Idegenszerűségek a magyar nyelvben
Nyelvművelő levelek VII.
Sok szó esik – kell is, hogy essék – az idegen szavakról, kevesebb az idegenszerűségekről. Azok – a felesleges idegen szók – többen vannak, ezek – az idegenszerűségek – veszélyesebbek. Mindkét csoporttal az a fő gondunk, hogy elaltatják, elsorvasztják a nyelv, a nyelvet használók nyelvteremtő erejét, hiszen a saját – kiküzdött – megnevezés helyett készen kapjuk őket; de az idegenszerűségek még belülről bomlasztanak is: nemcsak a kényelmes megoldás képviselői, hanem ellentétesek is a nyelv alaptermészetével.
Néhány évtizede makacsul él a nyelvhasználatban az alultáplált, újabb a leépít, kivált valamit, a Valentin-nap, az indián nyár. Mivel nyelvünkben sokáig használatos volt az alulról táplál ige, bizony először egy pillanatra engem is félrevezetett az alultáplált, aztán rádöbbentem, hogy ez a német unterernährt ige szó szerinti fordítása, s jelentése ’rosszul vagy gyengén táplált’. Ilyen még az alulfejlett, azaz gyengén fejlett, az alulszámláz, azaz: kevesebbet számláz. – A leépít ugyancsak tükörfordítás a németből, az abbauen igéből; ott a jelentése ’elbocsát, csökkenti a személyi állományt’. Nálunk is ebben az értelemben használják, elég régóta, de – az iméntiek szerint – van rá régi jó magyar szavunk.
Eszembe jut a leépíttel kapcsolatban egy humoros történet. Az egykori Prágai Magyar Hírlap szerkesztője mesélte, hogy – míg hivatalos úton más országban járt – lapja címoldalán az a meghökkentő hír jelent meg, hogy lebontják a bécsi Szent István-dóm tornyát. Ijedten kérdezte – hazatérése után – helyettesétől, honnan e meglepő, hihetetlen hír. – A bécsi Kurírból – hangzott a válasz. És csakugyan, a Kurír hírül adta: „Der Türmer des Stephansdoms wird abgebaut”, azaz: a Szent István-dóm toronyőrét elbocsájtják. A magyarul fogalmazott hír a leiterjakabok, a humoros sajtóbeli elírások egyik példája volt. A Türmer jelentése ugyanis toronyőr, nem pedig torony; az abbauen pedig ’leépít’ ugyan, s ha akarom, ’lebont’, magyarul azonban elbocsájt.
A bécsi Szent István-dóm - Lebontják a tornyát?
A kivált ige a műszaki nyelvből került a köznyelvbe, így: pillért, tetőgerendát vált ki, azaz: kicseréli. Ez is szó szerinti fordítás a német auslösen igéből. E jelenség fordítottjával is találkozunk, mikor magyar szót, kifejezést fordítanak hasonló ügyetlenséggel, mondjuk németre. Zimmer verlag volt olvasható a Balatonnál egy villán, melynek tulajdonosa azt akarta közölni, hogy van nála szoba kiadó. Kiadó, azaz könyvkiadó németül Verlag; csakhogy a mi esetünkben ’bérelhető’ jelentésben áll a kiad ige melléknévi igeneve. A közlés helyesen ez lehetett volna: Zimmer frei, azaz van szabad, bérelhető szobánk.
Nemcsak germanizmusokkal találkozunk az idegenszerűségek körében, hanem az utóbbi években egyre szaporodó anglicizmusokkal is. Ilyen az indián nyár, a Valentin-nap, a vao és még mások. Mi a gondunk ezekkel? Nem felelnek meg a magyar szemléletnek, gondolkodásnak, hagyománynak. A vénasszonyok nyara a ház falánál ősszel sütkérező mamákat idézi – de mit idéz nekünk az indián nyár? Ott, Észak-Amerikában a természetben, sátrakban, kunyhókban élő embereket, akik élvezik az aranyló ősz melegét. – Mit idéz nekünk a Valentin-nap? – Hogy a fiatalok, a szerelmesek napja? Hát ha megtanuljuk! – Na és a vaó! Ez a csodálkozást, meglepetést kifejező indulatszó még Amerikában is sznobos, divatszerű – nálunk pedig szinte ismeretlen, nem mond semmit, csupán valamiféle divatjelenség.
Igyekeztem rámutatni már az eddigiekben is az idegenszerűségek használatában rejlő veszélyekre. Ezek: homályossá, bizonytalanná teszik a közlést; idegen, ismeretlen szokásokra utalnak; csupán a divatnak hódolnak. – Hogy ezzel a véleményünkkel szembekerülünk a szókölcsönzéssel, mely mindig is jellemezte nyelvünket? – Nem, nem erről van szó! Hanem arról, hogy ne engedjük tehát kiszorítani a használatból a jól bevált régi magyar szavakat, ne engedjük, hogy – mint utaltam Kosztolányi gondolatára – kész elemek kritikátlan átvételével elsorvadjon új szavak alkotására irányuló érzékünk, képességünk.
Bencédy József
Az írás eredeti megjelenésének helye: Kedves Hallgatóim! Válogatás a Magyar Rádió Édes anyanyelvünk című műsorából (Balázs Géza, Bencédy Jószef, Deme László, Fábián Pál, Grétsy László, Szathmári István), TINTA Könyvkiadó, 2013.
A Nyelvművelő levelek sorozat korábbi bejegyzései:
