A TINTA Könyvkiadó több mint egy évtizede dobta piacra a Retró szótárt. A megjelenést jelentős sajtóvisszhang követte, filmmel beszámolt róla a Reuters is, sőt egy moszkvai hírügynökség is tudósított a könyvbemutatóról azzal a címmel, hogy „Szótárba foglalták a kommunizmus szavait”. Persze a TINTA Könyvkiadó is előzetesen alaposan megdolgozott a szótárbemutató sikeréért, mert a bemutatónak színhelyt adó „retró” Tranzit Caféhoz még egy eredeti Ikarus 55 farmotoros busz is begördült, miközben a jelenlévők a hangszórókból a „Mint a mókus fenn a fán” című úttörő nótát hallhatták és nosztalgiázva dúdolták. A megjelenés óta még távolabb kerültünk a retró kortól, így még érdekesebbnek hatnak a szótár szócikkei.

Ikarus 55-ös busz

Burget Lajost (1932. november 8. Miskolc – 2007. január 6. Budapest) elsősorban újságíróként, a Kelet-Magyarország napilap főmunkatársaként (1968–1989), az Amerika Hangja magyarországi tudósítójaként (1991–2001) ismerték. 2008-ban megjelent, posztumusz Retró szótárával a Tinta Könyvkiadó vállalkozását teljesítette be. A kiadó a második világháború és a rendszerváltás közötti korszak legjellemzőbb szavainak gyűjtésére interneten is felhívást tett közzé, s 250-en küldtek be szavakat. A javasolt szavak száma meghaladta az ezret, s Burget egy 700 szócikket tartalmazó szótárt szerkesztett. Ennek kiegészítéseképpen a kiadó munkatársai igényes név- és szómutatót készítettek.

Kisdobosok (Fotó: Nagy Gyula, 1965, forrás: Fortepan)

A „kollektív bölcsesség” során összeállt listát a következő korfestő szavak vezetik: építőtábor, békekölcsön, kommunista szombat, kulák, úttörő, Bambi (üdítőital), kisdobos, munkásőrség, úttörővasút, fecske (úszónadrág), KISZ, maszek, munkásőr, orkánkabát, társbérlet, brigádnapló, csőnadrág, viharkabát, huligán, néprádió, tantusz, ülőkalauz, feketevágás, iskolaköpeny, kapupénz, kmk, nejlonharisnya, táncdalfesztivál (11. o.).

Burget Lajos általában a rutinos újságíró könnyedségével és a tudós lexikográfus pontosságával írta meg szócikkeit. Forrásokat a legritkább esetben jelöl meg, pedig például a Révai Új Lexikona hasznosnak mutatkozott volna. A Burget Lajos által személyesen átélt múlt, az egyéni megfogalmazás azonban a szócikkeknek általában javára válik.

Úttörővasút, 1949 (Fotó: Sebestyén Bence, forrás: Fortepan)

Például szolgálhatnak – és nosztalgiát is keltenek – az üdítőitalokról írt szócikkek.

„Bambi Szintetikus narancs, málna, citrom ízesítővel készült magyar üdítőital, amit csatos üvegben árultak. A Jaj úgy élvezem én a strandot [...] És még Bambi is kapható szövegű dal állított maradandó emléket az egészségtelen és műízű, mégis sokak által kedvelt italnak, ami 1967 után átadta helyét a kóláknak. Feltámasztásával megpróbálkoztak 2001-ben, de sikertelenül” (36. o.).

Bambi üdítőital korabeli hirdetése

„Coca-Cola Szénsavas frissítő üdítőital, amely kokalevél hozzáadásával készül. Magyarországon az ötvenes években az amerikai romlottság szimbóluma volt. Újságcikkek láttak napvilágot arról, hogy miként fetrengenek az amerikai fiatalok a Coca-Cola-mámorban. (...) Hazánkban a Coca-Colát 1967-ben mutatták be a Budapesti Nemzetközi Vásáron. A pavilon körül olyan tömeg gyűlt össze, hogy ismerkedjék az »amerikai életérzéssel«, hogy rendőröket kellett kivezényelni. Ekkor végleg elbúcsúztatták a Bambit, az Almuskát, az Utast, azaz a népszerű, de rossz minőségű hazai üdítőket” (52–53. o.).

Klasszikus kólásüveg

Nos, a Bambi és a Coca-Cola mellé némi hazafias elfogultsággal meg lehetett volna írni a következő szócikket:

Márka: többféle ízesítésű (szőlő, meggy, alma) üdítőital-sorozat, melyet 1974-ben a Borgazdasági Vállalatok Trösztje kezdett el gyártani, s kb. másfél évtizeden át volt népszerű. Az Itt a Márka! Itta már ma? jelmondattal reklámozták.

"Itt a Márka - itta már ma?"

További példaként érdemes megvizsgálni, miként emlékezik meg a szerző az egykori jeges foglalkozásáról (119. o.). A jéggyártás, a hűtésre szolgáló jég mesterséges előállítása ugyanis valaha külön iparág volt. A hűtőcellákban lehűtött, fagyasztandó vizet sólébe merítették és megfagyasztották, ez lett a tömbjég, táblajég.

A jeges a jéggyártó üzemből a felhasználás helyére, a jeges hűtőket használó háztartásokhoz kiszállítást végző munkás volt, aki az utcasarkon harsány „JEGEES!” kiáltással jelezte érkezését. Egyes igényesebb XX. századi városi lakásokban és a henteseknél gyakran ún. jégszekrények voltak, amelyekhez néhány naponként jeget vásároltak. A jegesek kezdetben lovak vontatta, később motorizált kocsival dolgoztak. A jéghasábot a jeges csákánnyal emelte ki a kocsiból. Nyakában vastag, zsákanyagból varrt zsebes kötény volt, ebbe helyezte a kiszállítandó jéghasábot. Ezt az utcasarokról, a ház elől a vásárlók vederben vitték haza, a jégszekrény rekeszeibe került, lassan olvadt el. A többi rekeszben több napig is elállt a hús, a tej és más élelmiszerek. A vizet egy kihúzható bádogfiók fogta fel. E foglalkozásnak az elektromos hűtőszekrények tömeges elterjedése vetett véget az 1960-as években.

Jeges autó a Csaba utca és a Krisztina körút sarkán 1957-ben (Fotó: Sándor György, forrás: Fortepan)

A jégszekrény tehát jól szigetelt konyhai, éléskamrai szekrényféle volt, akkora, mint egy mai közepes hűtőszekrény. A henteseknél ruhásszekrény méretű, fehér szekrény biztosította a húsok hidegen tartását. Burget szótárából hiányzik a „jégszekrény” szócikk, a „jeges” (119. o.) azonban röviden, de bemutatja az egykori szokást.

A múltból különösen vonzóak a sportsikerek. A 6:3 (18. o.) és Aranycsapat (30. o.) alternatívája például az alábbi, rögtönzött szócikk:

Aranycsapat: az 1950-es évek első fele magyar labdarúgó-válogatottjának  megtisztelő neve. A csapat 1952-ben Helsinkiben olimpiai bajnok lett; Londonban 6:3-ra legyőzte az – addig a kontinensről való válogatottakkal szemben veretlen – angol válogatottat (1953. november 25., „az évszázad mérkőzése”); az 1954-es berni világbajnokságon második helyezett lett, miután vereséget szenvedett az NSZK csapatától (3:2). Kanonikus, 3–2–5 formációban játszó összeállítása a következő: Grosics Gyula (Honvéd) – Buzánszky Jenő (Dorog), Lóránt Gyula (Honvéd), Lantos Mihály (Vörös Lobogó) – Bozsik József (Honvéd), Zakariás József (Vörös Lobogó) – Budai II. László, Kocsis Sándor (mindkettő Honvéd), Hidegkuti Nándor (Vörös Lobogó), Puskás Ferenc, Czibor Zoltán (mindkettő Honvéd). Ez az angolokat legyőző csapat összeállítása, a tartalékok: Gellér Sándor (Vörös Lobogó, ő a hajrában Grosics helyére be is állt), Várhidi Pál (Budapesti Dózsa), Kovács I. Imre, Sándor Károly, Palotás Péter (mind Vörös Lobogó), Csordás Lajos (Vasas), Tóth Mihály (Budapesti Dózsa). A szövetségi kapitány Sebes Gusztáv volt. (Maga a mérkőzés a rádióriporter Szepesi György közvetítése miatt is emlékezetes, s fekete-fehér filmkockákon is fennmaradt.) A csapat tehát elsősorban a Budapesti Honvéd játékosaira épült, a csatársor tagjai közül az FTC-ből igazolt át ide Budai II., Kocsis, Czibor. Az említetteken kívül fontos találkozókon szerepelt még benne Kárpáti Béla (Győr, Vasas), Dalnoki Jenő, Kotász Antal, Szojka Ferenc, Tóth II. József; de például a kor legkiválóbb csatárai közül Szusza Ferenc (Budapesti Dózsa), Deák Ferenc (FTC) és Sándor Károly (Budapesti Vörös Lobogó, majd MTK) ritkán kapott helyet benne. A csapat meghatározó egyéniségei közül 1956 után Spanyolországban játszott tovább nagy sikerrel Puskás Ferenc, Kocsis Sándor, Czibor Zoltán. 

Az Aranycsapat 1953-ban (Fotó: Erky-Nagy Tibor, forrás: Fortepan)

Ami Burget eredeti, újságírói szakmáját illeti, nem hiányoznak a cenzúra (50–51. o.), öncenzúra (185. o.), index (113. o.), TTT (245. o.), pártsajtó (190–1. o.), musz-anyag (167. o.), vezércikk (259. o.) és vörös farok (264. o.) szócikkek. A legutóbbiról írja: „Az ideológia, a hatalom és a hírlapírás leleménye volt a szocializmus éveinek idején. A cikk – elsősorban publicisztika – végén jelent meg” (264. o.).

A kötet kötése és címlapja a valamikori Olcsó Könyvtár köteteinek külalakját idézi, a legendás piros karikában lévő 3 Ft ármegjelöléssel (ami persze nem érvényes, mert a szótár teljes áron ennek kb. nyolcvanszorosába, 2490 Ft-ba kerül.

Kicsi Sándor András