Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 92. évf. 1968., 106–107. oldal.

Ez a szó eddig sem volt ismeretlen nálunk, azonban a közelmúltig csak könyvekben, a serdülőkorú fiúk olvasmányaiban élt. Hat-nyolc évvel ezelőtt a divat szeszélye a szót egy új értelemárnyalattal gazdagította, és széles körökben elterjesztette nyelvünkben. Kisdiákkorunkban Cooper és May Károly regényeiből megtudtuk, hogy ez a neve az észak-amerikai indiánok bocskorának. Már 1813-ban azt írta Horváth Zsigmond csöngei ev. prédikátor Amerikának haszonnal mulattató esmértetése című, Győrött megjelent könyvének 268. lapján az indiánokról: „Némelly mesterségeket jól értenek, kivált azon munkák, mellyeket az Aszszonyok a lábbelik (Mocossins) kivarrása, tűzése és tzifrázása körűl tesznek, tsudálkozásra méltó.” Öt évvel később Baranyay Ferenc alsóbüki ev. prédikátor Weld Izsák Utazásai Éjszaki Amerikának Státusaiban és Felső s Alsó Canada Tartományaiban 1795, 1796, 1797-dik esztendőkben című Pesten megjelent fordításának 237–8. lapján már részletesebb tájékoztatást adott. „A Mokkasinok (botskorok) jávorszarvas- vagy bialbőrből tsináltatnak, mellyet a füstön setétbarnára szoktak festeni. Tsak egy darab bőrből állanak: egyik varrás a lábhegytől a szorító felé megy, a másik, valamint a mi tzipellőinknél, hátul van; s újjal kötik öszve azokat a bokán alól; a szíj felett függ egy keskeny hajtóka le felé, és ez, valamint a varrások is, szépen ki vágynák tzifrázva tüskés disznónak a tüskéivel és klárisokkal. Ezeket a tzifra mokkasinokat tsupán innepi alkalmatossággal viselik, mivel a tzifraságok drágák és a bőr nem tartós; minden napra más oltsóbbakat viselnek. Sok fejérek is, a kik a határokon laknak, élnek illyen lábbelivel; de jól hozzá kell az embernek szokni, hogy egyenes földen mehessen azokban, mivel a bőrek igen puha és enged; a szobában ellenbe igen kellemetes viselet. Az Indusok általjában viselik.”

Indián mokaszin

A mokasszin szónak az említett két műnél nagyobb nyilvánosságot biztosított nálunk James Fenimore Coopernak fordításokban mindegyre utánnyomott Bőrharisnya regénysorozata. Cooper azonban nem mokasszint értett bőrharisnyán, ez a szó nála bőr lábszárvédőt jelent, s egyben a regénysorozat főhősének, Natty Bumppónak beceneve. Többször szerepel a mokasszin szó Az utolsó mohikán című regényében is, mely már 1846-ban megjelent magyar fordításban, s azóta több új fordításban, illetve utánnyomásban.

A nálunk újabban felkapott puha felsőrészű, de kemény talpú, alacsony sarkú, többnyire világos színű papucscipő, melyet leginkább nők viselnek, ennek az indián bocskorfélének csupán közvetett leszármazottja, attól alakjában és anyagában némileg különbözik. A mai magyarországi mokasszin valószínűleg az Amerikában már sok évtized óta hordott és ugyancsak moccasin-nek nevezett könnyű férfi házi- és golfcipőnek korszerűsített és nőiesített változata.

Mai papucscipő, a mokaszin közvetett leszármazottja

A szavunk őséül szolgáló moccasin megnevezés eredetileg az Új-Angliában (azaz az Egyesült Államok északkeleti csücskében) lakó s az algonkin nyelvcsaládhoz tartozó számos indián néptörzs nyelvében született. Angol szövegben a szót először egy nevezetes kalandor, John Smith kapitány írta le 1612-ben, Virginia államról szóló és oda kivándorlásra csábító könyvében. (Smith mellesleg néhány évvel korábban mint tűzszerész vett részt Székesfehérvár visszavívásában a töröktől, majd a torockói csatában is kitüntette magát, amiért Báthory Zsigmond fejedelemtől állítólag nemességet is kapott.)

A szó az angolból a franciába 1707-ben került, a németbe 1712-ben, s nyilván az utóbbiból száz év múlva a magyarba.

vízi mokaszinkígyó vagy halászvipera (Agkistrodon piscivorus)

Van az amerikai angolságban a moccasin szónak még egy jelentése. így neveznek egy viperafajtát is, rendszertani nevén az Agkistrodon piscivorust. Az említett Baranyay-féle fordításban, Weld művében, erről is szó esik a 124. lapon: „A mérgesek között a tsörgő és réz kigyó vagy Mocosse legközönségesebbek. A tsörgő kígyó leggyakortább a hegyekben találtatik, de ritkán tsipi meg az embert...”

Országh László