Népiskolák kontra Akadémia

A helyesírási szótárakról

Magyar szótárak VIII. Kiss Gábor rovata

Időről időre fellángol a vita, hogy a magyar írásból el kell-e törölni az ly betűt. Akik el kívánják tüntetni írásunkból, azzal érvelnek, hogy nincs funkciója, mert ugyanezt a hangot jelöli a j betű is. A tradíciókhoz ragaszkodók pedig épp az ősökre, a hagyománytiszteletre hivatkoznak. Érdekes, hogy Magyarországon a helyesírás kérdése az utóbbi másfél–két évszázadban mindig központi szerepet töltött be. Azok is, akik veszett nyelvművelés-ellenesek, a helyesírásban nem ismernek tréfát. Pedig kérdezhetnénk, ha a nyelvhasználat más területein a – ki ahogy mondja, úgy jó – megengedő nézetet vallják, akkor miért szigorúak a helyesírás területén?

De hát nehéz-e a magyar helyesírás? Erre mindenkinek magának kell válaszolnia, figyelembe véve, hogy mai írásunk jól szabályozott ugyan, de az új idegen szavak helyesírására és az egybeírás-különírásra nincsenek örök érvényű kőbe vésett törvények. Évszázadokkal ezelőtt, a magyar írásbeliség kialakulásakor, majd a könyvnyomtatás elterjedésekor a legfőbb gondot az okozta, hogy hogyan jelöljék nyelvünknek azokat a hangjait, melyeket hiába kerestek a latinban. Azaz hogyan írják le az ilyen szavakat, mint: örül, tükör, tyúk és gyógyul. A magánhangzók esetében aztán a husziták mellékjeles írását fejlesztették tovább az évszázadok alatt, míg a mássalhangzók esetében a kétjegyes betűk terjedtek el. Még az is színesítette a képet, hogy a katolikus és a protestáns írásmód századokon át sok helyen eltért egymástól.

A még évszázadokig uralkodó zűrzavar megszüntetésére akkor történtek az első hatásos intézkedések, amikor a reformkorban a Magyar Tudós Társaság megkezdte működését. Az akkori közgondolkodásban a nyelv központi helyét és a helyesírás ügyének fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy már az első közgyűlésen elhatározták a szabályzat vázlatának kidolgozását, és hogy ez a következő évben, 1832-ben meg is jelent. Vörösmarty és körének írásmódját rögzítette a terjedelmére nézve szerény, mindössze 32 oldalas szabályzat.

Aztán később, főleg az iskolai helyesírási szabályzatok kiadása virágzó iparággá vált. Számtalan kisebb-nagyobb, szótárral kiegészített szabályzat jelent meg a 19. század végétől, bővítve az iskolai segédkönyvek kínálatát. Igazi háborút robbantott ki a széles látókörű, kiváló nyelvész Simonyi Zsigmond, amikor 1903-ben az Akadémia ellenében megreformált helyesírást vezetett be az iskolákban Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter jóváhagyásával. Többek között a c hang jelölését egyszerűsítette, eltörölte cz-t. A hosszú kettős mássalhangzóknak bevezette a ma is használatos csonkított írásmódját, az aszszony, locscsan, mészszel helyett asszony, loccsan, mésszel lett. Az Akadémia futva az események után, csak 1922-ban adta be a derekát, és szentesítette az akkor már széles körben használt új iskolai helyesírást. A nyomdászok, könyvkiadók is üdvözölték az új szentesített írásmódot, mert az addig hatályost idejétmúltnak érezték.

A helyesírási szótárak sorsába a történelem is beleszól. Az 1940-es évek elején az Akadémia rendeletéből Nagy J. Béla kiváló nyelvművelő áldozatos munkájával készült egy tüzetes, terjedelmes helyesírási szótár, de a kiszedett könyv Budapest ostromakor a nyomdában elégett.

Sokan a második világháború utáni diktatórikus éveket minden vonatkozásban negatívan festik le, de jómagam a könyv- és szótárkiadás tekintetében előnyeit is látom az akkori központosításnak. 1954-ben jelent meg a 10. helyesírási szabályzat, ehhez tartozott az 1961-ben megjelent Helyesírási tanácsadó szótár. Felmérések szerint a Fábián Pál és Deme László (később Tóth Etelka) nevével fémjelezett helyesírási szótár, a valaha nyomtatott legnagyobb példányszámú magyar szótár, majd minden családban megtalálható. A szabályzatot három évtized múlva követte a 11. kiadás 1984-ben, melyet egy harminctagú Helyesírási Bizottság dolgozott ki.

A városi legenda szerint a nyomdászok követelték a szótárban néhány helyen fellelhető alternatív megoldások megszüntetését. Kérem, mondják meg az egyetlen helyes megoldást! – harsogták. Hangosan tiltakoztak pl. az elválasztás során a két elv – szóelemzést követő vagy magánhangzók-mássalhangzók számlálgatása – során alkalmazható kettősségek ellen: geo-gráfia – geog-ráfia, geo-szféra – geosz-féra.

A Kádár-kor kultúrpolitikája érdemének kell tekintenünk azt is, hogy jó néhány szaknyelv helyesírási szótára (pl. Kémiai helyesírási szótár, Orvosi helyesírási szótár) készült el és látott napvilágot.

Állóvízbe dobott kőként hatott 2006-ban az Osiris Kiadó Helyesírás című szótára. A Laczkó Krisztina és Mártonfi Attila szerzőpáros nevével jegyzett monumentális, 1540 oldalas szótár gazdagságával, frissességével, néhány észszerű újításával hamar lekörözte az akadémiai helyesírási szótárt.

Napjainkban már talán befejezéséhez közeledik az Akadémia Magyar Nyelvi Bizottsága vezetésével évek óta tartó vita a helyesírási szabályzat megújításáról. A demokrácia és liberalizmus jegyében, a különböző – sokszor amatőr – vélemények kényszerszerű egyeztetése szinte megoldhatatlan feladat az új szabályzat kidolgozói számára. A kiszivárgott hírek szerint az ly marad. [Végül 2015-ben jelent meg A magyar helyesírás szabályainak 12. kiadása - a szerk.]