Toldalékhiányok

Nyelvművelő levelek XV.

Egy televíziós interjúból származik ez a félmondat: sikeres pályát mondhat magának. Elolvastattam ezt néhány nem nyelvész ismerősömmel, s közülük – meglepetésemre – egy érezte csak úgy, hogy valami hibázik benne. Mi is itt a hiba? Fordítsuk le így: „a maga pályáját sikeresnek mondhatja”. Vagy: „elmondhatja: pályája sikeres volt”. Akár így, akár úgy: a pálya az övé. De akkor nem magának mondhatja, hanem magáénak. Kimaradt a birtoklásra utaló -é. Ha az én kalapomon nincs szalag, de a Pista kalapján van, akkor nem a Pistán van szalag, hanem a Pistáén.

Kezdjük ezeket az „apróságokat” elhagyogatni. Ilyeneket olvas és hall az ember: „A busz ülése kényelmesebb a vonatnál.” Hogyan vethető össze a busz ülése és a vonat? Sehogy! A busz ülése a vonat ülésénél kényelmesebb; sűrítve: a vonaténál. – Egyszerre két apróság maradt ki ebből a – matematikatanári, de mégiscsak tanári – jelentésből: „Az idei dolgozatok jobbak a tavalyi tanulóknál.” Tehát idén a dolgozatok jobbak, mint tavaly a tanulók! Itt még a birtokviszonyra való egyszerű visszautalás is kevés volna. Ha így javítjuk: „Az idei dolgozatok jobbak a tavalyi tanulókénál”, azt állítanánk: tavaly a sok tanuló egy közös dolgozatót írt. Pedig ki-ki külön írt egyet-egyet. A dolgozatok többségének jelölésére még az -i többesítő jelet is ki kell tenni. Rendbehozva így hangzik tehát: „Az idei dolgozatok jobbak a tavalyi tanulókéinál.”

„A busz ülése kényelmesebb a vonaténál."

A három fokozatos különbséget talán így lehetne éreztetni: „A fiak szerencsésebbek az apáknál.” Itt a fiak és az apák kerültek összehasonlításra. – Más ez: „A fiak sorsa jobb az apákénál: ebben a sorsokat hasonlítjuk össze, az apák sorsát az -é birtokjel képviseli. – És tovább: „A fiak nézetei modernebbek az apákéinál”, ahol az apák k-ja a birtokosok, a nézetek -i-je a birtokok többségére utal, az ­é a birtoklás tényére.

Valamikor az egyház máglyahalált mért az ariánusokra egyetlen -i betűért. S ma is van baj vele elég, bár nem jár máglya érte. Jeleztem már: a neveléstudományban a szocializáció magyarításaként ez a szóalak vert gyökeret: társadalmasítás, illetőleg: társadalmasodás. Pedig a felnövekvő gyermek nem társadalommá válik, hanem társadalmivá. Ennek pontos jelölője viszont ez volna: társadalmiasodás, illetőleg: társadalmiasítás. – A nyelvészeti szakirodalomban pedig ezzel találkozunk: a nyelvjárási alakok köznyelvesedése; például ha a lú helyében ezt halljuk: ló. Pedig hát nem köznyelv lett a szóból, hanem köznyelvi forma; azaz nem köznyelvesedett, hanem köznyelviesedett. Olvasunk egyes iskolák egyházasításáról. Szabad vallást lehet egyházasítani, ha egyházat szervezünk belőle. De az iskolából nem lesz egyház, az egyházi lesz; tehát csak egyháziasítani lehet, egyházivá tenni.

„Az idei dolgozatok jobbak a tavalyi tanulókéinál.”

Töprengjünk rajta! Házunk táját lehet kertesíteni, ha kertet alakítunk belőle. De a vad növényeket csak kertiesíteni lehet, ha kertivé szelídítjük őket; amint hajdan vadon élő állatainkat sem házasítottuk, hanem háziasítottuk, házivá neveltük. Vigyázzunk hát! Ha nyaralónkat téliesítés helyett telesíteni találjuk, tél lesz belőle, s megfagyunk benne!

Deme László

Az írás eredeti megjelenésének helye: Kedves Hallgatóim! Válogatás a Magyar Rádió Édes anyanyelvünk című műsorából (Balázs Géza, Bencédy Jószef, Deme László, Fábián Pál, Grétsy László, Szathmári István), TINTA Könyvkiadó, 2013.

A Nyelvművelő levelek sorozat korábbi bejegyzései:

Címkék: szavak nyelvművelés nyelvművelő levelek toldalékhiány