Jelszavaink valának: haza és haladás. Azok, kik a haladás helyett maradást akarnak, gondolják meg: miképpen a maradás szónak több jelentése van. Kor szerinti haladás épen maradást hoz magával; veszteg maradás következése pedig senyvedés.

Isten őrizze meg e nemzetet minden gonosztól; Isten virrassza fel e nemzetre a teljes felvirágzat szép napját!

Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors, akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Kinek szívében a haza nem él, az száműzöttnek tekintheti magát mindenhol; s lelkében üresség van, mit semmi tárgy, semmi érzet be nem tölt.

Küzdeni s győzni tanulj. Kell küzdeni s győzni hazádért.

Minden áldozat kicsiny azokhoz képest, miket a hazának kívánni joga van.

Hazaszeretet egyike a kebel tiszteletre legméltóbb szenvedelmeinek; de sok kívántatik, míg annak tiszta birtokába juthatunk.

Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! – mert haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog; s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog.

Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség.

Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!

Sohasem tudtam megérteni: kik azok, kik magokat világpolgároknak nevezik? Az emberi tehetség parányi lámpa, mely egyszerre keskeny kört tölthet meg fényével; s ha egy helyről másra hurcoltatik, setétséget hagy maga után.

Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak
Hagyd örökűl, ha kihunysz: A HAZA MINDEN ELŐTT.

********

A könyvek száma végtelen, a te éveid pedig végesek, s óráidat s napjaidat oly sok egyéb foglalatosság kívánja magának. Mint az üres beszédű társalkodót, úgy kerüld a tartalmatlan könyvet. Sőt, ne könnyen végy kezedbe oly mívet, mely a genie lángjegyét homlokán nem hordja; a nagy író művét pedig mély figyelemmel tanuld keresztül. Így az olvasásnak szentelt órák nem lesznek elveszve.

A bölcsesség legnagyobb mestere az élet; azonban gyakran felkeresd a rég elhunytakat is, kik tanulások, vizsgálatok s tapasztalások által gyűjtött kincseket a maradék számára könyveikbe letették.

Törekedjél ismeretekre! De ismeretekre, melyek ítélet s ízlés által vezéreltetnek.

Többször mondám: az élet fő célja – tett; s tenni magában vagy másokkal együtt senkinek sem lehetetlen. Tehát tégy! S tégy minden jót, ami tőled telik, s mindenütt, hol alkalom nyílik; s hogy minél nagyobb sikerrel tehess, lelkedet eszközökkel gazdagítani szüntelen igyekezzél.

Az élet csak úgy éri célját, ha tetteknek szenteltetik.

Ki tud várni, az sokat tud; s nemcsak tud sokat, de tehet, s tenni fog sokat. Ki várás után sok jót nyert, az munkálni a jövő korért sem rest.

Jog és kötelesség egymástól soha el nem választhatók.

Bízni az emberi erényben, az erények legnemesebbje közé tartozik.

Erős lendület viszi véghez nemegyszer, mit hosszú idők békésen nem hajthattak végre.

Ki valót keres, annak lehetséges önhibáját elismerni, s mástól tanulni.

Nem önmagadé vagy, hanem a közösségé.

Egyedül a legnagyobb erő sem tehet mindent, mondhatnám, nem tehet sokat: egyesített erőknek pedig a lehetetlennek látszó is gyakran lehetséges.

A bölcs késő öregségében is elülteti a fát, noha hasznával maga nem élhet; de érti, miképpen az rendes időre megnő, s unokáját gyümölccsel enyhíti.

Az erény nyugalmával párosult akarat az, mely szelíd hatalommal munkálva állítja elő a jót, s hárítja el a gonoszat.

Az élet jól megfontolt, de biztos lépéseket kíván.

Régi tanács; minden tudja azt, s kevés követi: eszed járjon előbb nyelvednél s tettednél.

Ki nem tett meg mindent, mit tennie kellett s lehetett vala, az boldog nem lészen.

Fontold meg jól, mit kezdesz; válaszd meg az eszközöket okosságod szerint; munkálj fáradhatatlanul; s ha mindent, amit erőd s körülményed enged, megtettél: nem vádolhatod magadat, bár a kimenetel óhajtásodnak meg nem felel is.

Semmi sem esik e világon ok és egybefüggés nélkül; ami történik ma, annak magvai század előtt, s talán senkitől nem sejtve, hinttettek el; s ami történik századok után, az a mostani tettekből, gondolatokból, vagy talán csak sejdítésekből ver magának gyökeret.

********

Csalódni kell, hogy boldogok lehessünk,
Gyűlölni tudni, hogy újból szeressünk.

Holdvilág csak boldogságunk;
Füst a balsors, mely elszáll;
Gyertyaláng egész világunk;
Egy fúvallat a halál.

Rosszat ne félj, s ne kívánj jót
Múlt és jövő közül;
Öleld meg a jelenvalót.

Széles e világon
Minden épül hitványságon,
Nyár és harmat, tél és hó,
Mind csak hiábavaló!

Bölcs az, mindent ki megvet.

Sok ember olyan, mint a kaméleon: tetszéseként válthat színt.

A hála legritkább tünemények közé tartozik, szintúgy egyes személyekben, mint a nép sokaságában.

Sok ember eszközzé tétetik; mert egyébre nem való. Sok eszközzé teszi magát, hogy saját céljait érje el.

Az emberben, mint minden állatban, önszeretet nagymértékben lakik; s ez a természetnek azon kétértelmű ajándéka, mely vagy segédünk lehet minden jóra, vagy vezérünk minden gonoszra. Legelső, amit e részben tennünk kell: tiszta ismerettel választott s állandóul megtartandó elv birtokára törekedni.

Ismerd magadat és magad által az embereket; ez ismeret nélkül tudományod holt tudomány.

Szeretni az emberiséget: ez minden nemes szívnek elengedhetetlen föltétele.

Ismerni a jót könnyebb, mint követni; sőt még az sem nehéz, hogy némelykor jó vagy éppen nemes tettet vigyünk véghez.

Imádd az istenséget! Semmi sincs, ami az emberi szívet annyira felemelhetné az élet mindennapi jeleneteiben, s a szenvedélyek és indulatok örök ostromában hozzá ragadt szennytől annyira megtisztíthatná: mint az istenség nagy gondolatával foglalatoskodás.

********

Az összeállítást készítette: Sümeginé dr. Tóth Piroska