Az interjú a Képmás Családmagazin 2008. novemberi számában jelent meg. Készítette: Zalka Katalin.

– Milyen tervekkel, küldetéstudattal indította el annak idején a kiadót?

– Egy évtizeddel ezelőtt kezdtük el a szótárkiadást, és első pillanattól kezdve tudtuk, hatalmas felelősség a magyar nyelv szavait leltározni. Hiszen a legnagyobb hungarikum a magyar nyelv. Ennek az ápolása, gondozása közös feladatunk, amit két módon lehet végezni. Egyrészről a nyelvtani szabályrendszerét grammatikákban kell újra meg újra leírni, másrészről ezt a csodálatos szókincset leltárkönyvekbe, szótárakba kell foglalni. Sajnos Trianon után megtorpant a magyar szótárirodalom. 1860-as években jelent meg az eddigi legnagyobb magyar szótár-vállalkozás, a Czuczor–Fogarasi szótár, amely 6 kötetben 122 ezer címszót tartalmaz. A két háború között ennek a nagyszerű munkának a folytatása elmaradt, nyilvánvalóan a trianoni csapás szellemi és gazdasági csonkítása következtében. Mind a mai napig a szótárirodalom is nyögi ezt a sérülést.

– A második világháború utáni időszakot mi jellemzi?

– Szerencsére a hatvanas években megjelentek a kétnyelvű akadémiai nagyszótárak, és 1959 és 1962 között napvilágot látott az 58 ezer szavas, hétkötetes Magyar Nyelv Értelmező Szótára. Ennek 1972-ben megjelent a szűkített egykötetes változata, és ez kicsit leporolva, felújítva 2000-ben újra kijött. Mára azonban már nagy értelmező szótár tekintetében megint el vagyunk maradva. Ezért fordulhat az elő, hogy bíróságokon rendszeresen szavak jelentésén vitatkoznak. Két hónappal ezelőtt szakértői véleményt kellett adnom arról, hogy mit jelent az, hogy ,,címlapsztori’’, és mi az értelme a "garantált minőségnek’’.

A karácsonyi cikkünkben olvasható: ”Natale con i tuoi, Pasqua con chi vuoi”. Vagyis a karácsonyt a szeretteiddel töltsd, a húsvétot meg azzal, akivel akarod. Nézzük is meg, hogyan töltik ezt az időszakot!

Fő vonulataiban a húsvét ünnepe nagyon hasonlít a miénkre, de van jó pár eltérés. A húsvétot 40 napos böjt előzi meg, melynek utolsó vasárnapját nem “barkaszenteléssel” zárják, hanem pálma- és olajfaágak megszenteltetésével. Ez a Domenica delle palme, azaz a “pálmák vasárnapja”. A családok a vasárnapi misére pálma- és olajfaágakkal érkeznek, melyet megszenteltetnek a szentmise alatt. Ez az eltérés földrajzi adottságokból ered, de az egyház számára a “lényege” ugyanaz: Így emlékezünk Jézus Jeruzsálembe való bevonulására.

Az olasz lányok nem festenek tojásokat, de szinte minden lakásban megtalálhatóak az ágakra aggatott díszes tojások, melyeket készen vásárolnak.

Március 9-én az Albertfalvi Közösségi Házban bemutatták Sümegh László legújabb könyvét, az Albertfalvi emlékképeket. Alább dr. Oláh Istvánnak a bemutatón elhangzott előadásának írásos változata olvasható.

Ajándék ez a nap, ajándék ez az este. Ünnep! Ok az ünneplésre. Három szempontból is.

Itt és most együtt van az alkotás, a könyv, az alkotó, a nyolcadik könyves szerző, és akinek ez az egész szól, akiért mindez van, a Tisztelt Olvasó!

Lectori Salutem! Üdvözlet az Olvasónak, akit egy nagyon fontos tulajdonság jellemez, az albertfalvaiság, s annak megtartó ereje, a lokálpatriotizmus. Ez a nemes érzés, érzet.

Jelen bejegyzésünk Murányi Gábor egy korábbi írásának újraközlése. A cikk eredeti megjelenési helye: Névjáték, Könyvhét (349. oldal), 2010-07-01.

Boldogult újdondász koromban az egyik legelső leckeként azt tanultam meg anyamesteremtől, Ember Máriától, hogy személynevekkel nem játszunk. Bármennyire adja is magát, hogy mondjuk – az egyszerűség kedvéért maradjunk az övénél – őt a „legemberségesebb ember”-ként említsem, vagy az „EMBER volt” kitétellel hajtsak fejet emléke előtt, ilyet magára adó újságíró, kultúrember nem tesz. Az effajta minősítés fordítva is tilos. Bármilyen megvetendő gazfickó viseli is a nevet, a rögvest adódó „embertelen Ember”-típusú szellemeskedések messzi ívben kerülendők, már ha az ember… stb… stb.

E leckét olyannyira megtanultam, hogy eddigi munkahelyeimen, a régi Magyar Nemzetnél, a Köztársaságnál, valamint a jelenleginél, a HVG-nél megmosolyognivaló puristaként tartottak, tartanak számon. S akkor most, tessék, a Családnevek enciklopédiája című kötetről írandó Lapmargóm élére a Névjáték címet választom. A „bűnbe” azonban a nyelvész szerző, Hajdú Mihály professzor csábított, amikor öt évtizednyi kutatómunkáját káprázatos tudástárba sűrítette össze. Hetek, pontosabban hónapok óta lapozgatom, olvasgatom A magyar nyelv kézikönyvei sorozatba illesztett, külcsínében is míves, tartós használatra szánt öt és félszázoldalas „lexikont”. Lubickolok a tengernyi információ között példaszerűen eligazító, a tudálékosságot mellőző szabatos, mégis könnyed mondatokban, s rég nem érzett lelkesedés és ámulat ragad magával a nyelvészet iránt.

2018. március 6-án a TINTA Könyvkiadó könyvbemutatót tartott a Józsa Judit Galériában. Alább Adamik Tamás egyetemi professzornak a bemutatón elhangzott, Chaim Perelman A retorika birodalma című könyvét méltató előadásának írásos változata olvasható.

A Tinta Könyvkiadó szép és illő formában jelentette meg Az ékesszólás kiskönyvtára sorozatban Chaim Perelman A retorika birodalma, Retorika és érvelés című könyvét. A kötet borítójának a színe jól illik A retorika birodalma címhez, mert a kék szín a messzeség és a végtelenség szimbóluma. Ugyanezt sugallja a cím ’birodalom’ szava is: a retorika tárgyköre, tartalma végtelenül gazdag és sokrétű, mint egy birodalom; ezért határozzák meg úgy a modern retorikusok, hogy multidiszciplináris tudomány; például az ókori retorika mint a legősibb tudomány magában foglalta a beszédtudományt, a dialektikát, a politikát, az etikát.

Ezt a szerves rendszert tette tönkre Peter Ramus, amikor 1555-ben kiadott Dialectique (Dialektika) című művében a retorika invencióját és diszpozícióját áttette a dialektikába, csak az elokúciót hagyta meg a retorikának. Tanítványa és barátja, Omer Talon ezt a leszűkített retorikát jelentette meg 1572-ben Kölnben, amely már csak a stílust tárgyalta. Újításaikat átvették a későbbi retorikusok. Dumarsais (1676–1756) már csak a trópusokkal foglalkozik Des tropes ou des différents sens (A trópusokról vagy a különböző jelentésekről) című könyvében, Fontanier (1768–1844) pedig csak az alakzatokkal Les figures du discours (A beszéd alakzatai) című munkájában. A liège-i mű csoport retorikusai a Rhétorique générale (Általános retorika, 1970) című kiadványukban strukturalista alapon vizsgálják a nyelvi normától (zéró fok) eltérő jelenségeket, amelyeket összefoglaló néven métaboles-nak (alakzatoknak) neveznek. Perelman ezen irányzat cáfolataként írta meg L’empire rhétorique, Rhétorique et argumentation című könyvét. A retorika birodalma címmel azt kívánta hangsúlyozni, hogy lehetetlenség általánosnak nevezni azt a retorikát, amely a klasszikus retorika öt nagy részéből – feltalálás (inventio), elrendezés (dispositio), stílus (elocutio), előadásmód (pronuntiatio) és emlékezőtehetség (memoria) – csak a stílust tárgyalja, de azt sem egészen, hanem csak egy részét, az alakzatok és a szóképek tanát.

2018. március 6-án a TINTA Könyvkiadó könyvbemutatót tartott a Józsa Judit Galériában. Alább Balázsi József Attilának a bemutatón elhangzott, Tótfalusi István Vámmentes gondolatok című könyvét méltató előadásának írásos változata olvasható.

Egy szállóige irodalmi eredete, szerzője vagy művelődéstörténeti forrása olyankor is kimutatható, ha nem közismert, de idézetjellege bizonyos fokig elhomályosul azáltal, hogy már régóta, széles körben használják. Gyakran az állandó egyszerű szókapcsolathoz, szóláshoz közeledik vagy közmondássá válik. A Shakespeare műveiből való idézeteket gyakran Shakespeare-közmondások címen adják ki.

Világszerte egyre-másra jelennek meg az idézetgyűjtemények. A korábban főleg irodalmi művekből és híres történelmi személyiségektől származó szállóigéket bemutató kiadványok mellett ma már ott sorakoznak a filmekből (James Bond), slágerszövegekből (Vlagyimir Viszockij) és hirdetésekből szárnyra kelt igék is.

Hazánkban az első szállóige-gyűjtemény Szirmay Antal Hungaria in parabolis című munkája 1804-ből. A szállóige kifejezést (a homéroszi ἔπεα πτερόεντα [epea pteroenta] átvételével) Georg Büchmann (1822–1884) német filológus vezette be Geflügelte Worte című, 1864-ben kiadott gyűjteményében. Az Odüsszeiá-ban a szárnyas szavakat szólt kifejezés 52-szer fordul elő. Ma ezt használja a német, skandináv és szláv frazeológia, míg az angol és a francia szakirodalom egyszerűen idézet-nek hívja. A kínai frazeológiában a versidézetek, szállóigék és aforizmák együtt alkotják a szujü (俗语 súyŭ ’köznyelvi kifejezés’) kategóriát.

A most bemutatandó 200 oldalas mű közvetlen folytatása Tótfalusi István 1998-ban megjelent könyvének, az Idegen idézetek szótárá-nak (Budapest, Anno Kiadó). A két kötet felépítése azonban gyökeresen eltérő: a 20 évvel ezelőttiben a szállóigék az eredeti alakok ábécérendjében követték egymást, míg a mostani kiadvány a magyar megfelelők szerint rendezi az anyagot. Eltér ez a válogatás a korábbitól abban is, hogy hiányoznak belőle a görög és latin szállóigék.

2018. március 6-án a TINTA Könyvkiadó könyvbemutatót tartott a Józsa Judit Galériában. Alább dr. Oláh Istvánnak a bemutatón elhangzott, Pelczéder Katalin Magyar gyümölcsnevek című könyvét méltató előadásának írásos változata olvasható.

A Magyar Gyümölcsnevek karcsú, alig 120 oldalas, de erőt, szellemi erőt és szaktudást sugárzó kötet. Bátorság kell méltatásához egy olyan (író) olvasó agrárius embernek, mint amilyennek magamat tartom. Mart Twain szellemes gondolata:

„a bátorság nem a félelem hiánya, hanem a félelem leküzdése valami fontosabb miatt.”

Ennek értelmében is kijelenthetem, Pelczéder Katalin könyve fontos mű. Igényes, elsősorban lingvisztikai, de több, multidiszciplináris munka. Szótörténeti, művelődéstörténeti kérdések átfogó taglalásával, nyelvi elemzéssel gazdagon a gyümölcsnevek szemantikai, szintaktikai, morfológiai jellemzőit ismerteti. Újdonságértékű didaktikai, módszertani úton. Több tudományterület művelői számára ad ismereteket és eligazítást.

Nem tagadom, a még nyomdameleg kis kötet átlapozásával rögtön asszociációs térben találtam magam, Petőfi Sándor figyelmeztetése (Ne fogjon senki könnyelműen...) és József Attila jól ismert sorai (dolgozni csak pontosan…) ötlöttek fel bennem. Saint Exupery, a szívvel látó ember gondolata is segített: „a megismerés nem részekre bontást jelent, hanem látást”.

Pelczéder Katalin Magyar gyümölcsnevek címmel megírt nyelvészeti könyvének tanulmányozása és olvasása kapcsán, néhány megközelítést osztok meg Önökkel.

Hogyan jelennek meg nyelvünkben a különböző divatszavak, milyen mintára jönnek létre, milyen előzményeik vannak és hogyan érdemes használni őket? Efféle kérdéseket járunk körül sorozatunkban, néhány divatos kifejezést megvizsgálva.

ADATHALÁSZAT

A halászat eredetileg halfogásra irányuló tevékenység, azonban sajátos formái is megjelentek. Az adathalászat is közéjük tartozik. Korunknak egyik legveszélyesebb internetes bűnözési formájáról van szó. Azt az eljárást nevezzük adathalászatnak, amikor egy csalónak a weboldala valamely ismert cég hivatalos oldalaként jelenik meg az internetezők előtt, és a csaló megpróbál bizonyos személyes adatokat (jelszó, azonosító, személyi szám, bankszámlaszám stb.) illetéktelenül megszerezni. A csaló általában e-mailt vagy azonnali üzenetet küld a címzettnek, és ebben ráveszi arra, hogy kövesse az üzenetben szereplő hivatkozást egy olyan weblapra, amely külsőleg szinte teljesen megegyezik az eredetivel. Ezért bizalmas adatokat olyan oldalakon nem szabad megadnunk, amelyek e-mailben érkeznek, vagy e-mailből elérhető linkről nyílnak. Az adathalászat az emberi bizalomra épít, ezért a bizalomra építő támadások egyik fajtájának tekinthető.

Az adathalászat főnév az angol phishing nyomán jött létre. Ez viszont a password harvesting fishing (’jelszóhalászat’) szókapcsolatból alkotott mozaikszó. Egyébként a phishing kiejtésében a ’halászat’ értelmű fishing szóra hasonlít.

Katonaélelmezésnek a hadsereg élelmezését nevezzük. E feladatot egykor a →markotányosok látták el, később a →kantinoknak is jelentős szerepe lett. A napi fejadagot →porciónak nevezték. A konzerv eredetileg a katonaélelmezés céljára készült, fontos ételkészítő eszköz volt a →gulyáságyú, s jellegzetes katonaétel volt a bableves (→cakompakk) és a →köménymagleves (zupa). A XIX. század végére alakultak ki a laktanyai, folyamatos ételkészítés feltételei, s a katonaélelmezést osztrák hagyományok uralták. Több, német eredetű vagy közvetetésű, élelmezéssel kapcsolatos magyar szó meghonosodását a katonaságnak köszönhetjük (pl. →cvibak, grenadírmars, komisz ’a katonaság számára készített (tárgy, élelem); katonakenyér’, →menázsi, →prófunt). A korabeli étrend fél évszázadon át alig változott. A reggeli rántott leves vagy feketekávé volt kenyérrel. Az ebéd levesből, húsból és főzelékből vagy tésztából állt. A vacsora kevés hússal vagy hús nélkül készült főzelék vagy tészta volt feketekávéval. 1949-től számítható a katonaélelmezés kalorikus (mennyiségi) kielégítettségi korszak, s az 1960-as évektől az étkeztetés gyakorlatát korszerű elvekre helyezték. Átfogóan, a hadsereg szükséges anyagi eszközökkel való ellátását (leszűkítve: élelmezés, ruházat, üzemanyag-ellátás) hadtápnak (még →trén), újabban a rezsimváltástól katonai logisztikának nevezik. – Bizonyos kevert italok eredetileg a brit hadiflotta védőitalai voltak, így a →grog és a pink gin (→gin).

Az alábbiakban a katonaélelmezés szókincsét szócikkekben feldolgozva mutatom be.

Chaïm Perelman

Az év elején jelent meg Chaïm Perelman könyve, A retorika birodalma a Tinta Könyvkiadónál. Ebből az alkalomból Adamikné Jászó Annával és Adamik Tamással beszélgetett Kiss Gábor, a kiadó igazgatója. (Az interjú korábban a konyv7.hu, illetve az olvassbele honlapján is megjelent.)

Ezt a könyvet Adamikné Jászó Anna ajánlotta kiadásra. Mit kell tudnunk a szerzőről?
Adamikné Jászó Anna A 20. század második felében a retorika megújult külföldön, nagyszerű művek születtek az USA-ban, és nagyszabású kutatómunka folyik a németországi Tübingenben. A legjelentősebb szerző mégis a lengyel származású Chaïm Perelman, aki jogot végzett, majd filozófiából doktorált, a Brüsszeli Szabad Egyetem filozófiaprofesszora lett. Az 1940-es évek végétől asszisztensével, Lucie Olbrechts-Tytecával tanulmányozta a jogi, etikai, politikai és egyéb érvelést, elsősorban az értékítéleteket. Számos tanulmányt jelentettek meg, végül 1958-ban közre adták Új retorika: értekezés az érvelésről (La nouvelle rhétorique: Traité de l’argumentation) című, korszakalkotó könyvüket A mű 729 oldal (!), van angol fordítása is. 1977-ben Perelman önállóan publikált egy rövid összefoglalást, aminek a magyar változatát tarthatjuk most a kezünkben. Ezt a francia eredetiből fordította dr. Major Hajnalka, első doktoranduszom. Kiváló, öt nyelvet jól ismerő tanárnő, a Retorika és szövegalkotás szerzője.

, első doktoranduszom. Kiváló, öt nyelvet jól ismerő tanárnő, a Retorika és szövegalkotás szerzője.

Adamikné Jászó Anna

Miért tartja fontosnak, hogy magyarul is olvasható legyen ez a mű?
Magyarországon még mindig sok az előítélet a retorikával kapcsolatban, többnyire azt hiszik – még tanárok is –, hogy csak beszédművelés. Kívánatos tehát, hogy e téren is felzárkózzunk a nyugati irányzatokhoz, megismerjünk egy olyan művet, amely a retorikát a filozófiához kapcsolja, s egész mélységében, összetettségében tárgyalja; bemutatja a klasszikus retorikának egész rendszerét, a 20. századi műveltségi szintnek és társadalmi igényeknek megfelelően. Mondhatnánk azt is, hogy megújítja a klasszikus retorikát. Ezért kapta Perelman „a 20. század Arisztotelésze” címet.