Minden pedagógusnak, de különösen a magyar szakos tanárnak igen hasznos segítői a nyelvtan- és az irodalomórákon a szótárak. Úgy gondolom, minden jobb iskolában megvan „A magyar nyelv értelmező szótára” (a hétkötetes) és az újabb, egy- vagy kétkötetes „Magyar értelmező kéziszótár”. Az utóbbit bizonyára sok magyartanár saját könyveként is megvette és használja. Most nem ezekről kívánok szólni, nem is a helyesírási szótárakról, hanem arról a szótárfajtáról, amely aránylagos új volta miatt még nem eléggé ismert a pedagógusok körében: az írói szótárakról.

Az írói szótár annyira új nyelv- és irodalomtudományi műfaj, hogy magyar nyelven tulajdonképp csak három ilyennel rendelkezünk eddig. Elsőként a „Juhász Gyula költői nyelvének szótárát”, Benkő László munkáját kell megemlítenem, amely 1972-ben jelent meg. Ezt követte 1973 és 1987 között a Petőfi-szótár négy vaskos kötete, melyet a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében készített egy munkaközösség. A harmadik ilyen mű az én Toldi-szótáram (Arany János Toldijának szókészletéről); ez 1986-ban jelent meg a Tankönyvkiadó gondozásában.

Mind a három szótár más-más típusát képviseli az írói szótárnak: 1. a Juhász Gyula-szótár a költő összes versét szótározta (prózai munkái és levelezése nélkül); 2. a Petőfi-szótár Petőfi Sándor egész életművének a szótározása: költeményeinek, prózai munkáinak és levelezésének minden fennmaradt szava megvan a szócikkeiben; 3. a Toldi-szótár pedig egy nagy írónk, Arany János legismertebb és legolvasottabb nagy művének, a Kisfaludy Társaság pályázatára írt Toldinak a szó- és kifejezéskincsével foglalkozik.

Miben hoznak újat az írói szótárak? Abban, hogy ezek nem a mindnyájunk közös magyar nyelvének a szókészletét ismertetik, hanem csak egyetlen magyar emberét, az ő írói aktív szókincsét. Az általános szótárakkal szemben tehát ezek egyéni szótárak: megmutatják, hogy nyelvünknek e nagy művészei milyen szavakat hogyan használtak fel műveikben a mindnyájunk magyar nyelvéből, és egyénileg mit tettek hozzá a közös kincshez. Mi, pedagógusok is egyének vagyunk, a tanulóink mindegyike is egyéni tagja a társadalomnak, ezért nagyon fontos, hogy az egyéni nyelvhasználat oldaláról is segítséget nyújtsanak nekünk ezek az írói szótárak saját szókincsünk és kifejezőkészségünk fejlesztésében. Minden írói szótár nyelvművelő és önművelő kézikönyv is, hiszen a nyelvi helyességnek és a nyelvi szépségnek gazdag példatárai az ilyen szótárak.

Azonban el kell oszlatnom egy tévhitet. Az írói szótár nem csupán a különleges szavakat és kifejezéseket magyarázza, hanem az irodalmi mű vagy művek egész nyelvi eszköztárát, egész nyelvi világát igyekszik feltárni. Az általános szótár sohasem lehet teljes, legföljebb csak törekedhet az aránylagos teljességre; ezzel szemben az írói szótárnak alapelve a teljesség: a feldolgozott mű vagy művek egyetlen szava sem hiányozhat belőle, a kötőszók és a tulajdonnevek sem, sőt minden szónak minden előfordulását is dokumentálni kell. A Toldi-szótár gyakorisági és szinonimaszótár is. A Toldinak mind a 2874 különböző szaváról közli, hogy a szó hányszor és hol fordul elő a mű egészében. E szótár segítségével az elbeszélő költeménynek bármelyik verssora vagy mondata pillanatok alatt megtalálható. A címszók mellett fel vannak sorolva a szavak Toldi-beli szinonimái. Például a mindjárt határozószónak Arany Toldijában ilyen rokon értelmű szavait találjuk: azonnal, hirtelen, iziben, legott, mielőbb, nemsokára, nyomban, rögtön, tüstént. A szócikkek anyaga sok ötletet ad a tanulók anyanyelvi gyűjtőmunkáihoz. Az is segítség lehet az iskolának, hogy a Toldi-szótár az elbeszélő költemény stíluseszközeire (szóképeire, alakzataira) is rámutat a szócikkek Toldi-idézetei előtt.

Ebből az írói szótárból megtudjuk, hogy Arany János a Toldiban az Isten szót 36-szor használja, míg az ember főnevet csak 17-szer. A szótár függeléke felsorolja a Toldi szövegében tíznél többször használt 148 szót – előfordulásuk gyakoriságának sorrendjében. Minden magyar ember leggyakoribb szava a határozott névelő; nos, a Toldiban 666 a és 157 az névelővel találkozunk. Érdekes és tanulságos ennek a két változatnak a számaránya. És vajon ki hinné a Toldi-szótár nélkül, hogy Arany János ebben a művében ezt a nagyon egyszerű szócskát, az a ≈ az határozott névelőt nem kevesebb mint 17-féle kapcsolatban tudja használni? Vagy ki gondolná, hogy a költemény második leggyakoribb szava a 181 nem? A Toldi drámaiságának igen hatásos eszköze a rengeteg nem határozószó. Van a műnek olyan verssora, amelyben három nem szócska a nyomatékosítás eszköze: „Nem szólott egyik sem, nem sírt, nem nevetett…”

Megmutatja a szótár, hogy a nyelvi gazdagság nemcsak a különböző szavak nagy számában figyelhető meg, hanem a szójelentések és a nyelvtani alakok nagy változatosságában is. Hogy az utóbbira példát is mondjak: Arany a Toldiban hétszer előforduló ablak szót, mind a hétszer más-más nyelvtani alakban használja. A változatosság gyönyörködtet, s a szótár segítségével a tanár is rámutathat az iskolában az ilyen nyelvi szépségekre. Ha szótári feldolgozásban, az egyes szavak felől közelítünk az író szövegéhez, sok eddig észre sem vett szépséget fedezhetünk föl benne.

Tessék csak kipróbálni az általános és a középiskolában, pontosan értik-e tanulóink a Toldi szavait ebben a két verssorban: „De felült Lackó a béresek nyakára, Nincs, ki vizet merjen hosszú csatornára.” A szótár világossá teszi a felült Lackó a nyakára szólást, meg azt is, hogy a Toldiban mást jelent a csatorna szó, mint a városi gyerekek szókincsében. Fontosnak tartottam a szócikkekben a régies igealakok (lőn, bolyongna stb.) pontos értelmezését. 1956 után hét esztendeig magam is tanítottam általános iskolában, többször tanítottam a Toldit, ezért később a Toldi-szótár munkálatai közben mindig gondoltam az iskolára. Olyan szótárt igyekeztem írni, amely nagyon gyakorlatias, és amelyet tanári segítséggel már a 12 éves gyerekek is jól használhatnak. Rajzok is bemutatják a szótárban az átalvetőt, a bocskort, a boglyakemencét, a csobolyót, a dolmányt, az ereszt, a gémeskút részeit és sok egyebet.

Kiknek szántam a Toldi-szótárt? Mindazoknak, akik szeretik a magyar nyelvet és Arany János költészetét. Úgy képzeltem, hogy a Toldi-szótár ugyanolyan hasznos segédkönyv lehetne a tanárok és a tanulók kezében, mint például a helyesírási szabályzat.

Pásztor Emil

Az írás eredeti megjelenési helye: Köznevelés, 1990. 46. évf. 20. o.