Balassi Bálint-breviárium

https://nepszava.hu/i/12/8/1/1377448.jpg

BALASSI BÁLINT (1554–1594)
költő, drámaíró

Nyolc nyelven értő, fölényesen művelt, ragyogó költői tehetség, európai fölszabadult szellemű, humanista, reneszánsz egyéniség: szépség, vitézség, tisztaság és emberség iránti vágy vezérli. Költészetének titka az önkifejezés és a megformáltság harmonikus egysége, mely fölemelő, gyönyörködtető élményként közvetíti emberlétünk legmélyebb, legtisztább igazságait.” (Kecskés András)

A szerelem és az isteni szeretet egyformán a lelki békéhez vezeti. Béke, harmónia, tehát tökéletesség: ezt várja szerelmétől, és ezért könyörög vallásos verseiben. Kimutatható verseiben az aranymetszés tudatos és következetes alkalmazása.” (Nemeskürty István)

Nem tagadhatni, hogy mint az sas több apró madarak előtt, úgy ő minden magyar elméjek előtt az magyar nyelvnek dicsősége.” (Rimay János)

Az szerelem azért semmi nem egyéb, hanem egy igen nagy kívánság, mellyel igyekezünk nemcsak személyét, hanem minden jó kedvét is megnyerni annak, azkinek mindenek felett szolgálni, engedni s kedveskedni igyekezünk.

Bizonnyal esmérem rajtam most erejét,
Szívemben felgyulladt szerelemnek tüzét,
Sebesen égését,
Kit tűrök naponkint egy szép víg kegyesért.

Reménségem nincs már nékem,
ez földen éltemben senki szerelméhez,
Mert szerelmem, ki volt nékem,
az elfut előlem, semmiben sem kedvez.

Szerelmemnek de míg mindeddig
csak az sem volt jutalma,
Hogy valaha nékem kegyesen
vagy egy szót is szólt volna.

Most adá virágom nékem bokrétáját,
Magához hasonló szerelmes virágát,
Kiben violáját, kötötte rózsáját,
Úgy tetszik, hogy értem ebből ő akaratját.
Viola szép színe mutatja hívségét,
Rózsa piros volta hozzám nagy szerelmét,
Fejér rózsa penig mondja tiszta éltét.

Örömre fordít, ha szólít
magához édes szavával.
Boldogít, ha hozzá szorít,
ölelve gyönge karjával.

Én keserves szívem hozzá oly állandó,
Mint fenyőfa télben-nyárban maradandó,    
Nem té-tova hajló,
Nincsen dolgaimban semmi álnok háló.

Ez világ sem kell már nekem,      
Nálad nélkül, szép szerelmem.

Én bús szívem vidámsága,
Lelkem édes kívánsága, 
Te vagy minden boldogsága,
Véled Isten áldomása.

Mint szép virágok, fák meg nem újulhatnak
tavaszi harmat nélkül,
Akképpen örömem nem lehet, víg kedvem
nékem is nálad nélkül.

Júlia, életem, egyetlenegy lelkem,
ki egyedül bír vélem.
Ádjon az jó Isten néki egészséget,
víg és hosszú életet,
Mint mezők virággal, tündökljék sok jókkal,
áldja mindennel őtet.

Mint szép liliomszál, ha félbemetszve áll,
fejét földhöz bocsátja,
Úgy Célia feje vagyon lefiggesztve,
mert vagyon nagy bánatja,
Drágalátos könnye hull, mint gyöngy, görögve,
vagy mint tavasz harmatja.

********

Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókot könnyebbítő szele!
Te nyitod rózsákot meg illatozásra,
Néma fülemile torkát kiáltásra,
Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba.
Néked virágoznak bokrok, szép violák,
Folyó vizek, kutak csak néked tisztulnak,
Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak.

Gyümölcsöt vajon mely fa hozott,
Minekelőtte még meg nem virágozott?
Óh, nagy kerek kék ég, dicsőség, fényesség,
csillagok palotája,
Szép zölddel béborult, virágokkal újult,
jó illatú föld tája,
Csudákat nevelő, gályákat viselő
nagy tenger morotvája!

Óh, te bölcs természet, minden nagy szépséget
együvé így mint forralsz?

Idővel paloták, házak, erős várak,
városok elromolnak,
Nagy erő, vastagság, sok kincs, nagy gazdagság
idővel mind elmúlnak.

Vitézek, mi lehet ez széles föld felett
szebb dolog az végeknél?
Holott kikeletkor az sok szép madár szól,
kivel ember ugyan él.

Az jó hírért, névért s az szép tisztességért
ők mindent hátra hadnak,
Emberségről példát, vitézségről formát   
mindeneknek ők adnak.

Világon jobb sincs,
mint édes keserűvel.

Kivel mit gondolok? Hát, ha szegény vagyok is,
hadd éljek kedvemre!

Óh, én édes hazám, te jó Magyarország,
Ki keresztyénségnek viseled paizsát,
Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát,
Vitézlő oskola, immár Isten hozzád!

Ez világ minékünk, kiben mi most élünk,
vendégfogadó házunk,
Kiben, ha ma lakunk, vagy jót vagy bút látunk,
de holnap meg kimúlunk.
Azért azon légyünk, azmíg tart életünk,
légyen víg telünk-nyarunk!

********

Áldj meg minket, Úr Isten, az te jóvoltodból,
Világosíts meg minket irgalmasságodból
Orcád világosságával, lelked ajándékával,
Hogy éltünkben ez földön járjunk igazsággal!
Engedd meg ezt minékünk, kegyelmes Istenünk,
Hogy mindnyájan tégedet igazán esmérjünk,
Hadd az kicsiny hitünkkel együtt örvendezzünk,
Mikor megítélsz, Uram, kegyelmezz meg nékünk!

Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét,
Sok hitetlenségét, undok fertelmességét,
Töröld el rútságát, minden álnokságát,
Könnyebbítsd lelkem terhét!

Ments és vezess ki, Uram, az sok vészből,
Viselj gondot rólam, te árvád felől,
Ne szakadjak el tőled, Istenemtől,
Segélj, kiáltok csak hozzád egyedöl.

Csak tereád hadtam életemet, Uram!
valamely helyen járok,
Bátorságot, eszet, sok jó szerencséket
csak jóvoltodtól várok.

Kivel mit gondoljunk? Ha Isten jó urunk,
ő mindennel jól tehet.

Nincs már hová lennem, kegyelmes Istenem,
Mert körülvett éngem szörnyű veszedelem,
Segedelmem, légy mellettem, ne hágyj megszégyenednem!

Soksága bűnömnek rettegtet éngemet,
Csak irgalmasságod biztatja szívemet,
Siratván bűnömet, szívből óhajtom kegyelmességedet,
Én édes Istenem, ha elhagysz éngem, óh, hová légyek?

Add meg énnékem én reménségem szerint való jódot,
Áldd meg fejemet, ki bízik benned,
viseljed gondomot!

Adj már csendességet, lelki békességet,
mennybéli Úr!
Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet,
kit sok kín fúr!

Teremts ismét bennem, teremtő Istenem,
tiszta szívet kegyesen!

Végtelen irgalmú, óh, te nagy hatalmú
Isten, légy már kegyelmes!

Szép halmok, zöld ággal ékesült kis dombok,
Fák, kik különb-különb szép gyümölcsöt hoztok,
S füvek, kik gyönyörű szaggal illatoztok,
Sok színben öltöző, tündöklő virágok,
Berkekben, cserékben vadak, kik lakoztok,
Örökké az Úrnak nevét kiáltsátok!    

********

Az összeállítást készítette: Sümeginé dr. Tóth Piroska