Komfort szavunk eredete I.
Országh László szótárszerkesztő nyelvészeti írásai XVI.
Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 93. évf. 1969., 390–396. oldal.
I. Ezen a szón nálunk manapság a mindennapi életben a vízöblítéses vécét és a hideg-meleg folyóvizes fürdőszobát értik, mint a komfortos lakás lényegbeli tartozékait. Némelyek esetleg még hozzáveszik a központi fűtést is meg néhány olyan kényelmi tényezőt, melyek a korszerű városi lakást megkülönböztetik a század eleji munkás- és parasztházakban szokásos életkörülményektől (mint pl. villany, gáz, hűtőszekrény, párnázott ülőbútorok stb.). Mást jelentett azonban ez a szó a múlt század elején, amikor nyelvünkben legelőször megjelent, és ismét mást azokban a jóval régebbi évszázadokban, amikor még csak egyes nyugati nyelvekben élt. Érdemes egy pillantással szemügyre venni a jelentésfejlődós vándorútját, már csak azért is, mert fényt vet elmúlt korszakok civilizációs értékrendjének változásaira is.
Párnázott ülőbútorok - azaz komfort
1. A komfort szó őse a késői latinságban jelent meg először, mint a con- igekötő és a fortis (= erős) melléknévből létrejött összetétel, s confortare alakban kezdetben ’megerősít, biztonságot nyújt’ igei jelentésben élt. A szó egyik származéka János evangéliumában (XIV. 16.) a görög parakletosz egyenértékeseként szerepelt mint a Szentlélek egyik jelzője, ’vigasztaló, közbenjáró’ értelemben. A korai neolatin nyelvekben a szónak igei és főnévi szófajokban élő s e bekezdésben említett jelentései voltak a meghatározói. Az ófranciából az angolba jövevényszóként átkerülve a XIII. században is a lelki, erkölcsi, később fizikai ’szükségben szenvedőnek nyújtott vigasz, bátorítás, támogatás, segítség’ volt a comfort (illetve franciában confort) szó alapjelentése évszázadokon át. A szónak angol nyelvbeli jelentéstörténete azért kíván hangsúlyozást, mivel elsőnek ebben a nyelvben nyilvánult meg az a lényegbevágó jelentésváltozás, mely a comfort szót új tartalommal töltve meg Európa minden nyelvének egy új fogalmat s vele egy új szót ajándékozott a XIX. század elején.
2. Az Oxford English Dictionary tanúsága szerint az angol nyelvben a comfort főnévnek középkor végi elvont és teológiai színezetű ’lelki vigasz’ jelentése fokozatosan elvilágiasodott s egyben tárgyiasodott is, konkrétabbá vált. A reneszánsz korára a jellemző angol nyelvi jelentés: ami megnyugvást, megelégedést kelt. (Figyelemre méltó azonban, hogy Shakespeare, aki műveiben a főnevet 93 esetben alkalmazta, két kivétellel még ’vigasz, bátorítás, segítség’ és ’öröm’ jelentésben használta. A két kivétel ’könnyebbség’ jelentést tartalmaz, amelyet Vörösmarty kényelem, Arany kéjelem szóval fordított.)
A szónak a mai komfort értelmét megközelítő jelentése az angolban a XVII. és XVIII. század fordulóján alakult ki, mégpedig más nemzeteket és nyelveket időben megelőzve. ’Ami megelégedettséget kelt’-ből jelentésszűküléssel ’a fizikai kellemetlenségektől való mentességből, a szükségletek kielégítettségéből eredő jóérzés’ alakult ki. Ezzel az angolban teljessé vált a nyelvi hypostasis: egy a jelenségvilágból eleddig körülírásban nem részesült jelenség kiemelődött, önálló fogalommá vált, s más jelenségfogalmaktól elszigetelődve nevet nyert. Az angol comfort szó jelentéstörténete ezután, a XVIII. és XIX. század fordulóján már nem egyéb, mint a fogalom tárgyi részletekbe menő tisztázása, de a nyelvi tények jellegéből következően véglegesnek sohasem mondható, mégis pontosabb, árnyaltabb leírása.
3. A fogalom tisztázódása egy időben folyt nyelvi és művelődóstörténeti (ha akarjuk: civilizációs) síkon. Nyelvileg a comfort szó az angolban egy fogalmi triásznak középső tagjává vált, elválasztva az egyik oldalon az alapvető, nélkülözhetetlen szükségletektől (mint ennivaló, ruházat, fedél az ember feje fölött stb.), a másik oldalon elhatárolva mindattól, ami fényűzésnek tekinthető, luxusnak nevezhető. Civilizációs szempontból nézve nyilvánvaló, hogy e triász minden tagja nemcsak egymáshoz viszonyítva, hanem önmagában véve is relatív. Ami nélkülözhetetlen létszükséglet egy fejlettebb társadalmi vagy földrajzi-történelmi helyzetben, az esetleg már komforttényező lehet egy másikban, egy jóval kevésbé fejlettben.
Egyes angol ajkú társadalombölcselők, mint William James és Bertrand Russell – ha nem használták is a comfort szót –, az emberiség történelmét azzal a törekvéssel jellemezték (mely szerintük az embert az állattól megkülönböztető egyik lényeges vonás), hogy olyan dolgok megszerzésére, olyan állapotok megteremtésére törekszik, melyek a faj fennmaradása szempontjából nem nélkülözhetetlenek, sőt fölöslegesek. Egy adott szinten megteremtett kényelmi állapot csakhamar létszükségletté válik, s még nagyobb kényelem (komfort) elérésére ösztökél, és így tovább. A gyertya komfort volt a mécseshez, a petróleumlámpa komfort volt a gyertyához képest, s a villany az a petróleumlámpához mérve.
A petróleumlámpa komfort a gyertyához képest, de nem az a villanyhoz képest
4. A komfort fogalmának viszonylagossága nemcsak az idő síkján áll fenn, hanem a társadalmi rétegződésén is. A komfort a nem komforthoz képest olyan többlet, mely anyagi értéket termelő erőfeszítéssel kapcsolatos, azaz pénzbe kerül. Elérhetőségi foka tehát keresőjének osztályhelyzetétől függ, s ezért meghatározó jegyeiben a tőkés társadalomban számottevő különbségek mutatkozhatnak. Nem véletlen, hogy a komfort szó jelentésalakulása – értve ez alatt az elsőnek angol földön a XVII–XVIII. századfordulón bekövetkezett szűkülést – éppen abban az országban folyt le, amely a XIX. századra Európa vezető nagyhatalma lett. Az angol polgárságnak minden más országénál nagyobb tömegei emelkedtek a polgári forradalom, az ipari forradalom és a kezdődő gyarmatosítás eredményeként az anyagi jólét magas fokára. Életszínvonaluk növekedése egyebek között a komfortot illető igényességben, fejlett lakáskultúrában is megnyilatkozott. A XVIII. század második felében az uralkodó osztályok körében Nyugat- és Közép-Európa-szerte mutatkozó anglománia egyik tünete az angol nagypolgári életmód külsőségeinek utánzása volt. E jelenségről egyebek között gr. Széchényi Ferenc festett szemléletes képet sajnos mindmáig kiadatlan angliai útinaplójában. Ez volt az a korszak, melyben a nyugat-európai nyelvek sorra fogadták be az angol jövevényszavakat. Ekkor, Bloch és von Wartburg etimológiai szótára szerint 1816-ban jelent meg a franciában jövevényszóként az angol comfort szó, többé-kevésbé a mai ’komfort’ értelemben, élesen elválva a ’segítség, támogatás’ jelentésű sok évszázados francia confort szótól. (A confort anglo-saxon szókapcsolat ’angol komfort’ értelemben már 1786-ból kimutatható francia szövegből.) A németben Schulz és Basler idegenszó-történeti szótára szerint 1801-től található meg, s itt is, miként más nyelvekben, a kényelmet fokozó eszköz, dolog, anyagi jelenség jelentésben.
5. Az angol szó nemcsak azért lett nemzetközi vándorszóvá 160–180 évvel ezelőtt, mivel akkor egy fejlett civilizáció létformáinak utánzása divat volt, hanem azért is, mivel e szót, a nyelvi hypostasis megtestesítőjét hézagpótlónak érezte minden használója. Ezzel egy időben kitágult a jelentésköre is. A XIX. században már Európa-szerte különbséget kezdtek tenni magánkomfort és közkomfort között. Az egyéni, a magánkomfort jelentésben általában az otthonnal, a lakással kapcsolatos mozzanatok szerepeltek: az egy családra eső lakószobák száma – s ebből folyóan a privacy, a lakáson belüli egyéni elkülönülés lehetősége –, a padló- és falburkolat minősége, a szőnyegek, a fűtés és szellőztetés mikéntje (napjainkban az óceánon túl már a légkondicionálás), az ún. angol vécé, a melegvíz-szolgáltatás, a háztartási gépek, többemeletes házakban a lift (vö. Nyr. 92: 108) és más hasonlók váltak a komfort fokának és értékének mérőjévé.
A gyakorlatiasságáról ismert angolszász világ nyelvében ezeknél lényegesen szerényebb dolgok és tárgyak is besoroztattak a komfort fogalma alá. Nagy angol értelmező szótárak tanúsága szerint a comfort szó vagy annak különféle névszói származékai (comforter, comfortable) egyik vagy másik jelentésváltozatukban jelölték az életet kényelmesebbé, kellemesebbé tevő ilyen tárgyakat is, persze néha kissé tréfás ízzel, mint: vattapaplan, sál, érmelegítő, pléd, sőt cucli vagy cumi is. (Ez utóbbi esetében a comfort szónak őseredeti ’vigasztal’ jelentése is alighanem belejátszott a megnevezésbe.)
(A ’kényelmes’ jelentésű comfortable szó a mi nyelvünkbe is behatolt, bécsi német közvetítéssel, komfortáblis alakban, ’konflis’ jelentésben. E. B. Stiven az első német nyelvi szótári adatot 1909-re teszi. A szó azonban az osztrák-németben ennél jóval régibb lehet, hiszen minálunk Babos Kálmán már két évtizeddel előbb szótározta ’egyfogatú bérkocsi’ egyenértékessel.)
Komfortábilis konflis (Forrás: FORTEPAN/Kotnyek Antal adományozó)
6. A konflis szóval jelölt intézmény átvezet a magánkomforttól a közkomfort különféle formáihoz. Az utóbbiak általában olyasmik, amiket ma már egy nyelv sem jelöl a komfort szóval. Egy vagy másfél évszázaddal ezelőtt azonban még a komfort szó jelentéskörébe tartoztak efféle tények, éspedig nemcsak külföldön, hanem hazánkban is. Felsorolunk néhányat belőlük: a szervezett és gyors közlekedés sokféle lehetősége, utcakövezés, közvilágítás, vízvezeték, csatornázás, idővel az áram- és gázellátás is, a rendszeres hírközlés, postaszolgálat, sőt még a szervezett és egyenletes áruellátás is; tehát olyan kommunális szolgáltatások és intézmények, melyeket – hogy e cikkben korábban említett angol fogalmi triászra visszautaljunk – ma már nemcsak hogy komfortnak nem nevezünk (még sokkal kevésbé luxusnak, legalábbis „békeidőben”), hanem másnak már nem is vagyunk hajlandók tekinteni, mint létszükségletnek. (Jelentékeny részüket ma a szaknyelv közművesítés gyűjtőnévvel jelöli.) Ezekkel komfortilag az történt, ami az általános európai és amerikai életszínvonal-emelkedés folyományaképp ma nálunk az angol vécével történik. A folyóvíz-öblítésű illemhely hetven-nyolcvan éve még jóformán luxusszámba ment Magyarországon, városon is. Ma már csak komforttényező, de városon már az se sokáig, hanem inkább előbb, mint utóbb létszükséglet. Falun azonban ma is még – s jó ideig – szinte „osztályon felüli” komfortnak eleme, a tanyavilágban pedig fényűzés.
Országh László
Folytatása következik!
Országh László korábbi nyelvészeti írásai a TINTA blogon:
