A boldogság titka címen, Kiss Bernadett összeállításában, témakörök szerint rendezve a Tinta Könyvkiadó ókori szerzők 1700 jótanácsát tette közzé. A válogatásban 58 ókori görög és római szerzőtől találhatók magvas idézetek. A szakirodalom szentenciának nevezi az eredeti szövegkörnyezetből kiemelt vagy kivált, tömören megfogalmazott, általános vonatkozású megállapítást, főleg életbölcsességet tartalmazó kijelentést, mondást. A szó eredetibb, szűkebb és szakszerű jelentésében a szentencia nem önálló műfaj, nem is szerves része valamely műnek, hanem olyan kerek mondat, amely tartalmánál és frappáns – de mindig közérthető – nyelvi formájánál fogva valamely irodalmi alkotásból külön kis művé önállósult. A szentencia bizonyos értelemben idézet, azaz más műből rendszerint szóról szóra átvett szövegrészlet.

Kiss Bernadett: A boldogság titka

Az idézés teátrális jellegű: aki elismétli vagy valamilyen formában idézi más szavait, az ezzel a megismételt vagy idézett illető szerepébe lép. Korunk embere az ókori szerzőket idézve, szentenciáik tartalmát megszívlelve átveheti személyiségjegyeiket. Ez az átvétel többnyire nem nehéz: az emberi viselkedés és vélekedés alapvető elemei nem változtak kétezer év alatt. Kötetünk húsz szentenciát tartalmaz az önuralom témakörében, s valamennyi máig megszívlelhető. Három példa Horatiustól:

„A béketűrés könnyebbé teszi mindazt, amin úgysem tudsz segíteni.” – „Akinek elege van, ne kívánjon többet.” – „Mennél többet tagadsz meg magadtól, annál többet kapsz az istenektől.”

Az alábbi írás az Agrofórum.hu-n megjelent írás változatlan utánközlése.

A meghívó, amely Szarvasra invitált bennünket, a SZIE Agrár- és Gazdaságtudományi Kar Tessedik Campusán 2018. november 21-én tartott a fenti címen megjelentetett reprint szakkönyv bemutatójára, ezzel az idézettel fejezte ki a rangos esemény lényegét: „Csak igazán az a tiéd, amit átadsz.”

A rendezvénynek otthont adó intézmény fiatal dékánja az értékeink és a múltunk megbecsülését hangsúlyozta üdvözlő beszédében, amelyet a hallgatóinak is rendszeresen „a lelkére köt”.

Dr. Futó Zoltán

Dr. Futó Zoltán a nemesítők, az értékteremtők iránti tiszteletét kifejezve megemlítette, hogy bár nem tartozik e jeles személyiségek táborába, de nagy figyelemmel kíséri munkájukat, amelyet a haza javára végeznek.

„A színek a fény tettei és szenvedései…” – J. W. Goethe

„A színek és a színnevek világa” – valóban annyira „színes” ez a téma, amennyire a cím alapján várná az ember?

Szabó Mihály: De még mennyire! Ennek alátámasztásául hadd hivatkozzam a már-már rekordhosszúságú alcímre: „Fizikai, kultúr- és művészettörténeti, illetve nyelvtudományi témájú értekezések színekről és színelnevezésekről – 12 idegen nyelv színelnevezéseinek egybevetése a magyar nyelv színneveivel”. Bár a kötet tanulmányainak többsége a kontrasztív (azaz összehasonlító) nyelvészet területén mozog (az angol, cseh, finn, francia, japán, kínai, koreai, német, olasz, orosz, román és szerb színneveket vizsgálják a magyar színnevek tükrében), a kötet szerkesztői (Székely Gábor, Hidasi Judit, Nagyné Schmelczer Erika és Osváth Gábor) szándékosan törekedtek egy tágabb, átfogó kép megmutatására is, ami a színeket és a színneveket illeti, így került a könyvbe például fizikai vagy történelmi témájú dolgozat is.

Székely Gábor (szerk.): A színek és a színnevek világa

Jól tudom, hogy a könyv egy korábbi kötet folytatása?

Szabó Mihály: Igen, a tanulmányok szerzői, illetve a kötet szerkesztői többségükben „visszatérők”: a TINTA Könyvkiadó Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához című sorozatában jelent meg 2016-ban (a sorozat 186. köteteként) a Család és rokonság nyelvek tükrében című tanulmány-gyűjtemény, ennek sikerét látva merült fel, hogy a színnevek témájáról is érdemes lenne összeállítani egy kötetet.

Kereken 20 éve, 1998-ban jelent meg a Magyar szókincstár – ennek apropóján egy akkori újságcikkel emlékezünk meg a kiadó első és azóta is legsikeresebb könyvéről.

A közelmúltban [1998 novemberében – a szerk.] megjelent 25 ezer címszavas Magyar szókincstár a nyelvészek reményei szerint csak első, átmeneti termése egy már sok éve zajló munkálatnak. Míg a világban az úgynevezett egynyelvű szótárak egymással versengve keresik a nagyközönség kegyeit, Magyarországon a lassan három évtizede változatlan utánnyomásban megjelenő értelmező kéziszótár okozott a választási kampány idején kisebb politikai skandalumot. 

Az áprilisban Horn Gyula és Orbán Viktor között lezajlott tévévitában egy pillanatra főszereplővé lépett elő a Magyar értelmező kéziszótár. A szocialista párti miniszterelnök innen idézte a „polgár” szó jelentését: „gondolkodásában, magatartásában a tőkés osztályhoz húzó személy.” A Fidesz akkor még miniszterelnök-jelöltje erre nyomban replikázott, s elavultnak minősítette a meghatározást, ám egy pillanatra aztán mégis zavarba jött, amikor vitapartnere közölte vele: egy 1990 után megjelent kiadásból idézett. Szemlátomást egyikük sem tudta, hogy az 1972-ben készült értelmező szótár változatlan utánnyomásáról beszélnek.

A rendszerváltás nyelvi velejárójaként valóságos kis „szemantikai forradalom” zajlott le a magyar szókincs bizonyos rétegeiben. Ezeket a változásokat talán leghozzáférhetőbben az írott sajtó nyelve dokumentálja – ebből válogatott 1997 neologizmusait összegyűjtve a kötet két szerkesztője. Bevezetésképpen röviden érdemes megemlékezni a rendszerváltás két feledésbe merült neologizmusáról, ráadásul hapax legomenonjáról, melyeknek nyelvészeti kuriozitásukon túl talán politikatörténeti jelentőségük is van.

1989. január 28-án, szombaton Pozsgay Imre akkori államminiszter egy rádióinterjúban közölte, hogy az akkori kutatások (!) alapján népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt, nem pedig – miként addig hivatalosan tekintették – ellenforradalomnak. Pozsgay nyilatkozata látványosan és trükkösen kerülte ugyan az azóta bevett forradalom és szabadságharc kifejezéseket, mindenesetre az 1989-es magyar fordulat egyik legfontosabb eseménye volt. A népfelkelés minősítés annyira meglepte pártvezetőtársát, a „tudomány” állását kevésbé követő miniszterelnököt is, hogy az hirtelenjében, pár napra rá, 31-én gyönyörű hapax legomenont rögtönzött. Németh Miklós, a miniszterelnök, ekkor súlyos hibának minősítette a múlt „egyszavas” megítélését, mondván: 1956 októberét igazán csak a legellentétesebb fogalmak együttesen képesek kifejezni, az értékelésben a népfelkelésnek éppúgy helye lehet, mint a nemzeti tragédiát okozó szocializmusellenes terrorlázadásnak. Nos, a terrorlázadás Németh Miklós egyéni szóalkotása. Feltehetően előtte senki ki nem ejtette e szót, s utána is rövid időn át legfeljebb őt idézve használták.

Meséljen az Iránytű sorozatról, amelyben az új kötet is napvilágot látott! 

Kiss Bernadett: A TINTA Könyvkiadó az Iránytű sorozatában olyan köteteket vonultat fel, melyek valamilyen módon segítenek eligazodni az életben. A cím is erre utal. A Bűnök és erények a Bibliában, illetve az Úton Isten felé című kötetek lelki értelemben is támogatják az erkölcsös életet. Hamarosan újabb kötet jelenik meg ebben a sorozatban, melynek címe A boldogság titka, tehát szépen illeszkedik majd az eddigiekhez. Az Angyalok a Bibliában a bukott angyalokról is szól, így egymás mellett láthatjuk tehát a helyes utat választó és az arról letérő angyalok „sorsát”. 

Leonardo angyali üdvözlete Gábriel arkangyallal

Honnan jött a kötet ötlete?

Kiss Bernadett: A kiadó igazgatójának, Kiss Gábornak volt az ötlete egy ilyen „angyalos'' kötet. Erről őt kellene megkérdezni.

Milyen sorrendet követnek az idézetek és miért? 

Kiss Bernadett: A bibliai könyvek szokásos sorrendjében került a 260 idézet a kötetbe, tehát először az ószövetségben szereplő angyalokról olvashatunk, majd az újszövetségiekről. Érdekes megfigyelni, hogy mennyiben változik az angyalok szerepe, milyen feladatokat teljesítenek, hogyan jelennek meg az emberek előtt a különböző könyvekben. Úgy gondoltuk, hogy a Bibliában lévő sorrend szép ívet ad a kötetnek. 

Siena, ez a középkori kisváros egy igazi gyöngyszem Toszkána szívében.

Keletkezéséről legendák szólnak. Az egyik közülük Róma alapításához (i. e. 753) kapcsolódik, Romulus és Remus ikerpár mondájának köszönhetően, akiket anyjuk helyett egy farkas táplált. A városban több helyen is feltűnik a farkas szobra az ikrekkel (a dóm padlózatán, a dóm előtti téren, a központban lévő Tolomei téren).

A sienai dóm padlózatán lévő mozaik Romulusszal, Remusszal és a farkassal

Remus fiai, Ascanio és Senio, nagybátyjuk üldözése elől menekülve (aki apjukat megölette, és őket is el akarta pusztítani), oltalmat keresnek Rómától távol. A helyet, ahol megállnak, Senio neve után elnevezik Sienának. Siena emblémájában két szín szerepel: a fehér és a fekete, mely keletkezésének mitológiai eredetére utal, ugyanis Remus fiai, Ascanio és Senio lovainak a színét idézik.

Amikor Kiss Gábor kiállításra készül, lakásában mindenütt jókora műanyag rekeszek, bennük tárgy szerinti csoportosításban szótárak garmadája várja, hogy elszállítsák. A száz-egynehány kötet csak a mustrája vendéglátóm majdnem félezer szótárjának. Roppant mennyiség, egy átlagos család szótárállományának ötvenszerese vagy százszorosa. A Magyarországon megjelent szótárak közül itt van minden huszadik, sőt talán minden tizedik – a házigazda maga sem tudja pontosan, tízezernél több vagy kevesebb szótár hagyta-e el ez idáig a hazai nyomdákat. Úgy mondja, Sági István 1922-ben elkészült leltára a legfrissebb átfogó bibliográfia, és már abban 479 szótár szerepel.

Az első rekesz kopottas eredeti vagy újdonatúj hasonmás kötetei láttán magától értetődik a kérdés: melyek voltak a legelső szótáraink?

– A nyomtatott szótárak közül Pesti Gábor hatnyelvű – latin–olasz–francia–cseh–magyar–német – munkájáé a dicsőség. A Bécsben 1538-ban kiadott szótárban nem ábécérendben, hanem fogalomkörök szerint vannak benne a szavak. Baranyai Decsi János annak a századnak az utolsó évtizedében szólásgyűjteményt adott ki, Erasmus görög és latin szólásait magyar értelmezéssel. Az első nyomtatott kétnyelvű szótárunk Szenczi Molnár Albert 1604-ben megjelent munkája.

Hány nyelvet ismert Reguly Antal, hányban volt jártas? Véleményem szerint valamennyi finnugor nyelvet (magyar, vogul, osztják, zürjén, votják, cseremisz, mordvin, finn, észt – és további finnségi nyelvek –, lapp), a szamojédok közül feltehetőleg a jurák elemeit, valamint a németet (hagyjuk el a legnagyobb nyugat-európai nyelveket), a svédet, az oroszt, a csuvast, a tatárt, a baskírt, a törököt, a mongolt, és – tanulmányai keretében – a latint és talán a görögöt. Mindezt összeadva tehát az Urál nagy felfedezőjének a nyelvtudása a húszat mindenképpen meghaladta (a kezünkben lévő kötetben e kérdésekről l. például 38, 222, 223, 227–228, 330).

A Regulyról, munkásságáról és koráról szóló, szinte a teljességet célba vevő gyűjtemény, a Bibliographia Regulyana 6. száma (e sorozatnak ez a voltaképpeni harmadik kötete) öt részből és a mellékletekből áll.

1. Ismerősök és ismeretlenek (17–135). Ebben előbb Reguly orosz, majd magyarországi pénzügyeit tekinthetjük át, az utazó 1941. június 11-i szentpétervári megérkezésétől egészen haláláig (1858. augusztus 23), mellette életrajzi vázlatával színesítve (24–51). A válasz – számos, főleg újságcikk, illetőleg kézirattári levélidézet, levélfogalmazvány, levél, levélrészlet stb. pontos idézésével – így adható meg röviden: „elegendőt [kapott], csak mindig késéssel” (22), de – joggal teheti hozzá a szerkesztő Korompay Bertalan megállapítását – „nincs még egy olyan tagja a Magyar Tudományos Akadémiának, aki ennyi gondot okozott volna a tudós társaságnak” (23). Mindenesetre a XIX. századi „levelezés, a pénzküldés, pénzzel gazdálkodás bonyolultságát” (33) jelzi egy sor levél. Például „fogalmam sincs, hogyan érhetném el Önt az Urálban” (34). Vagy – e kötetben később olvasható – K. Baer tudósítása: „nagyon kérdéses, hogy eléri-e a levelem. /…/ Már négy /…/ levelet kaptam vissza” (291). A segélyek intézésében Széchenyi István gróf is szerepet vállalt (37, vö. 43–44). Gräfenbergben 1847 májusában aztán Reguly – miként írja – „udvariassági látogatást tettem nála[,] és el kellett mondanom neki egész hétéves odisseiámat” (50). Az önkéntes adakozók között volt sok más akadémikus között Ballagi (Bloch) Mór, Bugát Pál, Fogarasi János, Toldy (Schedel) Ferenc is (42, 45). Bugát felírta azt is az aláírási ívre – mint ahogy a titoknok megjegyezte – „Szeretné, hogy Reguly még a távolban kineveztetnék [a pesti egyetemen] a finn és evvel rokon nyelvek nyilv. tanárául” (45, vö. 49, 264). Egyetemi katedrát egyébként Szíj Enikő szerint sohasem ígértek Regulynak (127, 129). – Gräfenbergben ismerkedett össze Reguly Duka Tivadarral, Kőrösi Csoma Sándor hagyatékának megmentőjével, emlékének ápolójával, első életrajzírójával, aki előbb Görgey Artúr hű parancsőr tisztje volt, majd pedig ő lett az első magyar, aki Angliában orvosi diplomát szerzett (52–74). Duka egyébként a finnugrisztika körében tudományos-ismeretterjesztő írásokat is írt a finnugor népekről és kutatóikról, egyebek mellett Reguly életrajzáról és gyűjtéséről (64–66), valamint August Ahlqvist és Hunfalvy Pál halálakor egy-egy nekrológot jelentetett meg egy londoni szaklapban (67–73). – Rónay Jácint író, a szabadságharc bukása után ugyancsak angliai emigráns több, angol nyelvű cikkében írt Regulyról és a vogulokról (75–80). – Mocsáry Lajos későbbi politikussal Reguly többször találkozott: 1847-ben a sziléziai Freiwaldauban, majd 1857-ben ő volt a házigazdája palóc kutatóútjakor (81–85). – Reguly, könyvtári első őr a Magyar Mitológián dolgozó Ipolyi Arnoldot 1851-től kezdődően segítette: részt vállalt a kézikönyv anyaggyűjtésében, megírásában és kiadásában is (86–130). Reguly bizonyos forrásokra hívta fel a művészettörténész figyelmét, Ipolyi munkájában sokszor említi név szerint is utazónkat a szövegben és lábjegyzeteiben is: („R. a vogulból olvassa nekem”, „R. szíves közléséből” stb.). Egy idézet Ipolyi egyik leveléből: „az időt egészen a könyvtár és Reguly társaságában töltém [szolgálati lakásában], uto[l]só este csak két óráig éjfél után voltunk együtt nyakig a fin[n] mythusokba merülve” (91). E fejezet végén Szíj Enikő tíz érvet sorol fel a Magyar Mitológia írója és Reguly szoros kapcsolatára (129). Mindez akkor készült Magyarországon – 1854-ben –, amikor Madách Imre így fogalmazott: „Ilyen viszonyokról mint a mienk /…/ más népeknek fogalmuk sincsen” (130). – Reguly Toldy Ferenccel együtt szakértőként írt (alá) egy akadémiai könyvkiadási javaslatot, amely egyben Magyar László Afrika-kutató könyvének és érdemeinek méltatása (131–135).

Mint már korábban is megtettem, ezúttal is a Tinta Könyvkiadó legújabb könyveinek egyikét ismertetem. 2014-ben e sorozatban több érdekes kiadvány jelent meg. Közülük a címben jelzett művön kívül az érdekesebbek adatait közlöm: Margalits Ede – Kovács Erzsébet: Magyar–latin közmondásszótár. 2000 magyar közmondás, szólás klasszikus és újkori latin megfelelője (ÉK 28), Grétsy László: Anyanyelvi séták. Szavaink, neveink és szólásaink születése, életútja, titkokkal teli világa (ÉK 29); Kiss Gábor (szerk.): Kis magyar tájszótár. 5800 népies és tájnyelvi szó magyarázata (ÉK 31), Kiss Gábor és Kiss Bernadett: Bölcs tanácsok. 4000 közmondás, szólás a Czuczor–Fogarasi-szótárból (ÉK 33). – Megemlítem még, hogy a 2014-ben e kiadónál 1921 után újra megjelent a Széchenyi igéi című, 121 lapos antológia, amely a legnagyobb magyarnak örök érvényű gondolatait – szám szerint összesen 178-at – tartalmazza Szekfű Gyula munkájaként és előszavával.

Rácz János növényeink és állataink kiváló ismerője, a Növénynevek enciklopédiája, a Gyümölcsneves könyv és az Állatnevek enciklopédiája című népszerű kiadványok szerzője.

Gyógyhatású növények főcímű munkája bevezetésében (5–12) megismerkedhetünk a növényi gyógyászat fogalmával, a hazai növényi gyógyítással, és rövid összegezésben áttekinthetjük a magyarországi füveskönyvek, herbáriumok, orvosi munkák történetét. A szerző jelen munkájának két forrása elsősorban két botanikai szógyűjtemény: Csapody Vera – Priszter Szaniszló Magyar növénynevek szótára (Bp. 1966) és Priszter Szaniszló Növényneveink (Bp. 1998) című munkája.