Március 9-én az Albertfalvi Közösségi Házban bemutatták Sümegh László legújabb könyvét, az Albertfalvi emlékképeket. Alább dr. Oláh Istvánnak a bemutatón elhangzott előadásának írásos változata olvasható.

Ajándék ez a nap, ajándék ez az este. Ünnep! Ok az ünneplésre. Három szempontból is.

Itt és most együtt van az alkotás, a könyv, az alkotó, a nyolcadik könyves szerző, és akinek ez az egész szól, akiért mindez van, a Tisztelt Olvasó!

Lectori Salutem! Üdvözlet az Olvasónak, akit egy nagyon fontos tulajdonság jellemez, az albertfalvaiság, s annak megtartó ereje, a lokálpatriotizmus. Ez a nemes érzés, érzet.

Fotó: Gere Tibor

Abban a reményben fogalmazok így és szólítom meg az ünnepség résztvevőit, az ünneplőket és az ünnepeltet, hogy sokan Önök közül potenciális olvasók, az Albertfalvi emlékképek című könyv olvasói lesznek.

„Csak eszednek és lelkednek olvasás útján nyert kincse jelenti az igazi gazdagságot, mert ez nem vész el és nem hagy el soha.”

Leonardo da Vinci (1452–1519) ma is figyelmet érdemlő szép gondolatával köszöntöm Önöket. Köszöntöm a nyolckötetes, könyvíró Sümegh Lászlót, a könyvet közreadó Tinta Kiadót, vezetőjét, az albertfalvai illetőségű Kiss Gábort és a Tinta Törzsasztal Baráti Társaság jelen lévő tagjait.

A szerzőről: Sümegh László gazdag tapasztalattal rendelkező, sokirányú érdeklődésű könyvíró, tud egyet s mást az életről. Albertfalvaisága, a határozott identitástudata teszi Őt ízig-vérig lokálpatriótává. Úgy él és alkot, ahogy a közismert mondás fogalmazza: „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!”

Mi az elkötelezett Sümegh László titka? Mert elkötelezett emberről van szó. Megválaszolni nem, de megközelíteni megpróbálom a kérdést.

Oláh István méltatja a könyvet (Fotó: Gere Tibor)

Nem tudom, találkozott-e Sümegh László Ella Grasso, a neves amerikai kormányzó (Connecticut) szenátor nevével, aki azt mondta: „Ott virulj, ahová születtél!” Ha igen, ha nem, Sümegh László ezt a felszólítást megvalósította és megvalósítja ma is.

Azt is magáénak vallhatja, amit Tamási Áron olyan szépen fogalmazott: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Tudja, tudhatja, mert minden porcikájában képviseli: „Az ember szíve mélyén oda való, ahová született.” Amit Ő megír, az hiteles, értékmentés, értékteremtés is egyben, a „szó elszáll, az írás megmarad”, verba volant, scripta manent törvénye értelmében. Az vezérli, hogy a tények önmaguktól nem beszélnek, beszélnünk kell helyettük. Példás, ahogy kötetével kezet nyújt az albertfalviaknak.

Mint ahogy ez a pár sor is Albert Camus-től, ami ezt a gesztust jellemzi: „kezet csak megfogni szabad, Elveszíteni vétek, Ellökni átok. Egymásba simuló kezek tartják össze az Eget, s a Világot”, s hozzáteszem; az albertfalvaiságot.

A szerző, Sümegh László (Fotó: Gere Tibor)

Sümegh László nyolcadik kötetében a novellafüzérnek is felfogható történetek, történések hűen tükrözik a szerző személyiségét, könyvírói küldetését. Megtalált hivatása, könyvíró és örök tanár, tisztes polgári foglalkozása, a gimnáziumi igazgató mellett.

A közölt írások közül önkényesen kiválasztva a Kitörés és az Egyszer lenn, egyszer fenn..., a Sümegh család 175 évére visszatekintő története érintett meg különösen.

Szent Ágostontól ered a felszólítás „Tolle et lege”! Vedd és olvasd! Vedd meg ezt a könyvet, olvasd, olvasgasd, ha albertfalvai akarsz maradni, vagy azzá akarsz válni.

A közölt történetek összevethetők Lao Ce kínai bölcselő okos figyelmeztetésével, ami a XXI. század emberének is szól: „nincs nagyobb csapás, mint az elegendőt nem ismerni, se nagyobb veszély, mint szerzésre törekedni.” Ahogy elnézem korunk emberét, a veszély napjainkban fokozott. A kesernyés Egyszer lenn, egyszer fenn családtörténet, a Kék madárral kapcsolatos: ismerjük, mégis rendre figyelmen kívül hagyjuk. „A Kék madarat nem kell távoli országokban keresni. A Kék madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást, örülünk az élet legkisebb ajándékainak, de mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük a mások örömét. Mert a Kék madár, maga a boldogság és kalitkája az emberi szív” (Maetelinck).

A szerző dedikálja a művét (Fotó: Gere Tibor)

itől igazak, hitelesek még Sümegh László történetei? Sümegh László, belső parancs szerint dolgozik, ír, alkot. Ez a szeretet! Nálam sokkal szebben és jobban írja meg Kahlil Gibran. A Próféta szavai a következők: „Ha pedig szeretettel dolgoztok, önmagatokat összefűzitek önmagatokkal, egymással és Istennel. És az életet munkálkodással szeretni azt jelenti, hogy meghitt ismerősötök az élet legbensőbb titka. És amíg munkálkodtok, igazán szeretitek az életet. Ha dolgoztok, beteljesíttek egy darabkát a föld legmesszibb álmaiból, azt a darabkát, melyet rátok szabtak, mikor az álom megszületett.”

Egy szellemes megközelítés szerint ünnep csak akkor van, ha vannak hétköznapok! Az ünnepnek csak akkor van méltósága, ha a hétköznapoknak is van méltóságuk. A könyvírás alkotási folyamat, a könyv születéséig számos akadályon kell keresztüljutnia a könyv szerzőjének, a kiadásban közreműködőknek. Úgynevezett jéghegy típusú feladat. A könyv létrejöttekor csak 1/9 rész látszik, érzékelhető, olvasható, 8/9 rész – anyaggyűjtés, forrásmunkák, írásvariációk, lektorálás, szerkesztés, korrekciók stb. – háttérben marad. Sziszifuszi erőfeszítést igényel, de az egyes műveleteknek, van méltóságuk.

Perbál, 2018. 3. 9.

Oláh István