Ezt ugyan sehol sem találjuk így megfogalmazva, a legtöbb magyarul beszélő mégis szoros szinonimának érzi őket, egymással felcserélhető két szónak, legalábbis erre vall több példa a beszélt és írott nyelvből.

Az valóban mindegy, hogy a saját háza vagy a maga háza; ami a magam érdeke, az a saját érdekem, nem igaz?

De igaz, ám ha belegondolunk, van köztük egy lényeges különbség: a saját melléknév, a maga viszont főnévi szerepű névmás, és ez az eltérés bizonyos helyzetekben igen fontos lehet.

Gyakran olvashatunk például ilyesmit: Izgatottan vetette össze a saját és az ellenfél pontszámait.

Akinek nem tompult el a nyelvi hallása, aligha meg nem érzi, hogy itt valami nem stimmel.

A saját és az ellenfél jól érezhetően nem olyan szópáros, mint mondjuk a partner és az ellenfél. Az utóbbiak mindketten főnevek, az első párosba viszont nem illik a saját, mert mint láttuk, melléknév.

Ide kell a maga!

A maga és az ellenfél pontszámait már nyugodtan vetheti össze a versenyző.

Ezt tudva könnyen segíthetünk a még sutább, de nem kevésbé élő, vagyis az életből ellesett mondaton: Mindig sokkal elnézőbbek vagyunk a saját, mint a mások hibáival szemben. A saját és a mások sem illik jobban egymáshoz, mint a saját és az ellenfél. Ebből következik, hogy a közös birtok, a hibáival nem illeszthető vissza a mondatba a saját mellé: „vagyunk a saját hibáival”?? A mondat tehát így szól helyesen: Mindig sokkal elnézőbbek vagyunk a magunk, mint a mások hibáival szemben.

A nehézségnek van egyébként más megoldása, amelybe még a saját is belefér: a birtokszót a mondat második feléből át kell helyezni az elsőbe. Így: …a saját hibáinkkal, mint a másokéival szemben. Ebbe a szerkezetbe aztán éppúgy szerepelhet a maga is: …a magunk hibáival, mint a másokéival szemben.

Tótfalusi István