Magyar Lívia mikóházi pedagógus leveléből idézem: „Rádióban, televízióban számtalanszor hallani, közéleti személyiségektől is, az evvel, avval kifejezést. Szerintem ezek helyes ragozása így hangzik: ezzel, azzal, mivel itt teljes hasonulásról van szó. Kérem, szíveskedjenek tájékoztatni, hogy elfogadható-e beszédünkben a szónak ilyenfajta használata.”

Abban egyetértünk, hogy az ezzel, azzal forma ugyanannak a törvénynek engedelmeskedik, mint a kézzel, házzal, s persze a képpel, pappal, a késsel, hússal, és minden mássalhangzóra végződő szónak minden -val/vel ragos alakja. S ezt valóban teljes hasonulásnak szoktuk nevezni, minthogy a találkozó mássalhangzókból az elsőnek a hosszú változata alakul ki. Persze ez a teljes hasonulásnak alaktanilag kötött formája, hiszen csak a -val/vel és a -vá/vé toldalékok viselkedésére igaz. A szintén -v kezdetű -va/ve és -ván/vén igenévképzőre a szabály nem áll; az így hangzik: húzva, nézve, kapva, lépve, ásván, vésvén.

Ezzel a bottal vagy evvel a bottal?

De ha ilyen világos a szabály, amely ezzel, azzal alakot eredményez, akkor hogyan keletkezett az evvel, avval? Nos: egy másik, de semmivel sem kevésbé érvényes szabály alapján. Az eddig emlegetett formákban, mint láttuk, a toldalék természete érvényesült: hogy kezdő mássalhangzója azonossá válik a tővégivel. Ám gondoljunk ilyen formákra: ebben, abban, ettől, attól, ehhez, ahhoz, ennél, annál. Mire utalnak ezek? Egy olyan szabályszerűségre, hogy e két névmásunk tővégi z-je teljesen hasonul a hozzá kapcsolódó toldalék kezdő mássalhangzójához, és így a szóalakban annak hosszú változata jelenik meg. Ennek alapján ugyanolyan természetes az evvel, avval, mint az imént felsoroltak: a tővégi mássalhangzó hasonult a toldalékot kezdőhöz.

Az ezzel, azzal és evvel, avval formák közül tehát egyik sem szabálytalanabb a másiknál, csak épp más-más szabály alapján jöttek létre. Nyelvművelő kézikönyvünk is azt írja róluk: „mindkettő kifogástalan”. Hozzáteszi azonban: „A választékos stílus mégis jobban kedveli a zz-s változatot; és ’aztán’ jelentésű kötőszói-határozószói szerepében is ez a szokásosabb; például: Szólt, s azzal elment.”

„Felkapta a baltát, és avval csapott rá”

Levélírónk tehát jól érzi: az ezzel, azzal forma egy fokkal jobban illik a képbe; talán mert tágabb érvényű szabály valósul meg benne, mint az evvel, avval formában. Nem véletlen, hogy értelmező szótáraink ez utóbbit, az avval alakot utalószóként veszik csak fel, s azzal alatt tárgyalják. – S még valamit! Hiába van kettős alakja a -val/vel ragos formának, a máskor vele azonosan viselkedő -vá/vé itt nem követi; azaz evvé, avvá nincsen, csak ezzé, azzá.

S hadd legyek szubjektív! Magam az evvel, avval formát természetesen nem ítélem el, de ritkán használom. Ha magában hallom, kevésbé zavar. Ilyen helyzetekben: „Felkapta a baltát, és avval csapott rá”, vagy: „Itt a kés, evvel vágd föl”. De kijelölő jelzői használatban felemásnak érzem így: „evvel a bottal, avval a géppel”. Legföljebb a magánhangzóra végződő szavak előtt hat jobban így: „avval a lóval, evvel a kővel”.

Ez persze nem szabály, még csak nem is tanács. Pusztán magánvélemény; s hogy elmondom, az – divatosan szólva – írói munkásságom része.

Deme László

Az írás eredeti megjelenésének helye: Kedves Hallgatóim! Válogatás a Magyar Rádió Édes anyanyelvünk című műsorából (Balázs Géza, Bencédy Jószef, Deme László, Fábián Pál, Grétsy László, Szathmári István), TINTA Könyvkiadó, 2013.

A Nyelvművelő levelek sorozat korábbi bejegyzései:

• „A rádió” hangja
• Logika és nyelvhasználat
• Felesleges vagy hatástalan-e a nyelvművelés
• Nyelvi túlbiztosítás
• Nyelvjárási beszéd
• Barangolások Erdély helynevei között
• Idegenszerűségek a magyar nyelvben
• Szóhasználati kötöttségek
• Egyszerű vagy összetett mondat?
• Hogyan kell verset írni?
• Egy jottányit se!
• Ami vagy amely
• Nyelvünk hervadó virágai
• Félrekapcsolások
• Toldalékhiányok
• Győrben vagy Győrött?