"A 6. versszakban tornyosodik ki a költő vágya"
Diákok aranyköpései 28.
Hosszú és többrétű pedagógus pályámon nem kevésszer találkoztam a diákok megmosolyogtató elírásaival, tévedéseivel és tévesztéseivel. Gyűjteni kezdtem őket a dolgozatokból, az érettségi munkákból, a felvételi vizsgák anyagából. Aztán a mások által közzétetteket is csatoltam a szépen gyarapodó anyaghoz. A hibák sokfélesége a pedagógusokat szembesítheti tanításuk hiányosságaival; a tanulókat figyelmeztetheti a pontosabb gondolkodásra, kifejezésre, stílusra; az olvasónak néhány derűs percet adhat ebben a szomorúan kavargó világban.
Móriczra jellemző, hogy mindig úgy fogalmaz, hogy bárki olvassa is el – például egy olyan ember, mint a főhősnője –, megértse azt, amit ír, hiszen hozzájuk írja azt, ami oly nagy művésszé tette őt.
Móricz, ha parasztokról írt, a nyelvkezelésben expresszionista volt, a meseszövésben és emberábrázolásban romantikus, ha pedig urakról írt, idillikus részletrealista volt.
Mikszáth hatása érződik még az idilli parasztábrázolásban vasárnap délutánonként a lócán.
Móricz talán azért írt ilyen stílusban és ebben a műfajban, mert ebbe született bele, és ebben nőtt fel.
Az új, ismeretlen faluban az elszegényedett Móricz család belekóstolt a szegénység keserű levesébe.
Móricz Zsigmond egy művében sem tudott elszakadni kedvenc írói szenvedélyétől, a társadalomábrázolástól.
Móricz művészete mérföldkő a kritikai realizmust a szocialista realizmusba vivő úton.