Igaz és fontos megállapítás, hogy a nyelvi formák alakulását nem a logika szabályai határozzák meg, hanem a nyelv belső törvényszerűségei. Így például nem „logikus”, mégis helyes ez a mondattípus: Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik. Tehát nem így: míg eltörik – ahogy sokan kívánnák. A logikával ellentétesen tagadást jelentenek ezek a kétszeresen tagadó alakok: nem volt ott senki, nem mondott semmit, nem pedig állítást, ahogy ismét csak egyesek vélekednek, talán a latin grammatika mintájára is. „Logikus” volna az én is tudnák ilyet mondani, az én is olvasnák időnkint, hiszen a tud is, az olvas is mély hangrendű, a feltételes módnak is van -na, -ná jele, tehát ez első megközelítésre szabályos illeszkedés; csakhogy a tudnák, olvasnák forma már foglalt: többes szám harmadik személyt jelöl a tárgyas ragozásban.

Addig jár a korsó a kútra...

Újabban azonban mégis gyakran tapasztaljuk a logika érvényesülését egyes nyelvi alakok formálásában. Az elsőként említett szerkezettel pl. nem tagadószó nélkül is találkozunk, és ilyenkor folyamatosságra utal: tartottam a poharat, míg megitta a vizet; ezzel szemben a míg meg nem itta a befejezést állítja előtérbe.

A szótári alak megőrzésének igénye hozta létre a régebbi nyíregyházi, alberfalvi, ercsi mellett a nyíregyházai, albertfalvai, ercsii alakot. Persze a korábbi nyíregyházi forma is él és helyes.

Az alany és az állítmány egyeztetésében is találkozunk a logikai törekvéssel, az ún. tartalmi egyeztetéssel. Ha a mondat alanya számnévi jelzett szó vagy gyűjtőnév, az állítmány természetesen egyes számba kerül; de már a következő mondatban – akár összetett mondat tagmondata, akár újonnan indított mondat – többnyire többes számmal találkozunk, mind a sajtóban, mind az élőbeszédben. Pl.: Tegnap fölkeresett három hallgató, és tájékoztattak, hogy… A hallgatóság úgy határozott, hogy az előadás után még megkérdeznek néhány dolgot. Természetesen mindkét mondatban helyes a formálisan egyeztetett egyes számú állítmány is: … három hallgató, és tájékoztatott; a hallgatóság úgy határozott, hogy megkérdez… – de a többes számot ilyenkor az hívja elő, hogy a beszélő tudatában a több áll előtérben.

Régi nyelvhelyességi szabály a katonák kirántották kardjukat-típus a kardjaikat alak helyett, ti. mindegyik katonának egy kardja van. Igaz. De működésbe léphet a közlés egyértelműségének igénye, a logika, és sokszor hallunk a rádióban, olvasunk az újságokban ilyen mondatokat: Hozzák magukkal igazolványaikat!, Maradjanak a szobáikban!, mert az egy birtokra utaló szobájukban jelenthet egy két- vagy többágyas szobát, az igazolványukat is jelenthetne éppen egy közös igazolványt.

A katonák kirántották kardjukat... vagy kardjaikat?

A végére hagytam egy sokak számára bizonyára szentségtörő megállapítást: a páros testrészek többes számú használatának elfogadását ilyen esetekben: fájnak a lábaim, égnek a szemeim, a hagyományos, sőt ősi lábam, szemem helyett. A beszélő nyomatékosan akar utalni arra, hogy mindkét lába fáj, illetve mindkét szeme ég. Igaz, mondhatná így is, megőrizve az egyes számot: fáj mindkét lábam, ég mindkét szemem, csakhogy a lábaim, szemeim rövidebb forma, s ezen használatot a nyelvi kifejezések gazdaságosságára való törekvés támasztja alá. Felejtsük el tehát a lábam, szemem, a fél lábam, fél szemem alakokat? Szó sincs róla! Csak ne hibáztassuk adott esetben, nyomatékos használatban a lábaim, szemeim alakot se. Sőt: ne terjesszük ki ezt a lehetőséget olyan indokolatlan esetekre se, mint pl. fáznak a füleim, hiszen ha fázik, nyilván mindkét fülünk fázik.

Bencédy József

Az írás eredeti megjelenésének helye: Kedves Hallgatóim! Válogatás a Magyar Rádió Édes anyanyelvünk című műsorából (Balázs Géza, Bencédy Jószef, Deme László, Fábián Pál, Grétsy László, Szathmári István), TINTA Könyvkiadó, 2013.