Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 92. évf. 1968., 228–231. oldal.

Ez az angol italnév már jó ideje foglalkoztatja az etimológusokat, főleg a műkedvelő nyelvészkedőket. A cocktail ugyanis szó szerinti fordításban a kakas farkát jelenti. Első látásra nehéz megállapítani, hogy mi a köze a kakas farkának ahhoz a manapság nálunk is elterjedő társasági italhoz, mely mindig legalább két, meglehetősen eltérő ízű italféleségnek keveréke. (Ezek egyike általában magas szeszfokú készítmény, amit rendszerint egy kellemesen pikáns másféle italnak kisebb adagjával ízesítenek, s az egészet többnyire jéghidegen szolgálják fel.)

A cocktail szó eredetét angol forrásokban keresve először a cocktailed (azaz kakasfarkú) melléknévre bukkanunk az 1760-as években (Oxf. Engl. Dict.) az olyan lovak leírásában, „melyek farkát annyira rövidre vágták, hogy a farok feláll, mint a kakasé”. A farok levágása nemcsak a hosszú lószőr eltávolításából állott, hanem az utolsó csigolyák, az ún. „répa” barbár megcsonkításából is. Célja az volt, hogy – a lótenyésztők szaknyelvén szólva – a ló „nadrágja”, azaz farpofája jobban mutasson. Már a korai magyar lótenyésztési szakkönyvek, így Térey Pál 1859-ben vagy Kovácsy B. és Monostori K. monográfiája 1889-ben egyértelműen elítélték ezt a hosszú időn át fennállt gyakorlatot.

Mivel Angliában telivér versenylónak nem volt szokás a farkát ily módon kurtítani, ezért a cocktail főnév csakhamar a nem telivér versenyló, a postakocsit húzó és a falkavadászatokon lovagolt ló nem hivatalos megnevezése lett, ahogy azt az oxfordi nagyszótár már a XIX. század első évtizedéből adatolja. Evvel az angliai jelentéssel teljesen egy időben merült fel az Egyesült Államokban a „bármilyen égetett szeszből vízzel kevert, cukrozott és növényi keserű anyag hozzáadásával ízesített élénkítő ital” jelentés, melyre az első szótári adat a Dictionary of Americanisms szerint 1806-ból származik. Az új italnév gyorsan elterjedt, először persze szülőhazájában, Amerikában, majd a század közepén Angliában is, ahogy több irodalmi példa igazolja. A XIX. század második felében az angol nyelvterületen kívül is felbukkant a szó, 1860-ban a franciában (Bloch és von Wartburg szótára szerint), pár évvel később a németben is (Ch. B. Wilson és A. B. Stiven monográfiái szerint). A század végén pedig elkezdődött a találgatás a kapcsolatot illetően a szó eredeti jelentése (kakasfarok, ill. kurta farkú ló) és az új jelentés (egy fajta erős ital) között, elsősorban amerikai nyelvészkedők között. H. L. Mencken nagy monográfiájának, The American Language-nek első pótkötete (Supplement One, New York, 1945) 256–260. lapján részletesen foglalkozott a kérdéssel, s felsorolta azt a hét megoldási kísérletet, amelyről addig tudomást szerzett. Ezek között van olyan, mely egy francia edényféle nevének vagy egy állítólagos francia italnévnek átvételét (tehát homonimaképződést) tételezi fel, más a kakasviadallal próbálja kapcsolatba hozni stb. E helyütt nincs terünk e nemegyszer ötletes, csak éppen megalapozatlan eredetmagyarázatokat részletesen ismertetni. Akad közöttük olyan is, ami itt nem is közölhető, mivel egy élettani vonatkozású ártatlan angol képes kifejezésből indul ki, mely azonban szó szerint magyarra fordítva nem alkalmas a művelt társalgási nyelvünkben való használatra. Valamennyi etimológiai kísérletnek alapvető hibája, hogy tárgyi adatok híján feltételezésekből indul ki, s hipotézisre épít újabb hipotézist. Ezért Mencken s minden angol nyelvű tudományos etimológiai szótár valamennyit elveti, s megállapítja, hogy az ital jelentésű cocktail szó eredete ismeretlen.

cocktail = kakasfarok?

Ma már a cocktail elnevezés mind az angol nyelvterületen, mind azon kívül a legkülönfélébb erős, kevert, jegelt röviditalok százainak gyűjtőneve. E cocktailfajták mindegyikének külön angol neve van, amik legtöbbje éppoly fantasztikus s eredetét illetően többnyire megmagyarázhatatlan, akárcsak maga a cocktail szó. Ilyenek vannak köztük, mint highball (magas labda), screwdriver (csavarfúró), blackjack (gumibot vagy kalózlobogó), white lady (fehér hölgy), sidecar (oldalkocsi) stb. A bizarr elnevezések kiötlése az italkeverő szakmában és a szakácsművészetben nem angol sajátosság. Akárhány más nyelv területén is találkozhatunk olyanféle játszi, tréfás elnevezésekkel, mint amilyenek nálunk a barátfüle, borzaskata, csehpimasz, darázsfészek, macskanyelv, női szeszély, rigójancsi, szerelmes levél, vagy italaink között a hosszúlépés, házmester stb. Ezek is, akárcsak a cocktail szó, egyéni megnevező ötletekből erednek, csak áttételesen, távolról céloznak a szóban forgó készítmény valamilyen nem lényegbeli tulajdonságára (de néha még ilyen célzást sem tartalmaznak), az ételt, italt nem írják le, csupán névvel látják el s megnevező mivoltukban motiválatlanok.

Magyarországon a cocktail szó aránylag korán megjelent. Legelső előfordulása tudomásunk szerint 1877-ről keltezhető, mely egyben egy cocktailrecept is. Kecskeméthy Aurél írta Éjszak-Amerika 1876-ban c. könyvében a 22. lapon: ,,A scenát általános kibékülés és champaigne cock-tail követte, mely fölséges italnak (amerikai társunk szerint: ,,hot town and jerry” a neve) készítése a következő: egy üveg pezsgő, vagy negyed meszely „Angostura-bitter” nevű liqueur; néhány szelet citrom, s kellő mennyiségű jég, s azt jól össze kell rázni, mig egybeolvad. Az ember mindennap tanul valamit.” (A dőlt betűs szavak Kecskeméthynél ritkítva.) A szó ismét előfordul könyve 159. lapján.

A cocktail 1877 után még pár évtizedig mint ritka idegen szó lappangott nyelvünkben. Angol–magyar szótáraink nem siettek regisztrálni, így Yolland csak 1937-ben vette tudomásul szótárának új szavakat tartalmazó függelékében. A lexikográfiánkra annyira jellemző „idegen szavak szótárai” közül elsőnek tudomásom szerint Radó Antal vette fel címszavai közé 1905-ben, majd Toldy Géza a Szerencsenszótárban (1910). A harmincas évek végén már magyarítására is törtónt kísérlet gyöngyital alakban (Pávó Elemér, Pintér Jenő). A harmincas évek elején írott „Erzsébet” c. novellájában Kosztolányi – aki, ha csak tehette, kerülte az idegen szavakat – egy idegenszerű világ hangulatának érzékeltetésére még feltűnően, kurzív szedéssel közölte, más ritka, a nagypolgári környezetet felidéző idegen szavak társaságában: „Erzsébet [az estélyeken] ... brilliáns nyakékkel, igazgyöngy fülbevalóval az asztalfőn trónolt a haute finance körében, melyeken parfait-t és cocktail-t szolgálnak föl, tapeur-ök és jazz-ek játszanak...”

A szó igazában a második világháború után terjedt el, s vált szélesebb körökben is ismertté nálunk. Ekkortájt adott helyet angol írásmódja a magyaros koktél-nek. Ugyanakkortájt a szó két új jelentéssel is gazdagodott. Az ötvenes években már megjelent ez az új jelentése: olyan, rendszerint rövidebb ideig tartó társasági összejövetel, fogadás, melyen a meghívottaknak egy-egy pohár cocktailt szolgálnak fel. Egy napihírben olvassuk 1951-ben: A nagykövet koktélt adott a küldöttség tiszteletére. Ebben a jelentésében az angol cocktail party magyarított alakját látjuk, ami a teljesebb koktélparti alakban ma is még gyakori nálunk. Az ötvenes évek vége felé a koktéloz igével is találkozunk (koktélpartin vesz részt, illetve: egy, de inkább több pohár koktélt fogyaszt ilyen alkalommal), s megjelenik több összetétel előtagjaként is, mint koktélruha (azaz női kisestélyi ruha), koktélpohár, koktéldesszert stb.

A hatvanas évek közepén – tehát napjainkban – a koktél divatszó lett, amit derűre-borúra alkalmaznak, ha „változatos egyveleg, érdekes keverék” jelentésre kívánnak újszerű megnevezést alkalmazni, amit harminc-negyven éve még úgy hívtak volna, hogy „vegyes felvágott”. De a koktél szót már nem étel- vagy italneműre alkalmazzák, hanem átvitt értelemben másféle, szellemi élvezeti cikkekre. A budapesti rádióban 1964 óta állandó műsorszám a tánczenei koktél. Az Országos Rendező Iroda 1968. január 1-re egy hangversenyt Qualiton koktél címen hirdetett. Egyes változatos tartalmú könyvek címében is olvashattuk, így 1964-ben Maria Rosseels belga írónőnek ázsiai színes benyomásait rögzítő útikönyve Keleti koktél címen jelent meg magyarul, az elmúlt évben pedig Vargha Balázsnak fejtörőket tartalmazó könyve Játékkoktél címen látott napvilágot. Remélhetőleg a szó elharapózása csak múló jelenség, s nem kell megérnünk, hogy egy szép napon folyóiratunk is felveszi a Nyelvkoktél címet.

Kiegészítés a "koktél" szó eredetéhez a Magyar Nyelvőr 93. évf. 1969., 475–476. oldaláról

Korábban már foglalkoztunk ezzel az egyre divatosabbá váló kevert itallal és szóval. Magyar szövegbeli első előfordulási adatként Kecskeméthy Aurél egy írását jelölte meg 1877-ből. Van azonban példa korábbi használatára is. Amerikai tartózkodása során megismerkedett ezzel az itallal gróf Wass Samu is, Kossuth konstantinápolyi követe, a későbbi kaliforniai aranyásó, majd aranybeolvasztó üzem tulajdonosa is. Pesten 1861-ben megjelent Kilencz év egy száműzött életéből című, az útirajzot és az emlékiratot elegyítő könyvében ezt írta: „[Az amerikai bárokban] található italok száma legio. Van közte a boroknak is minden neme, de a főszerepet mégis a pálinka játszódja. Amerikában temérdek különös vegyitékeket használnak frissítőül, melyeknek mindannyi külön neve van, s a melyekben főként a pálinka és czukor főkeverékül szolgál, mindannyija gyomorrontó szer. Hosszú lajstromot lehetne e sajátszerű nevekből egybe irni. ... Különösség kedvéért legyen itt szabad csak néhánynak nevét megemlíteni, például: Sherry Cobler, Brandy Smash, Tom and Jerry, Brandy cock tail, mint yulep, Whiskey todey sat. Ha olvasóim valamelyike amerikai városba vetődik, bármelyikét kérve, jó kedvet ihatik magának véle. ... Különösen ajánlhatom a Sherry Coblert, mely nyárban igen frissítő” (193). – Wassnál tehát a koktél még nem közszó, hanem tulajdonnév.

A cocktail szónak a brit-angolban régibb, „nem telivér versenyló” jelentése egy másik erdélyi főúrnak, báró Wesselényi Miklósnak Angliában 1821–22-ben írott útinaplójában is előfordul. 1822. június 1-én ezt írta: A mostani Hunterek nem versenyfutók, hanem jó Chapman-horse vagy Cock-tail ménlovaktól esnek (Kolozsvári 1925-i kiadás, 123). A Langoli nevű lóról június 10-én pedig így írt: Nem telivér, de a legjobb Cock tail, mit eddig láttam (uo. 127).

Országh László