Egy – hangjából ítélve fiatal – telefonáló nekem szegezte nemrég a kérdést: miért hallani újabban, időjárás-jelentésekben, egyebütt is a – szerinte szabályos – Győrben alak helyett ezt a formát: Győrött.

Hát igen! Egy újszülött csecsemőnek minden vicc új. A Győrött, Pécsett, Vácott típusú helyhatározói alak valóban ritka, de igen régi. Az a helyhatározói -t, illetőleg hosszú -tt rag van benne, amely egész sor névutónk végén: alatt, fölött, mellett, között. Mindegyikükben felsejlik az al-, föl-, mell-, köz- tő; az egytagú alapszó után előhangzós hosszú -tt toldalékkal.

A győri városháza

S persze ha a tő többtagú és mássalhangzóra végződik, akkor rövid -t-t kap. Íme: oldalt, iránt, szerint, éjféltájt, azonhelyt. Még egytagú szónál is. A helytáll nem azt jelenti: megállja a helyt, azaz a helyet, hanem ezt: helyben áll. Tehát a mássalhangzós végződés után az előhangzó nélküli rövid -t az eredeti, az előhangzó nélküli hosszú -tt a későbbi.

Nos: ez a -t helyhatározórag őrződött meg néhány városnevünk végén. Az egytagúakon, ha mássalhangzóra végződnek, előhangzóval és hosszú -tt alakban: Győrött, Pécsett, Vácott, nem pedig: Győrt, Pécst, Váct; amit kimondani is nehéz volna. De Vár és Hely városnevünk nincs, csak hosszabb alak utótagjaként: Kolozsvár, Fehérvár, illetőleg: Szombathely, Vásárhely. Ezek szabályos, hagyományos helyhatározói alakja előhangzó nélküli, tehát: Kolozsvárt, Székesfehérvárt, Szombathelyt, Hódmezővásárhelyt. Ám az egyszótagosak mintájára a -vár utótagúakon megjelent a hosszabb alak. Egyre gyakrabban halljuk így: Kolozsvárott, Székesfehérvárott, talán attól is félve, hogy a rövidebb alak tárgyragosnak hat. Akadémiai nyelvtanunk tudomásul veszi ezt is.

A marosvásárhelyi Közigazgatási Palota

Ámde aki ezeket nem gyermekkori környezetétől tanulta el, csak később találkozott velük, s megtetszettek neki, az bizony megtévedhet velük. Mert először is: az egyszótagosak közül csak néhány veheti föl, s csak belföldiek. Mikor időjárásjelentésben ezt halljuk: Bécsett esik az eső; a tudósító nagy buzgalmában olyat mondott, ami nincs! – Másodszor: aki így finomkodott a rádióban: Marosvásárhelyett jártam – a Fehérvárott mintájára –, az maga csinált új formát a Vásárhelyt helyett.

A pécsi székesegyház

Az meg mindennek a teteje, amit a megyei lapban olvastam: hogy javítják a Székesfehérvárott áthaladó hetvenes utat. Mert igaz: tartózkodhatom Fehérvárt, vagy újabban: Fehérvárott. De ez a -t vagy hosszú -tt rag a helybenlétet jelöli. Az át névutónak viszont -on/en/ön ragos alak a vonzata. Ha Gyónra értem, Gyónon vagyok, s az út Gyónon át vezet tovább. Ám ha Győrbe értem, Győrben vagyok, vagy akár Győrött; de utam nem Győrben át vagy Győrött át visz tovább, hanem Győrön át.

Summázva tehát: a Győrött, Pécsett és néhány egyéb -t ragos helyhatározói alak nem újdonság, ellenkezőleg: régiesség. Aki tudja, ám használja! De aki nem tudja, ne próbálkozzék vele, mert buzgalmában netán átugorja a lovat, és a túlsó oldalon találja magát. Vagy hogy finomabban mondjam: a tulsó oldalt, vagy éppen: a tulsó oldalott!

Deme László

Az írás eredeti megjelenésének helye: Kedves Hallgatóim! Válogatás a Magyar Rádió Édes anyanyelvünk című műsorából (Balázs Géza, Bencédy Jószef, Deme László, Fábián Pál, Grétsy László, Szathmári István), TINTA Könyvkiadó, 2013.

A Nyelvművelő levelek sorozat korábbi bejegyzései:

• „A rádió” hangja
• Logika és nyelvhasználat
• Felesleges vagy hatástalan-e a nyelvművelés
• Nyelvi túlbiztosítás
• Nyelvjárási beszéd
• Barangolások Erdély helynevei között
• Idegenszerűségek a magyar nyelvben
• Szóhasználati kötöttségek
• Egyszerű vagy összetett mondat?
• Hogyan kell verset írni?
• Egy jottányit se!
• Ami vagy amely
• Nyelvünk hervadó virágai
• Félrekapcsolások
• Toldalékhiányok