Megjelent: Népszabadság, 2002. május 11.

Nem könnyű egy kilencévesnek más nyelven tanulni Magyarországon sem. Például egy – mondjuk – szerb tankönyvben találkozni valamilyen latin betűs mesével. Hát még, ha a tanár az ismeretlen szerb szavakat cirill betűvel írja a táblára. Mégis jó ennek a kisdiáknak, mert mire elvégzi a nyolcadikat, több-kevesebb biztonsággal két nyelvben, két kultúrában is járatos lesz annyira, amennyire egy tizennégy esztendős járatos lehet – amihez, persze, az is szükséges, hogy iskolája a többi hasonlóval együtt megküzdhessen a nemzetiségi iskolák temérdek gondjával. Békés azon megyéink közé tartozik, ha ugyan nem az egyetlen ebben a nemben, amelyikben német, román, szlovák és szerb nyelven is tanulhat általános iskolás és középiskolás fokon – vagy legalább az egyiken –, akinek kedve van hozzá. És mivel az órarendben természetszerűleg benne vannak a „magyar” iskolákban szereplő tárgyak, bármelyik felsőbb fokú tanintézményben tovább is tanulhatnak.

A megye körülbelül hatszáz szerb nemzetiségű magyar állampolgára szinte kivétel nélkül a nem egészen hétezres Battonyán él. A városban működik a megye egyetlen – igaz, több mint kétszáz éves múltra visszatekintő – szerb általános iskolája is. Az óvodával egybekapcsolt intézmény nyolc osztályában félszáz szerb nemzetiségű, gyökerű meg magyar etnikumú gyerek tanul az alsó tagozatban három tanítótól – közülük két jugoszláviai vendégpedagógustól –, a felső tagozatban pedig öt főállású és egy angol óraadó, valamint egy nyugdíjas magyar szakos tanártól. Nem csekély gondot okoz, hogy ilyen kevés a gyerek és a pedagógus.

Battonya: Rigómese cirillel is

A kevés gyerek miatt össze kell vonni osztályokat. Egyszerre van órája az első meg a második, és egyszerre a harmadik meg a negyedik osztálynak. Például amikor a harmadikosoknak „hangos” órájuk van szerbből, a másik padsorban ülő negyedikesek a maguk „halk óráján” matematikafeladatokat oldanak meg és megfordítva. Ennek a helyzetnek van egy nagy előnye: egy-egy osztály öt, nyolc vagy tíz diákjával alaposabban foglalkozhat a pedagógus. A Zrenjaninból (Nagybecskerekről) érkezett vendégtanár, Jokic Zita hat harmadikosa a rigóról szóló mesét olvassa szerbül – szépen, folyamatosan, a tanárnőnek legföljebb hangsúlyokat kell javítania. A könyvet Jugoszláviából kapták, a szerzők az ottani iskolák második osztályosainak írták. Amikor a gyerekek fordítják a rövid történetet, a nekik ismeretlen szavakat a tanárnő magyar megfelelőjükkel írja a táblára. A könyv sajátossága, hogy latin és cirill betűkkel írott szövegek váltakoznak benne. A táblára pedig ebben az osztályban egyik héten latin, a másikon cirill betűkkel kerülnek föl az ismeretlen szavak. Tehát a „rigó” így: kos vagy кoc, a „fekete”: crna vagy цpнa, a „toll”: perje vagy пepje. Jugoszláviában mindkét írásforma előfordul, gyakori, hogy az újságokban egyazon lapszám egyik cikkét az egyik, a másikat a másik ábécével nyomtatják – magyarázza a különleges helyzetet a tanárnő.

A nem szakember szemével nézve a gyerekeknek ez a kettősség és a rigómese tárgyában a szerb nyelvű megszólalás nem jelent különösebb nehézséget. Pedig nem mindegyiküknek vannak szerb gyökereik – erről a keresztnevük is árulkodik: a negyedikben Szabina, Szilárd, Veronika, a harmadikban Dóra, Edina, Gorán, Krisztián, Vazul és Zoltán. Közülük csak a Gorán és legföljebb – inkább a régebbi időkre szólóan – a Vazul sajátosan szerb név.

– Szerb a nyelve a készségtárgyaknak, a rajznak, az éneknek, a testnevelésnek – mondja iskolájuk sajátosságairól Roczkó Krisztina igazgató –, és az alsó tagozatban jobbára a többi tárgynak is. A felső tagozatban a szerb nyelven és irodalmon kívül a lehetőségekhez képest szerbül tanítjuk a történelmet és a földrajzot.

Battonyai Két Tanítási Nyelvű Szerb Általános Iskola és Óvoda

Nem kis gond a tanárhiány. Húsz esztendeje hiányzik a tantestületből például egy szakképesítéses kémia- és biológiatanár. De ha akadna is jelentkező – aki talán még a szerb nyelvet is ismeri –, nem alkalmazhatnák, mert a négy felső tagozatos osztályban nem tudnának neki annyi órát adni, amennyit egy tanárnak meg kell tartania, hogy teljes fizetést kaphasson. (A kis létszám miatt a fejkvóta együttes összege elégtelen az intézmény működtetésére, ezért a központi költségvetésből kapnak évenként annyi kiegészítést, amennyi az iskolai költségvetésből hiányzik.) Az igazgatónő meggyőződéssel teszi hozzá, hogy szerencsére a kényszerűségből biológiát és a kémiát is oktató matematika szakos kollégája megfelelően látja el ezt a feladatát. A csekély gyermekszám miatt nincs lehetőségük „saját” angol szakos alkalmazására sem, bizonyos szakpárosításoknak – kiváltképpen a szerb reáltárgy kettősöknek – pedig szinte nincs is hazai szakemberük.

– Mennyire tanulhatják meg a gyerekek a szerbet az iskolában?

– A nyolcadikosok többsége közép- vagy felsőfokú állami nyelvvizsgát tesz – mondja Szilágyi Tiborné igazgatóhelyettes. – Hogy ez így lehet, abban sokat segít, hogy a gyerekek eljutnak a testvértelepülésre, Beocinba, ahol egy-egy hétig élnek szerb családoknál. Viszonzásképpen az ő fiaik-lányaik hozzánk látogatnak el. Velük a diákjaink csak szerbül tudnak szót érteni. Akik pedig szerb gimnáziumban folytatják, tovább tanulják a nyelvet.

A hagyományok ápolásában nagy szerepük van a szerb ünnepeknek. Szeptemberben, Kisboldogasszony napján megemlékeznek templomuk szentjéről – ez egyszersmind a Békés megyei szerbek napja is. A mise után kalácsot és kolyivót, azaz főtt búzát szentelnek. Utána táncolnak, énekelnek, az esti bálban az iskola ad műsort. Januárban Szent Száva napját ünneplik. Ő volt az, aki a XIII. században létrehozta nemzete első iskoláit. Hasonlóképpen szerb hagyomány szerint ünneplik meg a karácsonyt, a farsangot és a húsvétot.

Roczkó Krisztina okkal büszkélkedik: – Az egyetlen magyarországi szerb gimnázium igazgatója nemrégiben nemcsak vonzóan beszélt nálunk az intézményéről, hanem nyílt napjukra meg is hívta a végzőseinket és a szüleiket. Az eredmény: mind a hét nyolcadikosunk a budapesti szerb gimnáziumban szeretne továbbtanulni. Együtt akarnak maradni a következő négy esztendőben is.

A battonyai utcán, a boltokban, a piacon nemritkán hallani szerb szót. Nemcsak az idősebbek, a mai iskolások nagyszülei, hanem gyakorta a fiatalabb nemzedékek tagjai is használják nemzetiségük nyelvét.

Gyula: DNS és ADN

A szerbeknél nagyobb számban élnek Békésben a három másik nemzetiséghez tartozó honfitársaink. Közülük a román anyanyelvűeknek Gyulán van iskolájuk. Az első állami román oktatási intézmény 1946-ban létesült Magyarországon. Addig csak az egyházközségek működtettek iskolákat. A gimnáziumi képzés 1949-ben kezdődött. Aztán az általános iskolát és a gimnáziumot 1960-ban egyesítették. Bevezették az addig egynyelvű, román helyett a kétnyelvű oktatást. A továbbtanulás „megkönnyítésére” magyarul kellett tanítani a reáltárgyakat. Ez akkor elhamarkodott intézkedés volt, hiszen a szülők még átörökítették gyermekeikre a nyelvismeretet. Azóta a helyzet megváltozott, a csak nemzetiségi oktatásnak már nincsenek meg a hazulról hozott feltételei. Felbomlottak a régi zárt román közösségek, a gyerekek számottevő része vegyes házasságban születik, a fiatalok a városokba költöznek, magyar környezetben élnek.

A kívülről kékre-sárgára festett modern épületkomplexum több mint százhetven gimnazistának és majdnem másfél száz általános iskolásnak kínál tanulást, a kollégium pedig minden harmadikuknak helyben lakási lehetőséget.

Nicolae Bălcescu Román Gimnázium Általános Iskola és Kollégium

– Kik iratkoznak be a gimnáziumba?

– Főleg azok, akik nálunk fejezték be az általános iskolát – mondja Budai János igazgató. – De vannak magyar iskolákból jelentkező diákjaink is. Főleg olyanok, akik közelebb laknak hozzánk, mint a magyar gimnáziumhoz, a szülők meg úgy gondolják, hasznára lesz a gyereküknek, ha megtanul románul. Új fejlemény, hogy a határon túlról is akadnak jelentkezők. Például nagyszalontai magyar nemzetiségűek, akik a kollégiumunkban lakhatnak. Vagy áttelepült románok, illetőleg olyan áttelepülni szándékozók, akik „előreküldik a gyereket”, hogy mire ők is idejönnek, legalább egyvalaki tudjon magyarul a családban. Ezek a gyerekek a megérkezésükkor általában gyengén beszélnek magyarul. Segítségükre van, hogy nálunk bármelyik tárgyból románul is felelhetnek, vizsgázhatnak, a magyart pedig akár idegen nyelvi érettségi tárgynak is választhatják. Ugyanúgy, ahogyan a magyar származású gyerekek a románt. Közben tanulják a magyart, meg ragad is rájuk az iskolatársaiktól.

– Merrefelé vezethet az érettségi után továbbtanulni akarók útja?

– Mehetnek bármelyik magyar felsőoktatási intézménybe, az iskolánkban románul tanított felvételi tárgyaknak a szakkifejezéseit magyarul is tudják. Az ötös vagy négyes érettségi jegy pedig felsőfokú, a hármas vagy kettes középfokú állami nyelvvizsgának számít. És a nyelvvizsga a felvételin többletpontokat ér. Igaz, mostanában akad olyan felsőoktatási intézmény, amelyik megjelöli, hogy milyen nyelvű érettségiért, nyelvvizsgáért ad többletpontot. Több helyütt a románt nem tekintik pontot érő nyelvnek. Mehetnek a gyerekeink romániai intézményekbe is. Nagyon fontosnak tartom, hogy legyenek például a román jogot ismerő jogászaink, románul tudó orvosaink. Érdekes jelenség, amiről némelyik volt tanítványunk beszámol: nem egy fejlődő országban jobban szeretik a román, mint a magyar egyetemet végzett orvosokat. Ott ugyanis – egyebeken kívül a magyarországinál rosszabb műszerezettség, technikai fejlettség miatt – többet tanulnak az orvoslás manuális lehetőségeiről, megoldásairól, mint nálunk. Hozzá kell tennem: aki eddig Romániából jött hozzánk tanulni, itt is maradt.

A gimnázium igazgatóhelyettese, Kondorosné Gaál Ilona szerint az intézmény – teljes nevén Nicolae Balcescu Román Gimnázium – követelményrendszere megegyezik a magyar általános tantervű gimnáziumokéval. Pontosabban a kerettantervben rögzített minimummal. Így szabadulhat fel elegendő óra a román nyelvre, irodalomra, népismeretre.

– Keverik-e a két nyelvet a diákjaik a tanítási órákon és azokon kívül?

– Igen. Bizonyos szakkifejezéseket meg kell tanulniuk románul is, magyarul is. Én is így voltam, és néha még vagyok is vele, mert noha román az anyanyelvem, a biológia–kémia szakot a debreceni egyetemen végeztem el. A kétnyelvűségnek a biológiaórákon is érvényesülnie kell. Elsősorban a tanulók szókincsének gyarapítása végett. A szakkifejezések ismeretét, alkalmazását román nyelven is megkövetelem a tanulóinktól. Például a magyarul DNS-nek rövidített dezoxi-ribonukleinsav román elnevezésének, az acid dezoxiribonucleic-nek a rövidítése ADN.

– A román nyelv és irodalom tárgy eddig heti hat órában szerepelt a tantervben – avat be további sajátosságokba Czeglédiné Gurzó Mária –, és főképpen ezen belül foglalkoztunk a román kultúrával általánosságban. Az idei tanév elejétől a kerettanterv alapján nyelvet és irodalmat heti négy, népismeretet pedig heti két órában tanítunk. A román népismeret új tárgy, amely egyrészt Románia földrajzához, történelméhez, néprajzához és filológiájához kötődő ismeretanyagra épül, másrészt a hazai román kisebbség múltját, nyelvét, szokás- és hagyományvilágát mutatja be. Ez a tantárgy arra törekszik, hogy a tanulók a helyi színt és értéket közvetítő tudásanyagot az egyetemes kultúrába, valamint az együtt élő két nép kulturális kontextusába ágyazva sajátítsák el, figyelemmel kísérve a hazánkban élő más ajkú nemzetiségek szokás- és hagyományrendszerét is. Az új program alapján nagyobb hangsúly esik az integrált ismeretközvetítésre és a korszerű nyelvművelésre is. Ha például a Románia földrajza után az Olt folyóról és a Cozia kolostorról esik szó, akkor beszélünk e tájegység történelmi múltjáról, műemlékeiről, művelődés- és vallástörténeti ismeretekről vagy akár Ady Endrének a „Dunának, Oltnak egy a hangja” soráról is.

– Adyt román fordításban is megismerik a gyerekek?

–Természetesen. Amikor például Ady Endre és Octavian Goga kapcsolatáról tanulunk, a diákjaink egyazon feleletben Adyt magyarul, Gogát románul idézik. A román népismeret tantárgy olyan individuumok nevelésére és oktatására vállalkozik, akik románságuk megőrzésével és a magyarság szeretetével, a „gondolkodj globálisan és cselekedj lokálisan” szellemében képesek vállalni a harmadik évezred kihívásait. Kevés iskolai könyvtár büszkélkedhet a Balcescuéhoz hasonló gazdagsággal. A könyvtár egyszersmind a városi könyvtár fiókkönyvtára és román nemzetiségi báziskönyvtár is – ezért itt helyezték el az évtizedek alatt összegyűjtött román könyvállományt. Nemcsak az iskola tanulói válogathatnak a 19 ezer román és 9 ezer magyar kötetből, hanem a gyakorlótanításukat itt teljesítő román szakos egyetemi, főiskolai hallgatók és a románsággal kapcsolatos témák kutatói, valamint „közolvasók” is.

A könyvtárat vezető Luczai Miklósné szerint új jelenség, hogy megszaporodott a románul tanuló magyar anyanyelvű látogatók száma. Főként vállalkozók és az államigazgatásban dolgozók keresik a román nyelvkönyveket. A Romániából áttelepülők pedig magyar tanulmányaikhoz keresnek segítséget a könyvtárban. Az igazgatói irodával szembeni tablón – az 1994 és 1998 között a gimnáziumba járó diákok és tanáraik fényképei alatt – két idézet. Az egyik a jeles XX. századi román poétát, Lucian Blagát idézi: „Eu culumina mea sporesc a lumii taina” – e mondatot a volt osztályfőnök, Czeglédiné így fordítja: „Fényemmel megsokasítom a világ titkait.” A másik József Attila Ars poeticájából való: „Kísérje két szülője szemmel: a szellem és a szerelem.”

Mezőberény: Kompendium-kötet

A mezőberényi magyar–német két tannyelvű Petőfi Sándor Gimnázium valamelyest különbözik a megye nemzetiségi iskoláitól. Aminthogy a német is különbözik a másik három békési nemzetiségi nyelvtől, hiszen egyszersmind világnyelv is. A gimnáziumban világnyelvként tanítják – ez természetesen nem zárja ki, hogy egy magát német nemzetiségűnek tartó gyerek beiratkozzon.

A néhány hónapja 340 millióért felújított intézménynek ebben a tanévben tizenhat osztálya van: közülük négy alaptantervű, tíz két tannyelvű – azon belül két „nulladik” osztály, az Arany János tehetséggondozó program keretében pedig egy előkészítő és egy 9. osztály (abba kistelepülések tehetséges, de valamilyen szempontból hátrányos helyzetű diákjai járnak).

Mezőberènyi Petőfi Sándor Evangèlikus Gimnázium ès Kollègium

– Kik jelentkeznek az általános tantervű és a két tannyelvű osztályokba?

– Amikor a csökkenő születésszámok következtében a nyolcvanas évek végén az általános tantervű osztályainkban megkezdődött a létszámfogyás – mondja Szilágyi Tibor igazgató –, a gimnázium két tannyelvű osztályok indításával az egész megyéből, sőt az egész országból igyekezett gyerekeket toborozni. Ezt kezdetben sokan elitoktatásnak tartották. Akkor elsősorban a jó anyagi helyzetű értelmiségi családok íratták be ide a gyermeküket. Ma a jelentkezők családi összetétele nem ennyire egységes, de a diákjaink nagyobbik fele változatlanul értelmiségi családokból való. A két tannyelvű két nulladik osztályunkba összesen 200-220, az alaptantervűbe 80-100 gyerek jelentkezik. Másfél évtizede a két tannyelvű osztályokba még hétszeres-nyolcszoros volt a túljelentkezés. Az általános tannyelvű osztályokba az általános iskolai tanulmányi eredmények alapján vesszük föl a gyerekeket, a két tannyelvűekbe a magyar nyelvtanból, matematikából és logikai képességekből tartott felvételi alapján. Nem ritka, hogy aki „nem fér be” a két tannyelvű osztályba, mégis nálunk kezdi el tanulmányait az általános tantervűben. Arra is van példa, hogy valaki a tanév befejeztével kerül át egyik tagozatból a másikba.

– Furcsa, hogy a két tannyelvű osztályok felvételijéből hiányzik a német nyelv...

– A nulladik évfolyam való arra, hogy a gyerekek eljussanak a nyelvnek egy olyan szintjére, amelyiken a következő évben bizonyos tárgyakat már németül tanulhatnak. Ott heti 20 órában tanítjuk a német nyelvet, az órarend további rovataiban pedig ének, tánc és dráma, rajz, számítástechnika és testnevelés, valamint több tárgyból szinten tartás szerepel. Próbálkoztunk azzal, hogy külön csoportot indítunk a németül már valamicskét tudóknak, de rá kellett jönnünk, hogy a felvételi idejében meglévő különbségek körülbelül másfél év elmúltával megszűntek. Tehát nincs értelme a külön csoportnak, mindenki a nulladik évfolyamon kezd.

– Milyen tárgyakat tanítanak németül?

– A német nyelven és célnyelvi kultúrán kívül az egyetemes történelmet, a földrajzot, a biológiát és a matematikát.

– Például a matematikát milyen könyvből?

– A tankönyv több tárgyból is nagy gondunk. A kiadóknak kis példányszámú könyveken nincs nyereségük. Ezért érthető módon nem is szívesen foglalkoznak szaktankönyvekkel. A német nyelvterületen kiadott könyvek pedig más tananyagra épülnek. Új kezdeményezés matematikából egy német nyelvű kompendium. Ez olyan tanári segédkönyv, amelyet német anyagi támogatással magyar és német anyanyelvű tanárok írtak és szerkesztettek, és amelyet négy éven keresztül a gyerekeknek is odaadhatunk. És ha nem is „hivatalos” tankönyv, amíg nem állnak a rendelkezésünkre jó és olcsó kiadványok, senki sem ítélhet el bennünket a használatáért. Egyébiránt az érettségi példatárral elég ahhoz, hogy a tanulóink érettségi vizsgát tegyenek. Természetesen megfelelő tanári munka kell hozzá.

– Van-e elegendő német anyanyelvű tanáruk?

– Az indulás éveiben majdnem egy tucat német és osztrák vendégtanárunk volt. Ők a szaktárgyak zömét is ellátták. Ma három osztrák kollégánk tanít német nyelvet, egyetemes történelmet és matematikát, és van egy osztrák gyakorló tanárunk is. De ők nem tudják „lefedni” a szükségleteinket. A hiányzó német anyanyelvű kollégákat magunknak kell pótolnunk. Törekszünk persze, arra, hogy több német anyanyelvű tanárunk legyen. A jövő tanévre két új németországi kollégát várunk.

– Meg tudják fizetni a németül szaktárgyakat is oktató pedagógusokat?

– Ha valaki felsőfokú nyelvvizsgával tanít szaktárgyat, akkor a pótléka 17 ezer forint. A német anyanyelvűek azonban nem kapnak fizetéskiegészítést. Vannak más természetű gondok is. Ez év őszétől német nyelv és irodalom szakos diplomájának is kell lennie annak a biológia vagy matematika szakos tanárnak, aki biológiát vagy matematikát akar tanítani. Például nekem most az igazgatói kötelező óraszámnál több, heti hét órám van – különben a diákjaink nem tanulhatnák németül a matematikát. A jelenlegi szabályozás értelmében azonban nyelv- és irodalom szakos diploma híján ősztől „szabályosan” nem taníthatom a tárgyamat, noha a debreceni egyetemen elvégeztem a matematika tanári szakot, tanultam németet középiskolában és az egyetemen, van állami nyelvvizsgám, nemzetközi osztrák nyelvdiplomám, Bécsben részt vettem egy négy hónapos szaknyelvi továbbképzésen, amelyen tanítottam is matematikát, és nyolc éve oktatom németül a tárgyat. És nem egyedül vagyok így. De nem egyedül a mi iskolánkban ez a helyzet. Jövőre a két tanítási nyelvű középiskolák egy részében vagy „szabálytalanul” kell tanítani, vagy meg kell szüntetni bizonyos szaktárgyak idegen nyelvű oktatását. Az pedig a két tanítási nyelvű iskolák létét veszélyeztetheti.

– Milyen osztályzatot kap a felelő, ha a táblán jól old meg egy matematikafeladatot, de németül nem képes szabatosan elmondani a levezetést?

– Erről vita van a szakmában. A kollégáimmal úgy gondoljuk, hogy ha a felelő matematikából vagy bármelyik más tárgyból nyelvileg hibásan, tartalmilag azonban jól felel, akkor a hibát ki kell javítani, de a tartalmat kell osztályozni. A nyelvhasználatot a nyelvi órákon kell értékelni.

– Miért nincs a gimnáziumban nemzetiségi osztály a német származású gyerekeknek? Az iskola adottságai nyilvánvalóan megvannak hozzá...

– Felmértük, hány ilyen diákunk lehetne. Nagyon kicsi volt az igény. És a nemzetiségi oktatás esetében más a hazai és külföldi támogatási rendszer is. Ha azonban a Petőfi Sándor itt, Mezőberényben született rokonának, Orlai Petrich Somának a nevét viselő szomszédos általános iskolában végeznek az első nemzetiségi tagozatos tanulók – német óvoda már van a városban –, akkor elképzelhető, hogy nálunk is indulhat nemzetiségi osztály. A nemzetiségi osztályokban nem „célnyelvi civilizációt” kell németül tanítani, amit a mostani kerettanterv a két tannyelvű iskoláknak előír, hanem a magyarországi német nemzetiség történetét, kulturális hagyományait. Egyébiránt biztos vagyok benne, hogy a mezőberényi gimnáziumban még hosszú évekig a két tanítási nyelvű oktatás lesz a meghatározó.

Békéscsaba: A híres kolbász

Tervrajzon gyönyörű a felújítandó, bővítendő békéscsabai Szlovák Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium. Ha akadna rá pénz, egyetlen nyáron meg is valósulhatna az álom. Most azonban még kopottaska az iskola, bejáratát tíz lépésről is nehéz észrevenni. Perelni látszik e külsővel a belső: a cél az, hogy az óvodától az érettségiig minden gyerek képes legyen „szimmetrikusan”, egymás mellett használni a magyart és a szlovákot – és ezt a célt az odajárók többsége el is éri. Az igazgató, Pecsenya Edit kisgyerekként először a szlovákot tanulta meg. Nem csoda, a nagyszüleinél nőtt fel, ők pedig egymás között és az unokával is szlovákul beszéltek. Igaz, a nagypapa kívülről tudta, és sokszor mondogatta is neki a fronton meg a fogságban magyarul az agyába vésődött János vitézt. A nagymamát azonban már az unoka tanítgatta magyarra. A kardosi általános iskolai és a békéscsabai szlovák gimnáziumi évek után az ELTE következett. Az igazgatónő ma, felnőttként hol az egyik, hol a másik nyelven gondolkodik. Az ő esetében tökéletes a „szimmetria”.

– Szeretnénk megállítani a szlovák kisebbség nyelvállapotának romlását. Ez nem jelenti azt, hogy ne kelljen a diákjainknak magyarul is tudniuk a történelmet. Azt azonban igen, hogy nem kaphat ötöst, aki érettségin nem tudja elmondani a tételét szlovákul is. Igaz, nem bukik meg, ha ezt nem képes megtenni. Csak legalább magyarul tudja elégséges fokon.

– Nem taszítja a szigor a gyerekeket?

– A szülők is és a tanulóink is tudják, hogy ilyenek a követelményeink. Nem célunk a gimnáziumi tömegoktatás. De mostanában többen érdeklődnek az iskolánk iránt, mint a megelőző időszakokban.

– A történelmet – és azt hiszem, nem csak nyelvi okokból – nem lehet könnyű tanítani. Mit mondhat a tanár például az 1848-as pozsonyi országgyűlésről? Az – sarkosan vetve föl a kérdést – melyik ország történelmének része? Hiszen az akkori magyar országgyűlés otthona ma a Szlovák Köztársaság fővárosa...

– Szerencsénkre a szlovák nyelv külön szót használ a történelmi Magyarországra – mondja a történelem szakos igazgatóhelyettes, Lászik Mihály. – Az akkori közös haza neve: Uhorsko. A Trianon utáni Magyarországé pedig: Madarsko. Mátyás király annak az Uhorskónak a királya volt, amelyiknek része volt a földrajzilag Slovenskónak nevezett terület. Amelyet én Mátyás koráról szólva Horne-Uhorskóként, Felső-Magyarországként tanítok. De hogy a kérdésre válaszoljak: megtanítom a diákjainknak Kossuth tevékenységének, személyiségének pozitív oldalait, de megemlítem azt is, hogy a nemzetiségpolitikában, bizony, követett el hibákat. És nem hallgatom el azt sem, hogy téves az a régebbi magyar tankönyvekben szereplő nézet, hogy a szlovák nemzeti mozgalom a reakció szolgálatában állt. Nem fogadom el persze a régebbi szlovák tankönyvek ellenkező irányú túlzásait sem.

– Milyen könyvekből merítenek a szlovákul tanított tárgyakhoz?

– Általában a magyar tankönyvek fordításaiból. A szlovákok újabb kori történelmét azonban szlovák tankönyvekből fénymásolt lapokból. Az egyetemes történelmet pedig szlovák tankönyvekből.

Békéscsabai Szlovák Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium

A 10. osztályban a szlovákiai Hurbanovóból (Ógyalláról) érkezett vendégtanár, Nikoleta Farkasová tanítja a történelmet. Az asztaloknál tizenkét ifjú hölgy. A tárgy – szlováktudás nélkül is sokat megérthetni belőle – a görög kultúra aranykora. Az egyszerűbb dór és ión oszlopfő sajátosságait három vonallal veti a táblára a békéssámsoni Bartos Ágota, a korinthoszi oszlopfő bonyolult akantuszlevél-rajza helyére azonban szöveget ír: kvety, azaz virág. Sebtiben ez is megteszi. Az óra szlovákul zajlik. Csupán három szó hangzik el magyarul: ősanyag, szónoklástan és szandál. Utóbbiról később kiderül, hogy az ókori görög kultúráról szólva mást jelent: a színészek magas talpú-sarkú lábbelijét, a koturnuszt nevezik így szlovákul.

Az órák után öt gimnazistával – főképpen a magam szlovák nyelvben való járatlansága miatt – magyarul beszélgetünk. A harmadikos, azaz 11. osztályos Bartos Péter elmondja: otthon – hogy gyakorolja a nyelvet – az édesapjával és a húgával csak szlovákul beszél. E beszélgetések tárgya természetesen nem azonos az iskolaiakéval. Nemigen fordul elő mondjuk a kétismeretlenes egyenlet vagy a DNS, azaz a KDN, a kyselina dezoxyribonukleová. Sok új fogalomra, kifejezésre pedig nem is tudják a Szlovákiában használatos szavakat. A gimnáziumban sem tanulhat meg minden olyan szakkifejezést, amelyikre a szándéka szerinti továbbtanulásához szüksége lehet. De mert már Békéscsabán meglesz a felsőfokú nyelvvizsgája, Pozsonyban különösebb nehézség nélkül hozzátanulhatja az elektronika, az automatizálás szaknyelvét.

Osztálytársa, a kétsopronyi Árvavölgyi Nikolett hazai jogi karon vagy államigazgatási főiskolán akar továbbtanulni. És mert történelemből is van felvételi vizsga, már most olvas magyar „többlet-történelemkönyveket”. Szlováktudásának köszönhetően tolmácskodásra is készül, idővel pedig német nyelvvizsgát is szeretne tenni. A 10. osztályos tótkomlósi Suta Edit vágya az előadóművészi vagy énektanári pálya. Szegeden vagy Pozsonyban tanulna tovább. Ha egyik helyen sem veszik fel elsőre, egy-két évig külföldön próbálkozik bébiszitterkedéssel. Az ugyanebbe az osztályba járó és szintén tótkomlósi Varga Zsuzsanna a szlovákkal és a némettel „szeretne valamit kezdeni”. Az idegenforgalom érdekli, de az sem elképzelhetetlen, hogy tanár lesz. A szintén 10. osztályos Zelman Attilának a magyar és a szlovák mellett az orosz a harmadik nyelve. Nem ok nélkül – az édesanyja baskír. De hogy ezeket a nyelveket hogyan hasznosítja majd, még nem tudja biztosan. Ideje van eldönteni, most a 9. osztályba jár.

Bárhonnan jöttek és bárhová vezeti majd őket a sorsuk, valamennyien fontosnak tartják a nyelvtudást. Nemcsak valamelyik „harmadik nyelv” ismeretét, hanem a szlovákét is vállalva néhány kortársuk lenézését, akik „cikinek” mondják, ha valaki szlovákul, szerbül vagy románul beszél. Jól tudják azt is, hogy a nemzetiséghez tartozás nem pusztán nyelvismeret kérdése. Nagy szerepe van a dalnak, a táncnak, az irodalomnak, a lakáskultúrának, a hétköznapok jobbára évszázadokon keresztül változó-megmaradó szokásainak is. A hagyományban pedig még olyan mozzanatok is benne vannak – teszi hozzá a Békéssámsonból való, tehát nem esetleges „pocsabjánszki”, azaz békéscsabai elfogultságból szóló Péter, mint a csabai kolbász. A recept azokból az időkből való, amikor a mai megyeszékhely lakóinak többsége szlovák volt. A leghíresebb mai kolbászkészítők agyában, kezében – függetlenül attól, hogy ma milyen nemzetiségűnek vallják magukat – ennek a kétszáz esztendőnek a tradíciója él.

Daniss Győző