Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 92. évf. 1968., 231–233. oldal.

Nyelvünk emez angol eredetű szavának jelentését így írja körül az Értelmező Szótár: 1. Városi típusú lakásokban rendsz. a bejárat közelében levő, gyak. ablaktalan nagyobb helyiség, amelyből a többi helyiség nyílik, s amely az előszobával ellentétben tartózkodásra, vendégek fogadására is haszn. és lakható. 2. Fényűzőbb, nagyobb lakásban, szállóban tágas előcsarnok, amelyben a ház lakói és vendégeik beszélgetés, szórakozás stb. végett gyak. összegyűlnek és ott tartózkodnak.

A hall szó nyelvünkben e két, egymáshoz tartalmában közel álló jelentésben úgyszólván csak a XX. században terjedt el. A hall szónak az angolban létező egyéb jelentései azonban már jóval korábban megjelentek a magyar nyelvben. A több ütemben történő átkölcsönzés menetének felderítéséhez szükséges az átadó angol nyelvbeli jelentéstörténet ismerete is. Az ősi germán eredetű szó az óangolban, a VIII. században csupán tágas fedett helyiséget jelentett, majd a XII. századtól fogva királyi, főúri palota legnagyobb, központi termét, mely étkezésre, fogadásra, nyilvános aktusok céljára szolgált, s melyből a kisebb szobák, kamrák nyíltak. Jelentésbővülés és -szűkülés folytán ebből több speciális jelentés fejlődött ki. Előbb számos földesúri kastély neve lett, majd a XIV. századtól kezdve Oxfordban és Cambridge-ben az egyetemi kollégiumok (lakó-, étkező és tanulmányi épületek) egy szűkebben körülhatárolt fajtája kapta ezt az elnevezést. A polgárosodás egyik tüneteként ugyanezen idő tájt kezdték hall-nak nevezni céhek és egyéb szakmai testületek székházát is. Ezt az elnevezést vitték át a XV. században városházakra, bírósági palotákra, majd később nagyobb előadótermeket magukban foglaló épületekre is. Csak a XVII. század végén jelenik meg az angol nyelvben a nálunk ma használatos jelentés: kisebb magánlakóház belépőhelyisége, mely nappaliként is használatos.

A londoni Exeter Hall

A hall angol jelentésváltozatainak egy része külön átvételek formájában magyar szövegekben is megjelent. Már 1795-ben azt írta a soproni Németh László Az európai nevezetessebb országoknak rövid leírása c. könyvének 232. lapján az oxfordi és cambridge-i egyetemekről, hogy „Fel van mindenik bizonyos Kollegiomokra (Halls) osztva.” Pontosabb meghatározást adott 1827-ben Lassú István Nagy Británnia statistikai, geograpiai és históriai leírása című művében a 69. lapon e szavakban: „Oxfordban 19 Collegiumok és 6 táplálmányos oskolák (Kostschulen, Halls) vannak, melly utolsóknak semmi fundátzióik sintsenek, hanem mindenik tanuló a maga pénzéért él. Cambridge 12 Collegiumokat és 4 Hallsokat számlál, mellyeknek fundátzióik vannak.” A két szövegből nyilvánvaló, hogy a szerzők a halls szóban nem ismerték fel a többes számot. Nyelvtanilag helyesen használta a szót 1840-ben Szemere Bertalan Utazás külföldön című műve 2. kötetében, ahol a 205. lapon megjegyezte, hogy Oxfordban „a teremek (hall) csupán iskolák, mik sem fellow-kkal, sem alapítvánnyal nem bírnak.” Cambridge-ben pedig, írta a 140. lapon, „valamennyi (17) collegiumot s hall-t (teremet) bejártam”. A terem megnevezés alkalmazása Szemerénél egy kollégiumtípusra a hall szó egy másik jelentése által befolyásolt kényszerátvitel volt, amiben talán a Szemere által használt angol szótárnak is szerep jutott.

A XIX. században a hall szó egyéb angol jelentéseiben is előfordult nyelvünkben. Bölöni Farkas Sándor az ’előadás, kongresszus célját szolgáló nagyterem’ jelentésben használta tulajdonnévvel kapcsolatban, 1831. május 9-én kelt londoni naplóbejegyzésében (kiadva Benkő Samu által Bukarestben 1966-ban; a 322. lapon). „Ma a British School Society esztendős gyűlése lévén, elmentem az Exeter Hallba, mely egy a legszebb szálák közül.” Ugyanilyen értelemben szerepelt Tóth Lőrincnek Úti Tárca című, 1844-ben füzetekben megjelent könyve ötödik fasciculusának 145. lapján, a londoni egyetem leírásában. „Keletre van a 90 láb hosszú, 45 láb széles »hall« (nagy terem), ünnepélyes alkalmak- s vizsgálatokra rendelve.” A pentonville-i mintafogházban pedig – írta a 137. lapon – „a középponti terem (central hall) fedéltől padlóig nyílt”. Úti beszámolókban a múlt század közepén előadóteremnek vagy ilyent is magában foglaló épületnek neveként más szerzőknél is előfordult a hall szó. Térey Pál manchesteri élményeiről szólva Angol-skóthoni napló 1858. és 1859. évekből című könyvében leírta, hogy „következett másnap megtekintésre a Free Trade Hall, melynek terme 10 000 embert fogadhat be” (143). Ugyanő városház neveként is használta e szót. Glasgow-ban ,,a New City Hall-ba mentünk, mely legnagyobb terem az egész országban s kényelmesen befogadhat 4000 embert” (127). City-Hall mint városháza szerepelt többször Nendtvich Károly amerikai utazásáról szóló könyvében is, 1858-ban.

A Free Trade Hall Manchesterben

Mindezen esetekben a hall mint meg nem honosodott ritka idegen szó, nemegyszer csupán mint két- vagy többelemű elnevezés tagja fordult elő szövegeinkben. Az eddig közölt idézetekben olvasható jelentéseiben a szó nem asszimilálódott, s nem terjedt el oly mértékben, mint ahogy ismertté vált az ÉrtSz.-ban körülírt jelentéseiben. Nyilván azért nem, mivel az egyetemi kollégiumfajtát jelentő hall-nak megfelelő intézmény nem volt Magyarországon, egyéb, nagy tömegeket befogadni tudó helyiség jelentéseiben pedig a csarnok és a terem szavak pótolhatták. A hall szó akkor kapott nálunk polgárjogot, amikor a XIX. század végén nyugati kulturális hatásra ismertté vált új lakásépítési jelenség neveként kapóra jött a szó meghonosítása.

Első felbukkanását Ybl Miklós egy nevezetes alkotásához tudjuk fűzni. A budapesti VIII. kerületben, a Múzeum utca és a Pollack Mihály tér sarkán ma is áll (habár kiégetten, romos állapotban, de már a rekonstrukció kezdeti szakaszában) az a palota, melyet Ybl a nyolcvanas években gróf Károlyi István számára épített. (A második világháború előtt és alatt az olasz követség székhelye volt.) Justh Zsigmond naplójában 1889. április 19-én így írta le Budapestnek akkor egyik legfényűzőbb épületét: ,,a palota közepén óriási boiserie hall – átrium, mint ahogy ők nevezik – földszinttől a padlásig – felső világítás. Onnan lépcső, mely galériába vezet – e galériába nyílnak körül a termek, salonok” (Halász Gábor által gondozott kiadás, 1941. 349). A hall szónak e modern jelentésére (azaz: ’bejárati nagyobb középponti lakóhelyiség, melyből a lakás többi szobái mind a földszinten, mind egy belső lépcső és galéria útján az emeleten nyílnak’) Justhnál másutt is van példa, így 1889. május 28-án.

A Károlyi-palota

A századforduló építészeti szakirodalmában azonban a hall szó elterjedése még egy ideig váratott magára. Középületek, szállodák előcsarnoka még foyer vagy vestibule, néha vestibulum néven szerepel a pályázati hirdetményekben és vezető építészeink tervrajzain. Általánosan ismertté és használttá a hall szó akkor vált nálunk, amikor a Magyarországon épült nagypolgári villák beosztásának mintaképe az angol lakáselrendezés lett, aminek következtében nálunk is eltérnek az egyetlen homlokzatra néző szobasorok rendszerétől, és központosabb alaprajzra törekedtek. Figyelemre méltó, hogy Sós Aladár műépítész és építészettörténész megállapítása szerint a hall-központúság eleinte nem közvetlenül angol hatásra jelentkezett. Voltaképpen Herman Muthesius német építész Das englische Haus című 1904–05-ben Berlinben megjelent háromkötetes monográfiája indította el ezt a folyamatot nálunk. Muthesius azonban ezt a helyiséget nem hall-nak nevezte, hanem német szóval Halle-nak, ami egyébként ugyanazon germán tőből ered, mint az angol szó. A magyar építészek csakhamar közvetlenül angol forrásokat kerestek. Az angol szakfolyóiratokban, a The Studioban, az Academy Architecture-ben a centrális helyiség elnevezésére adva volt a hall szó. Századunk első évtizedének, az 1900-as éveknek második felében az angol szó már gyorsan terjedt. A hazai szakfolyóiratok, a Magyar Építőművészet (1906–10), a Magyar Iparművészet (1907–08), A Ház (1908–11) évfolyamaiban úgyszólván minden számban ismételten találkozunk tervrajzokon és épületleírásokban a hall szóval. Ekkor már nemcsak villák, hanem bérházakban levő nagyobb lakások központosan fekvő helyiségeit is így nevezték, még abban az esetben is, ha nem volt is közvetlenül a szabadba néző ablakuk.

Napjainkban ez a legutóbbi mozzanat (köztérre néző ablak hiánya) lett lakásgazdálkodási szempontból a magánlakásbeli hall egyik legfontosabb ismérve. Nagy jövőt azonban nem merünk nyelvünkben ennek az egyszerű, rövid szónak jósolni. Nem is pusztán azért, mivel az építész szakmabeliek nyelvén kívül elsősorban, sőt szinte csakis az értelmiségi rétegben, a polgári életformára törekvő körökben él. Hanem főképp annak okán, mivel a lakás-tömegtermelés és a vele járó lakásminiatürizálás mai korszakában eltűnőben van a benne való tartózkodásra, ott időzésre is alkalmas hall nevű szobatípus, s helyébe egy parányi előszoba, egy keskeny folyosóféle lépett.

Országh László