Egyszerű vagy összetett mondat?

Nyelvművelő levelek IX.

Milyen hosszú lehet (vagy legyen) egy mondat? Ugye, milyen értelmezhetetlen – ha tetszik, értelmetlen – ez a kérdés? – Nem lehet a mondatokat rőffel mérni – írta az egyik nyelvművelő cikkében Kosztolányi. Nem bizony! Mégis találkozunk az ellentétes felfogással. Vagy úgy – úgymond –, hogy egy hosszú mondat után írj egy rövidet; vagy úgy – pl. szerkesztőségekben –, hogy írj rövid mondatokat, mert az egyszerű olvasók azokat kedvelik. Belevegyül aztán ebbe a felfogásba még az a félreértés is, hogy az egyszerű mondat érthetőbb, mint az összetett.

Mit gondoljunk hát e csacskaságokkal, babonákkal kapcsolatosan? – Fordítsuk meg a hosszúság mérését: ne a keletkező mondatoknak akarjunk határt szabni, hanem a már elkészült mondatok terjedelmét próbáljuk meg szemügyre venni. Ezt a kétségtelenül fáradságos munkát Deme László nyelvész professzor végezte el: többféle nyelvi változat szövegeinek sok tucatnyi oldalán lévő mondatok szavait megszámolva. Azt találta, hogy egy-egy mondat (egyszerű mondat vagy tagmondat) átlagos szószáma szépirodalmi szövegekben 10-12 szó, a publicisztikai műfajokban 12-13 szó, a tudományos és hivatali iratokban 13-14 szó.

"Nem lehet a mondatokat rőffel mérni" – Kosztolányi Dezső

Ez az átlag. És mi a valóság? Bizony a különféle nyelvi és stílusrétegekben – a sajtóban, még a tankönyvekben is – nem ritkák a 25-30-35 szavas mondatok. Mi lehet ezek hátterében? Milyen görcsök eredményeznek efféle mondatokat? Csak egy példa elrettentésül a sajtóból, nem is a legszövevényesebbek közül: „A Kiskunfélegyházán tartott szekcióülésen – ahol részt vett egyebek között X. Y., a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára is – a tulajdonviszonyok rendezésének – ezen belül a kárpótlásnak, a földkiadásnak – a meggyorsítására, a mezőgazdaság támogatására és egyes agrártermékek értékesítési gondjaira hívták fel a jelenlévők a figyelmet, gyakran a megoldási lehetőséget is vázolva.” Ez 24 szó! Az efféle mondatok hátterében az a törekvés áll, hogy lehetőleg minden részletet számba vegyünk, azaz ki, hol, mit, mi célból stb. tett valamit. De nem csak a szózuhataggal van baj! A két közbevetés, a jócskán hátra szorított alany és állítmány meg a névszós szerkesztés is nehezíti a megértést. Mennyivel egyszerűbb lett volna ez az úgymond „egyszerű” mondat pl. ezzel a megoldással: A Kiskunfélegyházán tartott szekcióülésen részt vett – mások közt – X. Y., az FVM politikai államtitkára is. A jelenlevők felhívták a figyelmet, hogy rendezni kell a tulajdonviszonyokat, meg kell gyorsítani a kárpótlást és a földkiadást, támogatni kell a mezőgazdaságot, javítani kell egyes agrártermékek értékesítését.

A javításban előbbre került az alany és az állítmány, hiszen ezekből tudjuk meg, hogy kiről állítunk valamit és mit, továbbá igei megoldások léptek az elvont névszós szerkezetek helyébe.

Kedves Hallgatóim!

Nehezíti a helyzetet, az efféle mondatok megértését, ha a sokféle körülmény nem egymás mellett szerepel – mint az iménti példában –, hanem egymásnak alárendelten, mint a következő mondatban: „Az utóbbi időben egyre gyakrabban tapasztalható munkával meg nem szolgált jövedelem szerzésére való törekvés.” Ebben a mondatban a tapasztalható közvetlen kapcsolata a törekvés, tehát: tapasztalható az a törekvés, vagy tapasztalhatjuk azt a törekvést, hogy… Csakhogy a mondat alkotójának tudatában előtérbe tolakodott a törekvés sok jelzője, s ez eltávolította egymástól az összetartozó részeket; a mondat alkotóját csak a maga igyekezete vezette, nem gondolt arra, hogy olvasója, hallgatója érti-e a szöveget. Mert hát a jelző a magyarban elöl áll, a neki alárendelt rész még ez előtt, tehát a hallgatónak, olvasónak előbb végig kell hallgatnia, olvasnia az egész tömböt, mire megtudhatja, mi tapasztalható. Ha felbontjuk a szerkezetet, egymás mellé kerül, ami összetartozik: Az utóbbi időben egyre gyakrabban tapasztalhatjuk, hogy olyan jövedelmet akarnak elérni, ami mögött nem áll megfelelő munka.

Lám, a szózuhatag megszelídült, az ún. egyszerű mondat helyébe összetett mondat lépett, s az egész mondanivaló érthetőbbé, követhetőbbé vált. Mondhatjuk-e tehát, hogy az egyszerű mondat érthetőbb, mint az összetett? Ez általában nem igaz, mert az a mondatféleség, ami érthető, a világosan szerkesztett mondat!

Bencédy József

Az írás eredeti megjelenésének helye: Kedves Hallgatóim! Válogatás a Magyar Rádió Édes anyanyelvünk című műsorából (Balázs Géza, Bencédy Jószef, Deme László, Fábián Pál, Grétsy László, Szathmári István), TINTA Könyvkiadó, 2013.

A Nyelvművelő levelek sorozat korábbi bejegyzései: