Anya-nyelv-csavar alátét nélkül.

TINTA blog

Csendes nyelvújítás

Grétsy László nyelvi ismeretterjesztő írásai VII.

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: IMP Magazin 2009. augusztus.

Nyelvünk, amint ezt ma már a nem szakmabeliek is mindnyájan tudják, szakadatlanul változik. Amióta már hivatalosan is az Európai Unió tagjai vagyunk, bizonyára még az eddiginél is szédítőbb sebességgel, bár ezt tudományosan igazolni még nemigen lehet. Mivel a forgószélgyorsasággal elterjedt új szavak közt mind több idegen is felbukkan, sőt akár néhány hónap alatt polgárjogot nyer, sokan már egy új nyelvújítás szükségességéről beszélnek.

Ezzel a nézettel voltaképpen magam is egyetértek, de korántsem olyan széles sodrású, egész nyelvhasználatunkra kiterjedő mozgalmat szorgalmazva, amilyen a 19. század eleji, Kazinczy nevével fémjelzett nyelvújító mozgalom volt, hanem a tudományágak, szakmák erre fogékony, jeles képviselőit biztatva saját szakterületük nyelvhasználatának, szókincsének megmagyarítására s ilyen módon való korszerűsítésére. Erre valóban nagy szükség van, mivel – ahogy ezt Magyarság című röpiratában Bessenyei György, a felvilágosodás egyik vezéralakja megfogalmazta – „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem”. Tudósainkat elismerés illeti, amiért nemzetközi fórumokon is helytállnak gigantikus méretű konferenciák előadóiként, sőt szervezőiként, továbbá értékes tanulmányokkal, monográfiákkal gazdagítják a nemzetközi tudományos szakirodalmat, de arra mindig törekedniük kell, s azért mindenkor tenniük is kell, hogy a szóban forgó tudományt anyanyelven is lehessen művelni. Ha ezt nem teszik meg, akkor megvan a veszélye annak, hogy a magyar nyelv, bármily gazdag, kifejező és csodálatos is, bizonyos tekintetben veszít jelentőségéből, perifériára szorul.

Most azonban nem erről szólok, hanem – mint aki mindenben igyekszik a jót, az értékeset, az elismerésre méltót is megtalálni – azt próbálom meg igazolni legalább néhány példa erejéig, hogy valamiféle ösztönös nyelvújítás ma is megfigyelhető nyelvhasználatunkban. Nem feltétlenül idegen szavak megmagyarosodására gondolok, hanem arra, hogy újra meg újra felbukkannak s rövid idő alatt el is terjednek olyan új vagy jelentésükben megújhodott szavak, amelyek nem valamiféle központi, „felülről jövő” kezdeményezésre, hanem csendesen, ahogy a sportnyelvből eredő kifejezéssel mondják, fű alatt gyökereztek vagy gyökereznek bele éppen ezekben az években nyelvhasználatunkba, mindennapi beszédünkbe. Olvasóimnak felidézek néhányat e csendes nyelvújítás példái közül!

Kezdem a celebbel. Még fél évtizede sincs, hogy felbukkant nyelvünkben, s már a fél ország ismeri, használja. Eredetét tekintve nem magyar ugyan, hanem angol, de ott sem őshonos, hiszen a latinból került oda. Teljesebb változata a hírességekre utaló celebrity, amelynek latin megfelelője, a celebritás nálunk is élt egészen a legutóbbi időkig. A celeb kétségtelenül angol mintára terjedt el, de mivel nálunk ugyanúgy divat a szórövidítés, mint az angolban – pl. ott laboratory > lab, nálunk laboratórium > labor –, még úgy is felfoghatjuk, hogy a celeb nem is az angol celebrity, hanem a latin celebritás rövidült alakja. Hangzása alapján pedig akár magyar szónak is tekinthető. Ha az öleb magyar, akkor a celeb is az.

https://musor.tv/img/fb/242/24246/Celeb_vagyok_ments_ki_innen_VI_2_.jpg"Celebritás" vagyok?

Tovább olvasom

Fekete István-breviárium

https://urania-nf.hu/images/musor/orig/pic_20211002215027_sqkk9h8p02a.jpg

Fekete István (1900–1970)
író

„Fekete István kimondottan önéletrajzi író.  Első állatregénye, az 1955-ben megjelent »Kele«, egy sérült gólyáról szól, akit otthagytak a társai, és idegen közegben kell boldogulnia. Talán az író magára gondolt az írás közben. A »Kele« ugyanakkor egy kedves állattörténet, amibe nem lehetett belekötni, politikai veszélyt nem hordozott magában. Innentől kezdődnek hát az ifjúsági regények, ezt az ösvényt hagyták meg Feketének, ezen lépdelt tovább.” (Horváth Tibor)

1936-ban a Gárdonyi Géza Társaság történelmi regénypályázatot hirdet. Ekkor írja meg »A koppányi aga testamentumá«-t. Ez volt első könyve, és rögtön a pályázat első helyezettje lett. Következő kisregénye, a »Csí« 1940-ben jelenik meg. Főszereplői madarak, pontosabban egy fecskepár. Fekete Istvánt a természettel együtt élő, titkát ismerő, vele naponta találkozó ember élményei avatták íróvá. Új műfajt teremtett, amellyel a civilizáció révén a természettől eltávolodott embert újra természetközelbe tudta hozni.” (Gáspár János)

„Bár a »Kele«, a »Lutra« és a »Bogáncs« allegorikus olvasata nyilvánvaló lehetett a figyelmes kortársak számára, és a felnőtt közönségnek a »Tüskevár«, illetve a »Téli berek« rejtett aktuálpolitikai utalásai is feltűnhettek – az a tény, hogy az Ifjúsági, később pedig a Móra Könyvkiadó gondozásában láttak napvilágot, döntőnek bizonyult e regények kritikusi megítélésében.” (Sánta Gábor)

Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak. Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt, és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz.

Elég egy mozdulat, valamilyen rég elfeledett illat, egy tárgy, egy ágroppanás, a szélnek a zizzenése, s az emlék felüti fejét, ránk néz, és olyan üdén, vidáman vagy szomorúan valódi, mint a jelen minden valósága.

Az emlékezet alig törődik az idővel, amely nem segít soha, és talán nem is tudja, hogy ő az Idő, és az ember fejében összevissza kapcsolja a kedves és kedvetlen, a szép és a csúnya, jó és kellemetlen eseményeket.

A csillagok bizony érdekelnek, s ha egyedül vagyok, szeretem is őket, hiszen személyes ismerőseim is vannak közöttük, akik emlékeztetnek vidám estékre, szomorú éjszakákra, utakra és emberekre, akik már elmúltak, akiknek leszakadt a csillaguk.

Odasimultam öregapámhoz, mint a hajtás a vén fához. Talán arra gondoltam, hogy évek múlva hozzám simul majd így valaki, aztán meg őhozzá, de el nem fogyunk soha-soha – talán arra, hogy nekem adja nagyapám karja melegét, mellyel átkarolva tartott, hogy továbbadhassam annak, aki utánam jön.

A végtelenség rendje nem ismer megalkuvást. A csillagok és az emberek útja meg van írva, és aki ez ellen vét, az elpusztul.

Tovább olvasom

Félresikló szólások

Grétsy László nyelvi ismeretterjesztő írásai VI.

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: IMP Magazin 2009. július.

A szólások nyelvünk virágai, ékkövei. Ám amennyire örvendetes, hogy a sajtóban, rádióban, tévében megnyilatkozók újabban, nagyjából úgy egy évtized óta mintha gyakrabban merítenének ízes népi szólásaink tengeréből – ebben talán annak is szerepe van, hogy az utóbbi években jó néhány remek szólás- és közmondásgyűjteményünk látott napvilágot –, annyira aggasztó is, hogy eközben, tehát a használat során e szólások egy része eltorzul, félresiklik.

Azt persze tudomásul kell vennünk, hogy a szólások a használat során módosulhatnak is. Régen is volt effélére példa, nem is egy! A Több is veszett Mohácsnál szólásról pl., amely kb. azt jelenti: ’nem érdemes szomorkodni; nagyobb baj is történt már ennél’, azt hihetnénk, hogy ez már a 16–17. század óta meglevő kincse nyelvünknek, ám ez nem így van. Ez a ma használatos forma csak a 19. századtól él nyelvünkben. Ellenben korai elődje csakugyan van, csakhogy abban Mohács helyett még Buda szerepel. A régi, eredetibb forma így hangzott: Több is veszett Buda alatt. Mondhatnám erre, hogy itt is egy szólás félresiklásával van dolgunk, de nem mondom, mert ezt a változást alighanem a 19. század neves íróinak, költőinek, elsősorban Kisfaludy Károlynak, Vörösmartynak, Czuczor Gergelynek és másoknak Mohácsra emlékező nagy alkotásai idézték elő, s mert ez a formai változás a szólás lényegét nem érintette. Ha azonban egy szólást úgy változtatunk meg, hogy ezáltal más felhangot kap, s már nem pontosan azt idézi fel, amit föl kellene idéznie, akkor ez már nem tekinthető természetes módosulásnak. A következőkben felidézek néhány olyan „újmódi” szólásformát, amelyre – kisebb vagy nagyobb mértékben – a félresiklás árnyéka vetül.

"Több is veszett Buda alatt!"
Buda ostroma Thán Mór festményén (Forrás: Wikipedia)

Tovább olvasom

„Ne mondj semmit kétszer…”

Grétsy László nyelvi ismeretterjesztő írásai V.

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: IMP Magazin 2009. június.

Jeles költőnknek, Babits Mihálynak Irodalmi nevelés című, eredetileg fogarasi diákjai számára írt, de összes műveinek kiadásába is bekerült s azóta számos kutató által idézett remek tanulmányában olvashatjuk a következő bölcs gondolatot:

„Ne akarjunk többet mondani, mint amennyit gondoltunk, mert mondatunk beteg lesz… Ne mondj semmit kétszer: a pleonazmus gondolathiányt árul el: ami haszontalan, az káros. Némely mondat olyan, mint a túlságos kövérségben szenvedő ember: alig bírja önnön felesleges zsírját.”

Ez a tanács villant eszembe, amikor a számos televíziós sportcsatorna egyikére tévedve egyszer csak a kommentátornak a következő mondattöredékére figyeltem fel: „…ezek a tizenéves tinédzserek nagyon értik a dolgukat!”

https://www.kansashealthsystem.com/-/media/Project/Website/Image/NonClinical_teenplayingsoccer2_AS182621755_hero.jpg?h=482&w=847&la=en&hash=330C0989EFD92FD5357D8F1BCD49993265B0BCD6"Tizenéves tinédzser"...

Tovább olvasom

Fazekas Mihály-breviárium

https://erettsegi.com/wp-content/uploads/2020/02/fazekas-mihaly-original-58716.jpg
Fazekas Mihály (1766–1828)

költő, író, műfordító, botanikus

„Közel kerül a realista természetlírához. Legkedvesebb témája a zsendülő élet, a koratavasz. Ha téli tájat fest, mindig ott érzik a közelítő tavasz földszaggal fűszeresedő lehelete. A tavasz nem az ábrándos szerelem évadja Fazekas költészetében, hanem a születés, a megújulás ünnepe. Végtelen áhítattal figyeli meg az igénytelen növények életre-ébredését.” (Julow Viktor)

A »Lúdas Matyi« a magyar mesekincs legdrágább gyöngyei közül való. Annál érdekesebb s tán annál becsesebb, mert nem is a népköltés, hanem író termette.” (Móricz Zsigmond)

„Nem volt hivatásos költő, a költészetet kulturált emberhez illő passziónak tartotta, ennek ellenére költőként emlékezik rá az utókor. 1819-ben indította el a szépirodalmi és ismeretterjesztő olvasmányokat közlő Debreceni Magyar Kalendáriumot, melynek egészen haláláig szerkesztője volt. Mesterien tud verselni. Őt is megihleti a költészet rokokó könnyedsége, de sok köze van a nép szegény rétegeihez. Katonaként együtt élt a parasztlegényekkel, ismeri gondjaikat. Verseiben a hangvétel is egyre népiesebb. Még antik formájú verseiben is a nép élete tűnik fel újra.”  (Hegedűs Géza)

Munka, gondosság! Ezek, amik által
Várhatunk vidám napokat napunkra;
S nem szorulunk a panaszos kenyérért
          Más küszöbéhez.

Én, uram, a fizetést köszönöm: ha az isten erőt ád,
S életben megtart, majd megszolgálom; azért csak
Róvja fel a kapufélfájára, hogy el ne felejtse:
Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza!

Az Isten
Így bánik, ’s bánjon valamennyi kegyetlen Urakkal.

Szép lesz a szomorú zápor után napod.
     Egy jó kéz vezeté, tudod.

Nincs oly cél az egek boltja alatt, hova
Baj nélkül szabad eljutni; az út nehéz
     Voltán aki megijed,
          Válasszon gyepesebb nyomot.

  Reménylek, míg élek,
A nagy lélek nem fél,
Akármint fújjon a szél.
          A hab, ha rám dűl is,
          Hajóm elmerül is:
     Úszva is reménylek.

Ne szűnj reményleni,
Szélvész után mindég
Kellemetesebb az ég.

Tovább olvasom

A magyar szókészlet tára, avagy a magyar szavak kincsestára

Az írás eredetileg a Magyar Nyelv Múzeumának honlapján jelent meg.

„Anyanyelvünk, a magyar nyelv nemzeti kultúránk hordozója. Őrködnünk kell fölötte, elő kell segítenünk szabatos, színes, helyes használatát.” /Kiss Gábor: Magyar szókincstár – Előszó/

Már a szótár elnevezése is azt sugallja, hogy egy nem mindennapi szógyűjteménnyel van dolgunk, címe: Magyar szókincstár, alcíme: Rokon értelmű szavak, szólások és ellentétek szótára. Ahogy már az előszóban is olvashatjuk, anyanyelvünk gazdag szókincsének összefoglalására tesz kísérletet, miután a szótárban fellelhető szavaknak nemcsak a szinonimáját, azaz a rokon értelmű változatát adja meg, hanem a hozzá kapcsolódó szólást, valamint az antonimáját, az ellentétét is.

S így bőséges anyagot közöl ez az újszerű szótár. A kötet kiemelkedő jelentőségét fokozza, ahogy a fülszövegből is kiderül, hogy a „magyar szótárirodalomban elsőként közli a szavak ellentétét.” Tehát azt is megállapíthatjuk, hogy a Magyar szókincstár egy komplex szótár, hiszen nemcsak szinonimaszótárként, hanem antonimaszótárként és szólások, közmondások gyűjteményeként is használható, sőt „bizonyos tekintetben értelmező szótári funkciót is betölthet, hiszen az olvasó számára egy kevéssé ismert vagy homályos jelentésű szónak a jelentését a szinonimák pontosíthatják, megvilágosíthatják.” – olvasható a kötet előszavában.

Tovább olvasom

Csoda szép madarak II.

Az alábbi madaras képek a TINTA Könyvkiadó 2025-ös falinaptárában szerepelnek. Forrásuk Bettoni E. & Dressler O. (1865): Storia naturale degli uccelli che nidificano in Lombardia ad illustrazione della raccolta ornitologica dei fratelli Ercole ed Ernesto Turati. Vol. I. Pio Istituto del Patronato, Milano. A képeket válogatta: Kiss Gábor. A madarak leírását összeállította: dr. Hadarics Tibor.

Vörösbegy (Erithacus rubecula)

Egész Európában, Északnyugat-Afrikában, Kis-Ázsiában és NyugatÁzsiában elterjedt madárfaj, amely a légykapófélék családjába (Muscicapidae) tartozik. Magyarországon a domb- és hegyvidéki lombos és elegyes erdők, láperdők, ártéri erdők és parkok gyakori fészkelője, de kisebb számban a dús aljnövényzetű, nagyobb alföldi erdőkben is költ. Az utóbbi években kifejezetten urbanizálódó faj, amely akár egész évben megtalálható a nagyobb városi parkokban, temetőkben és botanikus kertekben. A talajon vagy talajközelben, földi üregben, gyökerek között, farakásban vagy odúban fészkel. A gyökerekből, fűszálakból, levelekből, mohából és pehelytollakból álló fészket a tojó építi. Fészekalja 6-7 tojásból áll, amelyeken a tojó 13–14 napig kotlik. A fiatalok 12–15 napos korukban hagyják el a fészket. Hazánkban erdei környezetben a vörösbegy a kakukk (Cuculus canorus) egyik leggyakoribb gazdamadara. Igen gyakori átvonuló. Tavasszal február végén, március elején érkezik, de a tavaszi vonulás fő időszaka március közepétől április közepéig tart. Az őszi vonulás szeptember közepe és november eleje között zajlik. Ezekben az időszakokban az erdőkön, erdőszéleken és bokrosokon kívül mezőgazdasági területeken, nádasokban, kertekben is gyakori. A hazai állomány télen a Mediterráneumba húzódik. Enyhe teleken parkokban, lakott területeken, sűrű bokrosokban kis számban rendszeresen át is telel, de ezek többnyire északabbról érkezett madarak. Magyarországon 1901 óta védett.

09.png

Tovább olvasom
Címkék: naptár madár

Esterházy Péter-breviárium

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/3/3f/Esterh%C3%A1zy_P%C3%A9ter-sz%C3%ADnes.JPG
Esterházy Péter (1950–2016)

Kossuth-díjas író, publicista

Az élet összefüggéseinek szétszakíthatatlanságát vallja, amidőn tehát az ő hősei végigjárják a maguk érzelmeinek iskoláját, ösztöneik rémeire és a világba-történelembe vetett létezésük problémáira egyaránt válaszolnak. Stílusában olykor a belső monológ pszichológiai láncolatát fölváltja a tények, gondolatok és reflexiók montázsa. Legtöbbször játékosan és nyomdatechnikai módszerekkel is kiemeli a nyelvi sztereotípiákat, a szavak alaki asszociációinak lehetőségeit, s így közvetve az igazságkeresés buktatóit.” (Bodnár György)

Olyan új regénystruktúrát épít föl, amelyben a dolgok világa alárendelődik a szavak világának. A »Termelési-regény«-ben sokféle nyelvi regiszter esztétikai egységét teremti meg, nagy gyakorisággal élve a rájátszások, utalások, közvetlen vagy közvetett idézetek adta intertextualitás lehetőségeivel is.” (Grendel Lajos)

A »Termelési regény« egy regénynek alig mondható avantgardista szövegkonstrukció, amely nemcsak detronizálta a diktatúra uralkodó nyelvét, azaz nemhogy halálosan nevetségessé tette a Moszkvából irányított magyar nyelvű halandzsát, hanem kész nyelvet adott legalább két nemzedéknek.” (Nádas Péter)

Minden mondat mögött van valami, akár hallatszik, akár nem.

Az ideális irodalmi mondat születhet a képzeletből, születhet a tapasztalatból, de képzeletét a tapasztalatában, tapasztalatát a képzeletében kell megmérnie. A képzelet tapasztalatának és a tapasztalat képzeletének segítségével kerülhetek kívül azon, amin belül vagyok.

Az ember azért kapta a nyelvet, hogy elrejtse a gondolatait.

A békességhez kell egymás tisztelete, nem sok, de egy kicsi kell. Meg a magunk tisztelete. Hát ehhez meg az kell, hogy tudjuk, kik vagyunk. Jönnek-mennek a szavak, divatoznak, leáldoznak, el is bújnak, mutatják is magukat, segítenek is, meg nem is.

Minden írás ellenállhatatlan belső igénye közös: meghaladni a beszédet. Mindegyiket a lehetetlen megfogalmazása érdekli, hogy hozzáférkőzhessenek a nyelvnek valamiféle végtelenjéhez.

Tovább olvasom

Csoda szép madarak I.

Az alábbi madaras képek a TINTA Könyvkiadó 2025-ös falinaptárában szerepelnek. Forrásuk Bettoni E. & Dressler O. (1865): Storia naturale degli uccelli che nidificano in Lombardia ad illustrazione della raccolta ornitologica dei fratelli Ercole ed Ernesto Turati. Vol. I. Pio Istituto del Patronato, Milano. A képeket válogatta: Kiss Gábor. A madarak leírását összeállította: dr. Hadarics Tibor.

Füleskuvik (Otus scops)

Európa déli és középső területeitől a Közel-Keleten át Közép-Ázsiáig elterjedt bagolyfaj (Strigidae). A Mediterráneum jellegzetes faja, nálunk az alföldi, dombsági és hegylábi mozaikos területek madara. A sűrű, zárt, nagy kiterjedésű erdőket elkerüli. Hazánkban elszórtan, de egyre többfelé fészkel dombvidéki, középhegységi és alföldi öreg, felhagyott gyümölcsösökben, erdőszéleken és gyepterületek melletti facsoportokban, de újabban települések idősebb parkjaiban és temetőkben is. A melegedő klímának köszönhetően észak felé terjeszkedik, hazai állománya is nő, így egyre többfelé hallható jellegzetes füttyögése. Egyes területeken időnként évekig fészkel, máskor viszont több évig nem. Április közepétől szeptember elejéig tartózkodik nálunk. Odúban költ, 3–6 tojásán csak a tojó kotlik. A fiókák 24–25 nap után kelnek ki, és további 20–32 napig maradnak az odúban. Főleg rovarokkal (Insecta), elsősorban egyenesszárnyúakkal (Orthoptera) táplálkozik. Az egyetlen hosszú távú vonuló bagolyfajunk, Afrikában telel. Magyarországon 1901 óta védett, jelenleg fokozottan védett faj.

01.png

Tovább olvasom
Címkék: naptár madár
süti beállítások módosítása