Az understatement (angol ‘alámondás, kevesebbet állítás’) angol stilisztikai fogalom, lényegében a litotész (kicsinyítés) megfelelője, általában az irónia, a szarkazmus, olykor az eufemizmus vagy a sejtetés eszköze. Ellentéte a túlzás, a hiperbola. Understatement tágabb értelemben minden olyan formálisan kicsinyítő, funkcionálisan erősítő alakzat, amelyben valamely dolgot, jelenséget a rá illőnél enyhébb kifejezéssel illetünk, hogy az állítás erőteljesebbnek tűnjön. Ebben az értelemben tehát meiózis, ellentéte pedig, ha egy tulajdonság felnagyításával annak kicsiny voltát igyekszünk érzékeltetni. Így understatementnek tekinthető a tapeinózis is, amikor egy dolgot nem a jelentőségének megfelelően említenek. Szűkebb értelemben egy fogalom vagy tulajdonság erőteljes hangsúlyozása ellentétének tagadása révén. Példa rá a bibliai feddő, rovó értelmű "nem dicsérlek” (1Kor 11:17,22).

Understatement előszeretettel fordul elő háború és más veszélyes alkalmak, rossz időjárás és más kellemetlen tények leírásakor. Az alábbiakban különböző nyelvekből néhány meteorológiai understatementet említek, mégpedig az adott nyelvben rögzült kifejezésmódot. A fizikai környezet, így az időjárás jellege jelentősen tükröződik egy nyelvközösség nyelvében, legszembetűnőbben szókészletében. Feltűnő még bizonyos természeti jelenségeket (meteorológiai jelenségeket, napszakváltást) leíró igék különös viselkedése, gyakran alanytalansága. Írásom feltételezi a következőket: az ember hajlamos az időjárás szélsőségeit (huzamos eső vagy szárazság, vihar stb.) kellemetlennek minősíteni, és bizonyos nyelvek szókincse van olyan gazdag, hogy alkalmas akár nyelvben rögzülő meteorológiai understatement létrehozására is. Ilyen a rossz időt egyszerűen "időnek”, a fél évig tartó esőzést egyszerűen "a nedvesnek”, a szelet egyszerűen "levegőnek” minősíteni.

"A nedves"

Az idő szó tulajdonképpeni, nehezen meghatározható jelentése ’a valóságnak az a vonása, hogy azt egymás után következő mozzanatok összefüggő folyamatának, történésnek fogjuk fel’. A nyelvek megoszlanak abban a tekintetben, hogy az ’idő’ jelentésű szóik a ’tulajdonképpeni idő (Zeit)’ mellé felveszik-e az ’időjárás (Wetter)’ jelentést is. A ’tulajdonképpeni idő (Zeit)’ ~ ’időjárás (Wetter)’ poliszémia jellemző többek között az alábbi nyelvekre: magyar idő, olasz és portugál tempo, francia temps, spanyol tiempo, román timp, vreme (mindkettő jelöli mindkettőt), bolgár vreme, albán kohë, újgörög kairosz. Más nyelvek a kétféle jelentést (’Zeit’ és ’Wetter’) külön szóval fejezik ki, például angol time és weather, német Zeit és Wetter, orosz vrem’a és pogoda. A nagyobb szótárak az angol weather, német Wetter, orosz pogoda stb. szóknak ’időjárás’ mellett kifejezetten ’rossz idő (eső, vihar, hideg)’ jelentést is megadnak. Pedig van a németben Unwetter és az oroszban is nepogoda, mindkettő ’rossz idő’, s azonos elven képzik e szókat, fosztóképzővel, amelyet például a ’boldogtalan’ jelentésű szó képzésekor is használnak (német unglücklich, orosz nesčastlivyj).

Az idő szó szerteágazó jelentéseit tárgyaló B. Gergely Piroska szerint e szónak többek között, adatolhatóan legalább a XVI. századtól van köznyelvi ’időjárás’ és adatolhatóan csak a XX. századtól népnyelvi ’vihar, égiháború’ jelentése is, sőt a XVII–XIX. században volt (az említendő portugál monção szóéhoz hasonló) ’megfelelő, kedvező idő’ jelentése is (különösen az Isten időt ad kifejezésben). Ez utóbbi jelentéselemről B. Gergely Piroska részletesen megemlékezett (1983: 65–66), és e jelentés eltűnéséhez hozzájárulhatott a nyelvújítási idény szó bevezetése 1856-ban. Az említett orosz pogoda szónak is van ’kedvező időjárás’ jelentése (de nem Szibériában, mint az később kiderül), különösen a ždat’ u mor’a pogody ’valami bizonytalant vár’, szó szerint ’a tengernél várja a kedvező időjárást’ idiomatikus kifejezésben.

Az idő szó erdélyi, különösen székely alakváltozata az üdő, s a nagy üdő a korábbi és újabb közlések szerint egybehangzóan ’ítéletidő, vihar’, sőt ’kemény vihar, nagy villámcsattogással’ (MTsz. 1: 927, ÚMTsz. 4: 15, Sántha 2004: 168). A másféle jelentésű nagy idő ’késő, kései időpont’ nem az erdélyi nyelvjárások jellegzetessége (ÚMTsz. 4: 15). A különböző nyelvekben tehát az ’időjárás’ jelentésű szók gyakran a ’rossz idő’, ritkábban a ’kedvező idő’ jelentés felvételére is hajlamosak. Ezekben az esetekben többé-kevésbé megjósolható, szabályos poliszémia jelentkezésével lehet számolni. A pejoratív és melioratív jelentésfejlődést, meteorológiai példák említése nélkül, Hadrovics László tárgyalta (1992: 161–172).

"Nagy üdő", azaz ítéletidő, vihar

Az angolban az átlátható snowstorm összetétel a legsemlegesebb ‘hóvihar’ jelentésű szó, de mellette van blizzard ‘hosszú, szigorú hóvihar’ és flurry ‘hirtelen, szeles eső vagy hófúvás’ is. A nyelvészeti témákhoz is hozzászóló Bill Bryson szerint a britek nincsenek annyira kitéve az időjárás szélsőségeinek, mint például az USA Nebraska és Illinois államának lakói, s ami a briteknek blizzard (‘hóvihar’), az utóbbiaknak legfeljebb flurry (‘hófúvás’). Az oroszban is az átlátható snežnaja bur’a ‘hóvihar’ kifejezés mellett e meteorológiai jelenségnek több lexikalizált megnevezése létezik: metel’, v’uga, buran. A magyarban az átlátható hóförgeteg, hófúvás, hóvihar mellett az Alföldön külön szóval pust ‘viharral járó hóesés, hóförgeteg’ (MTsz. 2: 232), újabban csak igeként, pustol alakban (MTsz. 2: 232, ÚMTsz. 4: 631), elsősorban a pustol a hó kifejezésben használatos. Oláh Andor népi meteorológiai gyűjtésében egy zsadányi (Békés megye) adatközlő szerint különbség van a rövidebb hófergeteg (vagy cikárzó fergeteg) és a hosszabb hóvihar között (Oláh 1986: 88).

Pustol a hó

Az orosz nyelv meglehetősen gazdag lexikalizált eszközökkel részletezi az időjárást: pogoda ‘időjárás’, nepogoda ‘rossz idő (eső, szél, hóvihar)’, vëdro ‘derült idő’, nenast’je ‘esős, borús idő’ stb. E nyelv időjárásra vonatkozó, szibériai nyelvjárási szavait N. T. Buxareva ismertette. A pogoda ‘időjárás’ szó ‘jó idő’ jelentése elsősorban az orosz nyelv déli nyelvjárásaira jellemző, a szibériai nyelvjárásokban e szónak elsősorban ‘rossz idő (vihar stb.)’ értelme van. Az orosz vëdro ‘derült idő’ szibériai jelentése gyakran ‘forró nyári időjárás’ (Buxareva 1982). A szélsőséges időjárásnak kitett nyelvközösség, a szibériai oroszok tehát az eredetileg semleges és derült időt jelölő szókkal, enyhítve fejezik ki környezetük időjárásának kellemetlen tényeit.

Az év tagolódásától függenek egyes ünnepek elnevezései, de az év tagolódására, az évszakok váltakozására érzékeny a meteorológiai szókincs, érzékenyek bizonyos növény- és állatnevek, munkafolyamatok és szokások elnevezései, sőt egyes csillagképek nevei is. Olyan jelentésfejlődésre is van példa, amikor meteorológiai jelenségről vagy munkafolyamatról lett elnevezve egy évszak. Az angol monsoon (s innen idegen szóként a magyar monszun) szó jelentése: ‘a tenger és a szárazföld között évszakonként váltakozó irányú és jellegű szél Délkelet-Ázsiában’ és ‘nyári esős időszak Délkelet-Ázsiában’. A nedves monszun (angolul wet monsoon) az Indiai-óceán felől, délnyugatról fúj április és október között, a száraz monszun (angolul dry monsoon) a többi hónapban északkelet, a tenger felől fúj. (Az óceán tengernek minősítése szintén szokásos understatement.) Az angol monsoon holland közvetítéssel (monssoen) a portugál monção ‘kedvező időszak (zarándoklatra, aratásra, szüretre, hajózásra stb.)’, majd ‘monszun’ szó átvétele, a portugál szó pedig az arabból (mausim ‘aratás, idény’) jövevényszó.

A monszunéghajlatra tehát száraz tél és csapadékos nyár jellemző. Ausztrália tropikus területein egyszerűen the Wet ‘a nedves’ az esős (monszun) évszak megnevezése, a száraz évszaké the Dry ‘a száraz’ (Baker 1966: 349). Az évszakok rendes angol megnevezése: the rainy season ‘az esős évszak’ és the dry season ‘a száraz évszak’. A wet ‘nedves’ használata a monszun jellemzésére a rainy ‘esős’ helyett egyértelműen understatement; igaz, a dry ‘száraz’ ellentéte, antonimája elsősorban a wet.

A magyarországi magyar–latin kétnyelvűség korában olyan szinonimák éltek és részben élnek ma is egymás mellett, mint ájer és levegő, szilencium és csend, kalendárium és naptár, regula és szabály stb., és ezekben a párokban a latin eredetű szók gyakran népnyelvivé váltak (Hadrovics 1992: 98). Az ájer a XVI. századtól adatolható a magyarban, és a XX. századra a levegő szó urambátyámos hangulatú versenytársává vált. Az is gyakori, hogy egy szinonimapár egyik tagja eltérő jelentést vesz fel. Így a magyar nyelvjárásokban az ájer vagy ájër jelentése ‘levegő’ mellett ‘szellő, szél’ is lehetett, ájeres pedig ‘szellős, hűvös’ (MTsz. 1: 20, ÚMTsz. 1: 175). A székely nyelvjárásokban ájër és dér rivalizálva szerepel ‘levegőáramlat’ jelentésben (Gálffy–Márton 1987: 303–4). Az ájer szó főbb jelentései (‘levegő; szél’) mellett előfordul ‘szag’ (sőt ‘bűz’) értelemben is. Mindhárom jelentést hordozza az eredeti latin aer szó is, azonban egyértelműen a ‘levegő’ értelem dominanciájával. Az ájer szónak, hogy meghonosodjon és megmaradjon a magyarban, kétféle módon is helyt kellett állnia: egyrészt meghatározott stílusrétegben kellett elhelyezkednie ("urambátyámos”, archaizáló és dialektális lett, bár ezek tulajdonképpen kiszorulást, be nem fogadást jelentenek), másrészt poliszémia révén mellékjelentéseket kellett felvennie a ‘levegő’ mellé (‘szél; szag’).

A spanyoloknál szokásos, nyílt színi bikaviadal során a torreádor köpennyel ingerli a bikát, de az esetleges szél veszélyes helyzetbe hozhatja. A bikaviadalok műnyelvén aire ‘levegő’ használatos az egyébként szokásos spanyol megnevezés, a viento ‘szél’ helyett. Ha fúj, a köpenyeket beáztatják és homokban megforgatják (Kicsi–Magyar 2007: 116).

A jó idő emlegetésére jellemző, hogy egyes források a spanyol polgárháború (1936–1939) kitörésének kezdetét is ehhez kapcsolják. A szovjet (!) hagyomány szerint a spanyol köztársaság ellen forduló katonatisztek lázadásukkor jeladásnak álcázott időjárás-jelentést választottak. A ceutai rádióállomás, Marokkó spanyol felségterületéről 1936. július 17-ről 18-ra virradó éjjel a következő jeladást sugározta: En toda España el cielo está despejado 'Egész Spanyolország felett felhőtlen az ég(bolt)'. Erre, a tulajdonképpeni időjárástól teljesen független jeladásra lázadt fel a spanyol katonák jelentős része. Ennek a történetnek az emlegetése a magyar önkéntesekről szóló szakirodalomban is általános volt a XX. század második felében (első magyar nyelvű, emigráns lapban megjelent említése 1938-ból való), spanyol nyelvterületen és a nyugati történeti szakirodalomban azonban ez a motívum jószerével ismeretlen maradt (részletesebben: Kicsi 2016).

Irodalom

• Baker, Sidney 1966. The Australian Language. Sun Books, Melbourne, 2^nd edition.
• Bryson, Bill 1991. Mother Tongue. The English Language. Penguin, London.
• Buxareva, N. T. 1982. Sistemnyj xarakter leksiko-semantičeskix otnošenij v russkix govorax Sibiri. In: Leksika i frazeologija russkix govorov Sibiri. Nauka, Novosibirsk 57–68.
• Gálffy Mózes–Márton Gyula 1987. Székely nyelvföldrajzi szótár. Akadémiai, Budapest.
• Gergely Piroska, B. 1983. Az idő és szócsaládja szó- és jelentéstörténeti vizsgálata. In: B. Gergely Piroska, szerk.: Nyelvészeti tanulmányok 1983. Kriterion, Bukarest 22–68.
• Hadrovics László 1992. Magyar történeti jelentéstan. Rendszeres gyakorlati szókincsvizsgálat. Akadémiai, Budapest.
• Kicsi Sándor András 2016. Francóék jeladása. Ezredvég 26/3: 61.
• Kicsi Sándor András–Magyar László András 2007. A @-tól az egyszarvúig. Zoohistóriai érdekességek. Semmelweis Kiadó, Budapest.
• MTsz. Szinnyei József: Magyar tájszótár. Hornyánszky, Budapest 1: A–Ny 1893, 2: O–Zs 1901.
• Oláh Andor 1986. "Az idő a gazda mindenütt..." Népi természetismeret, időjósló megfigyelések és hiedelmek. Mezőgazdasági, Budapest.
• Sántha Attila 2004. Székely szótár. Havas, Târgu-Secuiesc.
• ÚMTsz. B. Lőrinczy Éva, szerk.: Új magyar tájszótár. Akadémiai, Budapest 1: A–D 1979, 2: E–J 1988, 3: K–M 1992, 4: N–S 2002, 5: Sz–Zs 2010.

Kicsi Sándor András