Hogyan jelennek meg nyelvünkben a különböző divatszavak, milyen mintára jönnek létre, milyen előzményeik vannak és hogyan érdemes használni őket? Efféle kérdéseket járunk körül sorozatunkban, néhány divatos kifejezést megvizsgálva.

ADATHALÁSZAT

A halászat eredetileg halfogásra irányuló tevékenység, azonban sajátos formái is megjelentek. Az adathalászat is közéjük tartozik. Korunknak egyik legveszélyesebb internetes bűnözési formájáról van szó. Azt az eljárást nevezzük adathalászatnak, amikor egy csalónak a weboldala valamely ismert cég hivatalos oldalaként jelenik meg az internetezők előtt, és a csaló megpróbál bizonyos személyes adatokat (jelszó, azonosító, személyi szám, bankszámlaszám stb.) illetéktelenül megszerezni. A csaló általában e-mailt vagy azonnali üzenetet küld a címzettnek, és ebben ráveszi arra, hogy kövesse az üzenetben szereplő hivatkozást egy olyan weblapra, amely külsőleg szinte teljesen megegyezik az eredetivel. Ezért bizalmas adatokat olyan oldalakon nem szabad megadnunk, amelyek e-mailben érkeznek, vagy e-mailből elérhető linkről nyílnak. Az adathalászat az emberi bizalomra épít, ezért a bizalomra építő támadások egyik fajtájának tekinthető.

Az adathalászat főnév az angol phishing nyomán jött létre. Ez viszont a password harvesting fishing (’jelszóhalászat’) szókapcsolatból alkotott mozaikszó. Egyébként a phishing kiejtésében a ’halászat’ értelmű fishing szóra hasonlít.

Az efféle támadások elleni személyes védelem alapjai megtalálhatók az ismert böngészőkben, úgyhogy a gyanús weboldalak meglátogatásakor a biztonsági csomagokból ismert adathalászat-szűrő vészjelzést ad. Az Internet Explorer, az Opera és a Firefox felveszi a harcot az adathalászok ellen. Hogyha aktivizáljuk az ilyen védelmet, a böngészők ellenőrzik az előhívott oldalakat. Ezt elősegíti a megbízható oldalak fehérlistája és az ismert adathalász-oldalak feketelistája. Mivel folyamatosan újabb és újabb adathalász-oldalak jelennek meg a hálózaton, nem árt frissíteni ezeket a listákat. A Firefox ezen a területen együttműködik a Google-val, a kérdéses URL-t a keresőgép szervere ellenőrzi. Az Internet Explorerrel szemben a Firefox esetén ez a szolgáltatás kikapcsolható, vagy bekapcsolt állapot esetén választható, hogy a böngésző a helyi adatbázist ellenőrizze-e, vagy a Google szerverét használja. A böngészők csak az így engedélyezett, biztonságos oldalakat jelenítik meg a címsorban.

A bankok és más szolgáltatók is igyekeznek elhárítani az adathalászok támadásait, mindinkább új biztonságtechnológiákkal vértezik fel magukat. Magyarországon a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete nagyszabású tájékoztató akciót indított az esetleges adathalász támadások kiküszöbölésére.

AEROBIK

Divatszóként került a magyarba néhány évvel ezelőtt az aerobik. Olyan tornagyakorlatokat jelöl, amelyet nők végeznek tarka, testhezálló öltözékben, zenei aláfestéssel abból a célból, hogy jó alakúak, szép megjelenésűek legyenek. Újabban már játékos gyermek-aerobikot is szerveznek.

Noha görög szóelemeket lehet felismerni benne (aér = levegő, biosz = él), voltaképpen angol eredetű szó. Tapadással jöhetett létre az aerobic exercises (’levegőt igénylő gyakorlatok’) vagy aerobic gymnastics (’levegőt igénylő torna’) vagy aerobic gymnastic exercises (’levegőt igénylő tornagyakorlatok’) szókapcsolatból. Maga az aerobic melléknév a magyarban már korábbról ismert aerob szónak felel meg (’a levegő oxigénjének jelenlétét igénylő’), mivel a szóban forgó sajátos jelentése nem a magyarban született meg, nem beszélhetünk aerob tornáról, legfeljebb ritmikus légzésgyakorlatokról. Kemény Gábor szerint tánctornának is el lehetett volna nevezni az aerobikot. Mindenesetre maradt az aerobik (vagy némelyek kiejtésében: erobik).

Egy szépségverseny résztvevője nyilatkozta: „Rendszeresen aerobikozom és fitneszezem”. Az aerobik főnévből képzett aerobikozik ige már polgárjogot nyert a szóhasználatban, míg a fitneszezik szó még teljesen szokatlan. Az aerobikozik ige helyett olykor az aerobikol jelenik meg. Efféle kettősség a sízik és a síel esetében is megfigyelhető.

Az aero- szóelem viszonylag sok összetételben megjelenik. Az efféle szavak nagyjából két csoportba sorolhatók. Az egyikbe azok tartoznak, amelyekben az aero- előtag az utótagnak a levegővel vagy egyéb légnemű anyagokkal való kapcsolatát fejezi ki: aerobiózis, aerodinamika, aerofágia, aerofóbia, aerofon, aerofor, aerológia, aeromechanika, aerométer, aerometria, aeromotor, aeroszol, aeroszolterápia, aerosztatika, aerotaxis, aeroterápia, aerotermokémia, aerotropizmus stb. A másik csoport nem tudományos szavakat ölel fel, hanem a repüléssel összefüggőket, bennük az előtag jelentése ’légi, repülési’: aerobusz, aerocar, aerodrom, aerodyne, aeroelasztikus, aerofotográfia, aerofotogrammetria, aerogram, aeronauta, aeroplán, aeroport, aerotechnika stb. Olyan szó is akad, amely kívül marad ezeken a csoportokon, pl. az aerolit (amely főleg szilikátásványokból álló meteorkövet jelöl).

PAPARAZZÓ

Képes magazinokban találkozhatunk ezzel a szóval. Különösen akkor bukkant fel gyakrabban, amikor Diana hercegnő tragikus balesetben életét vesztette. Az esettel kapcsolatos írások többek között a paparazzókat teszik felelőssé a halálos balesetért. Ezek ugyanis szinte üldözőbe vették azt a gépkocsit, amelyben Diana ült. Nyilván legalább ugyanekkora súllyal esik a latba az a körülmény, hogy a hercegnő alkalmi sofőrje, Henri Pau részeg volt, vérében a megengedettnél négyszer több alkoholt találtak.

Az olasz eredetű paparazzó főnév olyan fotóriportert jelöl, aki kitartóan, gyakran rejtve kísér valamely sztárt vagy más ismert személyiséget, és váratlanul lefényképezi, olykor kellemetlen helyzetekben is, hogy ezeket a felvételeket jó pénzért valamely szerkesztőségnek eladja. A szó eredetileg olasz személynév. Annak a lesifotósnak, aki Az édes élet (La Dolce Vita) című Fellini-filmben szerepel, történetesen Paparazzo a neve. Az olyan képet, amelyet paparazzó készített, paparazzi-képnek nevezik. Voltaképpen fölösleges idegen szóval állunk szemben, a paparazzó helyett a lesifotóst is használhatjuk, amely a lesipuskás analógiájára jött létre. A lesipuskás orvvadászra, illetve rendszerint leshelyről kényelmesen vadászó személyre utal a vadászok szóhasználatában, a tréfás beszédben pedig olyan emberre mondják, aki nem vállalja a küzdelmet, a kockázatot, hanem csak a kedvező alkalmat lesi, illetve igyekszik kihasználni. A fotós ugyan bizalmas stílusminősítésű szó, de eléggé sokoldalú, ugyanis főnévként egyaránt vonatkozhat amatőrre (vagyis műkedvelő fényképészre), hivatásos fényképészre (régiesen fotográfusra) és fotóriporterre (azaz olyan hírlaptudósítóra, aki az újságok számára fényképeket készít).

Ami pedig a jelenséget (a lesifotózást) illeti, nyilván küzdeni kell ellene, hiszen a hírességeknek is ugyanolyan joguk van magánéletre, mint bárki másnak. Az erőszakos fényképészeket felelősségre kell vonni, és a lapokat, amelyek lopva készített képeket tesznek közzé, meg kell büntetni. 

Molnár Csikós László

Az írás eredeti megjelenésének helye: Molnár Csikós László: Divatszavak. 222 újszerű szó és szójelentés részletes magyarázata, TINTA Könyvkiadó, Budapest, 2009.