Megjelent: Új Pedagógiai Szemle 2025/1-2, 102-109.

„A halhatatlan szavak túlélik az embert és a történelmet.”
Kosztolányi Dezső: Szokásmondások.¹

A Tinta Könyvkiadó 2023-ban, 2024-ben és 2025-ben – Az ékesszólás kiskönyvtára sorozat 91., 92. és 93. darabjaként – három kisszótárat bocsátott olvasói rendelkezésére, melyek a Régi szavak kisszótára, a Kihalt szavak kisszótára és az Elvesztett szavaink kisszótára címet viselik. A három kötetet maga a szerkesztő és kiadó Kiss Gábor nevezi a harmadikként megjelent kötet előszavában többször is szótártrilógiának.

Mindhárom kötet második oldalán különböző szerzőktől származó mottót találunk, valamennyi a magyar nyelvről, illetve anyanyelvünk szavairól szól. A jelen írás számára mottóként magam is ezek közül választottam ki Kosztolányi Dezső egyik idézetét. Annak a Kosztolányi Dezsőnek a szavait, aki nemcsak a huszadik századi magyar líra és próza egyik legnagyobb mestere, nyelvművésze volt, de méltán nevezhető a magyar szavak és a szótárak szerelmesének is. A most bemutatandó szótárak megjelenése magában is igazolja a szavak halhatatlanságáról szóló mondat tartalmát; némelyik szavunk évszázadok hosszú sora óta velünk van.

A trilógia megnevezés leginkább művészi alkotások címében, illetve címének kísérőjeként jelenik meg, elsősorban regények, elbeszélő költemények, de akár drámák, filmek, zeneművek esetében is – szótártrilógiára azonban nem nagyon bukkanni a szakirodalomban. Ez érthető is: a szótárak a nyelvpároknak megfelelően leginkább párosával szoktak egy vagy két kötetben megjelenni, a nagy egynyelvű értelmező szótárak pedig a leggyakrabban háromnál jóval több kötetet vonulatnak fel. A szótártrilógia ritka jelenség. Miért említheti a szótárakat Kiss Gábor trilógia néven? A trilógiákat jellemzi a szerző azonossága és a cselekmény, a mese avagy egyszerűen a tartalom összekapcsolódása, folytonossága. Ezek azok az ismérvek, amelyek trilógiává teszik az egyébként a lábukon önállóan is megálló műveket. Nos, a fenti feltételek itt is teljesülnek. A szerző – jelen esetben a szótárszerkesztő – mindegyik szótár esetében Kiss Gábor. A tartalmi összekapcsolódás pedig már a művek címében és alcímében is kifejeződik. A Régi szavak kisszótárának alcíme: A régi világ 3600 kihalt, kiveszőben lévő és nehezen érthető szavának magyarázata diákoknak; a Kihalt szavak kisszótáráé: a Nyelvünkből eltűnt 7650 szó, szójelentés és szókapcsolat magyarázata, végül az Elvesztett szavaink kisszótárának címlapján ezt az alcímet olvassuk: A magyar nyelvből évszázadok alatt eltűnt 6250 szó és szójelentés magyarázata. A három munka címének és alcímének együttese egyaránt utal a kötetek összefüggésére, így teljesen jogos trilógiaként való bemutatásuk. Ugyanakkor a három kötet eltéréseket is mutat, amennyiben ívük a főként diákközönségnek szóló egyszerűbb megvalósítástól a tudományos elmélyültség magasabb fokán álló változatokig húzódik; a legigényesebb és legtöbb információt a harmadikként megjelent kötet nyújtja, amely utal a szavak eredetére is. Megmutatkozik ez még a harmadik kötet szócikkeinek terjedelmében is; egyik-másik közülük szinte miniesszé, illetve nagyon gazdag szókapcsolatokban. Kiemelhetők ebből a szempontból a harmadik kötet éh, jóg, komplár és titoknok szavairól írottak. De még több magyarázattal találkozunk ott, ahol „csupán” a jelentések változtak meg, ott ugyanis még nagyobb szükség van kiegészítő információkra, ld.: a falka, a szakasz, a szer, a tárgy, a tér szavakról szóló szócikkeket.

Ami a szótárak szavait illeti, egy részük – főként a népnyelvi eredetűek – akár ma is lehetnének a magyar nyelv aktív szókincsének a részei, és egyes nyelvjárásokban valóban élnek is még, mint arról az Új magyar tájszótár 1–5. kötetei is tanúskodnak.² Így például a hengerbuckáz(ik), hengerbócoz (93/84)³ szavakat az ott írottak szerint több nyelvjárásban ma is megtaláljuk (ÚMTsz., 2. k., 921.), mégpedig a köznyelvi bukfencezik értelemben. Igaz, újabban sok nyelvjárási forma maga is lassan a feledés homályába vész.

A jelen kötetekbe összegyűjtött szavak tehát ismét a szemünk előtt vannak, s előrebocsátom, hogy a nyelvbe való igazi „visszavezetésükre” talán érdemes lenne felhasználásukkal novellát íratni, nyelvi játékokat, vetélkedőket kigondolni – biztosan lennének érdeklődők. Mivel ezzel az írásommal nem kismértékben magyar szakos kollégáim érdeklődésére számítok, néhány felhasználási ötletet az egyes szótárak ismertetésének a végén be is mutatok. A három kötetben együttesen 17500 szó található, minimális átfedéssel.

A RÉGI SZAVAK KISSZÓTÁRA

A munka alapjául a kiadó 2012-ben megjelent Régi szavak szótára című kötete szolgált.⁴ A magyar nyelv kézikönyvei sorozat 25. tagjaként kiadott, igen gazdag szókincsű szótár 19 ezernél több szót és csaknem 27000 szómagyarázatot tartalmazott. Az új, leginkább diákoknak szánt 2023-as kötet maga is sok, összesen 3600, a régebbi korokban használt, és máig többé-kevésbé – leginkább egy mai felnőtt olvasó számára – ismerősnek tűnő szót tartalmaz. De a kötet fő címzettjeinek, a diákoknak talán jóval kevésbé ismerősek ezek a szavak, mint az idősebb korosztálynak. Ha az o betűs szavak köréből pl. az ocsú, az ojtás, az órakulcs immár nem érthető, abban az életmódváltozásnak, a szavak hangalaki módosulásának és az utóbbi évtizedek rendkívül gyors technikai haladásának egyaránt szerepe van.

Mindenképpen érdemes tehát éppen a diákoknak forgatniuk a szótárat. Az Előszóban arról olvashatunk, hogy anyanyelvünk a legnagyobb hungarikum, nyelvtanának minél részletesebb leírása, szókincsének sokoldalú vizsgálata közös kötelességünk. De kiemelten kötelességének érezheti ezt egy főként egynyelvű szótárak kiadására specializálódott kiadó.⁵ A régebbi korok szókincsének ismerete „nélkülözhetetlen irodalmi örökségünk megértéséhez” – ezt a gondolatot már az Előszó befejező soraiban olvashatjuk (91/10).

A szerkesztést is érinti az a szintén már itt megjelenő gondolat, hogy a szótár „nem sorolja fel, nem adja meg a nyelvünkben ma is élő szavak széles körben használt mai jelentéseit, hanem minden esetben a szónak csak a régies jelentését magyarázza” (91/8). Azaz: a szótár ismerős szavak mára ismeretlen egykori jelentéseire hívja fel a figyelmet, azokat közli. Ez mind a három szótárra érvényes. S hasonlóan egységes a szótárakban – a szótárírás legújabb törekvéseit követő módon – az egyes szócikkek felépítése, az alapvető információk (címszavak, alakváltozatok, szófaj) megadása, a nyomdai jelek értelmezése.

A kötet bevezető oldalain leírás és példák mutatják be a régi, a kihalt, az elfeledett és a kiveszőben lévő szavak közti különbségeket (91/7–8), és a szerkesztő itt szól a szókincs változásának lehetséges okairól is. Az olvasók közül ki-ki maga is próbát tehet, hogy nagyjából kéttucatnyi egymást követő szóból hányat ért meg, illetve hány esetben kell a szótár nyújtotta értelmezéshez, magyarázatokhoz fordulnia.

A kötetben a hatoldalnyi Előszót a szótári rész 141 oldala követi. Az itt nyújtott információk igen hasznosak lehetnek még ismerősnek tűnő szavak esetében is, pl.: hévfürdő, hídpénz, húshagyókedd. Azt régóta tudjuk, hogy a gondolkodással kapcsolatos szókincsünk, főként igéink egy része konkrét cselekvésekre, pl. mérlegelésre, mérésre utal, ld.: fontolgat, latolgat, de ilyen maga a mérlegel ige is. Azaz a tárgyak kézben tartása, súlyának megbecsülése az eredete ezeknek a kognitív folyamatokat megnevező igéknek. A szótártrilógia első kötetében megtaláljuk a font, lat címszavakat is, látjuk magunk előtt, ahogy a csaknem egy kilónyi (font), vagy a másfél dekányinál alig nehezebb súlyt (lat) is a kezünkben tartva valamit szó szerint véve mérlegelünk, fontolgatunk, latolgatunk. Az átvitt értelmű jelentés fokozatosan alakulhatott ki. A kiindulást jelentő főnevekkel kapcsolatos ismeretek közelebb visznek igéink megértéséhez.

De hogy az aratás után a tarlón, vagyis a tallón maradt kalászok (a talló címszó itt a régiségben használatos szóalak), avagy a szüret után a tőkéken vagy a gyümölcsösben a fák ágain ott felejtett benge/bönge után való kutatás további, mára szintén elvont jelentésű igék kiinduló szava lett, arról, lehet, kevesebben tudnak. Arra, hogy akár a könyvek lapjain, újságoldalakon tallózni, vagy folyóiratokat böngészni a fenti főnevek tövéhez kapcsolódik, épp e szótár szócikkeinek tanulmányozása nyomán döbbenhet rá az olvasó. A címszavak közt szintén szereplő tarlóz ugyanakkor továbbra is konkrét jelentésű maradt ’szedeget’, ’gyűjtöget’ értelemben, s csak később tűnt el a nyelvhasználatból.

Számos szócikket lenne még érdemes felidézni akár kedvcsinálónak is, itt néhány címszót említek még: apanázs, bakator, csürhe, csütörködik, karmantyú, pipeskedik, vademecum, avagy: kakasülő, lóállás, macskaméz, malaclopó, rókamál, tyúkborító. Ha néhányat ismerősnek találhatunk is közülük, azok biztosan nem a mai jelentésükben voltak használatosak a régiségben; nézze csak meg ki-ki az akkori jelentést! Tanórai vagy otthoni (könyvtári) feladatnak tűzhető ki, hogy a diákok ezeknek – vagy a választásuk szerinti másik hat-hét szóalak jelentésének – utánanézzenek, avagy konkrét feladatok során foglalkozzanak például a következőkkel:

1. Mit jelentenek azok a nevek, amelyeket a régiségben nem névként is használtak (ezért a kis kezdőbetűs írásmód), : attila/atilla, béla, bence, benjámin, döme, ferencjóska, gyula?
2. Csoportmunkában lehet gyűjtetni a szótárból, és egymással megismertetni bizonyos régi foglalkozásokat (bakács, bakó, pákász, pirulacsináló, rekruta, szeminarista, vicispán).
3. Feladat lehet megtalálni egyes madarak (bakcsó, bagó, dalabáj, kajdács), emlősállatok (tevekecske, tevepárduc, tigrisló, féreg), növények, gyümölcsök (karórépa, zölddinynye) egykori nevét, magyarázatot is adva a régi szóhasználatra!

A KIHALT SZAVAK KISSZÓTÁRA

A másodikként megjelent Kihalt szavak kisszótárának forrása Ballagi Mór A magyar nyelv teljes szótára című kétkötetes munkája volt 1867-ből. A kisszótár tizenhárom oldalas előszavát – a forrásmű itt bemutatott több sor hosszúságú alcíme⁶ miatt is különleges voltának elemzésével (1), a szócikkek felépítésének hat nagyobb és hét apróbb fejezetével (2), melyekben megjelenik a homonimák, többjelentésűség, illetve a stilisztikai és a szaknyelvi minősítés kérdésköre is – mindenkinek a figyelmébe ajánlom. A szótár célja és célközönsége szintúgy érdekességeket tartogat az olvasók számára. Itt szól a szerkesztő a nyelvújítási szavakról, amelyekből egy kisebb csokorra valót – úgy harminc kémiai elem nevét – át is nyújt az olvasóknak (92/17). Kémiatanár legyen a talpán, aki ezeket felismeri! Íme néhány példa: bűzeny, folyany, légeny (vagyis bróm, fluor, nitrogén) stb. (92/17).

A 150 éve megjelent Ballagi-szótár nagyon sok régi, tájnyelvi, vagy éppen a nyelvújítók alkotta szava valóban kihalt, az utóbbiak közül számos még azelőtt, hogy igazán elterjedhetett volna. A kihalt szó minősítést már maga Ballagi Mór is alkalmazta szótárában, igaz, ő a saját koránál régebben eltűnt szavakra: ezeket kereszttel, a tájszavakat pedig csillaggal jelölte meg. Érdekes a nyelvújítási alakok akkori (az 1850–1860 körüli időszakból való) nagy száma. Szily Kálmánnak nyelvújítási szótára létrehozásakor, 1900 körül talán már könnyebb dolga volt a valóban használatos új szavakat belevenni a szótárába, bár nála is van pl. örömlihegő szó.⁷

Az Előszóból az is kiderül, hogy „a Kihalt szavak kisszótára egyik nagy erénye, hogy a szócikkekbe beépítve 1850 olyan összetett szót, ill. szókapcsolatot (újabb nyelvészeti szakszóval: kollokációt) sorol fel (esetenként magyaráz), melyek egyik szava a címszó” (92/15–16). Példák a szókapcsolatok egyszerű bemutatására, illetve magyarázatukra:

1. A repös, repes címszónál olvashatunk két szókapcsolatot is: repes a kalitból kiszabadult madár, repös örömébe a szív; a sarval (’gyalul’) igénél találjuk a káposztát sarval kifejezést. A surlódik korábbi jelentése nyomán pedig, amely a Ballagi-szótár megfogalmazásában ’valaki valakihez hízelegve oda simul’ volt, találjuk példának a kis gyermek anyjához surlódik
2. És ahol a magyarázat valóban elkel: tellegeti magát: kelleti magát, illetve – mivel a rákláb jelentése ’rákolló’, avagy egy mezőgazdasági eszköz neve – szükség lehet a magyarázatra a ráklábon jár szókapcsolatot követően, ennek jelentése ugyanis: ’felettébb lassan mozog’. A közel kétezer szókapcsolat akár töredékének a felelevenítése ugyancsak gazdagíthatná nyelvhasználatunkat, beszédünket, ld. pl.: csodás tünemény, nyár, tél dereka, drágateremtette jó étel.

Az Előszó továbbá számadatokat vonultat fel, amelyek megmutatják a különböző szófajoknak a kötetben való előfordulását (4273 főnév, 2011 ige stb.), az egy-, a két-, illetve az ennél is több jelentésű szavak számát, illetve a szótárban az egyes szakterületekhez tartozó szókincs nagyságát (92/8–13).

A szótári rész a 19. oldaltól a 229. oldalig terjed, az ’apa’ jelentésű aba¹ főnévtől a zsürmöl ’vízben vájkál, kezével kaparász’ igéig. Természetesen a hét és fél ezernél is több kihalt szó egymagában is sok érdekes hangzást, jelentést hordoz. Íme néhány példa (a jelentések idézését némileg egyszerűsítettem): adály ’adomány a szegényeknek’, aggaságoskodik ’aggódik’, asaly ’csipkézett szegély a köntös alján’… zsufánka ’vízmerítő kanál’, zsukotol ’suttog’.

S ahol „csupán” a régi jelentésekből tűnt el egy, avagy több, azokra néhány példa itt következik; az idézett szavakat már nem használjuk a szótárunkban olvasható értelemben: a lakodalom mint ’valamely helyen való tartózkodás’ és ’bűnbánat’; a márka mint ’24 karátnyi súlyú aranymérték’, illetve ’13–16 lat súlyú ezüstmérték’, a megtalál mint ’valakit kérelemmel megkeres’ értelemben. Ezek a jelentések nincsenek már meg a magyar nyelvben. Az eltűnt szavak és szókapcsolatok egyike-másika talán feléleszthető lenne, ám a kihalt jelentések aligha hozhatók vissza, többek között a megjelent új jelentések sokasága miatt sem.

Különösen nagy karriert futott be az utóbbi évtizedekben a márka szó. A márka sokáig volt az említett történelmi súlyegység, majd lehetett elsősorban pénznem, ám az euró megjelenése miatt 2002-től már nem a márka a hivatalos pénznem sem Németországban, sem pedig Finnországban. Jelenthet viszont a márka megkülönböztető jegyet, áruvédjegyet, minőségi gyártmányt, a szolgáltatás, termékek minőségét stb.

A Kihalt szavak kisszótára alapján összeállított játékos feladatok kapcsolódhatnak mind a nyelvújítás, mind pedig a nyelvjárások mára különleges hangzásúnak tűnő szavaihoz. A szótárban némileg rejtetten (mert itt még nincs a szavak eredetét jelző utalás), de megtalálható számtalan nyelvújítási szó. Játékos feladat lehet velük kapcsolatban egy sor szóalak, illetve a hozzájuk tartozó jelentés külön-külön való megadása, ahol a feladat az összekapcsolásuk. Keresd a párját! a) eszély, értemény, észlet, fényész, folyadék, hangora, hírész, ítész, ítészet, kajdács, lovanc, újdondász és b) futár, harmonika, következmény, kritika, kritikus, látszerész, lovas, mesterség (amihez értünk), okosság, papagáj, teória, újságíró.

Különleges hangzású szavaknál lehetne két-két lehetőség közül kiválasztatni a helyes értelmezést: iperkedik – Mi a jelentése? a) betegségből lábadozik¸ erőre kap avagy b) felnő, felcseperedik; iszamodik – Mi a jelentése? a) nekiiramodik, b) jégen csúszkál; köppent – Mi a jelentése? a) kiköp, b) egyet iszik, hörpint.⁸

AZ ELVESZTETT SZAVAINK KISSZÓTÁRA

Az Elvesztett szavaink kisszótára című munka, amely a trilógia harmadik kötete, az 1940-ben megjelent, Balassa József szerkesztette A magyar nyelv szótára című két kötetes szótáron alapszik. A szótártrilógiának ez a harmadik kötete új elemmel – az elvesztett szavak etimológiájára és történetére vonatkozó ismeretekkel – gazdagíthatja anyanyelvi tudásunkat. Balassa József a maga sok-sok régi és tájnyelvi szót is felvevő művének célját így fogalmazza meg: „Összekapcsolni a magyar szókincs jelenét a magyar nyelv múltjával”. Ugyanez a 2025-ös szótár létrehozásának egyik alapmotívuma is.

Az Előszónak A szótár szócikkeinek felépítése című fejezetét a szerző a–k pontokig tizenegy részfejezetre osztja; a korábbiaknál nagyobb szerepet kap itt a stílusminősítéseknek, a szóösszetételeknek és a szókapcsolatoknak, közöttük a szólásoknak a vizsgálata, egészen új információként pedig a címszavak eredetének a jelzett bemutatása.

Az Előszóban a feldolgozott szókincset illetően nagyjából két tucat nyelv szerepel, amelyektől – mondhatni – ideiglenesen kaptuk a szótár megidézte szavakat. A nyelvek némelyikéből (latin, német) jóval kétszáz fölött, ismét másokból olykor csak egyet-egyet (indiai, ír). Az olyan kettős jelzések, mint arab-spanyol vagy francia-német, az idegen szó „vándorútjára” utalnak: egy-egy arab szó spanyol közvetítéssel, számos francia szó pedig német közvetítéssel jutott el hozzánk. A számok azt mutatják, hogy az 51, közvetlenül a franciából kölcsönzött és azóta elvesztett szó mellett csaknem ugyanannyi a „kerülő úton”, a német nyelv közvetítésével hozzánk érkezett, ám hasonló sorsra jutott francia-német szavunk is volt, 43 darab. Így egyaránt helyet kaphattak a szótárban a fezőr, guásfesték, filtrál és parvenű, illetve a komfortábli, odiózus, sifón és komplott.

Jelöli a szótár a nyelvújítási szavakat, valamint jelzi magyarításuk lépéseit is: ébrény < ébredő lény, az embrió magyarítása; egyközű „a parallel szó magyarítása, két, egymástól mindig egyenlő távolságban maradó vonal iránya”; a fényírást alkották a fényképezés számára, a fotózás helyett, hogy közülük is csak néhányra utaljak. A nyelvújítási szavakhoz további játékos feladatok kapcsolódhatnának, így a helyes szóalakra való rátalálás. Melyik szót alkották a nyelvújítás idején a tudományra? a) delej, b) isme, c) tudor?

A bevezetés itt is egy, a szótár jellegéről és célközönségéről szóló résszel fejeződik be, s azzal a gondolattal, hogy a közvetített művelődésés kultúrtörténeti leírásoknak köszönhetően a szótárat lapozó nemcsak nyelvet (nyelvtörténetet) tanul, hanem egyfajta időutazásnak is a részese lesz. Ez után következik maga a 204 oldalas szótár, ezúttal a másik két szótárénál terjedelmesebb szócikkekkel.

A szótári rész a 15. oldaltól a 219. oldalig tart, itt találjuk meg 6250 elvesztett szavunkat. A címszavak a szokott módon, kövér betűkkel szedve kövér betűtípussal jelennek meg, az értelmezés pedig normál betűkkel következik, míg a nyelvi példák és a szókapcsolatok mindig dőlt betűs írással szerepelnek. Az egyes jelentéseket arab számok különböztetik meg. Nézzük most a szerelem szócikket, kissé rövidítve: szerelem (A szeret ige származéka, a régi nyelvben szerelm alakban is.)

1. A régi nyelvben gyakoribb használatú és egyjelentésű volt a szeretet szóval; lelki vonzódás valakihez, valamihez: anyai szerelem, felebaráti szerelem, Isteni szerelem. 2. Szólás.: Az ég, az Isten szerelmére!

Ezen és a szerelmes melléknéven kívül éltek még a régi korokban a szerelmetes, azaz ’nagyon szeretett’ és a szerelmest, szerelmetest ’gondosan, szorgalmasan’ jelentésű szóalakokkal is. Szókapcsolataik: szerelmetes fiam, szerelmetes atyámfiai, illetve valaki szerelmetest járjon!

Néhány további „megfejtésre váró” szókapcsolat lehet: nagy gőggel viselték magukat, nyomos idők, nyűgbe akadtak. A harmadik kötetben ötven szólással találkozunk különböző címszavak alatt. Néhányat idézve közülük: szemesnek áll a világ (93/79), szorul a kapca (93/103), minden lében locs; locsból locsba lépett (a locs jelentése: ’híg sár’; 93/124); Ne járjon a pampulád! (93/149).

A szótárak szócikkei között elmerülve sok más érdekességre is felfigyelhet az olvasó. Például megfigyelhető, hogy csupán egyetlenegy hang kicserélődése is hatalmas változást képes előidézni. A babosgat, áros, dedereg szóalakokban – főként szövegkörnyezet nélkül – nem ismerünk rá az árus, babusgat, didereg szavakra, noha az eltérés egyetlen magánhangzónyi (vö.: Boráros tér). Hasonlót tapasztalunk a mássalhangzók megváltozása esetén is, nem értjük a döncöl, a póta, a zsajog szavakat. Párjukkal bemutatva: döncöl = döngöl, póta = pólya, zsajog = sajog ismerősebbeknek tűnnek.

A „megfejtés” az lehet, hogy a nyelvünk szavait alkotó hangoknak, pontosabban szólva a fonémáknak jelentés-megkülönböztető szerepük van, így akár egyetlen fonémának egy másikra történő kicserélése az adott szóalakban a szót más jelentésűvé teheti, de meg is foszthatja a jelentésétől, mint látjuk.

A további nyelvészeti fejtegetések helyett jöjjön még egy diákoknak szánt feladat. Ehhez Faludy György Óda a magyar nyelvhez című, 1940-ben Párizsban íródott költeményének egy vagy több versszakát oszthatjuk ki az anyanyelvi órán.⁹ Feladat lesz a versszak vastag szedéssel kiemelt szavainak jelentését a tárgyalt szótárakban megkeresni, a sorokat ennek alapján értelmezni. Egy példa:

„Kihalt gyökök: tőzeggel súlyos rétek ahol a fák, mint holt igék kiégtek. Ős szók: a szemhatárról századok ködéből még derengő nádasok, gyepűs vápákon elhullt katonák, ti bíbicek, bölények, battonyák. miket vadásztak vén csillyehajókról s lápos aszókon.”

Egyetlen feladata maradt még a könyvismertető sorok írójának: megfogalmazni, kik üssék fel, lapozgassák a szótárakat, böngészszék az oldalakat, rövidebben vagy hosszabban elidőzve egy-egy szónál. Az ismertetés egy korábbi helyén magyar szakos kollégáimra utaltam. Rájuk, és velük együtt természetesen diákjaikra is úgy gondolok, mint a szótár leendő használóira. A bevezető szövegek olvasmányossága, a szócikkek áttekinthetősége, a szótárban való keresést megkönnyítő ún. lapszéli index alkalmazása az ábécé betűinek megtalálásához – mindez kedveltté teheti a szótárakat a diákok körében. A szótárat általában is ajánlom pedagóguskollégáimnak, legyenek bármilyen szakosok, illetve más érdeklődőknek, foglalkozástól szinte függetlenül, határainkon innen és túlról. Mindazoknak, akik szeretik anyanyelvünket, érdeklődnek változásai, alakulása iránt, szívesen elgondolkoznak szókincsünk gazdagságán, változatosságán, „titkain”. Illetve ahogy a szerző maga írta: ajánlható mindazoknak, „akik veszik a fáradságot és elmélyülnek a szótár szavainak böngészésében”.

Fontosnak tartom még hozzátenni: a magyar kultúrának óriási szerencséje, hogy vannak emberek – mint Kiss Gábor könyvkiadó és munkatársai –, akik munkásságukat anyanyelvünknek szentelik, ápolják azt, és védik az eltűnéstől nyelvünk legapróbb kincseit is, mint amilyen akár egyetlen röpke szó (gaj, göb, lat, lob). Szinte érezni a lapokon, hogy milyen sok szeretettel válogatják, majd gondozzák a szavakat, forgatják, rakosgatják, s helyezik őket végül a szótárak megfelelő oldalaira, szinte új életet lehelve beléjük. Hogy a halhatatlan szavak valóban „túléljék az embereket és a történelmet”, s hiánytalanul megmaradjanak a későbbi generációk számára is.

Bodnár Ildikó

Jegyzetek

1. Ld.: Kosztolányi Dezső (1971): Nyelv és lélek. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest. 51–53.

2. B. Lőrinczy Éva (szerk.; 1979–2010): Új magyar tájszótár 1–5. Akadémiai, Budapest.

3. A szótártrilógia idézeteinek lelőhelyére vagy a 91-es, 92-es és 93-as kötetszámmal, vagy a fenti számok egyikének és a megfelelő oldalszámnak az együttesével utalok (91/55).

4. Kiss Gábor (2012): Régi szavak szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest.

5. Ld. ehhez a Tinta Könyvkiadó bemutatkozó oldalán olvasható sorokat.

6. „[…] melyben az egyes szók különböző értelmeinek körülírás általi szabatos meghatározásán kívül különös figyelem van fordítva azoknak szójárásos, közmondási, irodalmi stb. használatára, valamint a szaktudományi és ipari műszókra is. Nélkülözhetetlen segédkönyv minden rangu és rendű magyar ember számára”

7. Szily Kálmán (1902): A magyar nyelvújítás szótára. Hornyánszky Viktor Kiadása, Budapest. A szó mai formája örömtől lihegő lehetne, amit azonban így sem használunk. Ugyanakkor van örömittas melléknevünk, ezt elfogadta a nyelv.

8. Hasonló feladatok megjelennek a 2020-as NAT nyomán készült, a 11. évfolyamnak szánt Magyar nyelv tankönyv nyelvtörténeti fejezeteihez kapcsolódóan is, pl. a tankönyv 77–78. oldalán. (Oktatási Hivatal, 2021.)