Nagyszerű eseménye a magyar nyelvtudománynak egy-egy új tájszótár megjelenése, s most az új, háromkötetes moldvai tájnyelv szótárát (a továbbiakban: MMTnySz.) üdvözölhetjük. A moldvai magyar (újabban kerülendő megnevezéssel: csángó) nyelvjárásokkal többen is behatóan foglalkoztak, s közülük kiemelkedik a finn Yrjö Wichmann (1868–1932) és a kolozsvári Márton Gyula (1916–1976) munkássága. Jelen tájszótárat a szintén kolozsvári Péntek János (1941–) szerkesztette, sok kiváló gyűjtő munkásságát összegezve. Péntek szerteágazó munkásságából kiemelkednek a szülőföldjének, Kalotaszegnek néprajzát és népnyelvét egységben tárgyaló, világviszonylatban is jelentős monográfiái (Péntek János: A kalotaszegi népi hímzés és szókincse. Bukarest: Kriterion 1979; Péntek János & Szabó Attila: Ember és növényvilág. Kalotaszeg növényzete és népi növényismerete. Bukarest: Kriterion 1985). Péntek azonban a nyelvvesztésnek és a nyelvi revitalizációnak is szakértője, 2005. április 11-én elhangzott budapesti akadémiai székfoglalója a következő volt: Magyar nyelv- és nyelvjárásszigetek Romániában (Bp.: Magyar Tudományos Akadémia 2013).

Péntek János

A határon túl élő magyarság kitüntetetten veszélyeztetett létű csoportja a moldvai magyaroké, akik már Trianon előtt az anyaországon kívül éltek, s arról nevezetesek, hogy buzgó katolikusok ugyan, de papjaik nem magyarul miséznek. A moldvai katolikusok lélekszáma a hivatalos népszámlálás (2002) szerint 232 045 fő, közülük azonban magyar nemzetiségű csak 2 015 fő, s a néprajztudós, jelen szótárban is közreműködő Tánczos Vilmos becslése szerint a magyar nyelvet is ismerő, kétnyelvű moldvai magyarok száma 62000 fő lehet. Ez utóbbiak két, a többi magyar dialektustól nagyon eltérő archaikus nyelvjárást (északi és déli), illetve többségükben (kb. 45000 fő) egy székelyes nyelvjárást beszélnek.

Egy oldal a szótár közmagyar - moldvai magyar kötetéből

A moldvai magyarok kétnyelvűsége kedvez az asszimilációs folyamatoknak, s nyelvjárásaikban elszaporodnak a román jövevényszók, a nyelvhasználatban pedig a román erőteljes hajlamot mutat arra, hogy számos funkciót vegyen át a helyi magyar dialektusoktól. (Az ebben a bekezdésben említettekről: Diószegi László, szerk.: Veszélyeztetett örökség, veszélyeztetett kultúrák. A moldvai csángók. Bp.: Teleki László Alapítvány 2006).

Csángók, azaz moldvai magyarok

Az alábbiakban az etnobiológiai kategóriákat, állat- és növényneveket, sőt gombaneveket is pontosan kezelő, jól számontartó MMTnySz. anyagából említek néhány példát. A világ nyelveinek döntő többségéből hiányoznak az olyan átfogó terminusok, mint amilyen a magyar növény és állat, angol plant és animal stb. Az, hogy az élőlények két fő típusát növény és állat néven foglaljuk össze, minden bizonnyal az iskolai oktatásnak köszönhető. A MMTnySz. nemcsak moldvai magyar–közmagyar, hanem külön, harmadik kötetben közmagyar–moldvai magyar részt is tartalmaz. Így könnyen kikereshetők a közmagyar állat és növény szók moldvai magyar megfelelői. A moldvai magyarban ‘állat’ jelentésben használatosak: állat, marha és a románból jövevényszó ánimál (MMTnySz. II. 21). Az első két kötetből kikereshetők a nyelvhasználatot pontosabban jellemző meghatározások. Ezek szerint: állat, álat 1. ‘állat’, 2. ‘élőlény’, 3. ‘ember’ (nem pejoratívan) (MMTnySz. I/1. 42); a marha elsősorban ‘szarvasmarha (juh is)’ (MMTnySz. I/2. 66), a marhaállat ‘szarvasmarha’ (MMTnySz. I/2. 66); s az alkalmilag használt román szavak között szerepel az ánimál, ányimál, zányimál ‘állat’ (MMTnySz. I/1. 513). 

Péntek János: A kalotaszegi népi hímzés és szókincse.

A ‘növény’ jelentésű szók a moldvai magyarban burján és dudó (MMTnySz. II. 265); a burján elsősorban ‘gyomnövény’ (MMTnySz. I/1. 116), a dudó ‘rendszerint gyógyhatású, vadon termő zöld növény’ (MMTnySz. I/1. 177). Átfogó jelentésében a burján a nem fás, lágyszárú növények elnevezése. Például a szabófalvi költő, Lakatos Demeter (1911–1974) Nehéz dolog lenni ember című versében a burján és a fa egymásnak mellérendelve fordulnak elő:

Burjánnak is van virága,
sokszor ad még bűzet.
Fa, melyik nem ad gyümölcset,
ad embernek tüzet
(Lakatos Demeter: Csángú strófák. Bern: Protestáns Magyar Szabadegyetem 1988: 120; a bűz egyszerűen ‘szag’).

Moldvai táj

A ‘csiga’ jelentésű szók a moldvai magyaroknál: csiga, vadcsiga, külbécs (MMTnySz. II. 61). A külbécs szó külpis változatban fordul elő Lakatos Demeter Mintha tégnap volt című költeményében, amelyben a csigaszedést is említve gyermekkori idillt verselt meg:

Zodozsinákba (árkokban) mint tégnap játszottam,
pillangókat kalapommal én fogtam;
külpiseket (csigákat) köbölömbe (kebelembe) ott szedtem,
egész nyáron szederezni én mentem
(idézett mű 1988: 9).

Az új moldvai magyar tájszótárban béka és braszka (utóbbi < román broască) ‘béka’, s a szótár kilenc, jelzős szerkezetekkel kifejezett, népi értelemben vett békaféleséget (közelítőleg: békafajt) tart számon (MMTnySz. II. 35). A köznyelvi brekeg moldvai magyar megfelelői csürikkel, rekeg, vákog (MMTnySz. II. 50), a kuruttyol igéé csürrög, énekel, mekeg, regel, vákog (MMTnySz. II. 216).

Péntek János & Szabó Attila: Ember és növényvilág

A MMTnySz. nemcsak a népnyelv tárháza, hanem értékes folklóranyagot is tartalmaz. Az alábbi szitási átokdal Tánczos Vilmos gyűjtése, s a varjú szócikkben található:

Fáj a szüvem szüvedé,
két feteke szemedé,
Hogy a varjak szedjék ki,
két karóra rakják ki
(MMTnySz. I/2. 467).

Mai magyar nyelvjárásterületek

A növénynevek közül kiragadott példaként megemlíthető keltikéi. Az odvas keltike (Corydalis cava) és ujjas keltike (Corydalis solida) a magyarságnál különböző neveken ismert, s a népi gyógyászatban különböző betegségek elleni szerként használatos. Az új moldvai magyar tájszótárban ‘keltike’ jelentéssel szerepelnek: kakastaréj, kakastarés-virág, szűfájás-burján, szűgomba, szívvirág és a románból jövevényszó brebenyej (MMTnySz. II. 188). A keltike persze nem gomba, de a szűgomba, esetenként szívvirág a moldvai magyaroknál a legáltalánosabb elnevezése ennek a növénynek. Külön érdekesség, hogy tavasszal gyűjtik, megszárítják, többnyire alkoholos kivonatát isszák meg (MMTnySz. I/2. 378).

Csángók misén

A MMTnySz. tanúsága szerint is a moldvai magyarok szakrális szókincse erőteljes román hatást mutat, ami nem meglepő. A nagyarányú etnikai és vallási asszimilációnak kitett moldvai magyarok megmaradásához nyilvánvalóan szükséges az oktatási és vallási magyar nyelvhasználat biztosítása. Ezzel szemben a jászvásári (iaşi) római püspökség máig sorozatosan utasítja el a magyar anyanyelvű katolikus hívek kéréseit a magyar nyelvű mise bevezetéséért. Ennek elérése áttörő sikert jelentene a moldvai magyarok megmaradásáért folytatott küzdelemben.

Kicsi Sándor András