2018. március 6-án a TINTA Könyvkiadó könyvbemutatót tartott a Józsa Judit Galériában. Alább Adamik Tamás egyetemi professzornak a bemutatón elhangzott, Chaim Perelman A retorika birodalma című könyvét méltató előadásának írásos változata olvasható.

A Tinta Könyvkiadó szép és illő formában jelentette meg Az ékesszólás kiskönyvtára sorozatban Chaim Perelman A retorika birodalma, Retorika és érvelés című könyvét. A kötet borítójának a színe jól illik A retorika birodalma címhez, mert a kék szín a messzeség és a végtelenség szimbóluma. Ugyanezt sugallja a cím ’birodalom’ szava is: a retorika tárgyköre, tartalma végtelenül gazdag és sokrétű, mint egy birodalom; ezért határozzák meg úgy a modern retorikusok, hogy multidiszciplináris tudomány; például az ókori retorika mint a legősibb tudomány magában foglalta a beszédtudományt, a dialektikát, a politikát, az etikát.

Ezt a szerves rendszert tette tönkre Peter Ramus, amikor 1555-ben kiadott Dialectique (Dialektika) című művében a retorika invencióját és diszpozícióját áttette a dialektikába, csak az elokúciót hagyta meg a retorikának. Tanítványa és barátja, Omer Talon ezt a leszűkített retorikát jelentette meg 1572-ben Kölnben, amely már csak a stílust tárgyalta. Újításaikat átvették a későbbi retorikusok. Dumarsais (1676–1756) már csak a trópusokkal foglalkozik Des tropes ou des différents sens (A trópusokról vagy a különböző jelentésekről) című könyvében, Fontanier (1768–1844) pedig csak az alakzatokkal Les figures du discours (A beszéd alakzatai) című munkájában. A liège-i mű csoport retorikusai a Rhétorique générale (Általános retorika, 1970) című kiadványukban strukturalista alapon vizsgálják a nyelvi normától (zéró fok) eltérő jelenségeket, amelyeket összefoglaló néven métaboles-nak (alakzatoknak) neveznek. Perelman ezen irányzat cáfolataként írta meg L’empire rhétorique, Rhétorique et argumentation című könyvét. A retorika birodalma címmel azt kívánta hangsúlyozni, hogy lehetetlenség általánosnak nevezni azt a retorikát, amely a klasszikus retorika öt nagy részéből – feltalálás (inventio), elrendezés (dispositio), stílus (elocutio), előadásmód (pronuntiatio) és emlékezőtehetség (memoria) – csak a stílust tárgyalja, de azt sem egészen, hanem csak egy részét, az alakzatok és a szóképek tanát.

Adamik Tamás

A Retorika és érvelés alcím azt emeli ki, hogy a beszéddel vele jár az érvelés. Perelman ugyanis asszisztensével, Lucie Olbrechts-Tytecával hosszú évekig kutatta az igazságot és a vele kapcsolatos értékítéletet. Ez a kitartó munka ahhoz a felfedezéssel bíró eredményhez vezetett, hogy az értékítéleteknek nincs külön logikájuk. Amit kerestek, az már nagyon régen kifejlődött egy mára már elfelejtett és félreértett tudományban, a retorikában, „a meggyőzés és a rábeszélés ókori mesterségében”. Így jutottak el Arisztotelészhez. Az ő műveit tanulmányozva ráébredtek arra, hogy Arisztotelész két logikát dolgozott ki. Az egyik a formális logika, amelynek tárgya az igazság; ezt az Első és Második analitikában írta le. Ez a tudományos bizonyítás, amely műveleteket végez és személytelen. A másik a dialektikus logika, amelynek tárgya a vélemény; ezt is kidolgozta, mégpedig három művében: a Topikában, a Szofisztikus cáfolatokban és a Rétorikában. A dialektikában és a retorikában az a közös, hogy mindkettő a valószínűség alapján érvel. Abban viszont eltérnek egymástól, hogy ez az érvelés a dialektikában kevés ember között zajlik a dialógus formájában. A retorikában viszont egy ember, a szónok beszél több-kevesebb emberhez, olykor tömeghez, rövidebb-hosszabb folyamatos beszéd formájában a meggyőzés szándékával.

Chaim Perelman: A retorika birodalma. Retorika és érvelés

A retorika birodalma egy szerzői előszóból és tizennégy fejezetből áll. Az előszó a könyv keletkezésének okát magyarázza el, az első és a tizennegyedik fejezet az elméleti alapvetést tartalmazza, keretként fogja össze az érvelést tárgyaló belső fejezeteket. Perelman új retorikájában a meggyőző diskurzus érvei nem formálisak, hanem olyanok, amelyeknek célja elérni a tétellel való egyetértést. Az érvelés mindig személyes, és a hallgatóság premisszáihoz és értékrendjéhez igazodik. A 6. fejezetben (Az argumentatív technikák) vázolja fel Perelman az érvek rendszerét. Összekapcsoló (asszociatív) és szétválasztó (disszociatív) érveket különböztet meg. Az asszociatív érvelésben átvisszük a premisszákkal való egyetértést a konklúzióra, a disszociatív érvelésben szétválasztjuk az elemeket. Az asszociatív érvelésben vannak kvázilogikai érvek, a valóság szerkezetén alapuló érvek és a valóság szerkezetét megalapozó érvek.

„Mindazok, akik hisznek az egymással szemben álló különféle megoldási lehetőségek esetén a – tanácsadást vagy vitát követő – észszerű választás létezésében, nem mondhatnak le az új retorika által bemutatott érveléselméletről, ha szeretnék teljesen megérteni a használt intellektuális módszereket” (23. o.)

Adamik Tamás