Magyar szótárak VII. Kiss Gábor rovata

A lírai címet József Attilától kölcsönöztük, így vall a költő nyelvünk eredetéről. A nyelvészet különböző ágai közül a hétköznapi embert legjobban a szavak eredetét vizsgáló és a nyelvek hasonlításával foglalkozó etimológia érdekli. Napjainkban különös reneszánsza van ennek a nyelvészeti ágnak, sok az önjelölt amatőr szófejtő. De hát mitől is tudomány az etimológia? Azért, mert általános, sok szóra igaz nyelvi törvények figyelembevételével kutatja a szavak eredetét. Hiszen bármely két nyelvben lehet véletlenszerű szóegyezéseket találni, mert a nyelvekben a különböző beszédhangok száma általában 30–40 között van, így a 3–5 hangból álló szavak egyezése gyakran véletlenszerű egybeesés. Tehát semmit sem bizonyít két nyelv rokonságáról, ha találunk a két nyelvben hasonló hangzású szót.

A magyar nyelv szavainak eredete igen sokszínű, és a palettán a színek mindegyike egy-egy történelmi kor, hely lenyomatát őrzi. Hiszen iráni eredetű az asszony, tej; arab az algebra, emír; honfoglalás előtti török az alma, sátor; oszmán-török a dívány, papucs; görög az amfora, ikon; latin a margó, vétó; szlovák a bukta, pletyka; japán a karaoke, origami; francia a menü, zseton; német a hokedli, kanóc és végül angol a menedzser és a szingli szó. Érdekes módja a szókeletkezésnek az, amikor egy-egy személy nevéből válik közszó, mint például a következő szavak esetében: fukar, isler, majonéz, matuzsálem és szendvics.

Nem csodálkozhatunk, ha e sokszínűség sokak fantáziáját megmozgatta. Ma már mosolygunk a reformkorban élt Horvát István délibábos szófejtésein, miszerint Karthágó neve semmi másból nem eredhet, mint a magyar kardhágó szóból, hiszen őseink ott hányták kardélre az ellenséget. Ugyanígy mosolyogtató, hogy Koppenhága igazából Kappanhágó és Stockholm nem más, mint Istókhalma.

A magyar nyelv szavainak eredetét szótárszerűen először Czuczor Gergely és Fogarasi János adták közre 1862–1874 között megjelent, ma már klasszikus, 6 kötetes értelmező szótárukban. Ők minden szó eredetét szógyökökre vezették vissza. Mintegy száz évig a hivatalos nyelvtudomány erről a szógyök-eredeztető módszerről nemigen akart tudomást venni, míg az utóbb két évtizedben ismét lelkes követői vannak. A szóeredeztető gyökelmélet szerint ősi gyökök képezik a nyelv alapelemeit. A magyarban például ilyen a ker/kör szógyök, amely számtalan szónak lett alapeleme: kerít, kerítés, kert, kerek, kerék, köröz stb. A TINTA Könyvkiadó észrevette az érdeklődést, és ezért 2010-ben közreadta az Etimológiák, szóelemzések a Czuczor–Fogarasi szótárból című válogatást, amely egy kötetben tartalmazza az eredeti hat kötet etimologizáló részleteit.

A két háború között két igen neves iskolázott nyelvész, Gombocz Zoltán és Melich János adta közre füzetenként Magyar etimológiai szótárukat. Sajnos a Trianont követő gazdasági visszaesés nem kedvezett a szótárkiadásnak, ezért az ígéretes vállalkozás 1944-ben a galvanizál szónál félbeszakadt. (Csak összehasonlításként: a német nyelv szóeredetet vizsgáló szótára 1883-ban jelent meg először, ma a Kluge – De Gruyter Kiadó gondozásában már a 24., folyton felújított kiadásnál tart.)

Az első olyan magyar etimológiai szótárt, amely A-tól Zs-ig tartalmazza a magyar szavakat, Bárczi Géza készítette el, és az Egyetemi Nyomda jelentette meg egy kötetben Szófejtő szótár címmel 1941-ben. A szótár 6000 szónak adja meg az etimológiáját. A városi legendárium egyik bejegyzése szerint Bárczi Gézát a kézirat leadását követően pár nap múlva izgatottan hívta az Egyetemi Nyomda (és kiadó) igazgatója. Elmondta, hogy a szótáron változtatni kell, ki kell hagyni a csúnya szavak eredetét magyarázó részeket. A szerző felhúzott szemöldökére magyarázatul elmondta, hogy sok egyházi leánygimnázium az állandó vásárlójuk, és nem akarja elveszíteni ezeket, mert hát mit szólnának az apácák ezekhez a szavakhoz. Hiába érvelt a szerző, hogy a csúnya szavak is a nyelvünk részei, a kiadó hajthatatlan volt. Végül egy köztes megoldást választottak: külön mellékletként kartonra nyomtatták ezeket a részeket, így a könyvtárban eltávolíthatóvá vált a melléklet. A szemfüles könyvtári tolvajok számára persze ez a melléklet igazi csemege volt, ma már alig találni példányt, melyben benne lenne. A rendszerváltást követően több élelmes kiadó is kiadta reprintben az akkor már antikváriumi ritkaságot, sajnos a melléklet nélkül. (A csúnya szavak régebben nem okoztak ilyen nagy problémát, nem voltak ennyire szemérmesek a régi szótárírók, sőt, mondhatjuk, néha lírai módon oldották meg feladatukat: Szenczi Molnár Albert 1604-ben megjelent szótárában például az eugenium latin szó mellett ez a magyar rész áll: az asszonyi állat szemérem testének kapu hártyája, mely a Vénusz első ostromán rontatik el.)

Az 1960-es, 70-es évek a magyar szótárkiadás aranykorát jelentették, számtalan, többkötetes szótár jelent meg. Nocsak-nocsak, úgy látszik, a diktatúrának, a központi irányításnak is vannak előnyei. A központosított irányítás (és pénzelosztás) mellett a szótárkiadás előnyére vált, hogy a Horthy-korszak sok szellemi kiválósága bújt meg és dolgozott szorgalmasan a szótárszerkesztőségekben, hiszen a hatalom úgy gondolta, ott aztán nincsenek szem előtt. Ekkor, 1967 és 1976 között jelent meg Benkő Loránd főszerkesztésében a háromkötetes A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (van egy negyedik kötete is, ez mutatókat tartalmaz). A szótár összefoglalja a korábbi magyar etimológiai kutatásokat. Alapmű, ma az egyes számú referenciakönyv a témában.

A TINTA Könyvkiadó a nagyközönség számára összeállított egykötetes Etimológiai szótárában (először 2006-ban jelent meg, második, bővített és javított kiadása pedig 2021-ben) túllép a szavak eredetének tárgyalásán, megadja a toldalékok származását is, ezt jelzi Zaicz Gábor főszerkesztő szótárának alcíme is: Magyar szavak és toldalékok eredete. Újdonság a TINTA Könyvkiadó 1000 oldalas szótárában a két függelék is: 1. A magyar szavak első írásos előfordulásuk sorrendjében. Ebből megtudjuk, hogy a magyar, a kürt, a gyula, a huj szavaknak már van írásos említése 950-ből. A sor másik (hozzánk közelebbi) végén a következő szavak állnak: netkávézó (2001), cunami (2005). A 2. függelék a szavak eredet szerinti csoportosítása mellett megadja a más nyelv mintájára keletkezett szavakat is. Itt látjuk, hogy német mintára keletkezett magyar tükörszavak például: ádámkosztüm, pályaudvar, struccpolitika.

Sokat hallunk arról, hogy a magyar nyelvbe ebből meg abból a nyelvből kerül be egy-egy szó. Kevesebbet beszélünk azonban azokról a szavakról, melyek a magyar nyelvből kerültek be más nyelvbe. Néhány példa a TINTA Könyvkiadó Etimológiai szótárából: a csákó és a kocsi szavak számos európai nyelvbe kerültek be; lecsó szavunkat a német és az ukrán nyelvbe a konzervexportunkkal együtt küldtük; város szavunk pedig majdnem minden balkáni nyelvben megtalálható. Ne feledkezzünk meg a Rubik-kocka nevéről sem, amely majd minden európai nyelvben megtalálható.

A szavak forrásának kutatása és a vizsgálatok közreadása az etimológiai szótárakban nem öncélú, mert az eredmények új kultúrtörténeti, művelődéstörténeti összefüggésekre világíthatnak rá. Nem beszélve arról, hogy a szavak eredete az írott források előtti korról vallanak.

Kiss Gábor

Megjelent: Új Könyvpiac 2011. szeptember, 8-9.

A sorozat korábbi bejegyzései:

1. Szótárak exportra. Az angol nyelv mint kiviteli termék
2. Szlengblog − szlengszótár. Magyar szótárak. Kiss Gábor rovata
3. Mit is jelent a homousion és a homoiusion? Az idegen szavak szótárai
4. A sarampó, a firhang, a makuka és a troszka. Magyar tájszótárak
5. Nyelvünk virágai, a szólások és közmondások
6. Petőfi Sándor 22700; Juhász Gyula 11600