Az -s képző térhódítása

Nyelvművelő levelek XXIX.

Bizonyára fölfigyeltek arra, különösebben az idősebbek, akiknek nagyobb a rálátásuk, nagyobb időszakra épül a nyelvi tapasztalatuk, hogy nyelvhasználatunkban mindjobban tért hódít az -s névszóképző. Aki éjszakai műszakban dolgozik, azt mondja: éjszakás vagyok. A szívpanaszokkal kezelésre járó beteg szíves, a vesebajos vesés, a cukorbeteg egyszerűen cukros. A kiküldetés újabban nem kétheti vagy egy hónapi, hanem kéthetes, egy hónapos. A betűszói elnevezésű labdarúgócsapatok játékosa manapság nem FTC-, MTK- vagy BVSC-beli, hanem FTC-s, MTK-s, BVSC-s. A mentőorvos vagy a repülőtiszt a mindennapi nyelvben többnyire csak mentős, repülős.

És itt megállok, ugyanis mai anyanyelvi ötpercem épp erről, a mentős-ről és repülős-ről, pontosabban az -s képzős új foglalkozásnevekről szól. Általában nem vagyok az -s képzős szavak ellen, hiszen voltaképpen minden új képzett szó nyereségnek számít, ezekkel a mentős, repülős típusú elnevezésekkel azonban csínján kell bánnunk. Ezek korántsem olyan pontos, lényegre törő megnevezések, mint ugyancsak -s képzős, régebben is meglévő társaik: az asztalos, a fazekas, a traktoros vagy a postás. Ezek a mostaniak inkább csak körülírások, a lényeget nem fejezik ki. A mentős elnevezésből nem derül ki, hogy akit illettünk vele, az micsoda tulajdonképpen: mentőtiszt-e, mentőorvos, mentőápoló vagy egyéb beosztású dolgozó. Persze az is igaz, hogy ennek közlésére nincs is mindig szükség. Elég, ha csak magát az intézményt, illetve az ahhoz való tartozást jelöljük meg. De ehhez az -ó, -ő melléknévi igenévképzős szavak esetében nincs szükség még az -s képzőre is, és nagyon figyelemreméltónak tartom, amit Rottné Papp Edit budapesti hallgatónk írt erről mintegy három héttel ezelőtt nekem küldött levelében. Először is megállapítja, hogy ma már a Szomszédoktól a Vészhelyzetig ez a forma járatos, sőt ez vált szinte egyeduralkodóvá a közkedvelt sorozatokban, majd így folytatja:

„Én ezeket az s-betűs változatokat valahogy degradálónak érzem; mintha kisebbítenék vele – akarva-akaratlanul – az eredeti szó jelentését.”

Érkeznek a mentősök a mentőautóval...

Magam is így vélem, s éppen ezért nem tudok lelkesedni azért, hogy a mentősök meg a repülősök mellé újabban már felzárkóztak az egészségügyisek – holott bőven elég volna ez is: egészségügyiek –, s hogy megjelentek a vendéglátósok is. Nemrégiben – de még a múlt évben – pl. ezt hallhattuk egy tévéhíradóban: „Tavaly óta megduplázódott a kereskedők és vendéglátósok száma.”

Összegezve: noha nagy bűnt nem követnek el nyelvünk ellen, akik minduntalan ezekkel az -s képzős alakokkal élnek, ha egy-egy foglalkozást akarnak megjelölni, sőt, nemegyszer még hasznosak is ezek a formák, mert egyértelműen megjelölik a foglalkozáskört, mégis úgy gondolom, akkor járunk el helyesen, ha nem szegődünk a divat uszályába, s öncélúan, fölöslegesen nem szaporítjuk az -s képzősök számát. Nyilvánvaló, hogy a lakatos-ra, a postás-ra meg a pénztáros-ra vagy hogy még az ó, ő végű melléknévi igenevek -s képzővel megtoldott változatai közül is idézzek példát, a rézfúvós-ra, a híradós-ra, a vendéglős-re meg a műtős-re szükség van. Még az is lehetséges, hogy az immár széltében-hosszában elterjedt mentős-nek és repülős-nek is megbocsát idővel még a szavak egérfarkába kapaszkodó nyelvművelő is. De annak aligha örülhetnénk, ha a divat további erősödésével a vízügyiek-ből vízügyisek, a könyvelők-ből, kézbesítők-ből, újságírók-ból, sportolók-ból, könyvelősök, kézbesítősök, újságírósok, sportolósok lennének. Ugye, ebben mindnyájan egyetértünk?

Grétsy László

Az írás eredeti megjelenésének helye: Kedves Hallgatóim! Válogatás a Magyar Rádió Édes anyanyelvünk című műsorából (Balázs Géza, Bencédy Jószef, Deme László, Fábián Pál, Grétsy László, Szathmári István), TINTA Könyvkiadó, 2013.

Nyelvművelő levelek sorozat korábbi bejegyzései:

Címkék: repülős mentős vendéglátós Grétsy László nyelvművelő levelek -s képző