Az alábbi írás az Édes Anyanyelvünk folyóirat 2019. júniusi számában jelent meg.

Akik az egynyelvű szótárak elismert szaktekintélyének, a Tinta Könyvkiadónak meghívója nyomán részt vettek a március 19-i sajtótájékoztatón, csodálkozhattak. Megszokhatták ugyanis, hogy a kiadó egyszerre négy-öt vagy még több könyvével lép a nyilvánosság elé, s felkérésére egy-egy referens rövid, szellemes kiselőadásban be is mutatja a neki jutó művet. Ez esetben csupán egyetlen könyv szerepelt a bemutatandó művek listáján, ám azt az egyet négyen is megvizsgálták s értékelték különféle szempontból. Az est „szónokai”: Paládi-Kovács Attila néprajztudós, akadémikus, továbbá Cs. Nagy Lajos, N. Császi Ildikó, Parapatics Andrea s nem utolsósorban a kötet főszerkesztője s egyúttal a Tinta Könyvkiadó igazgatója, Kiss Gábor.

A napokban jelentette meg a TINTA Könyvkiadó a Márka és márkanév című könyvet. Ebből az alkalomból Kovács László szerzővel, az ELTE Társadalomtudományi Kara alá tartozó Savaria Gazdálkodástudományi Tanszék oktatójával Kiss Gábor, a TINTA Könyvkiadó igazgató-főszerkesztője készített interjút.

Kiss Gábor: Melyik napjaink három legismertebb márkája a világon?

Kovács László: Nehéz kérdéssel kezdjük az interjút. Ebben nem értenek egyet a szakemberek, és egzakt módszerekkel nem is mérhető; csak találgatni lehet. A Coca-Cola szokott az egyik „biztos pont” lenni a listában. A listákban szokott még szerepelni a Google és az Apple neve.

Szöveg: Nagy-Varga Zsolt, magyar–történelem szakos tanár, ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium és Kollégium; doktorjelölt, ELTE Nyelvtudományi Doktori Iskola

A Tinta Könyvkiadó Anyanyelvi kompetenciafejlesztő munkafüzetek című sorozatának immáron 12. tagjaként jelent meg 2018-ban Parapatics Andrea Nyelvjárástani munkafüzete.

A szerző a nyelvjárások kutatójaként számos dialektológiai interjút készített a magyar nyelvterületen, így tapasztalatait és saját vizsgálatainak tanulságait is be tudta építeni munkájába. Mivel Parapatics Andrea sokéves középiskolai tanári gyakorlattal is rendelkezik, a kiadvány jól ötvözi a felsőoktatás és a közoktatás szakmai és szakmódszertani szempontjait, ezáltal nagyszerűen alkalmazható a pedagógiai gyakorlatban.

Kétrészes sorozatunk második részében újabb hat, a nyelvtudományra nagy hatást gyakorló, 20. századi nyelvész életét ismertetjük.

Hjelmslev, Louis (Trolle) (1899–1965): dán nyelvész. Saussure strukturalizmusát fejlesztette tovább. 1931-ben megalapította a Koppenhágai Nyelvészkört, melynek jelentős tagja volt még V. Brøndal és H. J. Uldall. 1934-től Aarhus egyetemén tanított, majd 1937-től Koppenhágában az összehasonlító nyelvészet professzora volt. Korai, inkább csak a kortárs nyelvészeti ismereteket összefoglaló műve a Principes de grammaire générale (‘Az általános nyelvtan elvei’, 1928). Omkring Sprogteoriens Grundlaeggelse (‘Nyelvelméleti prolegoména’, 1943, angol fordításban Prolegomena to a Theory of Language, 1953) című munkája a glosszematikának, Hjelmslev deduktív nyelvelméletének alapvetése. Itt megkülönbözteti a kifejezés és a tartalom síkját, s mindkettőn belül formát és szubsztanciát. Tanulmányainak gyűjteménye az Essais linguistiques (‘Nyelvészeti tanulmányok’, 1959), további műve a Sproget (‘A nyelv’, 1953). Mind a négy említett munkáját lefordították magyarra (Antal L., szerk., Modern nyelvelméleti szöveggyűjtemény IV/I–II., 1983).

Kétrészes sorozatunkban a nyelvtudományra nagy hatást gyakorló, 20. századi nyelvészeket vesszük sorra.

Saussure, Ferdinand de (1857–1913): svájci nyelvész. 1881-től a párizsi École des Hautes Études, majd 1891-től a genfi egyetem tanára. Összehasonlító nyelvészeti munkásságából kiemelkedik a Mémoire sur le système primitif des voyelles dans les langues indo-européennes (‘Tanulmány az indoeurópai nyelvek eredeti magánhangzó rendszeréről’, 1879). Ez az újgrammatikusok stílusában megírt, ám már a belső rekonstrukciót előlegező mű egy olyan hang meglétét feltételezte az indoeurópai alapnyelvben, amelyet csak a később felfedezett hettitában találtak meg, s az ún. laringális elméletet alapozta meg.

Elhangzott 2019. júnus 5-én a TINTA Könyvkiadó könyvbemutatóján a budapesti Józsa Judit Galériában.

Vígh-Szabó Melinda a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar–finnugor nyelvészet szakán végzett, majd a veszprémi Pannon Egyetemen szerzett német szakos középiskolai tanárként diplomát. Jelenleg a Pannon Egyetemen adjunktusa, kutatási területe az észt mint idegen nyelv, kontrasztív nyelvészet, nyelvtipológia és a finnugor népek nyelvi identitása. A most bemutatandó Szavak eredete munkafüzet anyagának összeállításában a szerzőt az eddigi felsőoktatási tapasztalata, a tanárképzésben és a közoktatásban szerzett többéves gyakorlata segítette, valamint ihletet adtak számára az Észtországban látott nyelvvédelmi törekvések.

A TINTA Könyvkiadó 2019. június 5-én könyvbemutatót tartott - az alábbiakban Oláh István előadásának írott változata olvasható, aki a Középkori szentek bölcsességei című könyvet mutatta be.

„Csak eszednek és lelkednek olvasás útján
nyert kincse jelenti az igazi gazdagságot, mert ez
nem vész el és nem hagy el soha.”
/Leonardo da Vinci/

Aki ide, a Józsa Judit Galériába belép, még ha akarná sem tudná kivonni magát a „genius loci”, a hely szellemének hatása alól. Ha valaki megbízással, asszociációkra felszólító feladattal jő és mint Tinta-követ, beér a képzeletbeli Tinta Kikötőbe, kétszeresen átérzi a hely szellemét, szellemiségét. Azzal, hogy a Tinta Kiadó rendszeresen e helyütt, a Józsa Galériában rendezi meg könyvbemutatóit - örvendetes tényként rögzíthetjük -; révbe ért.

A betérő, érdeklődő valójában a tudomány és a művészet templomában találja magát. Rögtön megérzi, hogy ez a könyvkiadó a bölcsészet, a nyelvészet tudományát osztja meg híveivel; Józsa Judit pedig kerámiaalkotásait és színvonalas kultúrprogramjait a szépért lelkesedőkkel.

A TINTA Könyvkiadó több mint egy évtizede dobta piacra a Retró szótárt. A megjelenést jelentős sajtóvisszhang követte, filmmel beszámolt róla a Reuters is, sőt egy moszkvai hírügynökség is tudósított a könyvbemutatóról azzal a címmel, hogy „Szótárba foglalták a kommunizmus szavait”. Persze a TINTA Könyvkiadó is előzetesen alaposan megdolgozott a szótárbemutató sikeréért, mert a bemutatónak színhelyt adó „retró” Tranzit Caféhoz még egy eredeti Ikarus 55 farmotoros busz is begördült, miközben a jelenlévők a hangszórókból a „Mint a mókus fenn a fán” című úttörő nótát hallhatták és nosztalgiázva dúdolták. A megjelenés óta még távolabb kerültünk a retró kortól, így még érdekesebbnek hatnak a szótár szócikkei.

Nagyszerű eseménye a magyar nyelvtudománynak egy-egy új tájszótár megjelenése, s most az új, háromkötetes moldvai tájnyelv szótárát (a továbbiakban: MMTnySz.) üdvözölhetjük. A moldvai magyar (újabban kerülendő megnevezéssel: csángó) nyelvjárásokkal többen is behatóan foglalkoztak, s közülük kiemelkedik a finn Yrjö Wichmann (1868–1932) és a kolozsvári Márton Gyula (1916–1976) munkássága. Jelen tájszótárat a szintén kolozsvári Péntek János (1941–) szerkesztette, sok kiváló gyűjtő munkásságát összegezve. Péntek szerteágazó munkásságából kiemelkednek a szülőföldjének, Kalotaszegnek néprajzát és népnyelvét egységben tárgyaló, világviszonylatban is jelentős monográfiái (Péntek János: A kalotaszegi népi hímzés és szókincse. Bukarest: Kriterion 1979; Péntek János & Szabó Attila: Ember és növényvilág. Kalotaszeg növényzete és népi növényismerete. Bukarest: Kriterion 1985). Péntek azonban a nyelvvesztésnek és a nyelvi revitalizációnak is szakértője, 2005. április 11-én elhangzott budapesti akadémiai székfoglalója a következő volt: Magyar nyelv- és nyelvjárásszigetek Romániában (Bp.: Magyar Tudományos Akadémia 2013).

A tudományszakokat a legmagasabb szinten művelők is időről időre vállalkoznak arra, hogy diszciplínájuk titkait az átlagember számára is elérhető szinten elmagyarázzák. Így tett H. Varga Márta is, aki ezúttal az Édes Anyanyelvünk című folyóiratban 2005–2018 között megjelent írásaiból tett közzé válogatást. Jelen kötete 46 írást tartalmaz a magyar nyelvtanról és szókincsről, különös tekintettel az újabb fejleményekre.

H. Varga Márta nyelvészeti munkásságából kiemelkedik „A magyar fosztó- és tagadóképző” (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 51., Bp.: Tinta Könyvkiadó 2006) című könyve, de például kitűnő tanulmányt írt a grammatikai redundanciáról is („Redundáns jelenségek a magyar grammatikában.” Magyar Nyelvőr 132, 2008, 3: 354–355). Jelen kötetében is visszatér kedves témáihoz, a redundanciához és a hiány nyelvi kifejezéseihez. Az alábbiakban H. Vargának az említett tanulmányában és jelen kötetében a grammatikai redundanciáról kifejtett elképzeléseit ismertetem.