Mindenki, aki csak egy keveset is járt már szülőfalujának határán túl, tapasztalhatta, hogy bár a szomszédos falvak lakóinak beszéde általában nagyon hasonló, többnyire mégis van köztük némi különbség: egy kissé másképpen ejtenek egy-egy szót, másképpen neveznek megy egy-egy tárgyat. Aki pedig már nagyobb területeket is bejárt, bizonyára azt is tudja, hogy az egymástól távolabb fekvő települések lakóinak nyelve között növekednek ugyan a különbségek, de nem annyira, hogy akár a záhonyi és a szentgotthárdi, vagy a hegyeshalmi és a lökösházi magyarok minden különösebb nehézség nélkül meg ne értenék egymást.

Hogyan keletkeztek a különböző nyelvjárások?

A mai nyelvben tehát vannak bizonyos nyelvjárási különbségek, de voltak ilyenek évszázadokkal ezelőtt is, amint ezt a XV–XVI. századból ránk maradt szövegek hitelesen bizonyítják. Valószínűleg mindenkit érdekel, hogy mivel magyarázhatók ezek a különbségek. Nyelvjárásaink kialakulásának kétségtelenül társadalmi oka van, s ez elsősorban a honfoglaló magyarság törzsi szervezetében keresendő. Ezek a törzsek a honfoglalás előtt meglehetősen laza kapcsolatban voltak egymással, s így nyelvük nem teljesen azonos módon fejlődött: különbségek keletkezhettek egyrészt olyan közös szavak kiejtésében, amelyek minden törzs nyelvében megvoltak (pl. mai szem szavunkat egyik törzs szimnek, a másik szümnek ejtette), másrészt az újonnan megismert tárgyakat, fogalmakat más-más szóval nevezhették meg. Ezek a különbségek megmaradtak a honfoglalás után is, hisz az egyes törzsek más-más területeket szálltak meg. A letelepedés utáni állapotok, a hűbéri szétdaraboltság, az akkori közlekedési viszonyok, az egymástól távolabb lakó törzsek szoros kapcsolatának hiánya szintén kedvezett a nyelvjárási különbségek erősödésének, s elősegítette ezt még az is, hogy az egyes törzsekbe különböző népelemek olvadtak be. A háborúk, különösen pedig a tatár–török hódítás, az ezzel kapcsolatos népmozgalmak, telepítések pedig nagymérvű keveredést idéztek elő a nyelvjárásokban, megváltoztatták határaikat. Ilyen irányban hatott a közlekedés, ipar fejlődése is. Mindezek következményeképpen, bár nyelvjárásokról ma is beszélhetünk, az egyes nyelvjárások határát általában igen nehéz kijelölni, s nem lehet egy-egy vonallal meghúzni, úgy, mint pl. a megye- vagy az országhatárokat.

Hét hazai nyelvjárásterület egy-egy kisebb része átnyúlik határainkon, három pedig egészében Romániában van

„Vannak, akik morognak, mert a rózsáknak töviseik vannak. Én hálás vagyok, hogy a tövisek közt rózsák is nyílnak.” (Alphonse Karr)

A hála Spinoza definíciója szerint: „a szeretetnek az a vágya vagy törekvése, hogy aki a szeretet hasonló indulatából velünk jót tett, azzal mi is jót tenni iparkodunk”. A hála érzelmi mozzanata az, hogy viszonozzuk azt a jóindulatot, amelyet tapasztaltunk. Akarati eleme pedig, minthogy ez a jóindulat tettekben nyilvánult meg, a jótéteményt is így szeretnénk viszonozni. A hála gyakorlása segít, hogy előtérbe helyezzük a pozitív élményeinket a negatívakkal szemben. Mindnyájan jobbára a negatív dolgokra koncentrálunk, noha ezzel fönntartjuk a frusztrációt és az elégedetlenséget. A hála révén azonban lehető legnagyobb elégedettséget élhetjük meg mindennapjainkban. Abban is segít, hogy az élményeinket ne mások életének tükrében éljük meg. Mások megnyilvánulásai csupán a csillogó felszínt mutatják. Ám ha azzal foglalkozunk, hogy mi az, ami értékes a saját életünkben, amiért hálásak vagyunk, amit becsülünk, akkor kevésbé lesz jelentős a hasonlítgatás mások minőségével. A negatív érzéseket, mint a harag, irigység, félelem, bűntudat, megbánás vagy a keserűség, olykor különös jelentőséggel éljük meg. A hála segít ezeket úgy háttérbe szorítani, hogy valami kellemeset tesz a helyükbe, így támogatva a harmónia visszaszerzését. A hála megakadályoz abban, hogy a pozitívumokat magától értetődőnek vegyük. Ha hálásak vagyunk, tudatosítjuk magunkban, hogy valami értékeset kaptunk. Ha ez nem történik meg, csökken az örömszintünk. A hála javítja a baráti, családi, ismerősi és párkapcsolatainkat is, hiszen általa közelebb érezhetjük magunkat az emberekhez, ezzel javítva életünk minőségén. A hála megélése erősíti az önértékelést és az önbizalmat. Ha fölismerjük, hogy mennyien tesznek értünk, milyen sok jó történik velünk, akkor magabiztosabbá válhatunk. Értékeljük a sikereinket, és azt is, ha mások értékelnek. A hálaérzet és kifejezése segít, hogy megbirkózzunk az elénk gördülő akadályokkal, lássuk meg a rosszban is a jót, így könnyebben juthatunk túl a nehéz helyzeteken. Kutatások is bizonyítják, hogy még a rossz emlékeink is ritkábban törnek elő, ha tudatosan törekszünk a hála átélésére, elmélyítésére.

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 91. évf. 1967., 72–73. oldal.

Minden hivatásszerűen írással foglalkozó ember, hivatali vagy irodai dolgozó jól ismeri ezt az apró jószágot. Az ÉrtSz. szerint „Rugalmas drótból készült, elnyújtott O-alakú kapocs, amelynek kettős hajlata két v. több papírlap egybefogására alkalmas.” Számon tartják nagy kétnyelvű szótáraink is, a Hadrovics és Gáldi-féle magyar–orosz (1952); az Országh-féle magyar–angol (1953), Halász Előd magyar–német szótára (1957), az Eckhardt-féle magyar–francia (1958) és Koltay-Kastner magyar–olasz szótára (1963). Ezeknél régebbi vagy éppen a háború előtti adatot szótárainkban nem találni. Pedig a szó nyelvünkben már mintegy negyven esztendeje él.

Kazinczy egyhelyt így kommentál egy szót: „Lebel.[1] – Ennél szebb szavunk azoknak számában a’ mellyeket Neológjaink csináltak, talán nincsen.” – A nyelvújítás író-vezére máshol is érzékeny füllel ügyelt a régi és az új magyar szavak szépségére. Ez a kérdés azóta is sok írót, nyelvészt és egyszerű beszélőt foglalkoztat.

De mi lehet szép egy szóban? – A szó hangteste, jelentéstartalma és hangulati velejárói közül esetről esetre másik és másik nyerheti meg a tetszésünket – de csak akkor, ha az egész szó összhangban van önmagával. Hiába hangzik jól a fülolaj, hiába található e szóban a magán- és mássalhangzók ritmikus váltakozása és bizonyos dallamosság, a „fül” és az „olaj” jelentéstartalma meg a higiénia hangulati velejárói nem kedveznek az egész szó és értékelés számára. (Természetesen, aki nem tud magyarul, annak talán épp ez a szavunk tetszhet meg.)

Fülolaj szavunkat legfeljebb a külföldiek hallják szépnek

A jelentéstartalmat sok szállal befonják a hangulati velejárók. S hiába „kellemes” hangzású a galád, a csalamádé meg a csicsóka, hangulatuk miatt már eleve kiesnek a versenyből; hát még a különben sem kedvező hatású hangtestű gúny, kosz, eves, rohadt, izzad, köpköd stb.

„Az ég kékségében az örökös tisztaság szent törvényét látom, s a tovaszálló gondoskodó szeretetet, mely éltet bennünket tisztító esőkkel. A szélben az Ő szent leheletét érzem, mely naponta tisztára mossa a lelkemet a szenny kísértéseitől.” (Wass Albert)

Fodor Ákos:

A jég meg az ég
szikrázva simul össze,
a szél se beszél:
por-hóval kergetődzve játszanak
– mert szabad...
E fényes-boldog pusztaságban nincs hazug szó: tisztaság van;
senki se kényszerít, senki se tiltja, hogy válassz,
itt te vagy a kérdés, és csak te lehetsz a válasz!

Tiszta hó

Mit jelent legegyszerűbben a tisztaság? Ha a korábbi századok higiéniai hiányait idézzük föl, látjuk a fizikailag szükségszerűt: Louis Pasteur és mások cáfolhatatlanul bizonyították a betegségek és a baktériumok, illetve a tisztaság között lévő kapcsolatot. Magától értetődő a közmondás igazsága is: „A tisztaság fél egészség”. Az első intézkedések közé tartozott a szeméthegyek eltávolítása az utcákról, a mosakodás kultúrájának terjedése. Érdekes apróságok: már nem várták el a tanúktól a bíróságokon, hogy megcsókolják a Bibliát, és sikerült véget vetni annak a szokásnak is, hogy kihelyezzenek egy közös ivópoharat az iskolákban és a vasútállomásokon. Még arra is erőfeszítést tettek, hogy az úrvacsorák alkalmából használt egyetlen kehely helyett mindenkinek legyen saját pohara. Később a tudományok eredményei áthatották a mindennapokat, ma is az emberi kultúra alapkövetelménye a fizikai, környezeti rend, a testi higiénia számtalan szempontból. A Víz Világhetét 1991 óta rendezik meg, rámutatva a vízkészletek és a víztakarékosság fontosságára. Döbbenetes adat, hogy a szennyezett víz miatt többen halnak meg, mint erőszakos cselekmények – köztük a háborúk – következtében. A világon közel 663 millió ember nem jut tiszta ivóvízhez.

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 91. évf. 1967., 359. oldal.

Folyóiratunk ez évi 76. lapján Zsoldos Jenő megállapította, hogy téves volna – ahogy eddig történt – e szó megalkotását Toldy Ferencnek tulajdonítani. Cikkében kimutatta, hogy a jeremiád szóval a Pesti Hírlap már 1841-ben élt, s azóta egyre gyakrabban fordul elő sajtónk nyelvében. Zsoldos cikke után is tovább kísért az a téves látszat, mintha a jeremiád szó ’hosszas panaszkodás’ jelentésben a magyar nyelvben született volna meg, habár idegen elemekből. Erről annál kevésbé lehet szó, mivel már legkorábbi idegen-szavak szótáraink is mint idegen szót közlik. Így Kunoss Endre Gyalulata (1835) az 53. lapon (jeremiade: siránkozó-versek; sirámlatok), az 1846-ban névtelenül közzétett Idegenszótár a 115. lapon (jeremiade, fr. panasz), Forstinger János 1853-ban kiadott Idegen szavakat magyarázó kézi-könyve az 573. hasábon (jeremiade, gyászdal), és így tovább.

Michelangelo festménye a Sixtus-kápolnában Jeremiás prófétáról

Sok szavunk eredetének nyomozása van olyan izgalmas és érdekes, mint bármely detektívregény. A szófejtő tudós és a mesterdetektív munkája annyiban is hasonlít egymáshoz, hogy jó szándékú laikusok mindegyik mesterségbe sokszor belekontárkodnak. Így azután se szeri, se száma a Sherlock Holmes babérjaira pályázó magándetektíveknek meg a botcsinálta etimológusoknak. Pedig egyik szakma sem tartozik a könnyűszerrel elsajátíthatók közé. A szófejtéssel foglalkozó nyelvésznek legalább annyit kell tudnia, ha nem többet, mint a maga szakmájában kiváló mesterdetektívnek. Alapos nyelvészeti, nyelvtörténeti, hangtani, jelentéstani, művelődéstörténeti, néprajzi tudás, kiterjedt nyelvismeret nélkül a szavak eredetének nyomozásában vajmi kevés eredményt lehet elérni.

A magyar szavak eredetének kutatása közben számos érdekes művelődéstörténeti körülményre derült fény. Ezek közül több méltán tarthat igényt a legszélesebb érdeklődésre. Az alábbiakban néhány tanulságos szófejtést kötünk csokorba.

Kezdjük e hevenyészett csokorkötést finnugor eredetű, tehát legősibb szavainkkal. A finnugor ősműveltség korába vezet vissza bennünket kenyér szavunk, melynek eredeti jelentése alighanem ’kása’ volt. Lótenyésztésünk legősibb szavai ugor eredetűek (ló, nyereg, fék, kengyel stb.), amiből arra következtethetünk, hogy őseink már a legrégibb időkben is lovas nép voltak. – Ekkoriban vadászatból és halászatból élt a magyarság. Íj, ideg, nyíl, tegez, les stb. szavaink erre az ősi vadászkodásra mutatnak. Eleink másik fő foglalkozása a halászat volt. Hal, hajó, vejsze, keszeg, háló s más szavaink ennek emlékét őrzik. Fal szavunk kezdetben nem a ház oldalát jelölte, hanem halászatra használatos vesszőfonadékot jelentett. Még ősibb élelemszerzési módra, a gyűjtögetésre engednek következtetni oly ősi szavaink, mint meggy, méh, méz, köles, gyökér, rügy, eper (melyről pedig sokáig azt hitték, hogy a német Erdbeere átvétele). Nem a német Hausból ered ház szavunk sem, mivel a nyelvtörténeti és rokonnyelvi adatok tanúsága szerint a rokon finnugor nyelveknek ’ház’, ’kunyhó’ vagy ’sátor’ jelentésű szavai a magyar háznak pontosan megfelelnek. Föld szavunknak is aligha van köze a német Feldhez. Sokkal valószínűbb, hogy e szavunk a föl, fel névszó származéka.

Ló, nyereg, íj, tegez stb. szavaink ősiek

„A mérték az ember cselekedeteit meghatározó etikai erény, mely biztosítja az akarat uralmát az ösztönök fölött.” (Arisztotelész)

A „mérték” szót sokféle, bár egymástól nem független értelemben használhatjuk. A Kiss Gábor főszerkesztő jegyezte Magyar szókincstár című kötet (TINTA Könyvkiadó, 1998) mintegy 28 szinonimáját sorolja.

A matematikában a terület, térfogat és valószínűség fogalmainak közös általánosításai (bizonyos halmazfüggvények). A fizikában a fizikai mennyiségek mértékei a bevezetett mértékegységek.

Nyelvtanban, grammatikában hang- vagy szótagmérték, mely meghatározza a hangok és szótagok kiejtésének időbeli mennyiségét, tartósságát. A poétikában ez a versmérték alapja, legegyszerűbben időmértékes vagy hangsúlyos. A gasztronómiában a túlzott mennyiségű fogyasztás kerülését jelenti, mértéket tartani az ételben-italban. Az öltözködés területén: mértéket vesznek róla – a ruházat készítésekor egy adott személyre jellemző méretek együttese. Gyakorlati, használati téren meghatározott, ismert mennyiség, mely által egy más ismeretlen mennyiséget határozunk meg, mint a területmérték: ár, hektár, négyzetméter; hosszmérték: mérföld, öl, rőf, arasz; űrmérték; akó, icce, mérő, hektoliter; súlymérték: gramm, deka, tonna. A mértékek különböző alapúak és nagyságúak, pl. bécsi, párisi mérték. A hamis mérték a törvényesnél kisebb.

A köznapi életben néha a „határ”, „korlát” szó jelentésével egyezik. Erkölcsi értelemben másokra vonatkozó cselekedet – a régi közmondásban: „Amely mértékkel mérendetek, mások is azzal mérnek vissza nektek” vagy: „Amily mértékkel te mérsz, oly mértékkel kapod vissza”. T. Litovkina Anna Magyar közmondások nagyszótárá című munkájában még 16 rokon értelmű mondást és 5 antonimát is összegyűjtött hozzá, ezekből is idézünk: „Mit mással cselekszel, azt várjad fejedre”, illetve: „Ki a forrásból eleget ivott, háttal fordul felé”.

A tarot kártyában a Mértékletesség az utána következő Ördög kártyának, a mértéktelenség megtestesítőjének ellentéte. Harmónia, kiegyensúlyozottság, higgadtság és lelki béke jellemzi. Ezzel az egészség és a lelki egyensúly élményét emeli fókuszba. Az ember ebben az élethelyzetben igyekszik vágyai és lehetőségei között reális középutat találni, ahogy Horatius a Szatírák I. 1. 106-ban írja: „Est modus in rebus, sunt certi denique fines” – megvan mindennek a maga módja, van határa a dolgoknak.

A tarot kártya 14. lapja: Mértékletesség

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 91. évf. 1967., 358–359. oldal.

Amióta az utóbbi évtizedben a gépkocsizás hazánkban szemlátomást fellendült, ezt a szót egyre gyakrabban lehet hallani, sőt olvasni is, főleg hirdetésekben. Jelentése, ahogy az Értelmező Szótár körülírta (1: 1077): ’<befestendő felületnek, tárgynak> lakkfestékkel történő bevonása sűrített levegővel működő festékszóró pisztoly segítségével’. Jelenti ezenfelül e műveletnek eredményeként kapott festést, zománcréteget is. Példa e második jelentésre: A dukkózás lekopott az autóról. A szót egy évvel az ÉrtSz. előtt közölte a Bakos-féle Idegen szavak kéziszótára (177): ’nitrofestéknek levegőbefúvással való szétporlasztása és a védendő felületre való szórása’. 1949-ben a Sándor Kálmán-féle Idegen szavak marxista magyarázatokkal című kötet a 41. lapon a dukko szót fröccsölt lakkozás jelentéssel adta meg. Kétnyelvű szótáraink közül elsőnek az Országh-féle magyar–angol nagyszótár regisztrálta 1953-ban, éspedig mind az alapigét: dukkóz (spray with Duco enamel), mind származékát: dukkózás (ducoing), mind egy származék-összetételét: dukkózópisztoly (airgun).

Dukkózópisztoly használatban

Az alábbi könyvismertető az Édes Anyanyelvünk folyóirat 2020. szeptemberi számában jelent meg (42. évf. 4. szám 22. oldala).

A kötet egy könyvsorozatnak az újabb darabja. Az első kötet (2007) nyelvünk 1250 új szavát mutatta be értelmezésekkel és példamondatokkal, a második (2014) kereken 800, a most megjelent harmadik 850 szócikket tartalmaz.

„Az új szavakkal való ismerkedés szellemi kalandnak is tekinthető” – írja a szerző a könyv előszavában. S valóban, minden új szavunk a megváltozott valóság tükre. Például a szelfizés (önfotózás) divatját némelyek – talán nem alaptalanul – az önimádat, önpropaganda megnyilvánulásának tartják. Ennek jegyében válik egyre felkapottabbá a szelfi, szelfizik szó (már újabb származékai is vannak: szelfiautomata, szelfibot, szelfidrón). Vagy az okos- kezdetű szavak robbanásszerű elszaporodása mint annak a tünete, milyen növekvő szerepet játszanak mindennapjainkban az elektronikus eszközök, a kütyük (ez a szó nincs benne Minya szótárában, mert már a Magyar értelmező kéziszótár 2003-as kiadása is felvette címszavai közé, igaz, hogy még csak ’bizonytalan rendeltetésű aprócska tárgy’ jelentésben). Az „okos” eszközök közül az okostelefon lehetett az első (Új szavak II. 87), a mostani kötetben már 38 (!) ilyen összetétel van az okosautótól az okoszebráig. Ezekkel az adataival a szótár nem csupán a szótörténetnek, hanem a mentalitástörténetnek is elsőrendű forrásává válik.

A könyv szócikkei a következőképpen épülnek fel: a címszót az internetes előfordulások számával mért gyakoriság adata követi (ebből a szempontból a szavak öt kategóriára oszlanak: 1. 1-től 1000-ig, 2. 1000-től 10.000-ig, 3. 10.000-től 100.000-ig, 4. 100.000-től 1.000.000-ig, 5. 1.000.000 fölött), ezután jön a szófaj (FN, MN, HSZ stb.), majd a szóalkotásmód megjelölése. A leggyakoribb szóalkotásmód az összetétel, különösen az ún. jelentéssűrítő összetétel (ablakmatrica, adatjegy, adótraffipax, agrometeorológia, ágymozi, akciókamera, állampapír, alvókapszula stb.), de érezhetően nő a be- igekötős igék száma is (belenget, behisztizik, benapozik, sőt beinternetezik, azaz ’olyan sokáig internetezik, hogy nem tudja abbahagyni’). Természetesen képviselve vannak a szótárban az egyéb szóalkotási módok is, ám ezeknek produktivitása mintha csökkenőben volna: szóképzés (evezhető pálya), szórövidülés (feszt, értsd ’fesztivál’), betűszó (csok, gyoda), szóösszerántás (kockárda, burkini). Végül vannak olyan új szavak, amelyek több szóalkotásmód együttes alkalmazásával jönnek létre. Ilyen például a kimaxol ’valamiből a legjobbat, a legtöbbet igyekszik kihozni’, ez három szóalkotási módnak (a rövidülésnek, az összetételnek és a szóképzésnek) a terméke.

Minya Károly: Új szavak III.