A két előző babonás tilalomhoz (A -tatik, -tetik nem használtatik; Az -andó/-endő kerülendő?) hozzátehetjük ezt a harmadikat is, amely a saját lényegét szintén ilyen fifikásan fogalmazza meg. Ez is jó száz éve ütötte fel a fejét. Manapság már ritkán hallani ebben a formájában, de a nyelv különböző szintjein, főleg a hivatalosan fontoskodó regiszterben sok jel mutatja, hogy a régi babona keveset vesztett erejéből.

Hogy pontosan értsük, miről van szó, az autóbusz oldalára ragasztott tájékoztatót idézem néhány évvel ezelőttről: „A járműre történő felszálláshoz kérjük, az első ajtót vegyék igénybe.”

A közlés nyilván tökéletesen célt ért volna ilyen szöveggel is: „Felszállás az első ajtón”. Az effajta kacifántos, álságosan udvariaskodó szövegek egyre bosszantóbban terjednek a mindennapokban. De itt most igazán a mondat eleje tart igényt figyelmünkre: a járműre történő felszállás. És bizonyára felbukkan emlékezetünkben sok ilyen „történés”, amelyekről lépten-nyomon olvastunk vagy hallottunk már: a tanévre történő felkészülés, a betegekkel történő bánásmód, a futárral történő kézbesítés, az ünnepségre történő bevonulás és hasonlók. És alighanem hamar eszünkbe ötlik, mivel lehetne ezeket a közléseket természetessé tenni. Mivel? Hát persze, magával az eltiltott szóval!

A tanévre való felkészülés, a betegekkel való bánásmód, a futárral való kézbesítés, az ünnepségre való bevonulás – ezek a mondatok már nem zavarnak. Sokkal inkább így beszél a magyar ember. Nincs anya, aki arról panaszkodnék, hogy „megfájdult a fejem a kölykökkel történő veszkődésben”, igaz?

A kölykökkel való veszkődéssel már nincs baj, legalábbis nyelvi értelemben, de könnyen lehet, hogy anyuka másképp fejezi ki magát: „megfájdult a fejem, annyi vesződségem volt / annyit kellett vesződnöm a kölykeimmel”.

És ez bizony még természetesebb, még magyarosabb. Általában a „valós” mondatokon is mindig segíthet egy alárendelt tagmondat beiktatása. Az ünnepségre való bevonuláskor…  helyett így: Amikor az ünnepségre bevonultunk… vagy A betegekkel való bánásmód helyett Ahogy a betegekkel bánnak…

Spontán napi csevegésben szinte biztos, hogy mindenki az utóbbi megoldások valamelyikét használja, és csak valami speciális alkalommal (ha felszólal, cikket vagy jelentést ír) erőlteti magára a formális, hivatalos alakot, a valóval.

Ezt viszont nyugodtan megteheti, nem érdemes hallgatnia a babonára.

Tótfalusi István