Dr. Nyerges Gábor egyetemi tanártól kaptam azt a kedves hangú és igen tartalmas, több nyelvhasználati kérdést is felvető levelet, amelyből idézek egy rövid részt.

„Én tudom, hogy napjaink közszereplőinek többsége nem tanulta nyolc évig a latin nyelvet, mint Ön vagy én, de nagyon sérti a fülemet, ha a TV2 egyik – egyébként magyarul nagyon szépen beszélő – műsorvezetője azt mondja, hogy a hőségtől a sínek eldeformálódtak. Azt hiszem, ugyanakkor, ugyanabban a műsorban hallottam azt is, hogy valakit (vagy valamit) ledegradáltak. Ma a rádióban hangzott el, hogy valamit valahova beintegráltak, és egy jeles vezérkari tisztünk valamire azt mondta, hogy kiexponálták. A szóvivőket és nyilatkozókat nem is hibáztatom, de szövegeik íróit igen. Miért kell állandóan olyan idegen szavakat használni, amelyeknek jelentését a használó nem ismeri eléggé, s ezért ragaszt eléjük fölösleges előtagot? Még a jól használt idegen szónál is jobb a magyar, mert azt mindenki megérti, de ha valaki saját maga sincs tisztában az idegen szó jelentésével, s mégis él vele, mégpedig rosszul, kétszeresen is vét.”

Deformálódott a sín...

Nagyon tanulságos levélrészlet, amelynek minden sorával egyetérthetünk. Magam is évtizedek óta tapasztalom, hogy idegen, főleg latin eredetű igék esetében a jelentés bizonytalan ismerete gyakran odavezet, hogy a használó egy-egy magyar igekötőt is odabiggyeszt a latin szó elé, noha annak elválhatatlan elöljáró eleme már magában foglalja azt az értelmet, amit a latinul rosszul tudó az igekötővel akar kifejezni. Levélírónk már említett is négy ilyen példát. Ezeket én most néhány további, szintén gyakran előfordulóval kiegészítve s az összes példát betűrendbe szedve felsorolom, hogy olvasóim együtt lássák, melyek azok a duplázós, tehát ugyanazt kétszer is kifejező szavak, amelyektől érdemes óvakodni. Mivel, mint Nyerges Gábor úr jogosan írta, mindegyikre van magyar megfelelő is, biztos, ami biztos, mindjárt azokat is felsorolom.

Beintegrál valamit valahova – ahogy levélírónk a rádióban hallotta. Bizony elég lett volna csupán integrálni, be- igekötő nélkül. De még jobb lett volna beiktatni, beilleszteni, hogy mindenki meg is értse.

Beinvesztál. A be- itt is fölösleges, sőt zavaró. Persze, ha magyar szót használunk, akkor szükség van erre az igekötőre, hiszen az invesztál, napjaink divatos és fontos szava azt jelenti: befektet, beruház.

Eldeformálódtak a sínek – idézte levélírónk e mondatkát. Helyesen csak deformálódtak, vagy magyar szóval eltorzultak, elformátlanodtak.

Elszeparál – halljuk számtalanszor, pl. így: „A beteg gyermekeket elszeparálták az egészségesektől.” Pedig csupán szeparálták, el- igekötő nélkül. Vagy pedig duplázás nélkül, de magyarul, így: különválasztották, elkülönítették.

Kiexhumál – ez így elszomorítóan rossz. Helyes változata: exhumál, ki- nélkül. Jelentése: ’hatósági rendeletre vagy engedély alapján holttestet a sírból kiemel’. Egyszavas magyar megfelelője: kihantol.

Kiexponáltak valamit? Levélírónk jogosan bírálja ezt a keverék formát is, hiszen vagy exponáltak, ki- nélkül, vagy pedig kifejtettek, előadtak.

Kiexportál, feltehetőleg valamilyen árut. Nem nehéz észrevenni, hogy a kiexportál a ki- igetötő nélküli exportál-nak és magyar megfelelőjének, a kivisz-nek, kiszállít-nak műveletlenségről árulkodó keveréke.

Grétsy László, Kemény Gábor (szerkesztő): Nyelvművelő kéziszótár

Végezetül: valakit ledegradáltak – idézte levélírónk egy tévéműsorból. Aki e szóval élt, nem tudta, hogy a latin eredetű degradál már önmagában, a le- igekötő nélkül is azt jelenti, hogy ’lefokoz’. Így használta már Petőfi az Ivás közben című versében, amikor így írt:

Jó: bakancsom hogy hamar lerúghatám;
Még idővel degradáltak volna tán.

Nagy költőnk még nem használhatta volna a degradál helyett a lefokoz igét, egyszerűen azért nem, mert ez a nyelvújítási szó akkor még nem létezett. Azt pedig, hogy ledegradál, mivel ép nyelvérzéke volt, soha nem írta volna le.

Grétsy László

Az írás eredeti megjelenésének helye: Kedves Hallgatóim! Válogatás a Magyar Rádió Édes anyanyelvünk című műsorából (Balázs Géza, Bencédy Jószef, Deme László, Fábián Pál, Grétsy László, Szathmári István), TINTA Könyvkiadó, 2013.

A Nyelvművelő levelek sorozat korábbi bejegyzései:

• „A rádió” hangja
• Logika és nyelvhasználat
• Felesleges vagy hatástalan-e a nyelvművelés
• Nyelvi túlbiztosítás
• Nyelvjárási beszéd
• Barangolások Erdély helynevei között
• Idegenszerűségek a magyar nyelvben
• Szóhasználati kötöttségek
• Egyszerű vagy összetett mondat?
• Hogyan kell verset írni?
• Egy jottányit se!
• Ami vagy amely
• Nyelvünk hervadó virágai
• Félrekapcsolások
• Toldalékhiányok
• Győrben vagy Győrött?
• Ezzel vagy evvel?
• Aranybánya vagy rozsdatemető
• Hány magyar nyelv van?
• Az idegen szavakról
• Szótagalkotó mássalhangzók
• Velője és veleje