A nomináció kérdéskörébe tartozik, hogy hogyan adunk valaminek nevet, miről nevezünk el valamit. A nomináció fontos törvénye, hogy a feltűnőbb, jelentékenyebb dolog kap előbb nevet, s esetleg erről lesz elnevezve a kevésbé feltűnő. A magyar népi növénynevek körében gyakoriak a metaforikus előtagú, állatnévből alakult elnevezések, ilyen a fecskevirág is (Péntek–Szabó 1985: 190). A fecskevirág leggyakrabban, s különösen Erdélyben – de nem mindenütt – szegfűfajtát (Dianthus spp.) jelöl (ÚMTsz. 2: 301). Az újabb gyűjtések szerint a Sóvidéken a fecskevirág vagy ‘réti kakukkszegfű’, vagy ‘vérehulló fecskefű’, de mindkét növényfajnak csak egyik helyi elnevezése (Gub 1996: 13, 24). A Gyergyói-medencében fecskevirág, ménkőütött, vadárvácska mind ‘háromszínű ibolya’ (Rab 2001: 175). Gyergyón belül, a Ditróhoz tartozó Orotván fecskevirág ‘háromszínű ibolya’, s az itteni hiedelem szerint szerencsétlenséget hoz a házra, ha beviszik (Szabó–Péntek 1976: 123). A moldvai magyaroknál fecskevirág és kükürcs ‘kikerics’, de van külön varjúhagyma ‘őszi kikerics’ is (MMTnySz. I./1: 251, I./1: 508, I./2: 467, II.: 199).

Vérehullató fecskefű, alias fecskevirág

A növénynév motivációjául az merült fel, hogy a jelölt – ám többféle – virág alakja hasonlít a fecske villás farkához (Rácz 2010: 685). Az elnevezés rendkívüli érdekessége, hogy az általa jelölt növény egyes esetekben átveszi, megörökli azt a hiedelmet, amely eredetileg arra az állatra vonatkozott, amelyről elnevezték. Az illető hiedelem ugyan enciklopédikus ismeret, de az engedékenyebb szemantikusok szerint valamilyen értelemben a szó jelentésének része. E szemantikai álláspont szerint még a konvencionálisnak mutatkozó nyelvi jelentés mögött is expliciten meg nem fogalmazott feltételezések rejlenek, s fokozottan érvényes ez a képzett és összetett szavakra. Mindenesetre jelen esetben a hiedelem átvételének, megöröklésének, átsugárzásának nyelvi oka van.

Régi megfigyelés, hogy a hiedelmek rendszert alkotnak. A strukturalista etnológiában a XX. század utolsó harmadában nyert jelentőséget a homológiák (megfelelések), köztük az állatokkal kapcsolatos megfelelések vizsgálata (például Crick 1976). Az állatnév és a belőle metaforával képzett növénynév, a velük jelölt madár és virág eleve bizonyos homológiát képviselnek. Jelen esetben további homológia a néphitből, hogy bizonyos vidékeken ugyanolyan büntetés sújtja a virágok közül a fecskevirág leszedőjét, mint a madarak közül a fecske bántalmazóját.

Vargyason (egykor Udvarhely vármegye) a fecskevirág jelentése ‘Dianthus carthusianorum’, és ,,A vargyasiak azt tartják, hogy ha valaki leszakítja a fecskevirágot, az illető tehenének tőgyét megmarja a kígyó” (Győrffy 1935: 158–9).

Barátszegfű, alias Dianthus carthusianorum, alias fecskefű

Kalotaszegen a kaszálókon a közönséges, rózsaszín virágú barátszegfű (Dianthus carthusianorum) leggyakoribb elnevezése fecskevirág, s egy magyarlétai hiedelem szerint ,,azért véres a kecske teje, mert a gazdája fecskevirágot szedett” (Péntek–Szabó 1985: 228). Közvetlen magyarázatul felmerült az analógiás mágia: a virág színe asszociálja a vért (Péntek–Szabó 1985: 167). Azonban több virág színe is vért asszociál, még sincs hozzájuk fűződő hasonló hiedelem.

A fecskevirág Zalabaksán állatgyógyításban használatos, illetve babonával kapcsolatos, botanikailag nem azonosított növényféle. A rá vonatkozó adatok: ,,A fecskevirág erősen kifőzött levét vérzésben szenvedő marhával itatják”, és ,,Ha fecskevirágot visznek a lakásba, a tehén véres tejet ad” (ÚMTsz. 2: 301).

Réti kakukkszegfű, alias fecskefű

A babonaszótárba szánt ,,Fecske” címszóban Szendrey Zsigmond a rá vonatkozó önkényesen rögzült hiedelmeket és gyakorlatot ismertetve többek között azt írta, hogy a fecske – szerte a magyar nyelvterületen – Isten madaraként védett állat. Fészke szerencsét hoz a házra, ezért fészkének leverése, kifosztása, a fecske megütése, megölése szerencsétlenséggel jár. Leggyakoribb büntetés a véres tej (Szendrey–Szendrey 1940: 323–4; hasonlóan Diószegi 1979).

Háromszínű ibolya, alias fecskefű

Az analógiás mágia említett, közvetlen magyarázatát elvetve, a hiedelem valódi háttere rendszerbe illeszkedő homológia (másféle analógia) lehet: a fecske bántalmazását megtorló, a tehén gazdáját sújtó véres tej a fecskéről elnevezett fecskevirág leszedőjét is sújtja.

Az etnozoológiának is van modern, már ökológiai szemléletű magyar szakirodalma (Babai–Avar–Ulicsni 2016). Analógia, hogy a néphitben a megbecsült fecske bántalmazóját és a róla elnevezett fecskevirág leszedőjét ugyanolyan büntetés sújtja, mint amilyent a megvetett, károsnak minősített varangy előidézhet. A magyarság egyes csoportjai a véres tejet és a tejhaszon elvételét a varangynak tulajdonítják (Szendrey–Szendrey 1940: 335). Gyimesben máig élő, ugyancsak önkényesen rögzült, tulajdonképpen ökológiai homológiát képviselő hiedelem, hogy a varangy segítségével tejhaszonhoz lehet jutni, tehát jogtalanul erőforrást szerezni (Babai–Avar–Ulicsni 2016: 3).

Az etnobiológiában csak az ökológiai szemlélet teret nyerésével, az ezredfordulóra került napirendre az etnobotanikai és etnozoológiai tudás összefüggéseinek rendszeres tanulmányozása, elsősorban a földművelésnek és az állattenyésztésnek a vadon élő növényekre és állatokra vonatkozó ismeretekre gyakorolt, ezekre kiterjesztett hatásait elemezve. Nem egészen véletlen, sajátos ökológiai homológiát, arányos büntetést képvisel az állattenyésztéshez kapcsolódó véres tej az említett hiedelmekben.

Irodalom

• Babai Dániel–Avar Ákos–Ulicsni Viktor 2016. „Veszélyes a varas béka, rossz fajzat!” avagy mit kutat az etnozoológia? Kovász tavasz–tél, 3–29.
• Crick, Malcolm 1976. Explorations in Language and Meaning. Towards a Semantic Anthropology. Malaby, London.
• Diószegi Vilmos 1979. fecske. In: Magyar néprajzi lexikon 2: F–Ka. Akadémiai, Budapest 84.
• Gub Jenő 1996. Erdő-mező növényei a Sóvidéken. Firtos Művelődési Egylet, Korond
• Győrffy István 1935. Bokréta erdélyi növénynevekből. Szegedi Füzetek 2/1–4: 64–69, 5–9: 158–168.
• MMTnySz. Péntek János, szerk. A moldvai magyar tájnyelv szótára I/1. A–K. 2016. I/2. L–Zs. 2017. II. Közmagyar – moldvai magyar rész A–Zs. 2018. Erdélyi Múzeum Egyesület, Kolozsvár
• Péntek János–Szabó Attila 1985. Ember és növényvilág. Kalotaszeg növényzete és népi növényismerete. Kriterion, Bukarest
• Rab János 2001. Népi növényismeret a Gyergyói-medencében. Pallas-Akadémia, Csíkszereda
• Rácz János 2010. Növénynevek enciklopédiája. Az elnevezések eredete, a növények élettani hatása. Tinta, Budapest
• Szabó Attila–Péntek János 1976. Ezerjófű. Etnobotanikai útmutató. Kriterion, Bukarest
• Szendrey Zsigmond–Szendrey Ákos 1940. Részletek a készülő magyar babonaszótárból. Ethnographia – Népélet 51/3: 321–336.
• ÚMTsz. B. Lőrinczy Éva, szerk.: Új magyar tájszótár. Akadémiai, Budapest 1: A–D 1979, 2: E–J 1988, 3: K–M 1992, 4: N–S 2002, 5: Sz–Zs 2010.

Kicsi Sándor András