Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 91. évf. 1967., 359. oldal.

Folyóiratunk ez évi 76. lapján Zsoldos Jenő megállapította, hogy téves volna – ahogy eddig történt – e szó megalkotását Toldy Ferencnek tulajdonítani. Cikkében kimutatta, hogy a jeremiád szóval a Pesti Hírlap már 1841-ben élt, s azóta egyre gyakrabban fordul elő sajtónk nyelvében. Zsoldos cikke után is tovább kísért az a téves látszat, mintha a jeremiád szó ’hosszas panaszkodás’ jelentésben a magyar nyelvben született volna meg, habár idegen elemekből. Erről annál kevésbé lehet szó, mivel már legkorábbi idegen-szavak szótáraink is mint idegen szót közlik. Így Kunoss Endre Gyalulata (1835) az 53. lapon (jeremiade: siránkozó-versek; sirámlatok), az 1846-ban névtelenül közzétett Idegenszótár a 115. lapon (jeremiade, fr. panasz), Forstinger János 1853-ban kiadott Idegen szavakat magyarázó kézi-könyve az 573. hasábon (jeremiade, gyászdal), és így tovább.

Michelangelo festménye a Sixtus-kápolnában Jeremiás prófétáról

Nem is alaptalanul. Hiszen a szó francia nyelvterületen született meg, jérémiade alakban 1720 táján, Bloch és von Wartburg etimológiai szótára szerint. A francia akadémia szótára első ízben 1762-ben szótározta, ’Jeremiás ószövetségi próféta lamentációi, illetve erre emlékeztető folytonos és untató panaszkodás’ értelemben. Első előfordulását angol szövegben az oxfordi nagyszótár 1780-ra teszi. Német szövegben a Kluge-Mitzka szótár szerint 1784 előtt nem fordul elő. A francia szó a magyarba valamelyik nyugat-európai nyelvből került, talán a németből, mely számunkra a francia és angol szavak leggyakoribb közvetítője a XVIII. század második és a XIX. első felében. Ha Kunoss már 1835-ben szótározta, akkor nem volna meglepő, ha idővel a XIX. század első vagy második évtizedéből is előkerülne magyar szövegből.

Országh László