Hosszú és többrétű pedagógus pályámon nem kevésszer találkoztam a diákok megmosolyogtató elírásaival, tévedéseivel és tévesztéseivel. Gyűjteni kezdtem őket a dolgozatokból, az érettségi munkákból, a felvételi vizsgák anyagából. Aztán a mások által közzétetteket is csatoltam a szépen gyarapodó anyaghoz. A hibák sokfélesége a pedagógusokat szembesítheti tanításuk hiányosságaival; a tanulókat figyelmeztetheti a pontosabb gondolkodásra, kifejezésre, stílusra; az olvasónak néhány derűs percet adhat ebben a szomorúan kavargó világban.

Móriczra jellemző, hogy mindig úgy fogalmaz, hogy bárki olvassa is el – például egy olyan ember, mint a főhősnője –, megértse azt, amit ír, hiszen hozzájuk írja azt, ami oly nagy művésszé tette őt.

Móricz, ha parasztokról írt, a nyelvkezelésben expresszionista volt, a meseszövésben és emberábrázolásban romantikus, ha pedig urakról írt, idillikus részletrealista volt.

Mikszáth hatása érződik még az idilli parasztábrázolásban vasárnap délutánonként a lócán.

Móricz talán azért írt ilyen stílusban és ebben a műfajban, mert ebbe született bele, és ebben nőtt fel.

Az új, ismeretlen faluban az elszegényedett Móricz család belekóstolt a szegénység keserű levesébe.

Móricz Zsigmond egy művében sem tudott elszakadni kedvenc írói szenvedélyétől, a társadalomábrázolástól.

Móricz művészete mérföldkő a kritikai realizmust a szocialista realizmusba vivő úton.

Az írás eredeti megjelenési helye: Anyanyelv-pedagógia, XVI. évfolyam 2023. 1. szám

Az Ékesszólás kiskönyvtára egy 2005-ben indított könyvsorozat a Tinta Könyvkiadó gondozásában. Az elmúlt években a sorozatban több mint nyolcvanféle, 150-200 oldalas kézikönyv jelent meg igen változatos témákban. Az elméleti és az alkalmazott nyelvészet keretein belül széles választékot nyújtanak a kézikönyvek: a nyelvi fejtörőktől kezdve a pszicholingvisztika, a szociolingvisztika, a fonetika, a grammatika, a pragmatika, a retorika és a kommunikáció jeles kutatóinak közreműködésével sorra jöttek létre a kézikönyvként használható, laikusok és szakemberek számára egyaránt érdekes ismereteket nyújtó kiadványok. A sorozat köteteiben olvasható ismeretek és feladatok kifejezetten hatékonyan használhatók az általános iskolák alsó tagozatán az olvasás és a szövegértés, felső tagozaton és középiskolában a magyar nyelv és irodalom tantárgy keretein belül.

Kajdi Alexandra 2021-ben megjelent, Anya – nyelv – játék című kötete kettős célt tűzött ki maga elé: a játékgyűjtemény egyrészt az általános iskolás korosztály és az óvodások nyelvi fejlesztését segíti, másrészt pedig a magyar mint idegen nyelvet oktató pedagógusok eredményes munkájához járulhat hozzá. A tanítóképzés során a szakmódszertani kurzusok számtalan lehetőséget kínálnak a játékos feladatok, nyelvi játékok megismerésére, a magyar mint idegen nyelv tanárok képzésében azonban sokkal kevesebb lehetőség van a gyermekkori nyelvtanulás és a nyelvi játékok témakörével foglalkozni. A szerző észrevette ezeket a hiányosságokat, és úgy döntött, létrehoz egy olyan játékgyűjteményt, amely a külföldi diákok tanításában is használható. Kajdi Alexandra 10 éve oktat külföldieket magyarra, az elmúlt években több területen is kipróbálta magát: a nyelviskolai tanítás mellett dolgozott magántanárként, egyetemi oktatóként és nagykövetségen is. A felnőttkorosztály mellett gyerekeknek is tanított magyart idegen nyelvként, az ekkor szerzett tapasztalatait szerette volna megosztani az érdeklődőkkel. Jelenleg az ELTE Magyar Mint Idegen Nyelv Tanszéken dolgozik óraadó tanárként, ahol az elmúlt években a külföldi hallgatók oktatásán kívül a MID-tanárképzés diszciplináris és szakmódszertani tárgyainak oktatásában is aktívan közreműködött (Kiss 2022).

Az írás eredeti megjelenési helye: Katedra, 2014/9. 29. o.

At first sight, one might think that the title of Female Identity in Feminist Adaptations of Shakespeare is revealing. The book surely contains a number of feminist analyses of adaptations of certain literary works written by Shakespeare. This premise is definitely destroyed as soon as we open the book and take a look at the table of contents. Such chapter and subsection titles as Adaptation and/or Intertextualityf, Recycling Shakespeare, Solving the Inferiority Complex, or Frightening Feminism? clearly indicate that what the author is dealing with in this monograph is a much more complex area of research than one might assume based on the title. The book consists of seven chapters; the first four dealing with the theoretical framework, the last three containing one analysis of an adaptation each. The fact that the scope of the approach used by the author stretches way over the conventional “boundaries” of literature studies becomes quite clear from the initial chapters, which aim to establish the theoretical (and terminological) background of topics such as adaptation, feminism, female identity and feminist adaptations and interpretations of Shakespeare. The author emphasizes that, in order to fully appreciate the feminist perspective, it is essential to differentiate between the feminist interpretations and the feminist adaptations of Shakespeare. The literature review on feminism is partially based on questions such as “Does being a woman reader influence the reading process and the interpretation of the text?” (10) which, considering the magnitude of effect female identity can have on literature in general, certainly evoke the interest of the reader. The author points out that one of the most difficult tasks while writing the book was to answer the question: Wfiat does it mean to be a woman? Amongst many other concepts (e.g. poststructuralist theory, gender) the investigation of female identity reaches even language acquisition and psychoanalysis; fields of study which clearly indicate the interdisciplinary approach used in the book. The author also points out the inconsistencies within feminist criticism of Shakespeare which she tries to eliminate by providing a comprehensive classification of feminist approaches to Shakespeare. In the last three chapters the author applies the findings of her research of the aforementioned subjects by analyzing three feminist adaptations: Bryony Lavery’s Ophelia, the Womens Theatre Group and Elaine Feinstein's Lears Daughters and Paula Vogel’s A Play About a Handkerchief.

Hosszú és többrétű pedagógus pályámon nem kevésszer találkoztam a diákok megmosolyogtató elírásaival, tévedéseivel és tévesztéseivel. Gyűjteni kezdtem őket a dolgozatokból, az érettségi munkákból, a felvételi vizsgák anyagából. Aztán a mások által közzétetteket is csatoltam a szépen gyarapodó anyaghoz. A hibák sokfélesége a pedagógusokat szembesítheti tanításuk hiányosságaival; a tanulókat figyelmeztetheti a pontosabb gondolkodásra, kifejezésre, stílusra; az olvasónak néhány derűs percet adhat ebben a szomorúan kavargó világban.

Ady elküldte a frigyládát. Azt, hogy a címzett megkapta volna, Ady nem érhette meg.

Az írás eredeti megjelenési helye: Katedra, 2017/9. 20. o.

„Gyarapítsa szókincsét, pallérozza elméjét, engedje szárnyalni fantáziáját, tegye próbára kreativitását, tehát legyen a játszótársam, kedves játszótársam!” - ezekkel a szavakkal buzdítja Szőcsné Antal Irén az érdeklődőt könyve elolvasására (8. old.). Az Anya - nyelv - búvár c. nyelvijáték-gyűjteménye 2016-ban a Tinta Könyvkiadó Az ékesszólás kiskönyvtára sorozatának 39. köteteként jelent meg. A kiadó sorozatában ez már a harmadik olyan kiadvány, amely anyanyelvi fejtörőket sorakoztat fel. Olyan gyűjteményeket követ, mint amilyen Forgács Tamás Anya - nyelv - csavar (2008) és Anya - nyelv - ész (2012) című munkája, Hernádi Sándor Nyelvi próbák (1982) gyűjteménye, illetve amelyekből maga a szerző is merít: Vargha Balázs Játsszunk a szóval! (1972), Grétsy László Nyelvi játékaink nagykönyve (2013). A gyűjtemény a következő tematikai fejezetekre tagolódik: játék a magánhangzókkal, a mássalhangzókkal, a szótagokkal, az igékkel, a melléknevekkel, a számnevekkel stb. A feladatok sokrétűségét és hasznosíthatóságát előlegezi meg az a tény, hogy a szerző sokéves magyartanári tapasztalattal rendelkezik, és országos anyanyelvi vetélkedők előkészítésében is rendszeresen részt vesz. Szőcsné könyvét az előszóban a pedagógusoknak, a szülőknek és a fiataloknak ajánlja (8. old.). A könyv a szórakozást, kikapcsolódást kereső vásárlókat és a tanórai segédletek iránt érdeklődő tanárokat egyaránt megszólítja a könyvesboltok polcairól. A 110 oldalnyi feladat között tananyag-kiegészítő, tanórai „lazítást” szolgáló, a diákokat unalmukból felébresztő gyakorlatokat találunk kicsiknek és nagyoknak.

Az írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelv 119. évf. 2023/1. szám, 113-119. oldal

Hosszú és többrétű pedagógus pályámon nem kevésszer találkoztam a diákok megmosolyogtató elírásaival, tévedéseivel és tévesztéseivel. Gyűjteni kezdtem őket a dolgozatokból, az érettségi munkákból, a felvételi vizsgák anyagából. Aztán a mások által közzétetteket is csatoltam a szépen gyarapodó anyaghoz. A hibák sokfélesége a pedagógusokat szembesítheti tanításuk hiányosságaival; a tanulókat figyelmeztetheti a pontosabb gondolkodásra, kifejezésre, stílusra; az olvasónak néhány derűs percet adhat ebben a szomorúan kavargó világban.

A Tótékban Mariska kőszívű zsarnokká növi ki magát.

A magyar ugar motívum végigszánt Ady egész költészetén.

Hitlert nagy gyűlölet fűzte a zsidókhoz.

A műben az úri gőg alatt az éjszakán feltárul előttünk egy olyan lelki meztelenség, amely már csak az orosz regényekben volt föllelhető.

Ady ars poeticájába tartoznak azok a versek, amelyekről nem tudjuk, mit jelentenek.

Veres tanítónénak hihetetlenül tágas testi érzelmei vannak.

A magyar nemesek és vagyonosok körében elterjedt a földművelésbe és az árutermelésbe való bekapcsolódás. Ezt a réteget nevezték dzsentriknek.

József Attila realista képe, hogy: hörpintek valódi világot, habzó sörrel a tetején.

Eredeti megjelenési hely: Magyar Nyelv 119. évf. 2023/1. szám, 107-111. oldal

Bizonyára sokan felkapják a fejüket ennek olvastán. Ugyan ki mondott valaha ilyesmit?

Be kell vallanom, hogy én sem láttam sehol ezt az állítást így megfogalmazva.

Akkor hát miért sorolom a téves hiedelmek közé?

Azért, mert a nyilvánosság számára íróknak a meghökkentő hányada viselkedik úgy, mintha ilyen tanácsot kapott volna, és a jelek szerint ezt a tanácsot igencsak megszívlelték.

A magyar nyelv egyik fontos jellemzője, hogy a birtokviszonyt nem a birtokoson jelöli, mint az indoeurópai nyelvek, hanem a birtokon, a finnugor, az uráli és altaji nyelvekhez hasonlóan: Dániel könyve, az ország háza, a mi családunk. Van azonban a birtokosnak is ragja a magyarban, és erre elsősorban akkor van szükség, ha a birtokos egyszersmind valaminek a birtoka, vagyis többszörös birtokviszonnyal van dolgunk. Tehát: a köz java, de: a köz javának a szolgálata.

Az kétségtelen, hogy egyszerűbb birtokos szószerkezetben nem feltétlenül szükséges a birtokost megjelölni, noha klasszikus költészetünkben a megjelölésnek is szép példáit látjuk, és ilyenkor a stílus kifejezőereje feltétlenül nyer vele.

Ha viszont a birtokviszonyt nem jelöljük, amikor szükséges, az többnyire, főképp az értelmező kapcsán értelmetlenséghez vezethet.

Az értelmező olyan jelzői szerepű szószerkezet, amely egy főnév után, attól vesszővel elválasztva áll: Deák Ferenc, a haza bölcse; Agamemnón, a Tróját vívó görög fővezér; a bálna, ez a hatalmas testű vízi emlős stb. A mondatban az értelmezett szó és az értelmező mindig ugyanazt a ragot kapja: Rómában, az örök városban; a rózsát, kertünk díszét stb. Ez vonatkozik természetesen arra az esetre is, ha mindkettő a birtokos jelző szerepét tölti be. A birtokos jelző viszont egyszerűbb esetekben ragtalan, és ilyenkor épp a ragtalanságban egyeznek meg: Róma, az örök város panorámája. A szerkezet így bontható kétfelé: Róma panorámája + az örök város panorámája.