/femis/muveszetek/4muveszek/k_menu/kondor/03keses.jpg
Kondor Béla: Késes ember

A harag és a düh lelkünkre is borít egy-egy réteget, amely miatt nem láthatjuk a belső szépséget, szeretetet, gazdagságot. Benső virágoskertünkben elrejtett kincsesláda várakozik, mondja egy mester. Helytelen tetteink azonban egyre mélyebbre temetik. Csak ássunk, ássunk egyre mélyebbre mi is, eltávolodva a haragkeltő vágyak, akaratok rétegeitől. És elérjük a kincset. Az élet túl értékes, semmint fölösleges dolgokra vesztegessük.

A mérges állapot, harag, illetve fölfokozódva a düh az emberi lélek azon indulata, intenzív érzelmi reakciója, mely a megsértett, reményeiben és elvárásaiban csalódott, szokásaiban megzavart, önérzetéből kiforgatott ember lelkében támad, és azok ellen irányul, akik mindennek okozói.

Ahogyan a régi szóláshasonlat szemlélteti: „dühös, mint a kivert bika” (Balázsi József Attila: Hasonlatszótár, Tinta Könyvkiadó, 2017). Megnyilvánul heves gesztikulációban, céltalan mozdulatokban, Hasonlatszótárjellemzője a hangos beszéd, a kiabálás, olykor az elfúló hang, az arcbőr kivörösödése. A szívműködés felgyorsul, a száj nyálkahártyája kiszárad, a tesztoszteronszint emelkedik, a kortizonszint csökken, az izmok megfeszülnek, és a teljes idegrendszer fölkészül az aktív „támadásra”. A düh felszínre kerülése során a bal agyfélteke veszi át az irányítást, ez pedig azt jelenti, hogy a düh nem csupán egy félelmetesen látványos érzelemszelepként működik, hanem a szervezet és az agy megoldásra törekszik, meg akarja szüntetni a kiváltó okot. A szabadjára engedett dühnek sok esetben pozitív üzenete van, és azt jelzi, bizonyos események mellett nem akarunk, nem vagyunk képesek szó nélkül elmenni. Lackfi János Harag című versét a jellegzetes képpel indítja:

„Becsapja az ajtót, duzzog mögötte hosszan.”

A düh jelezheti mások számára, hogy megbántottak minket, vagy mutatja a határainkat. Az is bizonyított, hogy dühkitörés után rendkívül rossz lelkiállapotba kerülhet az indulatait kontrollálni képtelen ember, ahogy a régi közmondások is tartják: A harag rossz tanácsadó, A haragnak megbánás a vége (T. Litovkina Anna: Magyar közmondások nagyszótára, Tinta könyvkiadó, 2005, 2010); és ősi ösztönei szabadjára engedése után komoly bűntudattal kell szembenéznie, ami legalább annyi energiát von el a szervezettől, mint az önkontroll.

„Mikor a harag elapad,
emléke mégis megmarad.
Csak a töretlen béke jó.
” (Lao-ce)

A dühítő események születhetnek a párkapcsolat talaján, a közös munka helyzeteiben, a családi tevékenység közepette, de a dühöt kiválthatja egy teljesen ismeretlen ember magatartása is.

A harag nagyon fontos érzelem, amelyet szükséges időnként mindenkinek megélnie, kerülve az ártalmas elfojtást. Jó, ha gyermekkortól egy tanulási folyamat része fölismerni, vállalni és megfelelően kifejezni a dühöt” – figyelmeztet Gazdag Enikő pszichológus. Külföldi mintára nálunk is nyílt egy Dühöngő, aminek célja megszabadulni a káros, másokat, ill. saját magunkat veszélyeztető feszültségtől, biztonságos körülmények között.

https://hu.painting-planet.com/images/image242_4.jpg
Picasso: Dora Maar macskával

Viszont a düh mindig önmagunkból fakad, vagyis egy szituáció eszünkbe juttat, fölidéz, megerősít egy kellemetlen vagy fájdalmas élményt akár jóval korábbról. Toldi gyakran támadó dühe is ilyen például a II. énekben: „Így vesződék Miklós, nyers, haragos búban…”, és tovább:

„Ím azonban kelletlen, hívatlan
A fiú betoppan; szíve égő katlan,
Belsejét még most is fúrja és faragja
Szégyenítő búja, búsító haragja.”

Jogos lehet a düh, ha igazságtalanság ér minket, de ebben az esetben is fontos megtalálni, hogy nem éppen a mellőzöttség, az önbizalom-, az önbecsüléshiány-e a düh valódi oka, és az igazságtalanság csak egy címke, amellyel valódi érzéseinket leplezzük. Sidney Lumet többszörös Oscar-díjas filmje, az 1957-es Tizenkét dühös ember is a bennünk lévő előítéletekről, félelmekről, szerepeinkről vagy éppen rejtegetni kívánt gyöngeségeinkről szól.

Néha azonban, ha konkrét fizikai támadás ér minket vagy hozzátartozónkat, az ösztönösen feltámadó düh akár életmentő is lehet. A „nem is tudom honnan vettem a bátorságot” típusú szituációk, esetleg az anyák emberfeletti ereje a mélyen belénk kódolt haragból fakad.

Segít a düh leküzdésében, ha a problémát célozzuk meg, és nem a másik embert. Érdemes elszámolni tízig, s közben végiggondolni, hogy miként is kellene méltó módon cselekednünk, valamint emlékeztetni magunkat arra, hogy a harag a problémamegoldást hivatott elősegíteni, nem pedig még nagyobb problémákat okozni. Így sikerülhet cselekedni, nem pedig ösztönösen reagálnunk, hisz a „harag a halandókra a legtöbb gonoszt szabadítja” – vallotta már Euripidész is. Az indulatosságon nem lehet egyik napról a másikra fölülkerekedni, ám ahogyan meggyökerezni is úgy tudott az életünkben a harag, hogy Egyházatyák intelmei rendszeresen teret engedtünk neki, a helyes cselekvéssel is addig kell élnünk, amíg szokásunkká nem válik. „Mennél inkább gyakoroljuk azt, hogy akaraterőnk segítségével visszanyerjük lelki nyugalmunkat, annál erősebb lesz bennünk az a képesség, hogy ezt a nyugalmat megőrizzük” – tanítja Marcus Aurelius. Aranyszájú Szent János is figyelmeztet: „A harag uralmát tűrni kislelkűségre, a haragnak parancsolni erős lélekre vall” (In: Kiss Bernadett: Egyházatyák intelmei, Tinta Könyvkiadó, 2020.)

A harag a Biblia szerint egyfajta Istentől jövő energia, amely a problémamegoldást hivatott elősegíteni. A bibliai harag példái között említhetjük, amikor Pál szembeszegült Péterrel, aki rossz példát mutatott (Gal 2,11-14), amikor Dávid felháborodott a Nátán prófétától hallott igazságtalanságon (2Sám 12), vagy amikor Jézus haragra gerjedt annak láttán, hogy a kereskedő zsidók megszentségtelenítik az istentiszteletet a jeruzsálemi templomban (Jn 2,13-18). Vegyük észre, hogy sem Pál, sem Dávid, sem pedig Jézus nem önmagát védte, hanem vagy másokat, vagy egy alapelvet vett a védelmébe. S számtalanszor tesz így az ember élete során. József Attila szállóigévé lett szavai szerint: „Érted haragszom én, nem ellened, nosza, szorítsd meg a kezem, mellyel magosra tartalak álmaimban, erősítsen az én haragom, dehogy is bántson, kedves.”

Sümeginé dr. Tóth Piroska

A Szó-lélek-közelítés sorozatban korábban megjelent:

  1. Mi a felelősség?
  2. Mi a bizalom?
  3. Mi a mérték?
  4. Mi a tisztaság?
  5. Mi a hála?
  6. Mi a barátság?
  7. Mi a zene?
  8. Mi a remény?
  9. Mi a türelem?
  10. Mi a félelem?
  11. Mi a fösvénység?
  12. Mi a kétely?
  13. Világosság
  14. Áldás
  15. Becsület
  16. Erőfeszítés
  17. Szégyen
  18. Mi a kötelesség?
  19. Mi a bűn?
  20. A szív
  21. A végtelen
  22. A jelenben élni
  23. Mi a szép?
  24. Mi az irigység?
  25. Mi a megváltás?
  26. Mi a csend?
  27. Mi a csoda?
  28. Mi a jóakarat?
  29. Mi a kevélység?
  30. Mi a bűnbánat?
  31. Mi az öregség?
  32. Mi az áhítat?
  33. Mi az őszinteség?
  34. Mi a bánat?
  35. Mi a mosoly?
  36. Mit jelent úton lenni?
  37. Mi az ékesszólás?
  38. Kenyér
  39. Mi a hazugság?
  40. Mi az ajándék?
  41. Mi az önbecsülés?
  42. Mi az öröm?