Elhangzott 2019. április 16-án a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán tartott könyvbemutatón.

Bevezető. Hálátlan foglalatosság a szótárírás, különösen a szakszótáraké. A szerző esetleg évtizedek szorgos munkájával gyűjtögeti, rendezgeti az anyagot, s amikor a kötet végre megjelenik, alig vesznek róla tudomást. Vagy ha mégis, a bírálók a benne lévő anyag méltatása helyett hosszú listát állítanak össze a kötetből kimaradt szavakról. Én ez utóbbit a végére hagyom, s előtte igyekszem érzékeltetni, milyen bonyolult feladatokkal jár egy ilyen munka elkészítése.

Előzmények. A most dióhéjban ismertetendő mű nem az első ilyen jellegű kiadvány hazánkban. Korábban is jelentek meg magyar nyelvű nyelvészeti szótárak. A kötet irodalomjegyzékének 29 tételéből 8 kizárólag a terminusok értelmezését tartja feladatának, míg a többi ‒ bár gyakran tartalmaz tematikus kislexikont ‒ egyéb területeket is felölel.

A Nyelvészeti kisszótárt (a továbbiakban Kisszótár) szerzői az érdeklődők széles táborának ajánlják, megjegyezve, hogy „jól használható az emelt szintű érettségire, egyetemi felvételire, illetve az egyetemi nyelvészeti vizsgákra való felkészülés során is”. Ezáltal ‒ bár bizonyára akaratlanul ‒ kapcsolódnak a kínai lexikográfia 3000 éves hagyományához is. Tudniillik ott a legrégebbi szótárak épp azt tekintették feladatuknak, hogy fölkészítsék a jelölteket a hivatalnoki vizsgára, amelyhez a kínai írásjegyek alapos ismerete, a bonyolult rímképletekben való jártasság és némi írói véna szükségeltetett.

Számos ilyen jellegű kiadvány jelent meg korábban is. Egyesek csak a magyar nyelv terminológiáját dolgozták fel ‒ mint a Nyelvészeti kisszótár (1980), a Nyelvi fogalmak kisszótára (2000), a Fogalomgyűjtemény magyar nyelv és irodalomból (2007) ‒, mások pedig ‒ a Német‒magyar nyelvészeti szakkifejezések szótára (1991), az Orosz nyelvészeti kislexikon (1993) és a Szakszógyűjtemény az uráli nyelvek tanulmányozásához (2000) ‒ az idegen nyelvek elsajátításának megkönnyítését tűzték ki célul. Bárdosi Vilmos hatalmas anyagot felölelő munkája, A francia nyelv lexikona (2008) a nyelvészeti ismereteket szélesebb kulturális összefüggésbe ágyazza be, és kimerítően leírja a francia nyelv rendszerét is. Nemzetközi téren érdekes kezdeményezés az Orosz‒angol‒spanyol‒francia‒kínai nyelvészeti terminusok szótára (2005, Moszkva), de ez inkább szószedetnek nevezhető, hiszen csupán az öt nyelv szavait állítja egymás mellé, minden magyarázat nélkül. 2500 szócikkével a Kisszótár a leggazdagabb a magyar nyelvű nyelvészeti szótárak sorában.

A szócikkek felépítése. A címszavak megválasztásában a Kisszótár szerkesztői, Kiss Gábor és Kohári Anna igen körültekintően jártak el. Mivel a nyelvészek gyakran eltérő terminusokat alkalmaznak ugyanarra a jelenségre, a szótár nemegyszer többet is közöl, megjegyezve azt is, ha egyik-másik szakszó már elavult vagy ritka. Idegen szavaknál zárójelben a kiejtést is feltünteti: patois [patoa]. Néhol azonban az újabb, esetleg pontosabb terminus elmaradt. Hiányolom a másodlagos értelem/jelentés, metaforikus értelem/jelentés és képletes értelem/jelentés kifejezéseket, amelyek ugyanolyan gyakoriak, mint a szótárban megtalálható átvitt értelem/jelentés.

Egy oldalpár a könyvből

A válogatás szempontjai. Bármely tudományos munka első lépéseit a téma kijelölése és az anyaggyűjtés jelentik. E szempontból a Kisszótár igen gazdagon merít a rendelkezésre álló forrásokból. A hang-, szó- és mondattan mellett közli például a nyelvleírás különféle iskoláinak (esetgrammatika, generatív nyelvészet), a kommunikációelméletnek és a pragmatikának legfontosabb terminusait is.

Bár némely szakszótárak többtucatnyi nyelvről közölnek szócikket, úgy vélem, a konkrét nyelvek említése fölösleges. Egyesek belekerültek a Kisszótárba, mások elkerülték. Hosszú töprengés után sem sikerült rájönnöm, miért kaptak önálló szócikket az alnémet nyelvjárások (holott a német nyelvről nincs szócikk), a kipcsak és a páli, s maradtak ki a szuahéli nyelvjárások, a hanti és a maori. Nyelvek és dialektusok helyett inkább a legfontosabb nyelvcsaládokat (bantu, pápua, sino-tibeti…) volna ajánlatos röviden ismertetni.

Példák. Mivel a szótár laikusoknak készült, a meghatározások mentesek a bonyolult megfogalmazásoktól, fölösleges szakmai zsargontól, és többnyire jól összefoglalják a fogalmak lényegét. Néha azonban a végletekig vitt tömörség, a túlzott általánosítás a megértés rovására megy. Egy-egy jól megválasztott példa az elmondottakat még érthetőbbé tehetné.

Lássuk a következő szócikket:

artikulus, articulus névelő; hátravetett névelő bizonyos nyelvekben.

Ez a megfogalmazás több válasszal is adós marad. Nem magyarázza el, hogy a hátravetett artikulus, mivel egyetlen fonetikai egységet képez a főnévvel, egybeírandó vele (bolgár море ’tenger’ : морето ’a tenger’). Az sem derül ki, hogy határozott vagy határozatlan névelőről van-e szó. A svédben a határozatlan névelő megelőzi (ett hus ’egy ház’), a határozott követi (huset ’a ház’) a főnevet. A „bizonyos nyelvek” megfogalmazás némi bizonytalansági érzetet hagy az olvasóban.

Egy másik példa:

dativus ethicus [datívusz etikusz] a beszélő személyes érzelmeinek, részvétének kifejezésére szolgáló részes eset.

Kétlem, hogy ebből bárki is rájönne, hogy itt a Nekem itt ne cirkuszolj! típusú szerkezetekről van szó. A datívusz ilyen jellegű használatát ismerik a szláv nyelvek, a szír, a héber és a német is. S bizonyára nem az elhunyt rokona iránti érzelemről, részvétről van szó, hanem részvételről.

Egy oldalpár a könyvből

Egyes szócikkek tévútra viszik az olvasót. Az aposztróf a magyarázat szerint „sor feletti vessző egy kihagyott hangzó jelzésére; hiányjel”. Pontosabban: „egy vagy több kihagyott hangzó jelzésére”. Azonban az aposztróf használata ennél jóval sokrétűbb. Használjuk birtokos eset kifejezésére (angol Jack’s book ’Jack könyve’, német Monika’s Wollstübchen ’Monika gyapjúboltja’), számokhoz és rövidítésekhez járuló toldalékok előtt (dán 1990’erne ’az 1990-as évek’, wc’er ’vécék’), idegen szavak többes száma előtt (holland foto’s ’fényképek’, paprika’s ’paprikák’) és az alapszöveg írásrendszerétől eltérő szavak toldalékai előtt (orosz пользоваться E-mail’ом ’ímélt használ’).

Európa-központúság. A könyv egyértelműen Európa-, pontosabban indoeurópai központú. Noha a szakkifejezések zöme alkalmazható az Európán kívüli nyelvekre is, a definíciók sokszor fölöslegesen leszűkítik a fogalmak hatókörét. Vegyünk két példát:

aktívum, activum cselekvő igemód (az indoeurópai nyelvekben).

E magyarázat alapján a tájékozatlan érdeklődő azt hihetné, hogy ez az igemód kizárólag az indoeurópai nyelvekre jellemző. Holott egyáltalán nem!

cirill a görög ábécén alapuló, a szláv nyelvek számára kifejlesztett betűírás, amelyet ma főleg a görögkeleti vallású szláv népek (pl. az oroszok, bolgárok) használnak.

Ez súlyos tévedés. A szláv népekkel együtt 250 millió ember alkalmazza (természetesen nyelvének hangrendszeréhez igazítva, újabb betűkkel kiegészítve) a IX. században megalkotott ábécét hivatalos írásrendszereként. Az egykor vagy ma is cirill betűkkel író mintegy 80 nép közé tartoznak például a kurdok, burjátok, tatárok, korjákok, aleutok ‒ nyelveik az indoeurópai, mongol, török, csukotka-kamcsatkai és eszkimó-aleut nyelvcsaládot képviselik.

Hiányosságok. Mindenképpen önálló szócikket érdemelnének a nyelvtudomány történetének legfontosabb alakjai, hiszen az ő munkásságuk tükröződik a szakterminusok használatában, és nekik köszönhetjük a terminológia zavarba ejtő gazdagságát. E tudósokkal a Kisszótár igen mostohán bánik: a benefaktívusz szócikkben megemlíti a fillmore-i esetgrammatikát, viszont az esetgrammatika alatt hiába keressük Fillmore nevét. A generatív nyelvészet magyarázata már tartalmazza Noam Chomskyt.

A latin terminusok néha elmaradnak: van foghang szócikk, de nincs dentális.

A tőlünk távoli nyelvek grammatikájára jellemző terminusok kimaradtak a kötetből. Mivel hazánkban egyre többen tanulnak nem európai nyelveket is, ajánlatos volna az ott előforduló nyelvészeti szakkifejezések fölvétele is a szótárba. Ez könnyen megoldható, szócikkeik száma két-három tucatnyinál nem több.

Szócikkjavaslatok. Végül ábécérendben néhány, szerintem a szótárba illő terminus: afroázsiai nyelvcsalád, betűcsalád, hangkötés (liaison), hangul (a koreai írás neve), idegen nyelv, írásreform, monofrazéma, tiszteleti nyelv, titkosírás.

Persze mindez talán nem is olyan fontos, hiszen a vállalkozás mértékéhez képest apróságokról van szó. Iménti megjegyzéseimet korántsem a kákán is csomót keresés hő vágya diktálta, hanem az az igyekezet, hogy felhívjam a szerkesztők figyelmét némely következetlenségekre, és nyugodt lelkiismerettel ajánljam a Kisszótárt mindazoknak, akiket érdekel a nyelv, nyelvünk sokszínű világa. Miként a közmondás tartja: napnak is van foltja. Ezt a közmondást ismeri az olasz, az orosz és a német is.

Balázsi József Attila